Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-19 / 194. szám

20 • H I R D E T E S CSÜTÖRTÖK, 2004. AUGUSZTUS 19. OO ATHEN 2004 CG© ATHEN 2004 QG Négy az érem: fiatal mellúszónk révén bravúrezüsttel gyarapodott a magyar küldöttség medálkollekciója A tálentum, aki elkápráztatta a világot „Jó tanuló, nagyon helyes gyerek, sok barátja van és mindenki szereti,, - ezekkel a szavakkal méltatta az általános iskolát idén júniusban befejező magyar mellúszó, Gyúrta Dániel tulajdonságait egykori tanárnője. A semmiből a siker színpadát pásztázó reflektorfénybe lépő fiatalember általános elképedésre pazar, ezüstérmet érő teljesítményt nyújtott az athéni nyári játékokon. Gyurtán kívül még Mohamed Aidának szorítottunk azért, hogy dobogóra állhasson - sikertelenül. Bunkerből átjáróház MAGYARORSZÁG-FRANCIAORSZÁG 23-26 (10-9) Faliro Sportpavilon, férfi kézilabda, B csoport, 3. forduló, 3000 néző. V.: Hansson, Olsson (svédek). Magyarország: SZATHMÁRI - Harsányi, Nagy L., Lendvay, Mezei, Diaz, PÁSZTOR 7. Csere: PEREZ 10/1, Császár, Iváncsik, Mocsai 4/1, Gál 2, Fazekas (kapus), llyés Szövetségi kapitány: Skaliczky László. Franciaország: 0MEYER - ANQUETIL 5, Karabatic 2, G. Gille 2, B. GILLE 3, Fernandez 3, GUIG0U 6/3 Csere: Dinárt, Richardson 1, Abati 2, Girault 1, Narcisse 1 Szövetségi kapitány: Claude Onesta. Kiállítások: 8. ill. 6 perc. Hétméteresek: 4/2, ill. 3/3. (A további eredményeket és a csoport állását az Eredmények rovatunkban olvashatják.) A kötelezőt egyszer könnyedén, egyszer küszködve, de hozta a magyar férfi kézilabda-válogatott. Legyőzte a gyengébbnek tartott Egyiptomot és Brazíliát, légnap délután következett a „szabadon választott". A 200l-es világbajnok francia csapat hozzánk hasonlóan két sikert tudhatott maga mögött, azaz joggal nevezhettük csoportrangadónak az összecsapást. Skaliczky László némileg változtatott a szerkezeten, ezúttal Lendvay irányított, Diaz és Perez váltotta egymást védekezésben, illetve támadásban. Igaz, csak a 8. percig. Lendvaynak nem ment a játék, jött helyette Császár. Szerencsére király addig is volt a pályán, Carlos „one man show"-jának köszönhetően 3-3-mal indult a derbi. A folytatásban a védekezés magasiskoláját mutatta be csapatunk. A „végy egy jó kapust" elv alapján Szathmári parádézott, előtte Diaz leszedte a pályáról a két sztárt, Karabaticot és Abatit (Meg sem próbálkoztak átlövéssel!) Ha elől ugyanígy ment volna, eldőlhetett volna a meccs. De nem így ment. Az irányító poszt lyukasnak tűnt (Császár hetest is hibázott, a félidő hajrájában Skaliczky Diazzal próbálkozott), a jobb oldalnak semmi sem sikerült, sok labdát eladtunk. Hogy mégis 10-9-es előnnyel mehettünk az öltözőbe, az annak köszönhető, hogy a one man show two man show-vá alakult át. Hihetetlen, de igaz, a harminc perc alatt csak Perez és Pásztor talált ötször-ötször Omeyer kapujába. Eközben francia oldalon hatan osztoztak a gólokon. 1-0 után 13-12-nél vezettek ismét a gallok, és ettől kezdve mi hatottunk az eredmény után. Elöl nem sokat változott a helyzet, talán egy Mocsaival javult, de volt honnan. Hátul viszont feloldották a reteszt Anquetilék, tíz perc alatt dobtak annyi gólt, mint az egész első félidőben. A betonbiztos bunker egyszeribe átjáróházzá változott. Szathmári sem fogott ebben a szakaszban lövést, így pillanatok alatt lemaradtunk abban a bizonyos eredmény utáni futásban (14-18). Hiába jött Fazekas, újabb fordulat a rengeteg eladott labda miatt nem fért, nem férhetett bele a találkozóba. A vége 23-26 lett, és a számtalan szakmai tanulság mellett az mindenképpen levonható: a folytatásban a csoportelsőség megszerzése helyett a biztos továbbjutás a válogatott