Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-15 / 113. szám

Irakból hazaérkezett spanyol katonák nemzeti színű zászlóval ünnepelnek, valamint az Atocha pályaudvar. A helyiek szerint kétszer nem csaphat be ugyanoda a mennykő FOTÓK: MTI ATOCHA, A KINCSESHAJÓ Az Atocha főpályaudvar egy 1622-ben elsüllyedt kincseshajóról kapta a nevét. A spanyol hajónak két nappal azután, hogy kifutott a kikötőből, nyoma veszett. A királyi család arany-, ezüst- és ékszerkészletének jelentős része rajta volt a háromárbocos tengerjárón. Hetven évig keresték az elsüllyedt kincset, de nem került meg egészen 1985-ig. Ekkor Mel Flsher akadt a nyomára tizenhat éves kutatást követően, mindez tízmillió dollárba és három búvár életébe került. A zsákmányban voltak drágakövek félkarátostól egészen hetvenhét karátosig. Találtak 150 ezer aranyérmét és 47 tonna ezüstöt. bálták kizökkenteni a várost a mindennapok körforgásából, de az itteniek ezt nem engedik meg. Mint mondja, a terror borzalmait kitörlik emlékezetükből, az áldozatok pedig a szívekben élnek tovább. A festmények is megremegtek A robbanás pillanataira azért még ma is sokan élénken emlékeznek. Juati Enbinad, a főpályaudvar szomszédságában álló világhírű múzeum, a Prado biztonsági őre éppen szolgálatban volt március 11-én. A fiatalember .elmesélte, a múzeumban kitört a pánik, a robbanás ereje a falakon lévő felbecsülhetetlen értékű alkotásokat is megremegtette. Félő volt, hogy megsérülhet egy pótolhatatlan Velasquez, Tiziano, Rembrandt vagy Picasso. Szerencsére nem lett nagyobb baj, de Jüan megjegyezte, szörnyű volt órákig hallgatni a folyamatosan fel-alá száguldó mentőautók visítását. Szintén a közelben vannak a város legdrágább elit szállodái. A hoteligazgatók, miután néhány nap elteltével felocsúdtak a támadás okozta sokkból, arra gondoltak, a turizmusnak befellegzett, amit bizony ők is megsínylenek. A Ritz Hotel egyik vezetője, Benio Torres azonban elmondta, mégsem ez törtéht. A belváros, a Prado még így is olyan vonzó látványosságnak számít, hogy szállodáik nem érezték meg a terror következményeit. Az üzletember azonban hozzáfűzte, még azt sem bánná, hogy kiürülnek a szobák, ha ennek fejében visszaadhatná az áldozatokat családjaiknak. Visszatértek a katonák A tragédiának politikai következménye is volt: Jósé Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök már pártja márciusi választási győzelme után ígéretet tett arra, hogy visszahívják Irakból a csapataikat. Spanyolország ott-tartózkodásom alatt fejezte be békefenntartó katonáinak kivonását a KözelKeletről. Ezerháromszázán teljesítettek békefenntartó szolgálatot Irak déli részén, Nedzsef városában és környékén. A madridiak nagy része örült annak, hogy hazatértek az övéik a veszélyes régióból. Azt mondták, felesleges célokért kár kitenni a katonákat kritikus helyzeteknek. Sokkal fontosabbnak tartják inkább azt, hogy ne történhessen olyan véres tragédia, mint március 11-én az Atochán. A katonákat inkább az ilyen cselekmények megakadályozására kell bevetni - ez a lakosság érdeke. TAMÁS ÁKOS 14 "tt'v•(n&'A ¡ealDygQESínO sA SZIESZTA 2004. május 15., szombat ^v.'cTóf ic".1f,yu.vn'jlls A MADRIDIAK NEM HAGYJÁK, HOGY A TERRORISTÁK FÉLELEMBEN TARTSÁK ŐKET Örülnek a katonák hazatérésének Nem hagyjuk, hogy aljas terroristák