Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-05 / 130. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve NAPI MELLÉKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JUNIUS 5. AZ EURÓPA-BAJNOK ELSZÁNTAN KÜZD AZ OLIMPIAI RÉSZVÉTELÉRT Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU Nagy meglepetést keltett, hogy a sokszoros vb-első kajakost, Kovács Katalint az első válogatón, Szolnokon a Démász-Szegedi VE versenyzője, ianics Natasa legyőzte. Sőt Poznanban, az Eb-n is Natasa nyakába akasztották az aranyérmet. Nagy a tét, hiszen az olimpiai kvótáért küzdenek a sportolók. A ianics családot meglátogatva megállapíthattuk, minden és mindenki Natasa mögött áll céljai elérésében. Backa Palanka. Első hallásra Backa Topolya jutott az eszembe. Hogy miért? Talán mert a másodszor említett nevet sűrűbben halljuk, illetve használjuk. Ám egyáltalán nem összekeverendő a két szerb-montenegrói település. Utóbbi mindössze alig ötven kilométerre van a röszkei határtól, előbbi - mint az a térkép tüzetes átvizsgálása után kiderült - egy kicsivel, körülbelül még vagy nyolcvan kilométerrel délre. Az autózás alatt mindössze egyszer kellett segítséget kérnünk, éppen attól, akihez utaztunk: Janics Natasától. Addig simán ment minden, míg az autóúton haladhattunk, ám egy kis elterelés Srbobrannál, és máris felborult minden terv. Aztán kiderült, mégsem akkora a baj, mert a rövid telefonálás után Vrbasnál már ki is volt írva a táblára Backa Palanka neve. Azt azért még hitetlenkedve kérdezte Natasa: - Tényleg jöttök? Azt hittem, szórakoznak velem - tette hozzá. Ki a jó fej? A kisváros késő délelőtt is már pezsgő életet élt. A Dunajska Obalát keressük - mondta fotós kollégám tökéletes szerb tudással. A név nagy folyónk partját sejtette, aztán egy kanyar jobbra, majd kettő balra, és máris megérkeztünk a 239-es számú házhoz. Valóban Duna-parti házat jelentett a cím, habár a sűrű nádas mögött holtág bújt-. Az egyik kutya kettő volt, hogy melyik fogadott bennünket, nem tudni, de az egyiket Kislabdának, a másikat Brúnónak hívták - harsány ugatással jelzett a gazdának. A friss Európa-bajnok Natasa édesanyjával, Steficával együtt jött elénk. - Csak azt harapja meg, aki nem jó fej - biztatott a fürge háziállatra mutatva Natasa. Ezek szerint mi jó fejek a bácskai kajakos család A Duna már gyermekkorától kezdve meghatározott szerepet játszott Janics Natasa életében vagyunk - gondolhattuk. Egy kérdés maradt: a kutya honnan tudta mindezt? Az udvaron balról az idősebb Janics testvér, Mityó hajókészítő műhelye. Ragasztószag terjeng a három helyiségben. Következett egy kisebb, téglákkal borított terület („Ez lesz a garázs!"), majd egy kétszintes ház. A kerti kaszálást szakította félbe a középső testvér, Sztyepan, aki húgához hasonlóan, szívélyesen fogadott, és lelkesen kalauzolt a lakásban. - A földszinten, amely most konditerem, padlófűtéses nappali lesz, egy kis konyhával, meg egy kis szobával. Fent csak hálószobákat szeretnénk - sorolta a terveiket Sztyepan. Aztán szép lassan a sportra terelődött a szó. Naná, igazi sportos (kajakos) család a Janics: Natasa olimpiai álmokat szövöget, Sztyepan ugyan háti idegbecsípődés miatt Ezen a családi fotón utoljára volt együtt az ötfős család: balról jobbra Mityó, az édesapa, Milán, Natasa, az édesanya, Stefica és Sztyepan nem indulhat a második válogatón, Szegeden, de Szolnokon ott volt, Mityó pedig szintén a lapátolás mellett döntött, a testvérek közül legkorábban, már nyolcévesen. - Ez a kedvenc képem - került elő egy fotó Natasáról, valamint édesapjáról, Milán Janicsról Sydneyből. Látszik, érzékeny témához érkeztünk, hiszen az apa két évvel ezelőtt, fájdalmasan korán, 45 évesen autóbalesetben elhunyt. Mintha egy könnycsepp is előbújna Natasa szeméből. Jön az a kép, amelyen utoljára volt együtt az ötfős család, majd vidámabb dolgokról folytatódik