Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-15 / 216. szám

6 •MEGYEI TŰKOR» SZERDA, 2004. SZEPTEMBER 15. Az ügyelő az első próbától a darabtemetésig végigkíséri az előadásokat Megkönnyezte Mimit m. m Tolnai Mária az ügyelői pultnál Fotó: Hollósi Zsolt Vajda Júlia Cso-cso-szán szerepében jubilál Éljen a szerelem - októberben Összességében sikeresnek értékelte a nyári fesztivált Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok fő­igazgatója a teátrum csupa szerelem körül forgó októberi be­mutatóiról is szóló tegnapi sajtótájékoztatóján. A színházban az ügyelő felel az előadások zökkenőmentes lebo­nyolításáért. Az első próbától az a darabtemetésig végigkíséri a produkciókat. Pánikhelyzetben is hideg fejjel kell döntenie, mert sok múlik az ő lélckjc­Icnlétén. Tblnai Mária 31 éve a Szegedi Nemzeti Színház tagja, ha újra kezdhetné, akkor is ügyelő lenne. - Az ügyelő dolga az előadások levezetése. Irányítja a függönyt, a szereplőket hívja, és beküldi őket a színpadra. Kezelnie kell a kü­lönböző berendezésekkel felsze­relt pultot is. Roppant mozgal­mas munka - állítja Tblnai Má­ria, aki harmincegy éve tagja a szegcdi színháznak. Rendezőasz­szisztensként kezdte, de akkori­ban még sokkal egyszerűbb volt az a munka, szinte csak jegyze­telni kellett, ezért később inkább váltott. Előbb a Kisszínházban, a prózai tagozatnál ügyelt, majd Pál Tamás hívására átkerült az operához. Megtetszett neki a fel­adatkörrel járó mozgalmasság: az ügyelő az első próbától az utolsó előadásig végigkíséri a produkciót. Rengeteg izgalmas helyzet adódik, amit kezelnie kell. - A bolygó hollandi egyik elő­adásán történt: a baloldali díszí­tő, akinek szét kellett volna a fa­lakat húznia, nem tette meg, és a hajó nekiment a falnak. Azonnal széttört a díszlet. Össze kellett húznom a függönyt, gyorsan ki­javítottuk a hibát, utána folytat­tuk az előadást - meséli Tolnai Mária, aki a szabadtérin is „törzsgárdatagnak" számít. - Az egyik rendező függönyt talált ki a Bánk bánhoz, nem számolt az­zal, hogy a Dóm téren szél is fúj­hat. A függöny persze teljesen beterítette a zenekart, alig tud­tuk megtartani az előadást. Ali­hoz, hogy az ember ennyi pén­zért csinálja ezt a munkát, iszo­nyúan kell szeretnie a színházat. Kötetlen munkaidőben naponta tizen-órákat kell dolgoznunk, rá kell hangolódnunk a legkülönbö­zőbb idegállapotú rendezőkre. Ehhez nagy alázat kell a pálya iránt. Például Vajda Iúlia és Szonda Éva soha nem felejtik el megköszönni a segítséget. Egy jó szó vagy egy simogatás is elég ah­hoz, hogy az ember érezze: elis­merik a munkáját. Az ügyelő számára a statiszták közreműködésével megoldott tö­megjelenetek levezénylése a leg­nehezebb feladat, mert ők több­nyire nem szoktak hozzá a fe­gyelmezett, üzemszerű műkö­déshez. A premiereken az ügyelő éppúgy drukkol az előadás előtt, mint a színészek, de ahogy felen­gedi a függönyt, mindez varázs­ütésre megszűnik, csak a darabra figyel. - Nem befolyásolhatja a mun­kámat, hogy szeretem-e vagy sem az adott produkciót. Most a Pillangókisasszonyt próbáljuk, ami különösen szép előadás. m Éppúgy drukkolok a premierek előtt, mint a színészek Tolnai Mária ügyelő A legkedvesebb darabom egy másik Puccini-opera: a Bohém­élet. Mindig a hatása alá kerülök, és Mimi