félelemben tartsanak minket - hangoztatja egy cukrászmester Madrid belvárosában. Bár a főpályaudvaron ma is virágok és mécsesek emlékeztetnek a két hónappal ezelőtti merényletre, a spanyol főváros úgy tűnik, túl van a sokkon, s az emberek mindent megtesznek azért, hogy ne telepedjen rájuk a terrortól való félelem. Megállt az idő a madridi Atocha pályaudvar egyik óráján. A fekete koromtól nem látni a mutatókat, amelyek abban a pillanatban merevedtek meg, amikor két hónappal ezelőtt hat pokolgép robbant a reggeli csúcsforgalomban. Március tizenegyedikén minden addiginál jelentősebb terrortámadást mértek a spanyol fővárosra. A főpályaudvaron kívül még további három külvárosi megállóban is robbantottak. A merényletben százkilencvenketten meghaltak, több mint ezernégyszázan megsebesültek. A főpályaudvaron ma sem hallani a forgalmas helyeken amúgy megszokott zsivajt, a vonattal érkező rokonokat nem üdvözlik kiabálva a várakozók. Virágok, koszorúk és mécsesek emlékeztetnek a tragédiára. Az elhunytak fényképe előtt most is látni könynyező családtagokat. Az utasok ugyanakkor nem félnek attól, hogy a szörnyűség megismétlődhet a főpályaudvaron. Mint mondják, kétszer nem csaphat be ugyanoda a mennykő. A merényletet követően nem csökkent ugrásszerűen a vonattal utazók száma. Rendőrök a metrón A pályaudvaron kívül ugyanakkor már nyoma sincs a több mint hatvan napja történt tragédiának. A városban sétálónak nincs olyan érzése, mintha a rendőrök megszállták volna Madridot, ellentétben Londonnal, ahol ugyan még nem történt semmi, mégis mindenhol fegyveresek állnak. A helybeliek is azt mondják, nem találkoznak több rendfenttartóval március óta. Igaz, a reptérre tartó metrón minden kocsiban van egy egyruhás, hogy szemmel tartsa az elhagyott csomagokat. A reptéren viszont már nincs túlzott katonai jelenlét, figyelni viszont nagyon figyelnek. Néhány percre őrizetlenül hagytam a táskámat, s mire viszszamentem érte, már négy kommandós állt a poggyász mellett. Amikor megmutattam, hogy nincs benne semmi veszélyes holmi, mosolyogva léptek félre a gépfegyveresek. A nyolcvanezer nézőt vonzó Real Madrid-Barcelona labdarúgó-mérkőzésre nagyon felkészült a karhatalom. Nem voltak azonban zavaróan sokan, és cselekedniük sem kellett (pedig a hazaiak kikaptak az örök rivális katalánoktól). S a Real világsztárjai törzshelyének számító nívós belvárosi szórakozóhelyen is - alig néhány sarokra az Atocha pályaudvartól - tökéletes biztonságban mulathat, aki bejut. A madridiak arcáról sem lehet félelmet leolvasni. Az egyik legjobb cukrászdának a vezetője, Jorge Santano, aki tősgyökeres madridinak számít és sokat megfordul az Atochán, elmondta, nem hagyják, hogy „aljas terroristák" félelemben tartsák őket. Hozzátette: már sokan próTanulmány a nő szeméről Közhelyek sunyi aknái, elcsépelt frázisok fel nem robbant, de kellemesen elvackolódott bombái a talpunk alatt, ahogy e téma napsütötte tisztásán botladozunk. A nő szeméről, tekintetéről, sugaras pillantásáról oly bőséges mennyiségű a szakirodalom, hogy aligha tehetünk világrengető felfedezést. Induljunk mármost ki abból az ártatlannak tetsző kérdésből, vajon szokott-e a nő hunyorogni. Ugye, milyen ritkán teszi? Mert miféle kényes állapot, miféle válságos élethelyzet váltja ki a hunyorgást?! A látás