Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-02 / 231. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: HEGEDŰS SZABOLCS, WERNER KRISZTINA 2004. OKTÓBER 2. WWW.DELMAGYAR.HU A MAGYAR-ROMÁN HATÁRON A SZEGEDIEK SZERBIA MIATT HATÁRSÁVBAN LAKÓKNAK SZÁMÍTANAK A vámosok nem kegyelmezne A két határ között a legolcsóbb a cigaretta és a szeszes ital útlevél mellett a forgalmit is elkéri, de nem tartóztat sokáig. A vámos meg egy jó napot kíséretében int, mehetek. A két határátkelő között féltucat freeshop. Mindegyik telis-tele külön­böző cigerettával, szeszes itallal, ká­véval. Magyar rendszámú autó fékez mellettem, egy nő száll ki belőle, sietve belép az egyik boltba. Amikor két karton cigerettával a kezében kijön, megállítom, bemutatkozunk egymásnak, és megpróbálom kifag­gatni: hogy viszi át a határon, be­vallja-e vagy elrejti, ha az előbbit választja, mit tesz, milyen papírt tölt ki, ha az utóbbit, nem tart-e a le­bukástól. A nevét, még a kereszt­nevét se írjam le - mondja, a kér­déseimre pedig csak annyit válaszol: „Majd kiderül!" Visszaül a volán mö­gé és elrobog Magyarország felé. Kisvártatva egy 20 év körüli srác legalább húsz karton cigerettával a kezében lép egy Daciához. Kinyitja az autó hátsó ajtaját, villámgyorsan megszabadul rakományától, közben engem figyel. Még egy perc sem telik el, a Daciánál egy középkorú férfi is felbukkan. Rám nézve valamit mon­danak egymásnak, majd az újabb szállítmány is eltűnik az autóban. Én is elindulok az egyik bolt felé, közben Forgalomcsökkenés Hivatalos adatok szerint a szep­tember 20-án életbe lépett dohány­import-szigoritás miatt az első na­pokban a keleti határszakaszon 30-40 százalékkal visszaesett az átmenő for­galom. Az említett határszakasz már régóta az illegális cukor- és dohányimport fő iránya. bepillantok a Daciába. Bámulatos! A legalább 40-50 karton cigeretta el­tűnt. Cukor? Cigaretta? A boltok egymás után nyelik el a magyar, román és még ki tudja, mi­lyen nációhoz tartozó vevőket, akik pillanatokkal később kisebb-na­gyobb csomagokkal bukkannak fel és indulnak a határ felé. Én is bevá­sárolok és követem a többieket. A magyar határon az útíevél-el­lenőrzés alig öt másodpercig tart: a határőr megnézi a fényképet, rám pillant, majd a kezembe nyomva jó utat kíván. Öt méter után ismét meg kell állnom. Egy vámos lép mellém, megkérdezi, van-e elvámolnivalóm, hoztam-e cukrot, cigerettát. Ha akar­tam, sem tudtam volna letagadni, hogy odaát vettem egy karton cigit, hiszen ott volt a hátsó ülésen egy piros-fehér színű doboz, csak a vak nem vette volna észre. Különben sem akartam eltitkolni. Hiszen éppen ar­ra voltam kíváncsi, a gyakorlatban hogyan működik a nemrégiben be­vezetett szigorítás. Mondom is neki: cukrot nem, cigerettát igen. - Hol lakik? - kérdezte. - Szegeden - válaszolom. - Akkor megkérem, hogy a cige­rettát vigye vissza Romániába, mivel határsávban, 15 kilométeren belül lakik, emiatt önre nem vonatkozik az egy évben engedélyezett 10 karton­nyi mennyiség, csak 25 szálat hozhat be - mondja továbbra is rendkívül udvariasan, mosolyogva, mintha az imént azt közölte volna velem, ma én vagyok az ezredik utas, mindjárt megajándékoznak valamivel. Miközben beszélgetünk, oldalra pillantok. A „leállósávban" három FOTÓK: A SZERZŐ FELVÉTELEI járműből, két kisbuszból és egy sze­mélygépkocsiból pakolnak a piacok­ról ismert formájú asztalokra. Az egyik a már említett Dacia. Nem részletezem, mik kerülnek elő, de egy vegyesboltot meg lehetne tölteni. Mellénk lép egy másik vámos is. Mind a kettőjüktől kérdem: - Szeged jóval messzebb van a határtól, akkor rám miért vonatko­zik... Nem hagyják befejezni, köz­bevágva figyelmeztetnek, hogy a szerb határ miatt a szegediekre is vonatkozik a rendelet. Egy darabig még elvitatkozunk, hogy Szeged mi­lyen messze van a határtól, szerin­tem messzebb, szerintük közelebb, de egy idő után belátom, remény­telenül érvelek, túlerőben vannak, legyőznek. Azért még teszek egy kí­sérletet: - Ha az osztrák határ közelében laknék, akkor sem hozhatnék be itt, Nagylaknál 25 szálnál többet? - Nem! - így a határozott válasz. ­Kérem, vigye vissza! Egyikük még hozzáteszi, vegyek ki egy dobozzal, egy másikat bontsak ki, abból emeljek ki 5 szálat, és csak a többit vigyem vissza. Eszembe jut, gyorsan meg is kér­dezem: ha vámot fizetek, maradhat a cigeretta? A „Nem, nem fizethet vá­mot, mert nem hozhatja be!" - válasz után végleg feladom. Odagördülök a „kipakoltatottak" mellé, kiemelem a hátsó ülésről a kartont, és legalább tíz vámos tekintetétől