Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-12 / 239. szám

KEDD, 2004. OKTÓBER 12. «MEGYEI TÜKÖR» 9 Határon túli képek a városi galériában Temesvári művészek különös lázadása Szentesen szolgált az erdélyi püspök, Csiha Kálmán A magyarság rossz vonata Csiha Kálmán a lelkiséget szeretné felébreszteni a magyarságban Fotó: Tésik Attila is adódott az elmúlt időszakban, s ez szintén gyógyírt jelentett a lelkének. Aztán ott a családi birtok Érsemjénben, nemrégiben kaptak vissza ötven hektárt. Annak jó részét kiadta bérbe, csak egy kicsi terület maradt meg. Csiha Kálmán mindig evangelizációkra jár, s mint mondja: úgy nem lehet gazdálkodni, ha éppen nincs otthon, amikor vetni kellene. De van négy lova és két csikója, jövőre újabb hárommal gyarapodik az állomány. Még lovagolni is szokott a birtokon, ahová nyaranta gyakran elmegy a Marosvásárhelyen élő hárfaművész leánya a családjával. Az unokákkal együtt töltött idő Csiha Kálmán életének szép állomása. Vajon hol tart most a magyarság? Azt mondja erre a püspök: egy olyan állomáson van, ahonnan indulnak a vonatok. A magyarságnak fel kell szállnia vagy az élet, vagy a halál vonatára. Szerinte az utóbbira száll a nemzet. Azért, mert 1956 óta hatmillió művi abortusz volt. Ha így megy tovább, 200 év múlva születik majd meg a Kárpát-medencében az utolsó magyar. Vonatot kell váltani - hangzik az intelem. A püspök úr szerint önzésből fogy a magyarság, mert sokan azt hiszik, hogy könnyebb az élet, ha nincs gyermek. Ezen változtatni kell, amenyiben élni akarunk. Egy család megmaradásában a lélek számít. Ha ez nincs, lehet bármilyen gazdagság, felbomlik a család, így van a nemzetnél is. Csiha Kálmán azért jár evangelizációkra, mert a nemzet isten szerinti lelkét szeretné felébreszteni. Erre pedig azért van szükség, hogy ne a halál, hanem az élet vonatán legyünk. Még át lehet szállni. BALÁZSI IRÉN Kisebbségi erőfeszítések Vásárhelyen Meg akarják előzni a bukásokat Kiss János ritka hobbija Furcsán néznek a vásárhelyi férfira, amikor fonalat vesz Egy csendéletet leszámítva csupa neoavantgárd alkotással jelentkeztek a szentesi galériában a temesvári képző- és iparművészek. A román és magyar anyanyelvű alkotók közös jellemzője, hogy művészetükből régen száműzték a szocreál stílust. Rossz vonatra szállt a magyarság, de még át lehet szállni az élet vonatára - vallja Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspök. Az egyházi méltóság egy hétig szolgált Szentesen, ahová fájdalmasan szép emlékek is fűzik. Gyökeresen kíván változtatni eddigi munkáján a vásárhelyi cigány kisebbségi önkormányzat. A testület jelentős segítséget nyújt a pályázatokhoz, pótvizsgára való felkészítés helyett a bukások megelőzése érdekében tanári korrepetálást biztosít, és akár el is kíséri a pedagógusokat a családlátogatásokra. Segítséget szeretne adni a vásárhelyi kisebbségi önkormányzat azoknak a pályázatoknak a beadásában, melyek az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalhoz nyújthatók be. - Ha a pályázatokat nem rajtunk keresztül adják be, akkor azokat a hivatal hátrébb sorolja mondta lapunknak Sztojka László, a vásárhelyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. A testület ennek elkerülése érdekében a napokban ajánlotta fel segítségét az iskoláknak és a városi önkormányzatnak. A továbbiakban azt tervezi, hogy nem elsősorban a pótvizsgára való felkészítésben nyújt segítséget, ahogy azt éveken át tették, hanem arra helyezik a hangsúlyt, hogy meg se bukjanak a gyerekek. Az általános és a középiskolások korrepetálását ezentúl három pedagógus, Demeter Géza, Székely Zsuzsa és Konkoly László segíti. A cigány kisebbségi önkormányzat azzal is erősíteni kívánja a szülők és a tanárok kapcsolatát, hogy segítséget nyújtanak a családlátogatások szervezésében, sőt el is kísérik a tanárokat tanítványaik szüleihez. B. K. A. Minden gyermeknek segítenek Fotó: Tésik Attila Felettébb ritka szenvedélye van a vásárhelyi Kiss Mihálynak: a gobelinhímzés. A férfi munkái már láthatók a Kertvárosi Olvasókörben. Furcsán néztek a boltban a vásárhelyi Kiss Mihályra , amikor először vásárolt fonalat és mintát azzal a céllal, hogy gobelint készítsen. Mint mondja, a leginkább az asszonyok szenvedélyének számító hímzés varázsa már az általános iskolában megérintette, ugyanis annak idején a Szántó Kovács János-iskolában a fiúk is tanulták, hogyan kell forgatni a tűt. Kiss Mihálynak olyannyira megtetszett, hogy odahaza is nekilátott terítőt hímezni. Aztán hamarosan váltott. Egy