zavara, zavartsága, erőteljes, de többnyire hiábavaló koncentráció, túlzó és valószínűleg hamis ékszerfény vagy a férfinek olyan égbekiáltó hazugsága, amit nem lehet tág pupillákkal elviselni. Hol voltál, Lajos? Könyvtárban, drágám. Na, ilyenkor kezd el hunyorogni, mintha reflektort irányítanának a szemébe. Hunyorog, és máris ökölbe szorult a keze. Azt mondja, könyvtárban?) Amikor a Lajos országos analfabéta, ráadásul csökkent látású, vad szemtengelyferdülése, és momentán kötóhártyagyulladása is van?! A nő ritkán hunyorog, mert a hunyorgás eltorzítja az arcot, átalakítja a lágy és kedves vonásokat. Ha a nó arcán kéklő tó volt, a hunyorgás zavaros pocsolyát idéz, ráadásul túlzott erőfeszítésbe kerül, és alapvetően nóietlen dolog. Sajnos. Amikor a nőnek tágra nyílik a szeme, vagyis fényes homlokának izmai felfelé vonják a gondosan nijegcsipegetett szemöldök ívét és a leginkább kék árnyalatú szemhéj bőrét, miközben a szerpgolyók kissé előre mozdulnak, nos, ilyenkor világos, hogy a nó mit lát. Azt látja, hogy a férfi egy másik nővel időzik, tesz-vesz, alkot, gyarapít. Egy butább, egy csúnyább, viszont aljasabb nővel ül a nagypapa borostyános sírján, ott csókolóznak, pfujjj, állatok. Ezért jár ez a szemét minden hétvégén temetőbe! Vagy azt látja, hogy a férfi megint részegen imbolyog haza, igaz, a jobb kezében lelkesen zörget valami fehéret, ó igen, ez az a zacskó dél-afrikai gyémánt, amiről tegnap fecsegett a filmsorozat közben, tényleg hozza, na jó, de akkor is részeg. Ittas állapotban neki ne hozzon dél-afrikai gyémántot. És különben is, kivel ivott, és mennyit, satöbbi. Ha a nőnek tágra nyílik a szeme, akkor meglátta a régi szerelmét, amint az ül egy kávéház teraszán, angol gazdasági újságot olvasgat, kissé el van hízva, a haja is kevesebb és fehérebb, de azért mégis. A nő szeme tágra nyílik, mert látja, hogy a férfi ugyanazokkal a tétova mozdulatokkal gyújt rá a cigarettára, melyekkel húsz évvel ezelőtt is tette volt. A nő szeme tágra nyílik, mert fájdalmat és nosztalgiát érez, és valami belső lelki ajtó finoman kinyilik benne, és már-már odalépne az asztalhoz, azt mondaná, szervusz, vagy csak kimondaná kedvenc szavukat, Copacabana, amikor a következő pillanatban egy idegen nő ereszkedik a férfi asztalához, és úgy nyúl a féri arcához, olyan megszokott, közvetlen mozdulattal, amit elviselni képtelenség, satöbbi. A szemezés roppant csúnya szó, egyszerűen közönséges nyelvi képződmény. Viszont nyilvánvaló, hogy bármelyik testi képződményünk közül - fül, orr, állkapocs, nagylábujj, gerinc, váll, vastag hajfonat - a szem tud a leginkább flörtölni. Miért Mert a flört ígéret. A flört az illúzió ezerszínű teljessége, őrült kaland és nagyszerű titok, nézd csak, én mindent odaadok, én mindent megteszek, nálam nincs határ és tabu, érintsd csak meg a kulcscsontomat a száddal, és neked van-e bátorságod ahhoz, hogy, satöbbi. A szemjáték az egyik legszebb emberi színház. Ráadásul nincs diktátorhajlamú rendező, fontoskodó dramaturg és ostoba súgó. Az egyik pillanatban úgy néz, mint Kleopátra, mint Mata Hari, mint Zrínyi Ilona, hanem másikban özv. Krahovács Jenőné, született Vers Irén bámul vissza a második emelet tizenöt béből. A nő szemjátékába irdatlan regények, érzékeny szerelmes levelek és gyilkos novellák vannak beleszőve. A szem