Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-28 / 201. szám

NAPI MELLEKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek s SZERKESZTI: HEGEDŰS SZABOLCS, WERNER KRISZTINA 2004. AUGUSZTUS 28. A SZEGEDI OLIMPIKONOK HOZZÁTARTOZÓI IS DRUKKOLNAK A SIKERÉRT WWW.DELMAGYAR.HU Holnap ugyan véget ér az olimpia, amelynek még nem ismerjük a teljes éremrepertoárját, de bízhatunk benne: a szegedi olimpikonok is kitűnő eredménnyel zárják a négyévente megrendezett tornát. De hogyan viselik a hozzátartozók a kimerítő szurkolást, az apa, a gyerek hiányát, és milyen titkos praktikákhoz folyamodnak a csillogó érmek megszerzéséért? Ennek jártunk most utána. - Most belőni gyerekek, jó, jó, jó, úgy van, úgy van, úgy van, ez az, innen meg van nyerve a meccs! - ordította Laluska György, amikor már 27-23 -ra vezetett a magyar férfi kézilabda-válogatott Korea ellen. Na, na, na, ne hamarkodjuk el! - állította le azon nyomban fivére, Pál, de hamarosan ő is nyugodtabb lett. 29-23-nál pedig, amikor Nagy Laci az üres kapuba dobott gólt, már mindenki együtt hahotázott, mondván: hülyére verjük őket. Laluska Balázs, a Pick Szeged játékosának édesapja ugyanis bátyjával és néhány „sportbarát" társaságában izgulta végig a magyar kézisek negyeddöntőjét. Kézimeccs a Sárgán A család Sárgán található nyaralójában a szurkolóknál már csak a tévé ordít jobban. A kiszáradt torkokat hideg fröccsel öblögetik. Alig ér véget a bravúros győzelmet hozó mérkőzés, csörögni kezdenek a mobiltelefonok. Jelentkezik Balázs édesanyja, aki lányával együtt drukkolta végig a játékot Budapesten. Míg Laluska apuka köszöngeti az ismerősöktől folyamatosan érkező gratulációkat, bátyja is SMS-t kap. „Büszke vagyok a szegediekre" - írja neki Kecskemétről egy huszonhat évvel ezelőtti osztálytársnő. Laluska Balázs - ismertebb nevén Lala - édesapja azt mondja, leírhatatlan most az öröme, de amit meccsek közben átél, azt nem kívánja senkinek. Először azért volt ideges, hogy Lala bekerüljön az olimpiai keretbe, amikor pedig már a pályára lépett, azért, hogy le ne égjen a gyerek. Már egy órával a meccs előtt nemigen lehet hozzám szólni. Hogy ne hergelj ük még jobban egymást, otthon, a feleségemmel mindig külön szobában nézzük a közvetítéseket, csak Vízilabdás doppingtortúra A Fazekas-esetről szólva döbbenetüknek és felháborodásuknak adnak hangot Fodor Rajmund szülei - mint nagyon sokan még idehaza bár az ügy megosztja a családot. Az apa szerint az olimpikonnak ki kellett volna állnia a doppingtortúrát, míg Magdi megérti a diszkoszvető „besokallását". Mint mondják, Rajmundnak többször kellett elszenvednie Ilyen egrecíroztatást. - Volt olyan, hogy az egész csapat ott állt egy buszba zsúfolva, és négy órán át várta Rajmit, szurkolt neki, hogy mielőbb sikerüljön produkálnia a szükséges mintát. Négyen nézték közben, és megitattak vele több liter vizet, mire nagy nehezen összejött - meséli az elképesztő történetet az apa. és mágikus melegítő néha rohangálunk át egymáshoz. Én ordítok, remegek, a feleségem meg ugrál: Igen, Balázs, igen, Balázs - mesél György nagy átéléssel a családi hangulatról. Ekkor ismét rezegni kezd a mobil. Nagy László, a csapat másik szegedi kiválóságának édesapja jelenti be: perceken belül érkezik. Kiderül, gyakran szurkol együtt a két család. Ahogyan az is: Nagyék „különszobás" szurkolási módszere igen hasonlít a Laluska famíliáéhoz. Akárhogyan is alakul végül a magyar csapat sorsa Athénban, Balázs édesapja hatalmas kerti partit szeretne rendezni a fiúk tiszteletére a nyaralóban. Mint mondja, a környező háztulajdonosokat ismerve, ott lesz majd az egész Sárga. György azonban továbbra is azt üzeni fiának, amivel két hete útnak indította: minél később akarlak látni, fiam! Izgulás dolgában Szirouicza Rozália, Mezei Richárd felesége is hasonlóképpen áll. Állítom, hogy egy-egy meccs végére jobban elfáradok, mint Ricsi. Többször volt már, hogy le kellett feküdnöm pihenni utána - mondja a Pick Szeged nagytermetű beállósának párja. Bár Richárd és a csapat olimpiai szereplésével maximálisan elégedett lehet, máskor egy rosszul sikerült mérkőzést követően azért néha megjegyzi férjének: Drágám, nem elég a cipőt felvinni a pályára. - A németek elleni mecscsüket a Balatonon, egy nagy kivetítőn, hatalmas tömeg közepén néztem meg. Nagyon jó érzés