feladata. Skaliczki László: - A második félidő első tíz percére nem találok magyarázatot, és éppen ezért akkor is nagyon fáj a vereség, ha valóban nagyon erős francia válogatottól kaptunk ki. A tizenötéves Gyúrta Dániel, az olimpia magyar meglepetésembere MTl-fotó: Illyés Tibor Bodrogi Gyula maradt A teljesség igénye nélkül: Ullrich, Hamilton, fulich, Ekimov, Cancellara, Honcsar, Gutierrez, Botero, Vinokurov, Moreau, Hushovd. A világ nagy tévétársaságainak és sportlapjainak állandó főszereplői. Tour de Francé, Giro'd Italia, Vuelta. Megannyi csoda. Igazából mi, magyarok most tanulgatjuk ezt a másfelé rendkívül népszerű sportágat, melyet óriási érdeklődés övez világszerte, így itt, Athénban is. És van nekünk egy Bodrogi Lászlónk, akivel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Pedig a fent sorolt névsorba beékelődve, a tegnap délutáni egyéni időfutam egyik esélyesének számított. Már ez óriási fegyvertény, hiszen Ullrich, Hamilton, és most ismét leírhatnánk a teljes listát, hazájában a legnépszerűbb egyéni sportolók közé tartozik. Nálunk ez nem így van, de talán ezen éppen egy sikeres olimpiai szereplés változtatna. Pontosabban változtatott volna. A Belgiumban és Franciaországban élő Bodrogi a 48 km-es táv negyedénél ugyanis csupán a 13. helyen állt. Némi meglepetésre a címvédő - 38 esztendősen vette föl a versenyt a többiekkel - orosz Ekimov tekert ekkor a leggyorsabban, míg a nagy favorit, a német Jan Ullrich nyolcadikként haladt. Fél távnál már csak tizenhatodik volt Bodrogi, több mint egy perccel lemaradva az elsőtől. Visszazökkentünk tehát az eredeti kerék-, vagy inkább „kerékpárvágásba". Nekünk, magyaroknak továbbra is csak az jut, hogy csodáljuk a telekerekeket, a legmodernebb „űrsisakokat", meg azt, hogy már a kulacs is lassan divatjamúlttá válik, helyette mez alá épített tömlővel, és abból szívható csővel találkozunk a sztárok esetében. Nem hozott fordulatot a táv második fele sem. Pláne nem pozitív fordulatot. Bodrogi még inkább visszaesett, és végül mindössze a 22. helyen ért célba, több mint három perccel elmaradva a győztes amerikai Hamilton mögött. A történeti hűség kedvéért: az ezüstérmet Ekimov, a bronzot a szintén amerikai Julich vehette át, míg Ullrich Bodrogihoz hasonlóan csalódott lehetett, mindössze hetedikként zárt. Szégyellem, de legnagyobb tanulságként mindebből azt vontam le, hogy számomra a Bodrogi névről továbbra sem a László, hanem a Gyula fog eszembe jutni. Cseh és Kovács Gyúrta nyomában? Ha ilyesmire fogadni lehetne, akkor igen nagy pénzt nyerhetett volna az, aki arra tesz: túl az úszóversenyek felén Gyúrta Dániel lesz a legeredményesebb magyar a sportágban. A szenzáció azért kedd este már érett, hiszen a Jövő SE sportolója a legjobb időeredménnyel jutott a 200 mell döntőjébe. Az est első fináléja előtt mégis aggódtunk. Hiszen tízezer ember előtt, élete első olimpiáján ugrik vízbe Gyúrta, ráadásul mindössze tizenöt esztendősen. Még jobban összeráncoltuk a homlokunkat, mikor kissé bennragadt a rajtnál, majd az első ötven után nyolcadikként fordult, száznál pedig hetedikként. Jó, jó, tudtuk, hogy a második százon szokott robbantani, de azért az ő esetében még nem dőlünk olyan nyugodtan hátra, mint Egerszegi vagy Darnyi idejében. Aztán Gyúrta begyújtotta a rakétákat. Az nyilvánvalónak tűnt, hogy a százas győztest, a japán Kitajimát nem tudja befogni, de a többiek után eredt. És százötvennél már harmadik helyen tűnt föl, az ázsiai mellett egyedül az amerikai világcsúcstartó, Hansen tempózott előtte. De Dani, 199-nél őt is beérte, a célba pedig hét századdal megelőzve riválisát, másodikként csapott be. Ideje 2:10.80, öt századdal gyengébb, mint