halálakor potyognak a könnyeim - vallja be Mária, akit kollégái csak Bubunak hecéznek. - Szegény a színházunk, az ügye­lőpultunk is lehetne korszerűbb, könnyebben működtethető. Ami hiányzik a technikából, azt meg­oldjuk emberi erővel. Ha beugró akad, vagy kevés idő volt a felké­szülésre, akkor pánikhelyzet is könnyebben előfordulhat a szín­padon. Ilyenkor az ügyelőnek kell döntenie. A rendszerváltás előtt az is előfordult, hogy egy Calde­ron-darab premierjén le kellett engednem a vasfüggönyt, mert az egyik protokollvendégünk fotel­ben felejtett csikkjétől kigyulladt az igazgatói iroda. A tűzoltóknak kellett beavatkozniuk, elmaradt a bemutató. Ha baj van, az ügyelő­nek pillanatok alatt kell dönte­nie. Fél héttói én vagyok a felelős a színpadi történésekért. Ha újra kellene választanom, újra csak ügyelő lennék. Annak idején nem sikerült bejutnom a főisko­lára, talán jobb is, mert ez a mun­ka sokkal izgalmasabb. Óriási emberismeretet ad: a közönség előtt nem mindenki viselkedik úgy, mint az életben. HOLLÓSI ZSOLT A Dóm téri előadásokon nem sikerült elérni az idei nyárra tervezett 60 ezres látogatószá­mot, hiszen félszázezer fizető nézője volt csak a jubileumi programsorozatnak, Székhelyi József szerint összességében mégis sikeres évadot zárt a Sze­gedi Szabadtéri Játékok. Az in­tézmény belépőjegyekből és szponzori támogatásokból szár­mazó saját bevétele minden ed­digi rekordot megdöntött: meg­közelítette a 190 millió forin­tot. A produkciók egyenetlenek voltak - ismerte el a színidirek­tor, aki a saját előadásokat tar­totta az elvárásoknak megfele­lőnek. Ezek - a Nabucco és az Új világ - a következő nyáron is visszatérnek a Dóm térre. A Szegedi Nemzeti Színház új évadja csütörtökön este az egye­temisták tavasszal bemutatott István, a király előadás-soroza­tával indul. A zenei világnapon, október l-jén újítják fel Kerényi Miklós Gábor Japánt is megjárt Pillangókisasszony-rendezését, amelynek címszerepét a 25 éves színházi tagságának jubileumát ünneplő Vajda Júlia alakítja. Dér Krisztina is bemutatkozik majd a szerepben, az operát Koczka Ferenc és később Pál Tamás di­rigálja. Gregor József betegsége miatt halasztották el a Hegedűs MUNKATÁRSUNKTÓL A felsőoktatásban tanuló diá­koknak írt ki pályázatot az Esélyt a Tanulásra Közalapít­vány. A támogatás mértéke ha­vi 7950 forinttól 53 ezer forin­tig terjedhet. Pályázatot ma­gyar állampolgárságú, nehéz anyagi körülmények között élő nappali tagozatos hallgatók, va­lamint fogyatékossággal élő di­a háztetőn bemutatóját, helyet­te Halasi Imre rendezésében új szereposztással az örökzöld Csárdáskirálynőt újítják fel. Szilviaként Péter Cecíliát és Nagy Ibolyát, Edvinként Urbán Nagy Róbertet és Búzás Viktort láthatja a közönség az eredetileg Éljen a szerelem! címmel bemu­tatott Kálmán-operettben. Ki­rály Levente budapesti vendég­szereplése miatt nem tud részt venni a premieren, ezért őt né­hány előadás erejéig Székhelyi József helyettesíti Leopold Má­ria herceg szerepében. Október 22-én, az ünnep előestéjén az operatársulat új „aduásza", Lu­kács Éva főszereplésével olasz nyelven, különleges színpadi megvalósításban tűzik műsorra A végzet hatalma című Ver­di-operát Molnár László vezény­letével. A hónap végétől kerül műsorra a nyáron már fergete­ges