Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-17 / 166. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS • 2004. JULIUS 17. A MAGYAROK MELLETT TIZENHÉT NEMZET KÉPVISELTETI MAGÁT A SZEGEDI BÖRTÖNBEN Allahhoz is imádkoznak« Cs Séta a Csillag udvarán. Fegyelmezetten tűrik a rabságot Hetvenöt külföldi állampolgár tölti börtönbüntetését napjainkban a Szegedi Fegyház és Börtönben. Legtöbbjüket kábítószeres bűncselekmény elkövetésében találták bűnösnek, de van közöttük olyan is, aki gyilkosság miatt ül az ország legszigorúbb fegyintézetében. Az idegen állampolgárságú rabok többsége gond nélkül beilleszkedett a magyar börtönvilág rendjébe, a kínaiak például szorgalmukkal, jól végzett munkájukkal tűnnek ki a többiek közül. - Megöltem a barátnőmet. Budapesten. Igen - koppannak a szavak az asztalon, majd kuncogás tölti meg a termet. A gyilkos - mert miként is szólíthatnék egy olyan férfit, aki véget vetett egy ember életének - pedig mosolyog. Na, most derítsem ki, hogy zavarában teszi, netán ennyire nem érzi át a bűne súlyát, vagy „gyárilag" annyira életvidám, hogy ezt az érzést sok év börtön sem tudja kiölni belőle. A börtönben hallgattam én e szavakat, méghozzá az ország legszigorúbbnak tartott fegyházában, a szegedi Csillagban. Beszélgetőpartnerem akit tulajdonképpen arról faggattam, milyen is a rabok keserű kenyerét Magyarországon majszolni egy külföldinek, jelesül neki, akit sok-sok ezer kilométer választ el a hazájától - pedig beszélt, csak beszélt, s joggal állíthatom: nekem aztán kínai volt, amit mondott. Nem csoda, hiszen az 52 éves férfi e távoli hatalmas országból érkezett. Beszélgetésünk elején közölte: elmond ő nekem mindent, csak a nevét ne kérdezzem, fotó ne készüljön róla, mert hát mégsem valami nagy dicsőség Csillag-lakóként átélni az ezredfordulót. Különösen egy olyan embernek, aki egyébként bámulatos tehetségű művész. Ez utóbbit egyébként már Bozó Beától, a Szegedi Fegyház és Börtön sajtóreferensétől tudtam meg, aki nagy segítséget nyújtott abban is, hogy megértsük a nem éppen ékes magyarsággal hadaró kínai alkotót. Jöttem Magyarországra 1995-ben, díszíteni kínai éttermeket - rakott össze mosolygós riportalanyom egy könnyen is megérthető mondatot, majd már budapesti vendéglőkről beszélt, amelyek falára ő pingált kínai motívumokat. De varázsolt ő kínai képeket pólókra, ruhákra is, amíg egyszer csak egy dulakodás halállal végződött. Arab-roma háború - Meghalt. Barátnőm volt - mosolyog rendületlenül Kína messzire szakadt művésze. Hozzáteszi: tíz évre ítélték, s hét évet és hat hónapot kell még a rácsok mögött tölteni, majd irány haza. Viszi Pesten élő feleségét, gyermekét is, mert hazahúz a szíve. Meg aztán Magyarországról is kitiltották - örökre. - Szeged börtöne jó. Jobb, mint pesti Gyűjtő - hámoztam ki újabb két érthető mondatot a kínai szózuhatagból. S hamar választ kaptam a miértre: a Csillagban alkothat, festhet, a kultúrkörletben már volt kiállítása is. Kéthetente jár a könyvtár olvasótermébe, ahol művészeti albumokat nézeget. Amire meg a legbüszkébb: eddig még soha nem büntették meg a Csillagban rossz magaviselet miatt. - Nekem sok dicséret. Kaja jó. Kedvencem lenni nokedli emeli magasba az ujját, és mosolya harsány nevetésbe csap át. Elégedett a szegedi börtönélettel másik riportalanyom, egy izraeli állampolgárságú 37 éves arab fiatalember is. A vele folytatott beszélgetés során egy percig sem jutott eszembe, hogy tolmácsot kéne segítségül hívni, ugyanis a szintén névtelenségbe burkolózó férfi majdhogynem tökéletes magyarsággal idézte fel nálunk töltött éveit. Mint elmondta: 1986-ban érkezett hazánkba, volt hallgatója a SZOTE orvosi karának éppen úgy, mint ahogy jogot is tanult a József Attila Tudományegyetemen, s mindössze egyetlen esztendő hiányzott ahhoz, hogy doktor úrnak szólíthassák. Ám akkor jött 1997-ben ama nevezetes szegedi „arab-roma háború". A város attól rettegett, nehezen megállítható leszámolási hullám indul el, ám végül is nagyobb vérfürdő nélkül sikerült felszámolni a konfliktust. „A Csillag külföldi elítéltjei leginkább kábítószeres bűncselekmények miatt kerülnek e falak mögé." CSAPÓ JÓZSEF TÁBORNOK RABSZÁMTAN A Szegedi Fegyház és Börtönben lakó több mint 1200 fogva tartott közül jelenleg hetvenöten mondhatják el magukról, hogy a határon túlról érkeztek. A román elítéltek száma 21 fő, 14-en Szerbia és Montenegró polgárai, nyolcan Bulgáriát, heten Kínát, hatan Ukrajnát, négyen Törökországot képviselik a Csillagban. Grúziából, Németországból, Iránból, Horvátországból 2-2 rab ücsörög Csillag-zárkában, de őriznek a híres Mars téri épületben egy-egy dánt, izraelit, kolumbiait, macedónt, oroszt, szlovákot és spanyolt is. