Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-15 / 216. szám

SZERDA, 2004. SZEPTEMBER 15. • MEGYEI TŰKOR« 7 Pópity János hozzájut földje ellenértékéhez Októberben érkezik az elmaradt életjáradék Cikkünk nyomán a következő hónapban már életjáradékot kaphat termőföldjéért cserébe Pópity fános szegedi nyugdíjas. Az is kiderült, magasabb földértéket állapítottak meg számára, mint amekkora a szerződésében szerepel. A 75 éves szegedi Pópity János 2003-ban, a földért életjáradékot program meghirdetését követően rögtön az első fordulóban adott be pályázatot, de nem konkrét földterületet, hanem aranykorona-értéket kínált fel. A nyugdíjas számára ugyanis nem mérték ki a Tiszasziget határában lévő több mint három hektárt, hanem csak papírja volt arról, hogy a közösből, a volt Tisza-Maros Tsz-ből neki ennyi jár. Az ügy ezt követően elindult a hivatali útvesztőkben, a nyugdíjas mindeddig egy fillért sem kapott, ezért aztán lapunkhoz fordult segítségért. A nemrégiben megjelent cikkünk nyomán a Nemzeti Földalap (NFA) megyei területi irodája utánajárt Pópity János papírjainak. Nyári Károly, a megyei iroda vezetője elmondta, Szegedről a szerződés aláírását követően rövid időn belül továbbították a papírokat Budapestre. Ott az NFA illetékes főosztályán még egy ellenőrzésen átfutottak a dokumentumok. Pópity János szerencséjére a felülvizsgálat során kiderült, a nyugdíjas több pénzre, havi életjáradékra jogosult, mint amekkora összeg a szerződésében áll, mivel magasabb földértéket állapítottak meg. Hogy a jelenleg megállapított 25 ezer forinthoz képest mennyit kap majd havonta a szegcdi nyugdíjas, azt Nyári Károly még nem tudta megmondani. De hozzátette, a nyugdíjfolyósító intézet valószínűleg már októbertől átutalja Pópity János számára az életjáradékot, valamint 2003. július 1-jéig visszamenőleg egy teljes év életjáradékát egy összegben küldi el. Ez egyébként törvényi kötelezettség. Mellesleg hosszú út vezetett Pópity János első pályázatától odáig, hogy vele idén júniusban szerződést kötött az NFA, mivel ó nem konkrét földterületet, hanem aranykorona-értéket ajánlott föl megvételre. Meg kellett ugyanis vizsgálni, van-e konkrét földterület az aranykoronák mögött, ami sok időt, energiát felemésztett, ráadásul időközben a feltételek is módosultak. FEKETE KLÁRA F0LDERT ÉLETJÁRADÉKOT Nyugdíjasoknak hirdette meg első ízben tavaly év elején a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFSZ) azt a programot, amelynek keretében az idős emberek piaci áron válhattak meg számukra csak nyűgöt jelentő hektárjaiktól. A földeket az állam felértékelte, megvásárolta, de pénz helyett életjáradékra számolta át a vételárat. Csongrád megyéből 2 ezer 100 pályázat érkezett a három fordulóban, a program ugyanis nagy népszerűségnek örvendett. Emlővizsgálaton 40, méhnyakrákvizsgálaton 5 százalékjelent meg Kevesebben járnak szűrésre Két év alatt az érintetteknek csupán a fele vett részt az ingyenes mellrákszűrésen. A méhnyakrákszűréseken még ennél is kevesebben jelentek meg: Csongrád megyében több mint tízezer behívót postáztak, de alig félezer nő élt a lehetőséggel. Pedig a rendszeres ellenőrzéssel még időben felfedezhetők a rosszindulatú daganatok. A fohann Béla népegészségügyi program keretén belül jelenleg kétfajta szűrővizsgálatot végeznek Magyarországon: a méhnyakrákszűrést és a mammográfiás emlőszűrést. Ezek célja, hogy a veszélyeztetetteknél időben észrevegyék, ha baj van, és így megelőzzék a komoly, gyógyíthatatlan kór kialakulását. Az érintettek levélben kapnak behívót a vizsgálatra, amelynek költségét az állam állja. A mammográfiás szűrőprogram 2002-ben indult és 2003 decemberében ért véget az első kör. Az elmúlt két év alatt a 45 és 65 év között nők kaptak levelet, amelyben az érintetteket tájékoztatták a szűrés fontosságáról és megjelölték azt a szűrőállomást, ahol a vizsgálatot elvégzik. Ám a részvételi arány országosan is épphogy elérte az 50 százalékot, azaz a behívottak közül csak minden második nő végeztette el az emlőszűrést - tudtuk meg Ormándi Katalintól, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusától, az emlőszűrési munkabizottság tagjától. A vizsgálaton a megjelenési arány Csongrád megyében még alacsonyabb: 40-45 százalékos. A doktornő úgy gondolja, ennek i Rendszeres ellenőrzéssel