örökségből származó gobelin ugyanis annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, ezentúl ő is ilyet fog hímezni. Könyvekből tanulta meg e nehéz tudomány apró fogásait. - Nehéz és nagyon sok türelmet, meg nem kevés figyelmet és ügyességet kíván ez az aprólékos munka - árulta el. - Ki kell számolni az előnyomott mintán a sorokat, nagyon kell figyelni, nehogy elcsússzanak, a hátoldalon pedig nem szabad elcsomózni a fonalat, mert akkor csúnya lesz a végeredmény. Ráadásul speciális rámára kell kifeszíteni a vásznat, különben nem lehet rajta szépen dolgozni - avatott be a gobelinkészítés rejtelmeibe. Úgy tartja, Kiss János és legújabb alkotása. Türelemmunka Fotó: Tésik Attila a legnehezebb, ha nem a vászonra nyomtatták a fonallal „kifestendő" rajzot, hanem azt külön képként mellékelik hozzá. - Mindenki meglepődik, hogy férfi létemre ezt a szenvedélyt űzöm, azaz nem focimeccsre vagy sörözni járok - tette hozzá. - Ám ez az az aprólékos munka, mely engem leginkább megnyugtat, s órákon keresztül leköt, igaz, ha ideges vagyok, akkor nem kezdek bele. Kiss Mihály alkotásai hoszszabb-rövidebb ideig készültek. Volt, amelyiket egy esztendő alatt hímezte ki, volt, amelyiket jóval rövidebb idő alatt. Alkotásai, azzal a gobelinnel együtt, mely az első ihletet adta, a Kertvárosi Olvasókörben megnyitott vándorkiállításon láthatók először. A motívumok közül elsősorban a csendéleteket kedveli, de készített már szentképeket is. A harmincas éveiben járó fiatalember amúgy a vásárhelyi edénygyárban dolgozik, áruátvevőként. KOROM ANDRÁS Csongrád testvérmegyéjéből, Temesből hozták el munkáikat a képző- és iparművészek a szentesi művelődési központ főtéri galériájába, ahol baráti közegre leltek a vendégek. Temesvár elővárosa lesz ugyanis maholnap Új szentes, amely testvértelepülése a Kurca-parti helységnek. A szentesi kiállításon együtt mutatkozott be 26 román és magyar anyanyelvű alkotó, akiknek a műveit nagyra értékelte Tóth Attila szegedi művészeti író. Egy képtől eltekintve nagyon egységes az anyag, hiszen a realista stílusú Csendélet című festményt leszámítva a legkorszerűbb művészeti törekvések érhetők tetten a képeken. Mindenképpen iskolát teremtettek a temesvári művészek, több szempontból is. Úttörők voltak ők a maguk területén, akik a saját eszközeikkel fejezték ki gondolataikat az 1989 előtti diktatórikus viszonyokról. Szekernyés János műkritikus, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke úgy jellemezte őket a szentesi tárlatuk minapi megnyitóján, hogy mindahányan a neoavantgárd törekvéseknek kötelezték el magukat. Az idősebb generáció tagjai már a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben hadat üzentek a kor jellemző irányzatának, a szocreálnak, fárták a maguk útját a kommunista kurzus időszakában, amihez nem kis kurázsi kellett. Erre is érdemes gondolniuk mindazoknak, akik megtekintik a szentesi galériabeli kiállítást, mely október végéig látogatható. B.I. A szentesi felsőpárti református templomban hirdette az igét Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspök. A hetvenöt éves, jó egészségnek örvendő lelkipásztor szavai hallatán különösen a fiatalok szeme csillogott. Ez nem sikerélményt jelent az egyházi méltóságnak, hanem azt mondja: egy-egy gyülekezetnek mindig erőt ad az istennel és az egymással való találkozás. Az istentisztelet szerinte nemcsak a hívek számára jelenti a mennyei erők felvételét, hanem az igehirdetőnek is. Mindenesetre öröm volt észlelnie, hogy a hallgatói „felvették az igét, amely élt bennük". Csiha Kálmánnak ez erőt és bátorítást ad, hiszen a visszajelző tekintetek is üzenethordozók. Neki azt üzenték, hogy ennek a gyülekezetnek kisugárzása van. Máshol előfordult már vele, hogy prédikálás közben úgy érezte, mintha a falnak beszélt volna. A felsőpárti gyülekezetben többször szolgált Csiha Kálmán. E felvetésünkre azt mondja: ő oda megy, ahová hívják. A személyes vonatkozása pedig az a látogatásának, hogy legutóbb is jól érezte magát Szentesen. Ehhez a városhoz köti ugyanis egy szomorú, ám mégis kedves emlék: a püspök úr szintén lelkész feleségének a halála előtt itt tartották a 38. házassági évfordulójukat, amely alkalmat ünnepélyessé tették számukra a felsőpárti gyülekezetben. Csiha Kálmán a felesége távozását nehezen tudta feldolgozni, nagyon hiányzik neki. Az öröklétbe vetett hite azonban segített, tudja: a felesége most is él, és onnan is szereti őt. Sok munkája Az alkotásokkal hadat üzentek a szocreálnak Fotó: Tésik Attila