Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-04 / 129. szám

82 •MEGYEI TÜKÖR« SZOMBAT, 2004. JÚNIUS 5. A kortárs prózától a ponyvaregényekig és paródiákig írásról és olvasásról Cél: a szellemi alkotások gyors gazdasági hasznosítása Bemutatkozott a Biopolisz Kft. Bambiért játszottunk..." A biopolisz koncepció sikerének egyik jele, hogy létrejött és dolgozik a Biopolisz Kft. A szegedi innovációs és szolgáltató társaság tegnap az ITDH-val közös ankéton mutatkozott be a szellemi élet és a gazdaság érdeklődő képviselőinek. A biopolisz koncepció több, tágabb, mint a valóra váltását segítő egyik gazdasági társaság, a Biopolisz Szegedi Innovációs Szolgáltató Kft. (Biopolisz Kft.), amellyel együtt már három szervezeti egysége van - emelte ki Dudits Dénes akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) főigazgatója tegnap azon az ankéton, amelyet a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) és a Biopolisz Kft. közösen rendezett az SZBK-ban. Mint ismert, a Szegeden koncentrálódó élettudományi kutatás szellemi értékeinek hasznosítására 2003-ban konzorciális szerződést kötöttek az ebben érdekelt kutatóhelyek és a szegedi önkormányzat. Később genomikai központ néven virtuális kutatóintézet alakult, amelynek kutatásfejlesztési cége a Dél-alföldi Bioinnovációs Centrum Kht. Az élettudományi konzorciumi tagok is gazdasági társaságot alapítottak: a Biopolisz Kft.-ben azonban jogszabályi korlátok miatt csak az egy héttel ezelőtti kormánydöntés nyomán válhatott résztulajdonossá két meghatározó konzorciumi tag, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és az SZBK. Az eddigi tulajdonosi kör - a szegedi önkormányzat, valamint a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési Rt. - kibővülésével lehetővé vált a cég biztonságos működése. Mint Molnár István ügyvezető igazgató beszámolójából kiderült, eddig sem tétlenkedtek: kialakult a cég kubatúrája - a Közép fasor 1-3. alatt van a központi iroda, de megtartották első, SZBK-beli irodájukat is -, infrastruktúrája, munkatársi gárdája. A tegnapi ankéton a tulajdonosok képviselői - Nagy Sándor, Szeged alpolgármestere, Dékány Imre akadémikus, az SZTE rektorhelyettese, Németh Mihály, a Duna-Tisza Rt. vezérigazgatója és Dudits Dénes - mellett a szegedi cég tevékenységét sajátos befektetésösztönző eszközeivel segítő ITDH regionális igazgatója, Pitó Enikő tartott tájékoztatót. Az SZTE innovációs igazgatója, Búzás Norbert az egyetem szerepéről beszélt - a tudásalapú gazdaságfejlesztésben. A résztvevőket tájékoztatták a innovációs pályázati lehetőségekről is. S. E. 8IOPOUSZ-SZOLGALTATAS0K A Biopolisz Kft. részint a kutatóhelyeken létrejött szellemi alkotások piaci értékesítésével - és védelmével - foglalkozik, másrészt közvetíti az ipar fejlesztési igényeit a kutatóhelyeknek. Mint internetes honlapjukról is kiderül, szolgáltatásaik között iparjogvédelmi és technológia-jogi tanácsadás, találmányértékesítés, pályázatírás szerepel. Fejlesztő cégek alapítását készítik elő, információkat adnak professzionális adatbázisok révén. Elkészítettek egy programcsomagot, amellyel a kutatóhelyek és az ipari szféra hosszp távú együttműködési lehetőségeit szisztematikusan lehet keresni. Erotikus költészet és szárnypróbálgatók A csongrádi Alföld Művészeti Egyesület, a Magyar írók Nemzetközi Szövetsége és a Raszter Könyvkiadó Erotika a magyar költészetben és Szárnypróbálgatók címmel országos költői pályázatot hirdetett, amelynek díjátadását tegnap tartották Szegeden, a Csongrád Megyei Önkormányzat Tábor utcai Tourinform-irodájában. A két pályázatra 170 szerző közel ezer versét küldte be. Az Erotika a magyar költészetben megosztott első díját a szegedi Polner Zoltán és a csongrádi Sebestyén István nyerte el. Kurucz Ferenc dandártábornok, Békés megyei rendőrfőkapitány különdíját a csongrádi Gulyás Katalin vehette át. A Szárnypróbálgatók győztesei között is akadt megyei pályázó: a csongrádi Piti Katalin a harmadik díjat szerezte meg. Az eredményhirdetés után bemutatták a Minden idők csókja és