kedden, de ez kit érdekel. Gyúrta megszerezte az úszók első, a magyar küldöttség második olimpiai ezüstérmét. Aztán jött a 200 női pillangó, Risztov Évával. Néhány héttel Athén előtt, még azt hittük, csak az lesz a kérdés, milyen színű érmet akasztanak utána a „mártélyi sellő" nyakába... A korábbi nagy rivális, a lengyel /edrejezak nyert, Éva jóindulattal is csak közepesnek mondható idővel, 2:10.58-cal nyolcadik lett. Kár. Nem tudható mi történt, és mi történik majd Évával, de egy biztos: ez a nagyszerű pályafutás nem érhet így véget! Két magyar vonatkozású elődöntőt is láthattunk a továbbiakban. Női 200 mellen Kovács Ágnes az ötödik idővel jutott a fináléba (2:26,63), mindössze huszonöt századdal lemaradva a másodiktól. Férfi 200 vegyesen Cseh Laciért szurkolhattunk, csakhogyMichael Phelps megrázta magát, és Cseh 1:59.65-tel harmadikként kvalifikálta magát. Folytatás ma, Kovács és Cseh fináléjával. Hátha a kis Gyúrta nyomába szegődnek. Magyar doppingeset ATHÉN (MTI) Nem jelent meg a tegnapi mérlegelésen az olimpiai súlyemelőverseny férfi 69 kg-os súlycsoportjának magyarja, Kecskés Zoltán, aki így nem is indult a viadalon. Ennek oka, amint azt Dolovai Tamás, a sportág hazai szövetségének elnöke közölte, hogy a sportoló fennakadt egy, a játékok előtt elvégzett doppingvizsgálaton, amelynek az eredményét most hozták nyilvánosságra. Kecskés a határozatot tudomásul vette, de ez ellen panasszal fordul az illetékes szervekhez, a független nemzetközi Sportdöntöbírósághoz, és erkölcsi, valamint anyagi kártérítést követel. Igazsága alátámasztása érdekében az elrakott C-minta vizsgálatát kéri független, akkreditált doppingellenőrző laboratóriumban. A szövetség támogatja a harminc éves versenyző panaszának kivizsgálását - nyilatkozta Dolovai Tamás. - Az előkészületek során több ízben esett át vizsgálatokon, köztük a minden magyar olimpián induló versenyző számára kötelező ellenőrzésen, de a WADA, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség megbízottai is ellenőrizték. Valamennyi vizsgálat negatív eredménynyel végződött. Kizártnak tartjuk, hogy a versenyek előtt közvetlenül, értelmetlenül tiltott szert használt volna, hiszen ebből a versenyen semmiféle előnyt nem élvezhetett volna. Hazamegy olimpiai ezüstérmesként, és megkezdi a középiskolát Gyúrta Dániel: Jelen SE Magyar szempontból abszolút egyértelmű: Gyúrta Dániel az olimpia meglepetésembere. A Jövő SE mindössze tizenöt éves sportolója tegnapelőtt két másodpercet javított eddigi legjobbján, egyúttal megdöntötte jeles sportági felmenője, Rózsa Norbert már-már szakállas, tizenkét éves országos csúcsát, tegnap pedig a világ- és olimpiai bajnok Kitajima mögött ezüstérmet nyert, megelőzve az amerikai világcsúcstartót. Úgyhogy nyugodtan leszögezhetjük, Gyúrta klubot válthat. Athénban a Jövőből a Jelenbe igazolt. Gyúrta Dániel tizenöt esztendős, és holt biztos, hogy még sosem nyilatkozott ennyi újságírónak, rádiósnak és televíziósnak, mint szerdán este. Ellenben néhány perccel az után, hogy élete minden kétséget kizáróan legkiemelkedőbb sikerét érte el, kisétált az úgynevezett vegyes zónába, és úgy beszélgetett a média összesereglett képviselőivel, mintha ezt tenné nap mint nap. Azzal kezdte, hogy azt gondolja, a verseny hajszálpontosan úgy zajlott le, ahogy azt eltervezte edzőjével, Széles Sándorral. Egy amerikai újságíró érdeklődésére - na jó, még segíteni kellett a fordításnál - pedig kifejezetten őszintén elmondta: nem érezte, hogy bennragadt volna a rajtnál, de azt sem tagadja, hogy nem az indulás az erőssége. Igazából nem nagyon tudta, legfeljebb érezte, hogy miként áll verseny közben, teljesen kiúszta magát, és természetesen