flörtölésébe belefér az ég, a föld, Isten, de még egy baldachinos hálószoba aranyozott kulcsa is. A szem flörtölése azért fontos eseménye az életnek, mert az a nő is flörtöl, aki egyébként annyira fél a férfitől, hogy ha meglát egyet, szóval egy férfit, akkor sebesen kezd verni a szíve, elájul, vagy egyszerűen csak bemenekül az első harisnyaboltba. (Férfi az eladó, de mindegy.) A szemezés hadművelete általában hogyan ér véget? Az a jobbik eset, amikor egyszerűen lesüti a szemét. Lesüti, levonja a vitorlákat, redőny lehúz, mert nem akarja látni, miket mesél a szemével a másik. Viszont az arca pirul. Tehát hiába nem néz, nem pillant és nem lát, kommunikative akkor is fogadóképes. Hanem amikor a szemjátéka az egyik pillanatban a kaktuszházban történő szerelmeskedésre tesz heves ígéretet, és a férfi máris boldogan lobogtatja az arborétumbérletét, a következő pillanatban bólint, arcára helyezi a napszemüvegét és elmegy. Daing. Úgy vonul el, mint egy embernyi nagyságú jéghegy. De még csak nem is pillant oldalra, oda, ahol a férfi ül. A férfi meg zavartan mered a gyűrött arborétumbérletre, és észreveszi, hogy már tavaly lejárt az érvényessége. Ilyen apróságon is el lehet csúszni. Kiemelendöen szép jelenség, ahogy a nő, úgymond, elkapja a pillantását Ott mozgott a férfin egy ideig az a kis piros pont, mint egy mesterlövész infrasugara, és amikor a férfi észreveszi ezt, valamit megérez, forgolódni kezd, jobbra és balra bámul, aztán egyszerre visszanéz, mert meglátja a nőt, de úgy néz, mint egy lelkileg megérintett mezőőr, mire a nő, hopp, elkapja a tekintetét. Kicsit szórakozik. Húzom, húzom, eleresztem. Vagy a nő ránéz a férfire, az nyomban meghal. Van ilyen? Van! Ha a férfi meg akar né?ni valamit, például meg akarja nézni a halált, a születést, a szerelmet, akkor közelebb lép. Mintegy odahajol a megfigyelendő dologhoz. Jé, ilyen a halál? Ilyen fehér és kicsi, ilyen hócsokoládé?! Ha a nő meg akar nézni valamit, akkor először megdermed. Mozdulatlanul áll, úgy bámul, és nem lép közelebb, neki nem kell valamennyit kivonni a távolságból, hogy jobban lásson. Megáll a kirakat előtt, és tíz percig bámulja a hóhérlány legújabb kosztümét. Ha a férfi meg akar nézni valamit, szemüveget, távcsövet vagy mikroszkópot kap elő, a nő viszont felemeli a tekintetét, és messzepillant, de közben befelé kezd el nézni. És mindegy, hogy mandulaszemű, szőlószemű, tehénszemű, vagy diószemű nőről, kislányról van szó. A nő nem csak a szemével sír. Ha sír, az egész teste sír, a válla, a virágos öle és a bokája is sír. Egy férfi maximum az arcával tud sírni, ennyi terület adatott neki. Az egyik legnagyobb bántalomért, ami nőt ért, egy József Attila nevű, nagyon szerelmes költő a felelős. Bogár lépjen nyitott szemedre, mondta a szeretett nőnek. Ezen a lírai úton haladt tovább a nemzeti oldal által rendre kiátkozott Petii György, aki a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versében azzal kezdi: „Hát nem szólhatok szép szemeidről?" Merthogy oly lehetetlen a téma. Olyan nagy. Olyan elcsépelt. Hiszen a nő szeme szinte ugyanazt mutatja szülés, orgazmus és haldoklás közben. Ugyanazt az eképesztő pillantást. Egy másik világ megrendítő látványát S akkor ehhez képes tényleg pici bogárkák a szavak, szállnak, mászkálnak, nem is látjuk őket. SZÍV ERNŐ