sikerrel játszott Anconai szerelmesek. A Kopogós römi a budapesti vendégjáték után ok­tóber 8-ától látható a Korzóban. Az egyetem őszi kulturális fesz­tiváljának részeként október 22-én az operapremier előtt nyí­lik a nagyszínházban a négysze­res Dömötör-díjas szegedi jel­meztervező, a Papp Janó jelmez­kiállítása. H. ZS. ákok nyújthatnak be, akik e tá­mogatás nélkül tanulmányaik folytatására nem lennének ké­pesek. A támogatást a szorgalmi idő­szak tíz hónapjára lehet elnyer­ni. A pályázati felhívás megte­kinthető az interneten a http:/Avww.ph.hu/esely címen. A pályázat benyújtásának határ­ideje: október 14., a döntés no­vember 26. után várható. Csodáknak csodája - Máríaradnáról Szentképek a szentesi múzeumban Az Aradhoz közeli búcsújáró helyen, Má­riaradnán máig él a szokás, hogy fogadalmi képekkel zarándokolnak oda messzi földről is a hívők. A naiv festményekből nyílt tárlat Csodáknak csodája címmel a szentesi mú­zeumban. Felbecsülhetetlen eszmei értékük van azok­nak a fogadalmi képeknek, amelyekből a szen­tesi Koszta József Múzeumban rendeztek kiál­lítást. A békéscsabai néprajzkutatónak, Gu­lyásné Kiss Bernadettnek köszönhető Szűz Mária szellemiségének a megidézése, amelyet az Aradhoz közeli kegyhelyen, Máriaradnán végzett kutatásaira alapozott. A mi vidékünk­ről is bizonyára sokan elzarándokoltak e bú­csújáró helyre, ahol Jézus Krisztus édesanyja oltalmát keresték. Az első csoda még a 16. század végén történt, amikor a törökök fel­gyújtották az ottani templomot. Az Isten háza ugyan leégett, de az oltárkép megmaradt. Később is sok bajtól szabadította meg a Szűzanya a hívő embereket, akik hálájuk je­leként vitték el naiv festményeiket a mária­radnat kolostorba. Többnyire asszonyok ké­szítették ezeket a képeket, amelyekre szöve­get is írtak. Egyikük azért mondott köszöne­tet, mert Szűz Mária mindig megsegítette őt, míg másvalaki azt kéri: szabaduljon ki a férj­ura az ital rabságából. A néprajzkutató olyan esetet is hallott, hogy egy várandós anyuká­nak megmondták az orvosok, hogy vak gyer­meket hoz majd a világra. A kismama nem nyugodott bele, és imádkozott a máriaradnai kegyhelyen. Nem maradt el a csoda: olyan szeme lett az újszülöttnek, mint a sasé. Máriaradnán egyébként máig él a szokás, miszerint a legkülönbözőbb nemzetek lányai és fiai zarándokolnak el a szent helyre. S elvi­szik a fogadalmi képeiket arra a településre, ahol sok nemzetiség él egymással békesség­ben. A Csodáknak csodája című kiállítást november 7-éig tekinthetik meg az érdeklő­dők a szentesi múzeumban. B.I. SZEKHELYI: IDEGILEG ZOKNI LETTEM Székhelyi József kétmilliója című szombati cikkünkre reagálva a színidi­rektor tegnapi tájékoztatóján úgy fogalmazott: „Idegileg zokni lettem!" Székhelyi József méltatlannak tartja, hogy miközben becsületes munkát végez, a sajtó a zsebeiben turkál. Részletes személyes „vagyonleltárt" rögtönözve emlékeztetett rá: elődjével szemben nem vesz igénybe sem sofőrt, sem hivatali autót, nincsenek különböző jogcímeken olyan milliós többletkövetelései, amelyek megroppantanák a színház nehezen ki­egyensúlyozottá tett gazdálkodását. A Kopogós römit például a széplaki nyaralójából elszállíttatott bútorokkal állította színpadra, de nem vett fel díszlettervezésért honoráriumot, és