a Szárnypróbálgatók című antológiát. A két kötet a Faludy György Kossuth-díjas költő vezette zsűri ajánlásai alapján a pályázaton legsikeresebben szereplő alkotásokat tartalmazza. Negyvenéves a szegedi Molnár Dixieland Band. Molnár Gyula zenekarvezető az iskolai bulikról, Louis Armstrong hatásáról, a Molnár-dixie-hangzásról, a műfaj változásairól és a siker fontosságáról beszélt. A mindent elsöprő gitárzene előtt, az ötvenes évek végén még táncolták is a dixie-t. Louis Armstrong Szentek bevonulása című dala akkora sláger volt, mint Bili Haley rock and roll számai - emlékezett a régi időkre Molnár Gyula, a negyvenéves születésnapját ünneplő Molnár Dixieland Band vezetője. így érintette meg a gyermekkorától muzsikáló fiút a klarinéton, trombitán, pozanon, bendzsón, JUBILEUMI KONCERT ^ j A Molnár Dixieland Band negyvenéves működésének alkalmából ma este 7 órakor jubileumi koncert kezdődik a Szegedi Nemzeti Színházban. A műsorban föllépnek az egykori zenekari tagok is. bőgőn és zongorán virtuóz módon játszó muzsikosok előadásában megszólaló örömzene, s barátaival megalakította az első zenekarát. - Az iskolabulikon, például a nyolcadikosok ballagásán szendvicsért, bambiért játszottunk, kiskocsin toltuk a dobfölszerelést - mesélte. A gyermekklinikán megismerkedett Gallé Lászlóval, a későbbi ökológus professzorral, akinek lemezgyűjteményében már az ötvenes évek közepén megvoltak Armstrong és a többiek dixie-korongjai. A zene hatására kezdett el a dixie-t, s kevéssel később már az újszegedi Tóth vendéglő zenekarában muzsikált. Dixie-imádatát a hatvanas évek elején fölcsapó Beatles-őrület sem tudta megváltoztatni, s úgy gondolta, a sokszínű, könynyű jazzműfajnak a rockhullám idején is fönn kell maradnia. Ehhez keresett társakat. Zenekarának egyik alapítótársa, Mucsi Árpád ma is az együttes tagja, harsonán játszik. A zenekar hivatalos születésnapját az 1964-es Jazz Híradó egyik számának megjelenésétől számítják. Ekkor írt róluk kritikát a híres lemezgyűjtőként és jazzszakértőként is elismert Gallé László. A megsárgult újság megvan még, s a szegedi születésnapi gálakoncert vendégei is láthatják. A többféle néven ismert együttes „keresztapja" az egyik nagynevű jazzmuzsikus, Hulin István, akinek ötletét a zenésztársak is elfogadták - így kapta a zenekar a Molnár Dixieland Band (MDB) nevet. Benkóékkal sokáig ketten uralták a hazai dixie-világot, s az sem titok, hogy jó ideig komoly vetélytársként zenéltek. Az átmuzsikált évtizedek aztán közelebb hozták a két nagynevű zenekart, amelyek rendezvényeikre rendszeresen meghívják egymást. Negyven év alatt persze nemcsak az MDB összetétele változott sokat, hanem a műfaj is. A dixie szvingesebb lett, feszesebbé vált, még jobban sodorva a közönséget: Természetesen az A Molnár Dixieland Band egy archív felvételen együttes tagjai is fejlődtek: ma már másképpen játsszák a szólókat, mint annak idején. Molnár Gyula az előadott számok hangszerelőjeként büszke arra, hogy mások véleménye szerint is - létezik és fölismerhető a Molnár-dixie-hangzás, a fazon, amelyet más együttesektől is „visszahallanak". Egyik titkuk a műfaji változatosság: a dixie mellett spirituálé, ragtime, szving, country is megszólal a koncerteken, ébren tartva a közönség érdeklődését. - Ha a negyven év történetét egy mondatban kellene megfogalmaznom, azt mondanám: sohasem jöttünk le a színpadról kisebb-nagyobb siker nélkül. Addig játszottuk a számokat, addig feszítettük, pörgettük magunkat és a zenét, amíg nem éreztük, hogy a hatás megérinti a nézőket, akik sohasem engedtek el minket ráadás, „újrázás" nélkül - mondta Molnár Gyula. NYILAS PÉTER Podmaniczky Szilárd, a szépíró Fotó: Schmidt Andrea Stanley Steel, a ponyvaregényíró Fotó: Frank Yvette Miért ír az ember könyveket? Milyen viszonyban áll a szerző saját könyveivel és olvasóival? Mit jelent számára az írás? Erről kérdeztük a könyvhét apropóján a szépírót és a ponyvaregényírót. Podmaniczky Szilárd a kortárs próza groteszk-abszurd vonulatának egyik legismertebb és legelismertebb