volt látni az emberek arcán a lelkesedést, ahogy szorítottak a fiúkért. Én pedig annyira büszke voltam, amikor a kommentátor éppen azt ordította, hogy „Mezei lő, gól!" Legszívesebben kikiabáltam volna mindenkinek, hogy ő az én párom - meséli Rozália. Ma is Hódmezővásárhelyen élnek a Kirsner szülők, nekik köszönhetjük a magyar női kézilabda-válogatott legeredményesebb balszélsőjét. A vásárhelyi születésű Kirsner Erika édesanyja ma már rokkantnyugdíjas, ám egykor ő is kézilabdázott. így néhai sportolóként és anyaként egyszerre érzi át, amikor durván szabálytalankodik az ellenfél Erikával. Mint mondja, ilyenkor az szinte neki is ugyanúgy fáj, persze mindeközben igen csúnyákat kiabál. Kirsner Jánosáé, Margit életében azért vannak meghittebb pillanatok is: - Nem vagyok vallásos ember, de augusztus 20-án végigimádkoztam értük a Szent István-körmenet tévéközvetítését. Szurkol a baba is Joób Dóra, Joób Márton, döntős kenusunk felesége minden futamot megnéz, hiszen szurkol a többi magyar lapátosnak is. A szegedi klaszszis neje gyermeket vár - az ötödik hónapban van és mint mondja, a gyerek éppen az olimpiai megnyitó alatt kezdett el először rugdosni. A két Laluska összenéz a fenti képeken. Balázs a pályán, Athénban, a papa, György Szegeden, a tévé előtt. A Fodor család (balról) izgul a pólós Rajmundért, aki éppen kalapot igazít a képen. A harmadik szegedi büszkeség, Mezei Richárd (jobbra lent) is megtett mindent a sikerért Talán az izgalom tette, de az is lehet persze, hogy az apunak való szurkolás sajátos formáját választotta ezzel a baba - a versenyek alatt ugyanis ugyanezt teszi. Mint Dóra mondja, arról még nem tudnak, hogy kisfiút vagy kislányt hoz-e a gólya, mert eddig mindkétszer elromlott az ultrahang a vizsgálat előtt, így ez az olimpia utánra marad. Joób Márton felesége azt is elárulta, férje minden futama előtt szokott imádkozni, és az isteni segítség eddig sem az időjárás, sem a döntőbe kerülés kapcsán nem maradt el. Bízik benne, hogy a döntő során is számíthat támogatásra odaföntről. Storczéknál már a két és fél éves Dorka Viktória is besegít a szurkolásba, hogy apunak jobban menjen a lapátolás. Mint Mednyánszky Szilvia, Botond felesége - aki 2000-ben hagyta abba a versenyszerű kajakozást - mondja, a kislány nagyon hiányolja az apukáját. Szilvi azt is elárulja, hogy meglehetősen fárasztó volt az utóbbi időben egyedül vinni az ügyeket a válogatott kajakos felkészülése miatt, de az olimpia után már számít férje segítségére. A döntő futamok végét egyébként nem szokta nézni, mert annyira aggódik. Fodorék érmei A Fodor család hattyasi háza hangos a három tévé, a kert pedig a rádió adásától, mindhármon ugyanaz látható-hallható: az olimpia. Ahogy Fodor Rajmund többszörös olimpiai és világbajnok vízilabdázónk szülei, Magdi és Misi a szobába invitál bennünket, tekintetünk rögtön megakad a falra fölszerelt kisebb vízilabdakapun, amit a pólós édesapja készített neki egy szülinapjára, és amin óriási mennyiségű érem lóg felakasztva. Mint mondják, mindez csak az érmek fele, a másik rész Pesten van, a sydneyi arannyal együtt, amiről - óriási eszmei értéke miatt - csupán egy fotó látható a kapufán. Közben a szobába lép Rajmund tizenhét éves öccse, Ádám, aki, arcát látva, le sem tagadhatná a bátyját. Mint Magdi mondja, a vízben is nagy a hasonlóság a jelenleg ob második helyezett Ádám és bátyja között - a kisebbik Fodor ugyanis hatéves korától szintén pólózik, ráadásul ugyanazon a poszton, mint testvére. - Sajnos, Rajminak kevés ideje van mondjuk, kedvtelésből, gyakorlásból velem passzolgatni, de ha teheti, minden pesti meccsemre kijön - mondja a jóvágású kamasz. Magdi szerint Ádám megtáltosodik, ha bátyja belép az uszodába. Közösen csak az uszodában szoktak szurkolni, a többi szülővel, barátnővel, feleséggel együtt, de vasárnap szigorúan otthon nézik a döntőt - ahová reményeik szerint a csapat kerül -, és külön szobában, mert a fiúk szerint Magdi nem képes az érzelmeit kontrollálni: a felfokozott hangulat miatt kiabálva kommentál és buzdít, ők viszont ezt nehezen viselik. Rajmund édesanyjának egyébként van egy Sydney óta bevált rituáléja, ami szerencsét hozott eddig mindig: a pólós egyik válogatott melegítőjében tölti a torna utolsó három napját. Reméljük, ezúttal is beválik. PATAKFALVI DÓRATOMBACZ RÓBERT