időben felfedezhetőek a bajok Illusztráció: Schmidt Andrea egyik oka, hogy nők félnek ettől a vizsgálattól, a másik ok, hogy félnek, kiderül: betegek. Ez utóbbit a szakember szerint le kell győzni, hiszen a szűrésnek éppen az a lényege, hogy segítségével olyan kisméretű és legtöbbször korai stádiumú elváltozás is felfedezhető, amely más módszerekkel még nem észrevehető, így pedig lehetőség van a humánusabb kezelésre. A vizsgálattal kapcsolatosan pedig elmondta: nem kibírhatatlan. A mell szorítása mindössze 1 -2 másodpercig tart, de az egész procedúra nem tart tovább 5-10 percnél. A módszer hasznosságát jól mutatják a kezdeti eredmények: két év alatt közel 2200 új daganatfelfedezés történt, ezeknek csaknem fele 2 centiméteres vagy annál kisebb méretű volt. A méhnyakrákszűrő program az emlőszűrésnél is jobban „döcög". Az elmúlt egy évben a megyében több mint tízezer 25 és 65 év közötti nő kapott értesítőt, közülük azonban mindössze 524-en jelentek meg a vizsgálaton, ami abg több mint 5 százalékos részvételi arányt jelent tudtuk meg Kovács Ferenc megbízott megyei tiszti főorvostól. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintettek enynyire nem foglalkoznának saját egészségükkel. Pál Attila, a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója elmondta: az aszszonyok jelentős része magánorvoshoz jár, ahol ezt a vizsgálatot rendszeresen elvégzik. Mivel azonban ez nem a népegészségügyi program keretén belül történik, a hivatalos statisztikába nem számít bele. Ezért kijelenthető: a dél-magyarországi nők körülbelül 40 százalékát erre a betegségre is megszűrték. A szűrőprogramok folytatódnak: ismét emlőszűrésre hívják a nőket. Ezeket a vizsgálatokat ugyanis egy-két évente meg kell ismételni - behívó nélkül is. Saját egészségünkkel kapcsolatban igaz talán leginkább a mondás: jobb félni, mint megijedni. TÍMÁR KRISZTA Riadólánccal nő a csapat Natura-kiállítás és -vásár harmadszor Mesterségek bemutatója Harmadik alkalommal rendezik meg a Natura nemzetközi kézműves szakkiállítást és vásárt szeptember 15. és 19. között Szegeden. Az ifjúsági házban kiállításokkal és programokkal várják az érdeklődőket. Háromszáz Csongrád megyei fiatallal vonult be 1953-ban a váci műszaki zászlóaljhoz a szegedi Doba Mihály, aki megszervezte a volt katonatársak találkozóját. Fölelevenítik a közös élmények, az árvízi mentések, a legendás 6:3, az ÁVH fenyegetésének emlékét. Bátyja katonaládájával vonult be 1953. november 11-én az alsóvárosi művelődési házba (népszerű nevén: Kapcába) a szegedi Doba Mihály, hogy megkezdje huszonnégy hónapos sorkatonai szolgálatát. A ládának mindjárt komoly szerep jutott: fölpattant rá egy kapatosan érkező újonc, aki nagy hangon visszabeszélt az elöljárónak. Meglett a jutalma: azonnal a páncélosokhoz irányították, ahol akkoriban még három esztendő volt a katonaélet. Úgy háromszáz Csongrád megyei fiatalembert irányítottak a váci műszaki zászlóaljhoz. - Kemény két év volt, de változatos. Ha ma kellene választanom, megint csak ott tölteném a katonaidőmet - mondja a nyugdíjas férfi. Meleg víz nem volt, hetenként jártak ki fürödni. A legnagyobb hidegben is félmeztelenül végezték a reggeli tornát, így nem csoda, hogy az ácsszakmával rendelkező újonc hamar belázasodott, s a gyengélkedőre került. Ez volt a szerencséje: Doba honvéd így rádión meghallgathatta a Népstadionban, november 25-én rendezett Magyarország-Anglia (6:3) futballmérkőzés közvetítését. Az alapkiképzés után azonnal rajparancsnoki iskolába küldték. A szokásos műszaki feladatok aknatelepítés és -szedés, hídépítés, robbantás - mellett az alakulatot kivezényelték a dunai árvizekhez: ott voltak a nagymarosi gátszakadásnál is. Egyszer a Duna-parton, az előírt foglalkozás helyett a közelben zajló filmforgatás jeleneteit nézték: utóbb tudták meg, hogy a Gábor diák című filmet vették föl éppen. Doba Mihály a szegedi gőzfürdőben rendszeresen találkozott néhány régi katonatársával, így pattant ki az ötlet: gyűljenek öszsze a több mint ötven éve együtt bevonulók, elevenítsék föl a régi emlékeket. A rajparancsnok újsághirdetéssel, az önkormányzat és a katonatársak egykori munkahelyeinek segítségével harminckét embert talált meg. Riadólánccal adták tovább a hírt, s akadt, aki éppen Vácról jelentkezett: katonaideje után oda nősült. A