kísérve úgy járok el, ahogy javasolták. Egyikük közelebb lép, tőlem mintegy három méterre megáll és érdeklődve nézi, mit csinálok. Nem látok szemetest, tőle kérdezem, hová dobhatom ki a maradék 175 szálat. - Itt nem dobhatja ki! Vigye vissza! ­közli ellentmondást nem tűrő hangon. Korlátozott import Részletek a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága által szep­tember 3-án kiadott, a szeptember 20-i szigon'tásokról szóló közleményé­ből: - A harmadik országból (nem EU-ta­gországokból) belépő utasok szemé­lyenként évente a hazai átlagfogyasz­tásnak megfelelő 2 ezer szál (10 karton) cigerettát hozhatnak be vám­mentesen. E felett csak vámtartozás megfizetése mellett történhet a be­hozatal. - A vámhatártól légvonalban 15 km-en belül, vagy olyan településen lakók, amelynek egy része ezen te­rületre esik, 25 darab cigerettát hoz­hatnak be vámmentesen. Mégis ellentmondok: - Mi tiltja, hogy itt dobjam el? Bizonytalanságot látok a szemé­ben. Újabb vámos jön, aki udva­riasan kér, a cigerettától inkább a „senki" földjén lévő kukáknál sza­baduljak meg, mert ha itt teszem, az még félreértésre adhat okot, bár ha széttördelem, legyen. Elindulok a kukák felé. Közben egy macedón busz vezetőjétől megkér­dezem, elfogadja-e. Nem kap érte, mosolyogva ingatja a fejét. így hát nem marad más, a pár perccel ko­rábban féláron vett karton cigeretta maradékát az egyik konténer szélére fektetem. Cinkos pillantás Azt egyébként senki nem ellen­őrizte, hogy valóban benne volt-e a maradék 175 szál, vagy netán üres dobozzal ballagtam a szemetesig. Visszamegyek a kocsihoz, elköszö­nünk egymástól, a vámosok jó utat kívánnak. A tükörből látom, hogy a free­shopoknál „megismert" srác egy fi­nánc mellett lépkedve tart a vám­hivatal felé. A vámos kezében 10 karton cigaretta. Megállok, mire az egyenruhás figyelmeztet, ne sokáig maradjak, mert buszoknak fenntar­tott helyen álltam meg. A srác mo­solyogva, mondhatni cinkosán pil­lant rám. Érthető, hisz úgy tűnik, nekik sikerült legalább negyven kar­tont megmenteni. Amikor eltűnnek az ajtó mögött, én is elindulok. A határtól négy kilomé­terre leintenek. Határőrök állítanak meg, elkérik az útlevelem, majd egy „minden rendben, jó utaf'-tal elkö­szönnek. Hazafelé azzal áltatom ma­gam, hogy végül is nem vesztettem az üzleti úton. Bár nem üres tankkal mentem ki, a pár liter olcsó gázolaj kompenzálta a dohányveszteséget. OLÁH ZOLTÁN Kíváncsiak voltunk, hogy a keleti határszakaszon valóban megszi­gorították-e a vámosok a magán­dohányimport ellenőrzését, vagy... Kár is folytatni, mert nincs vagy. Ugyanis első kézből, saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy a vámosok nem ismernek kegyelmet. Nagylak, magyar-román határátke­lőhely, csütörtök reggel, valamivel hét óra után. A Reggeli krónikában azt találgatják, hogyan állhat fel a Gyurcsány-kormány. A magyar ol­dalról alig 2-3 perc várakozás (út­levél- és vámellenőrzés) után be­gördülök a senki földjére. A román határon feltorlódtak az autók, három sorban mintegy negyven-ötven vá­rakozik. Többsége magyar, de akad olasz, német, spanyol és néhány ro­mán rendszámú is. Lassan haladunk. Eldöntöm, annak ellenére, hogy a határőrök és a vámosok várnak, hisz a hét elején kértem és kaptam en­gedélyt riportírásra, visszafelé sem fedem fel magam. Saját bőrömön akarom érezni, mi történik, ha át akarok hozni egy karton cigerettát, mit kell tennem, és persze az is érdekel, hogyan, milyen hangon be­szélnek velem. Féltucat freeshop A román határon 16-17 perc alatt jutok át. A pár száz méterre lévő benzinkúton kávézás közben kérde­zem, hogy az elmúlt napokban visz­szaesett-e a forgalmuk. Mirjan (vagy Mariann?) is és egy „névtelen" férfi is azt mondja, nem. Visszafordulok. Két perc múlva újra a román határnál fékezek. Román, olasz, német hol­land autók és kisbuszok állnak előt­tem, a sor gyorsan fogy. A határőr az Még üres a Dacia Délmagyarország Szegedi moziműsor ^ Filmajánlók filmkritikák filmhírek Válasszon filmet! www.delmagyar.hu L­megmutatjuk mindenkinek! VÁfUUK 06-30/30-30-443 riims sdeimagyaf.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! 1 /egfitbhaknl meg/eirutetjük-' Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! "'jLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK Um OhDit i «tiüntoa • M*W tHdáWü« IMI < lts<s MhN vmti (IMwttMi«hnfcqn M»it«S) tehttiu ««fatin A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG IÉLMACTMMSZM; DÉtVtLÁG kommunikációs partneíe a T-Mobiie Rt T- • -Mobile Partner

Next

/
Thumbnails
Contents