a beszélgetés. - Ezt a könyvet harmadszor olvasom - mutatott egy kötetre Natasa. Og Mandino A legnagyobb csoda a világon című, igaz történet alapján készült regénye. Az, amely egy olyan emberről szól, aki elvesztve családját, ha tudott, mindenkin segített. - Ilyen csoda a húgom - nevetett Sztyepan. Akik sűrűn látják, azoknak valamilyen szinten tényleg csoda Natasa, hiszen szinte hetente váltogatja hajkoronája színét. - Voltam már szőke, barna, vörös, most fekete. Amikor úgy gondolom, akkor változtatok, de az extrákat inkább kihagyom. Szeretem a spontán dolgokat - nevet a friss Európa-bajnok. - Én az ellenkezője vagyok, de tetszik ez a habitus, érdekesebb, szórakoztatóbb - állt testvére pártjára Sztyepan. Az édesanya mindeközben csendben tesz-vesz a konyhában. A nyugalom megtestesítője, igazi szülő, aki elfogad és megért mindent. Még a gyerekek távollétét, vagy különös szokásait is. Egy váratlan vendég szakítja félbe a társalgást: Branislava, egy kedves barát, nem mellékesen szerb bajnok kajakos gratulált az egykori barátnőnek. A rengeteg virágból látszik: nem ő volt az egyetlen, aki így tett Backa Palankán. Csak a vízi sportok A Duna közelsége egyértelműen eldöntötte már gyerekkorban, hogy milyen sportot is választanak Janicsék. A víz mindenképp lényeges volt, a családfő sikerei pedig a kajakozás felé terelték a gyerekeket. Nem is vezethetett tehát máshova a mi utunk sem, mint a Duna-part felé. - Ezen a holtágon tanultam meg a sportág alapjait. Belgrádon kívül itt, a Tikvara-tavon is rendeznek országos bajnokságokat - mutat a gyönyörű tó felé házigazdánk. A táj valóban szép, no meg az a szabadidőközpont is remek, amelyben füves és betonos focipálya, a helyi Sintelon kéziseinek sportcsarnoka, valamint a két vízi sportklub található. - Mindkettőben voltunk: a Sintelont elhagyva, apu megalapította az Elit Klubot, amelynek ez az otthona - mutat következő állomáshelyünkre, egy betonstégre Sztyepan. A kilátás igazán vadregényes, a Duna egyik (szerb) partja valódi strand, a másik pedig (Horvátország egy kis keleti kiszögellése) a domboldalra épült ltok városa, előtérben egy templommal. A két partot pedig a Tito-híd köti össze. - Ha kész lesz üvegből és acélból az étterem, akkor a víz fölé lógó részről a Dunán le és fel tíz-tíz kilométerre el lehet majd látni - adja tudtunkra egy újabb tervét Sztyepán. Visszafelé a rivális egyesület telepe FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT sem maradhat ki. Az ok egyszerű: a bejáratnál készült el a papa, Milán Janics emlékszobra. A lelki teher már korántsem akkora, mint a háznál volt, a két testvér nevetve pózol az objektív előtt. Aztán következik a be nem tervezett ötlet: kocsikázás Backa Palankán. És újra csak az emlékek. Az egykori emeleti lakás a játszótérrel, a kedvenc kávézó, majd az általános iskola és a középiskola. A közgáz, ahogy Natasa mondja. A városban amelyben a külterületekkel együtt közel hetvenezren laknak - igen nagy a pezsgés. Pedig csak hétköznap dél van. Jobb vagyok, győzök! Lassan letelik az időnk, ám a legfontosabb téma csak ekkor kerül elő. A szegedi válogató. - Ha jobb vagyok Kovács Katinál, márpedig az vagyok, akkor győzök érvel maga mellett logikusan Natasa. - Szeretem a szegedi pályát, szeretek ott versenyezni, így talán még könynyebb lesz a dolgom, mint a szolnoki viadalon - utalt arra a versenyre, amikor nagy meglepetésre megverte a többszörös világelső, egyesben verhetetlennek hitt Kovácsot. Egyszer már sikerült, miért ne sikerülhetne másodszor is. Az pedig olimpiai indulást érne. 2000-ben, még jugoszláv színekben ez megvalósult, akkor negyedik lett Janics Natasa. Ezúttal ennek túlszárnyalására törekszik. Elszántság, akarat, edzésmunka van hozzá, már csak egy kis szerencse kellene, és egy hét múlva a Maty-éren lehet Janics Natasának rendelni az athéni repülőjegyet. MÁDI JÓZSEF