a rendezői gázsija is egyharmada volt a szokásosnak. A sajtó figyelmébe ajánlotta: igazgatóként nem ő a színházi fizetési lista vezetője, ugyanakkor számos produkció létrehozá­sában ellenérték nélkül vállalt feladatot. Ha a közgyűlés a teljesítményét hat havi fizetésének megfelelő bruttó 1,95 millió forint jutalommal isme­ri el, akkor azt hálásan megköszöni. Esély a tanulásra Dávid és Kinga a világtérképet böngészik Fotó: Karnok Csaba Toledói testvérvárosi utazás pályázattal Középiskolások a kultúra követei Szeged és Tbledo között tizen­négy éve működik a testvérvá­rosi kapcsolat, legutóbb nyáron utazhatott két szegcdi közép­iskolás diák az óceánon túlra. Szakítva a hagyományokkal, ne­kik már nyílt pályázaton kellett lüvívniuk az utazás jogát. Ha gazdasági erőben vagy nyitott­ságban nem is, műveltségben még verjük amerikát. Tizennégy éve működik Szeged és Toledo között testvérvárosi kapcsolat, melynek keretében eddig számos alkalommal láto­gattak el egymáshoz a városok képviselői. A korábbi évektől el­térően, idén Magyarország gaz­dasági helyzetéről kellett angol nyelven pályázatot benyújtaniuk azoknak a szegedi középiskolás diákoknak, akik a nemzetközi program keretében nyáron há­rom hetet szerettek volna Tole­dóban tölteni. A pályázatok szakmai felügyeletét a Junior Achievement Magyarország sze­gedi képviselői látták el. - Nagyon örülök, hogy az idén nyilvános pályázaton kellett a fi­ataloknak bizonyítaniuk, így minden bizonnyal színvonala­san képviselik majd Magyaror­szágot az óceánon túl - fogalma­zott megkeresésünkre még az utazás előtt Bálint Erzsébet, To­ledo képviseletében a projekt ve­zetője, aki munkatársaival együtt a kezdetektől fogva mun­kálkodik a két város kapcsolatai­nak építésén. A mostani prog­ramban hazánk mellett még Ja­pánból, Koreából, Lengyelország­ból és Németországból is képvi­seltették magukat. A szegedi pályázaton a tizen­hat éves Polestyuk Dávid és a ti­zenhét éves Fodor Kinga érte el a legjobb eredményt - és utazha­tott Toledóba. Az előző a Tömör­kény István gimnázium, az utób­bi pedig a Radnóti Miklós gimná­zium tanulója. Mindketten kipi­henten és sugárzó arccal mesél­tek élményeikről és arról, ho­gyan is működik a testvérvárosi kapcsolat a gyakorlatban. Igazi kamaszok: amellett, hogy a toledói egyetemen hallott elő­adásokra is szívesen emlékez­nek, leginkább maga az amerikai élet fogta meg őket. Helyi csalá­doknál lakhattak, és úgy tapasz­talták, hogy Európához képest ott az emberek nyitottabbak, könnyebben építenek kapcsola­tokat, a sportos életforma pedig a mindennapjaik része. Művelt­ségben és tájékozottságban azon­ban nem tudják felvenni a ver­senyt az öreg kontinenssel ­mondták elégtételként a szegedi gimnazisták. Mint mesélték, míg az amerikai diákok komo­lyan érdeklődtek hazánk kultú­rája iránt, addig megdöbbentő módon a felnőttek szájából olyan kérdések is elhangzottak Ma­gyarországról, hogy van-e ott ivó­víz és elektromos áram a laká­sokban. Dávid és Kinga a kapcsolatépí­tésben is jeleskedett, hiszen fe­jenként húsz-harminc levelező­partnert sikerült szerezniük a vi­lág különböző tájairól. Büszkén mesélték: a határokat és óceáno­kat átívelő barátság az egyik leg­nagyobb tőke - még a gazdaság­ban is. L.G.

Next

/
Thumbnails
Contents