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Az acsarkodást büntetőeljárás követette, riportalanyom mint harmadrendű vádlott lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt hat év fegyházbüntetést kapott, s természetesen szabadulása után neki is el kell hagynia Magyarországot. Hogy miért nem mehet hamarabb? Mert nem kérte, hogy büntetését hazai környezetben • tölthesse le. Arab beszélgetőtársam családjára hivatkozik (mint tette ezt kínai sorstársa is), ám azt is elárulja: ha kilenc hónap múlva szabadul, már két gyermeke sem kötheti hazánkhoz, a lehető legnagyobb sebességgel tér vissza szülőföldjére. Zsúfoltságra panaszkodik -A szegedi börtönviszonyokat gyorsan megszoktam, hiszen már ismertem a magyar szokásokat. Mivel semmi nem akadályozza a vallásgyakorlásomat, meg tudom értetni magam az őrökkel, a rabtársakkal egyaránt, jó munkám van a fegyház konyháján, tulajdonképpen elégedett lehetek itteni sorsommal - magyarázta a szabadulására váró orvos-jogász-szakács. Szólt arról is, hogy bár sok ország képviselteti magát a Csillagban, különösebb konfliktus nincs a különböző nemzetiségű fogva tartottak között. Ám az is igaz, hogy aki nem beszéli a nyelvet, az nehezebben boldogul a börtönhétköznapokban. S ami még a börtönszabályokhoz tartozik: a külföldieknek kell alkalmazkodni, mert mint az arab Csillag-lakó fogalmazott - „itt mi vagyunk a vendégek". - Csak egy panaszom lenne. A zsúfoltság. Egy tizenkét ágyas zárkában lakom, de másoknak sem könnyű elviselni, hogy alig tudnak mozdulni a vaságyak között - mondta Izraelbe vágyakozó nyilatkozóm. Büntetést ő sem kapott eddig, magaviselete példás, de jó barátra Szegeden nem akadt, mert a börtön - mint állítja nem igazán barátkozásra alkalmas terep. Ha pedig egyszer hazatér, befejezi jogi tanulmányit, s megpróbál ebben a szakmában elhelyezkedni. Ukrán nehézfiúk - A Szegedi Fegyház és Börtönben szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltekre általában az a jellemző, hogy fegyelmezetten tűrik rabságukat, nem sok gondot okoznak őrzőiknek- számolt be tapasztalatairól Csapó József dandártábornok, az intézet parancsnoka. Legtöbbjük tanulással, olvasással tölti szabadidejét, rengeteg levelet írnak. A tehetősebbek sokat telefonálnak családtagjaiknak, s vannak közöttük olyanok, akik kifejezetten szorgalmukkal tűnnek ki a munka során. Ilyenek a kínaiak. Ők minden munkát szívesen vállalnak, s magas színvonalon végeznek el. Akadnak persze renitensek is - két ukrán nehézfiút nem egyszer kellett már figyelmeztetni arra, hogyan illeszkedjenek be a Csillag rendjébe - mondta Csapó tábornok. Majd így folytatta: - A magyar büntetés-végrehajtás mindent megtesz azért, hogy hátrány ne érhessen hazánkban egyeden külföldi elítéltet sem. Valamennyi hivatalos papírt anyanyelvükre lefordítva kell átadnunk számukra, a hivatalos beszélgetésekhez tolmácsot kell hívnunk, akinek a költségeit természetesen a bévé fizeti. Könyvtárunkat igyekszünk úgy fejleszteni, hogy anyanyelvén olvashasson minden elítélt, s lehetőséget biztosítunk arra is, hogy előfizethessen hazája valamelyik újságjára is. Biztosítjuk a vallásgyakorlás jogát, és a konyhai menüben is szerepel olyan étel, amit a különböző vallási előírások szerint készít el a szakács. A Magyarországon raboskodóra odafigyelnek országuk diplomatái is. A dán követség például gondoskodott arról, hogy a Csillagban „pihenő" egyetlen dán rab felesége és három gyereke a dán állam költségén Szegedre utazhasson, s egy hetet tölthessen a Tisza partján. A nemrégiben hazájába visszatért szegedi román konzul is gyakori látogatónk volt, könyveket, újságokat hozott a romániai elítélteknek - említett két példát a tábornok. Hozzátéve: természetesen a Csillag vezetése is gondoskodik arról, hogy ha külföldről érkezik hozzátartozó, a lehető legrövidebb időn belül kapcsolatot teremthessen a bent raboskodó rokonával. - A Csillag külföldi elítéltjei egyébként leginkább kábítószeres bűncselekmények miatt kerülnek e falak mögé, de persze van olyan is, aki gyilkosként nézi már évek óta belülről a rácsokat. Mivel legtöbbjük jobb körülmények között él, mintha otthon töltené börtönbüntetését, alapvetően elégedettek az itteni lehetőségeikkel. Ám ennek ellenére sokan kérvényezik, hogy szülőföldjükön tölthessék ki a rájuk kiszabott büntetésüket. Ez persze nem olyan egyszerű, a két ország igazságügyi, bévés szervezetei közötti hosszas egyeztetést igényel egy-egy ilyen rabköltöztetési procedúra - mondta el Csapó József. BÁTYI ZOLTÁN