alkotója. Lapunk publicistájának Időntúli hétméteres címmel jelent meg regénytrilógiája a könyvhétre. Műtárgy, borítófotó „Ez a kilencedik könyvem, amit ugyanolyan izgalommal vártam, mint a korábbiakat. Amikor kijött a nyomdából, egész este nézegettem. Létrejött egy műtárgy. Minden nagyképűség nélkül mondom, úgy éreztem, hogy legközvetlenebb részese vagyok a teremtés folyamatának. Mint ahogy a Két kézzel búcsúzik a leopárd című legutóbbi regényemnek, úgy az Időntúli hétméteresnek is én készítettem a borítófotóját." Podmaniczky Szilárd szerint regénytrilógiájának - amely az Anyák napalmja, a Vénusz a Rózsadombon, valamint az Ork és Orkla című írásokat tartalmazza - van egyfajta filmes vetülete is. Azt mondja, ha az ember bele-beleolvas a könyvébe és ránéz a borítóra, úgy érzi, érezheti, hogy ő is ezt az utat járja be. „Olyan világ jön létre a regénytrilógiában, amely számomra élhetőbb, mint ami körülvesz." Az író úgy véli, ez az első olyan könyve, amit az olvasó szemével látott és szerkesztett. Egyik kritikusa szerint Podmaniczky szövegeit nem lehet a hagyományos módon olvasni. A Képeslapok a barlangszájból című kisprózájáról azt írja, „minden három-négy-ötsoros után meg kell állni, felfogni a képet és valamilyen módon értelmesíteni." Közös nevező, egyszerű szöveg Podmaniczky új könyve kapcsán arról beszél, hogy megtanult objektíven olvasni, így szerinte pörgősebbek, olvashatóbbak lettek a szövegei. Jó tanáccsal is szolgál, azt mondja, sorban haladjon az olvasó a regényekkel, mert a könyvnek sajátos pszichológiája és dramaturgiája van. Szerinte az olvasók és a kritikusok is megtalálják a három különálló mű közös nevezőjét. „Ebben a formában komplexebben kirajzolódik az a világ, amiben én gondolkodom. E könyv megírásakor sokat hezitáltam azon, hogy meddig kell visszametszenem a mondatokat. Korábban mindent leírtam, ami az asszociációs tartományban megszületett a fejemben. Azt mondták, hogy ezzel túl sokat bízok az olvasóra. Noha most kevesebbet adok, úgy gondolom, hogy az egyszerűbb szövegnél jobban rábízom magam az olvasóra." Magyar ponyva, Kókler-paródia Rejtő Jenő óta tudjuk, hogy magyar névvel nem lehet ponyvairodalmat eladni. Tudta, tudja ezt az a szegedi fiatalember Pál Tamás is, aki Stanley Steel, illetve K. B. Rottring néven jegyzi ponyvaregényeit. A korábban újságíróként dolgozó szerző az elmúlt hét év alatt huszonkét könyvet írt. Az eladási statisztikák azt mutatják, hogy Leshe L. Lawrence és Vavien Fable után ő a legsikeresebb Jubileumi koncert a színházban ponyvaregényíró kis hazánkban, a paródiákban pedig az első. „Körülbelül tízéves lehettem, amikor megírtam az első sci-fi novellámat. Azóta jelent örömet számomra az írás. A paródiákat kedvelők Stanley Steelként ismernek. E néven publikáltam a Csillagok (H) Borúját, a Baljós anyóst vagy a Gnómok támadását, de Leslie L. Laticel néven Leslie L. Lawrence-paródiákat is írtam." A self made man, az önmagát megcsinált ember a Harry Potter-paródiákkal lett országos hírű. Azt mondja, hogy amikor elolvasta J. K. Rowling könyvének első részét, azonnal átfutott az agyán, milyen jó lehetne ezt parodizálni. így született meg K. B. Rottring tollából a Heri Kókler és az epeköve című paródia, amelynek olyan nagy volt a sikere, hogy további öt rész követte. „Szerintem míg a Harry Potter-történetek inkább a kisebb gyermekeknek valók, addig a Kókler-paródiák főként a "nagyobbaknak, sőt az abszurd humorra fogékony felnőtteknek is ajánlhatók. A Heri Kókler és az epekövét nemrégiben lefordították angolra. A külföldi megjelenés attól függ, mit intéz az irodalmi ügynökség a közeljövőben." A Kókler-paródiákból egyébként több ezer példányt adott el a szerző, aki ha nem is rutinból és futószalagon, de rendületlenül írja a köteteket, bár - ahogyan fogalmaz - minden könyv új kihívást jelent a számára. Stanley Steelnek, illetve K. B. Rottringnak nem jelent meg új ponyvaregénye a könyvhétre, de a Kókler-paródia legújabb epizódja, a Heri Kókler és a fáraó átka heteken belül kapható lesz a boltokban. sz. c. sz.