Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-18 / 219. szám
NAPI MELLÉKLETEK _____ in" _____ . Hétfő A DEL SPORTJA, I J A - Kedd V " W . a 1 ifi . Szerda Ummmrnk «HL JLMMÍ áLm—Jk mML* JL* JL Csütörtök BIZALMASAN Péntek • • I * . •• • SHHMHIBHHBI SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. SZEPTEMBER 18. WWW.DELMAGYAR.HU // es x HATVANEVES LENNE A TRAGIKUSAN KORÁN, AUTÓBALESETBEN ELHUNYT ZOLTÁNFY ISTVÁN FESTOMUVESZ Partner eg nevét és lakhelyét! Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedns Ohmé! i iatgielentste a bekuidó egjtttrtésén kits! a képen láthaló uemély (kiskwíúníl a lonriitfe! képráelg) bouajáfüláta síiéutges. A szegedi Középkapu utcában. Néhány hónappal később, augusztus 13-án nagyobbik lányával, Máriával a németországi Rastattba indult. Az éjszakai órákban a burgenlandi Zurndorf és Gattendorf között az ittas Ernst Wegleitner személygépkocsijával hátulról beléjük rohant, és autójukat a tarlóra lökte. Zoltánfy István tűzhalált szenvedett, leánya pedig súlyos égési sérülésekkel kirepült az autóból. A tragédia megdöbbentette a várost, sőt az egész magyar művésztársadalmat. Zoltánfy Istvánt szeptember 13-án Szegeden kísérték utolsó útjára. Művésztársai nevében el-elcsukló hangon tömörkényes tanárkollégája, Kalmár Márton búcsúzott tőle. Tóth Valéria szobrászművész már a temetés előtt kezdeményezte, hogy a család megsegítésére a szegedi és a vásárhelyi képzőművészek ajánljanak fel egy-egy művet. Előbb a színház előcsarnokában, majd a Bartókban nyílt meg a jótékony célú kiállítás. A művész utóélete Tatidi Lajos újságíró kezdeményezésére 1994-ben a sajtóházban emlékeztek meg ötvenedik születésnapjáról, majd emlékkiállítás is nyílt a múzeumban. 1995-ben harminckilenc képzőművész egy-egy, e célra felajánlott alkotásának eladásából befolyt pénzből 1996-ban jelent meg azt a reprezentatív album, amely méltó tisztelgés Zoltánfy művészete előtt. A kötet beköszöntőjében Temesi Ferenc írta róla, akinek addig minden könyvének, így a Pornak a borítólapját is az ő festményei díszítették: „Az ő képeit nézni olyan, mint egy gyönyörű lányt nézni - mind a kettőben a szavakkal igazából ki nem fejezhető szépség van. (...) Zoltánfy István gesztusai velünk halnak, de tartása, szép embersége hódítani fog, míg emberarcuk lesz a Föld lakóinak. Amikor egy antropológus megkérdezte az indiánokat, hogyan nevezték Amerikát ők, mielőtt a fehér ember odatolakodott volna, egyikük csöndesen így felelt: ,A miénk." Igen. Ilyen természetességgel és tisztán a miénk Zoltánfy István művészete, ilyen egyszerűen gazdagodhat meg a város. Mert a fia most övé lett immár végérvényesen." (A képíró - Zoltánfy István emlékezete című albumban szereplő írások alapján öszszeállította: Hollósi Zsolt) REPÜLŐJEGYEK ÉS ÜDÜLÉSEK A LEGKEDVEZŐBB ÁRON! f*püí*fydT* FAPADOS repülőjegyét foglalja nálunk! BudapestróT már több mint 40 városba utazhat 9000 Ft-ért! (Egy útra illetékkel együtt!) AKCIÓS SZEZON VÉGI AJÁNLATOK! f • Jordánia szeptember, október, 2-3* hotel reggelivel 49 999 Ft/fő = • Tunézia szept. 21., 28., okt. 5„ 12./7 éj, 3* hotel, félpanziós 49 900 Ft/fő • Törökország szept. 28., okt. 19./10 éj 4* hotel all inclusive ell : 89 900 Ft/fő Várjuk érdeklődését! SZEGED, SZENTHÁROMSÁG U. 31. Tel.: 424-715 www.airplus.hu Az egész várost megrendítette, amikor 1988 augusztusában a varázslatos egyéniségű és kivételes tehetségű szegedi festőművész, a 44 éves Zoltánfy István, akit szekértáboroktól függetlenül mindenki szeretett, tragikus autóbaleset áldozata lett Ausztriában. A kiváló szegedi alkotó most lenne 60 éves - tiszteletére Tandi Lajos rendezésében az önkormányzat, a Szegedért Alapítvány, magánemberek és cégek támogatásával nagyszabású emlékkiállítás nyílik szeptember 24-én, pénteken 16.30-kor a Dugonics téri Olasz Kulturális Központban. EÉLMACTARORSZáG Á DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG m 11 yr DÉDTÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. "1" * "1V100116' Zoltánfy István édesapja jó nevű címfestőmester volt Szegeden. Épp a magyar honvédség egyenruhájában szolgált, amikor István fia 1944. szeptember 17-én, második gyermekként, a deszki rokonok házában meglátta a napvilágot. A fiú már kisgyermekként sokat rajzolgatott. Ha édesapja lovat, virágcsokrot vagy tortát festett egy cégtáblára, ő is papírt kért és lerajzolta. Ötödikes volt, amikor édesapja elvitte Vlasits Károlyhoz, a Tábor utcai képzőművész körbe. Tehetsége hamar megmutatkozott: 1958 tavaszán megnyerte a Népszabadság gyermekrajzpályázatát, amiről a korabeli mozihíradó is beszámolt. Mégsem sikerült bejutnia a pesti művészeti