váci műszakiak szeptember 16-án, csütörtökön délután 2 órakor találkoznak a szegedi Favilla vendéglőben. NY. P. AZ AYH ÁRNYÉKA Politikai foglalkozásokon a katonatisztek gyakran hangoztatták, hogy állandó készenlétben kell lenni a nyugati fenyegetés miatt. De történt más is: egy parancsnokuk felesége titkárnő volt az ÁVH-nál, s fölöttesei titkos adatok kiszivárogtatásával gyanúsították meg. Az asszony egyszer csak eltűnt, s azóta sem tudják, mi lett vele... MUNKATÁRSUNKTÓL A III. Natura nemzetközi kézműves szakkiállítást és vásárt szerdán délután három órakor nyitják meg a Szegedi Ifjúsági Házban. Az ötnapos rendezvény keretében kiállításon mutatják be munkáikat a magyarországi és határon túli mesterek, így érkeznek kiállítók Aradról, Mezőfeléről, Temesvárról, Mákófalváról, Csókáról, Szabadkáról, illetve bemutatkozik a Vajdasági Magyar Folklórközpont, valamint a Szeged környéki kistérségek kézműves remekeit is láthatja a közönség. Fellépnek táncegyüttesek, népdalkörök, citerazenekarok. A zárónapon adják át a közönségdíjat. A rendezvényt a Szegedi Ifjúsági Ház Kht. és a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítvány szervezi. Doba Mihály a Csongrád megyéből Vácra bevonult bajtársakat keresi Fotó: Miskolczi Róbert Apajori búcsú Pajor nincsen már, csak a térképen, ha föltüntetik egyáltalán, és a lelkekben. A tápai rét egyik csücskében volt, amíg volt. Iskolát 1906-ban építettek ide, ez pedig azt jelentette, hogy akkor már annyian lakták, és annyi volt a gyerek, hogy tanító is kellett. Hat napig járt tanyáról tanyára az első, és összeírta az iskolásokat. Az 1970-es árvíz kiöntötte a réti tanyákat, és rákapcsolt a központi igyekezet is: most kell beszorítani az embereket a faluba! Az iskola 1975-ig működött, aztán a helyét is fölszántották. Temploma soha nem volt, de az épület egyszerre templomul is szolgált. Kisasszonynapkor búcsút is tartottak, amíg tarthattak. Most azonban, amikor majdnem harminc esztendeje iskola sincsen, tanya is elvétve van csak, mit akarunk a pajori búcsúval? Szombaton tartották mégis a hosszú szünet utáni elsőt. Kóbor lelkek merték csak búcsúnak mondani, de sejteni lehet, évek sora követi majd. Az iskola hűlt helyére keresztet állítottak, kis kerítéssel körül is vették. Emlékbúcsúnak is mondhatjuk. Szép szokás lenne, ha megmaradna. Nekem azonban mást is eszembe juttat. Sok éve hajtom már, hogy elődeink a futóhomok megkötésére fákat ültettek és szőlőt telepítettek. Amikor ennek látható eredménye lett, akkor jöttek rá, hogy a fejben lévő futóhomokot is meg kéne kötni valahogy. Pajor környékén ugyan híre sincsen futóhomoknak, sőt a legrafináltabb szurokföld az egész, ekeszaggató kötöttséggel. A fát se nagyon tűri, meg a szőlőt se. A pallérozatlan fejekben azonban ugyanúgy járt a sivatagi szél, mint a futóhomokon. Iskola kellett tehát ide is. Meggyőződéssel hajtogatom újságunk lapjain, hogy a tanító és a tanár áldozatos munkája nélkül ma nem lenne ott kisded hazánk, ahol van, és benne mi se lennénk szinte sehol. Állítsunk tehát szobrot a tanítóknak és a tanároknak! A tanításnak. Tápén sincsen még ilyen szobor, de Pajorban szép feszület már van. Hallótávolságban ugyan ott a másik is, vicces tápaiak nyelvén már az is forog, hogy átszól egyik a másiknak. A régit már kikezdte az enyészet, föltehetőn előbb múlik el. mint az új. Arra akar emlékeztetni a mostani, hogy százak és ezrek tanulták itt a betűt, az egyszeregyet, a Himnuszt és a Szózatot, és a hozzá való emberséget. Ez a ragaszkodás, és a két tanítónő, Molnár Imréné és Kovács Imréné hívó szava hozta össze szombaton délben mindazokat családostól, akik ebben az iskolában tanultak magyarnak lenni. Az egész országból. Tábla őrzi a tanítók nevét: Matlon Aladár, Török István, Pető Sándor, Kiss Jenő, Tokody Anna, Molnár Imréné, Molnár Imre, Lippai Ilona, Kovács Imréné és Kovács Imre. A hetven év alatt éppen tizen voltak. Miközben az önkormányzati képviselő köszöntőjét mondta, és a megyéspüspök megáldotta a Talmácsi István igyekezetével elkészült szép feszületet, és a rétre egykor kijáró református tiszteletes is elmondta zsoltárokkal ötvözött áhítatos szavait, magam hajdani mondókámat ismételgettem szorgalmasan: áldassék a tanyák tanítója! Harmincöt évvel ezelőtt mondtam először. Tápé megint példát mutatott. H. li.