rendkívül elégedett a teljesítményével. „Az olimpia előtt az volt a vágyam, hogy jussak be a döntőbe, időeredményben nem is igazán gondolkodtam. Megjavítottam a magyar rekordot, és felállhatok a dobogóra... Hát ez minden képzeletet felülmúl" - nyilatkozta. Arra, hogy Gyúrta Dani mennyire fiatal, igazából akkor döbbent rá mindenki, amikor a Délmagyarország kérdésére elmondta, hogy idén júniusban fejezte be általános iskolás tanulmányait... Ősszel pedig a budapesti Veres Péter Gimnáziumban kezdi majd az első osztályt. Hogy Gyúrta nem azon úszók közé tartozik, akik a víz közegéből kikerülve esetlenül csetlenek-botlanak, azt mindennál fényesebben igazolja: az együgyűbb kérdésekre, ha nem is biztos tudatosan, de kellően szúrós válaszokat adott. Pallérozott újdondászok kérdezték például, hogy mit szólnak majd a szülei az ezüstéremhez. A csípőből érkező válasz: „Mit szólnának? Gondolom, örülnek neki, nem?". Újabb újságírói remeklés: „Miként fogadják majd az osztálytársai, ha megtudják, hogy olimpiai ezüstérmessel járnak egy osztályba." A reakció: „Ezt majd szeptemberben megmondom." És végül: „Hová megy nyaralni az olimpia után?". A gyors riposzt: „Az iskola szeptember elején kezdődik, az olimpia augusztus huszonkilencedikén érvéget. Úgyhogy sehová." Hát ilyen fiú Gyúrta Dániel. Tizenöt éves, befejezte az általános iskolát, és egyetemi szinten oktatja a mellúszást. Ebbéli minőségében még legalább három olimpián kalkulálhatunk (arany)éremesélyes sportemberrel. Ja, és a klubja a Jövő SE. Csakhogy ő már a jelen embere. Athéni anziksz A Haller, Bencsik kétpárevezős duó nem jutott a döntőbe, a szlovén futamgyöztestől tizenkét másodperccel lemaradva lett ötödik. Önmagában véve ez nem baj. Ám a hátteret ismerve nagyon is az. Mint ismeretes, a Pető, Haller párost, amely „emberemlékezet" óta együtt evez, két világbajnoki címet nyert 2001-ben és 2002-ben, és ebben az évben haloványabb volt, de valamennyi Vk-futamon fináléba került, három héttel az olimpia előtt szétültették. Pető lemaradt az ohmpiáról, helyére Bencsik került. Az indoklás szerint így biztosnak tűnt az olimpiai pontszerzés, és az érmet sem tartották kizártnak. Ez lett belőle. Ami biztos: ennyire, legalább ennyire a kétszeres világbajnok, az egész időszakot végigdolgozó Petővel is képes lett volna Haller. Ami kérdéses: mit érezhet most Pető, Haller, Bencsik, és miként számolnak el a lelkiismeretükkel azok, akik ezt a döntést meghozták 7 • Ünnepel Görögország. Bizonyos Ihász lliadisz minden idők legfiatalabb cselgáncs olimpiai bajnoka lett. Mindössze tizenhét esztendősen. A döntőben, kedd délután ukrán ellenfelét ipponnal vágta szőnyeghez, és népszerűsége azóta az egekig, tán egész a görög istenekig ér. Kérdés csak az, mit szólnak Zeuszék ahhoz, hogy lliadisz korábban Grúziában készült, és édesapjával onnan települt nemrégiben Görögországba. Persze, nem is olyan gond ez így, 2004-ben. Hiszen magam is tiszta szívemből szurkoltam tegnap a két magyarnak, Diaz Ivónak és Perez Carlosnak. « Nem divat manapság a távirat. Nagy Tímea, a magyar küldöttség első olimpiai bajnoka eddig mindössze hármat kapott. Viszont SMS-ből nem kevesebb, mint 142-t. Mint mesélte, többnyire „sima "gratuláló üzenet érkezett, de akadt olyan is, amely viszszaeső olimpiai bajnoknak titulálta. Férjének pedig a döntő közben defibrillátort küldtek számítógépen a haverok. Győzelme egyébként kissé keresztülhúzta az otthon maradók családi programját. A tervek szerint Csenge és Luca külön-külön, a két-két nagyszülőnél töltötte volna az olimpiai napokat. Azonban az újabb arany után a média nyomására egyesíteni kellett a családot. Timi szerint ez legyen a legnagyobb probléma...