gimnáziumba, ezért a Ságvárit választotta. Amikor a Tábor utcában Tápai Antal megkezdte a szobrászat alapjainak oktatását, a szegedi mester hatására átpártolt a plasztikához. Akkoriban mindenki azt hitte róla: szobrász lesz. Vinkler pártfogolta Érettségi után, 1962 nyarán nem vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, ezért ősztől elszegődött díszletfestőnek a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol korábban két éven át édesapja is dolgozott ugyanebben a munkakörben. A következő évben bejutott a szegedi tanárképző magyar-történelem-rajz szakára. A rajz tanszéken a fiatal Szathmáry Gyöngyi, valamint Fischer Ernő és Vinkler László lett a mestere. Művészpályája igazából 1966-ban indult, amikor harmadéves hallgatóként Vinkler László pártfogásával műterem-kiállítást rendezhetett a főiskola rajz tanszékén. Decemberben már három olajképével is szerepelt a Szegedi Téli Tárlaton. 1967-ben diplomázott, és a Mérey utcai Pályatársak vallomásai „Szerette körülvenni magát szép tárgyakkal. No, ezek nem méregdrága holmik voltak, hanem jó szemmel kiválasztott, „emberszagú" eszközök, dísztárgyak, fényképek. Ezektől lett karakteres a környezete. Nagyon tudott örülni egy-egy szép formájú üvegnek. Ezek szinte kultikus erőre emelkedtek körülötte. Elegáns ember volt. Nem lehetett nem észrevenni, ha megjelent valahol. Ismerte Szegedet, és szerette is. A régi Szegedet Is." Szalay Ferenc festőművész „Néha évszázadok sűrűsödnek egy-egy emberben. Pista kultúrákat hordozott magában. Óriási műveltsége, érdeklődése és nyitottsága minden és mindenki Iránt tiszteletet ébresztett bennünk. Naprakészen tájékozott volt a politika, a kultúra és a tudomány minden területén. Különösen történelmi Ismeretei és politikai tisztánlátása volt lenyűgöző. Az egypártrendszerben nagy polgári demokrata volt. A szamlzdatirodalmat is ismerte. Kegyetlen volt hozzá a sors, hogy közvetlenül a rendszerváltás előtt kellett meghalnia." Kalmár Márton szobrászművész Tűzhalál az autóban 1977 decemberében hatalmas érdeklődés mellett a Horváth Mihály utcai képtárban nyüt meg első szegedi tárlata, márciusban pedig a vásárhelyi Medgyessy Teremben állított ki. 1981 novemberében került helyére szülőfaluja, Deszk számára festett pannója. A nyolcvanas évekre beérkezett, elismert művésszé vált, számos tárlattal jelentkezett nemcsak Szegeden, hanem Budapesten is. 1987 novemberében a finnországi Tűrkuban Fritz Mihály szobrászművésszel nyílt közös kiállítása. Kalmár Márton szobrászművész példáját követve 1988 áprilisában vásárolt egy felújításra váró napsugaras házat - amire régóta vágyott - Alsóvároson, a általános iskolában kapott állást. A következő évben Tóth Sándor és Szalay Ferenc javaslatára a szegedi művészeti szakközépiskola, a Tömörkény rajz- és művészettörténet-tanára lett. 1968 augusztusában megházasodott, évfolyamtársát, Fally Máriát vette feleségül. „Képeit a klasszikus formatisztaság és metafizikus tartalom egyaránt jellemzi" - írta művészetéről akkoriban Kulka Eszter a Délmagyarországban. A következő nyáron három képét is kiállították a 10. Szegedi Nyári Tárlaton, ahol szokatlanul fiatalon elnyerte az egyik művészeti díjat. 1969 őszén beköltözhetett a frissen átadott tíz Tisza Lajos körúti műteremlakás egyikébe. 1971 januárjában országosan is ismertté vált, amikor Rapcsányi László negyvenperces portrébeszélgetést készített vele A TV Galériája című tévéműsorban, amikor Budán, a Bem rakparton kiállítása nyílt. Üstökösként érkezett a szegedi piktúrába. 1972 januárjában nagy sikert aratott tárlatával a pesti Mednyánszky Teremben. Rideg Gábor találóan fogalmazott, amikor azt írta művészetéről: munkásságában egyaránt hasznosítja a középkori képírók, Hieronymus Bosch és a mai naiv festők művészetének tanulságait. Mindezt Zoltánfy István sajátos önarcképe, A tékozló fiú hazatérése azonban máris sikerült sajátos kifejezőeszköz-rendszerré, művészi világgá ötvöznie, amellyel lírai módon képes mai tudattartalmakat közvetíteni a nézőknek." „A legelemibb művészi élményt a korai reneszánsz jelenti számomra... sehol máshol nem ilyen nyilvánvaló, ilyen egyszerűen tiszta az emberközelség. Miért ne tanulhattam volna éppen ettől a kortól?" - vallotta a fiatal festőművész egy akkoriban született interjúban. Bár a hetvenes évek közepére már számos díjat, elismerést begyűjtött, teljesen elbizonytalanította az a rosszindulatú, ledorongoló kritika, ami a Népszabadságban jelent meg, amikor Nemzedékek című triptichonja az egyik fő helyre került a Képek és szobrok három évtized magyar művészetéből címmel a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett tárlaton.