Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-30 / 101. szám

vvrHÍX If^hiyggfaariO sA •--.1Ö1ÖJ iôdèvnèmoHè EURÓPA 2004. április 30., péntek KOSÁRY DOMOKOS: AZON KELL LENNÜNK, HOGY MAGATARTÁSBAN, PRODUKCIÓBAN UTOLÉRJÜK EURÓPÁT Az unióval véget ér a pocsék XX. század Kosáry Domokos szerint az Európai Unióban a nyugodt egyenrangúság tudata, a jó gazdasági és kulturális produkció, s a minden téren higgadt vitakultúra hozhat sikert a magyarságnak. A hazai történetírás doyenje Magyarország Európa-képéről is beszélt a lapunknak. - Kezdjük egy kissé aktuálpolitikai ízű kérdéssel Hogyan kell helyesen mondanttnk: mdjus elsején mi csatlakozunk Európához vagy Európa jön el újra hozzánk? - Nyilvánvalóan a kisebbik csatlakozik a nagyobbhoz. Már Szent István is a nagyobb Európához csatlakozott, tehát azt a nagyképűséget ne kövessük el, hogy azt gondoljuk, Európa fog hozzánk igazodni. Remélem, tisztességes és egyenrangú tagja leszünk az uniónak, függetlenül az ország területétől, sőt azt hiszem, hogy a kisállamok és a kisnemzetek egy ilyen európai szervezetben nagyobb biztonságban létezhetnek, mint egy olyanban, amely harcias, morcos, állig felfegyverzett, s külön-külön hadseregekkel önmagát marcangolja. így hát én várom, hogy csatlakozzunk Európához. Peremhelyzet, fáziskésés - Milyen Európa-kép élt a magyarságban, s hogyan változott ez meg az évszázadok során? - Érdekes a felvetés, vajon tudatában voltak-e a magyar állam vezetői, hogy Európa egységes kontinens. Utánanéztem, mikor fordul ez elő nálunk először. Nos, már az Árpád-korban megvan. IV. Béla írt 1253-54-ben egy levelet a pápának, amiben azt panaszolja, hogy megint fenyeget bennünket egy tatár támadás, valamint írt már a különböző nyugat-európai királyoknak is, de egyelőre csak szavakat kapott, komoly segítséget nem. Ebben a levélben világosan benne van, hogy ö ezt az Európát egy olyan politikai, kulturális és morális egységnek tartja, amelynek mi is tagjai vagyunk és elvárható, hogy ennek az Európának tagjai egymást segítsék. A XIII. század közepén vagyunk, tehát e gondolatnak elég jó múltja van. Ám ez szerintem már korábban, Szent István idején is jelen volt. - Történetírásunk sokat kutatja és vitatja a nyugat-európaihoz képesti fáziskésésünket, peremhelyzetünket, s a sajátos közép-európaiság lényegét... - Az európai kultúra úgy fejlődött, hogy mindig volt egy gyorsabban mozgó központ vagy fennsík. Á franciák mondják így, és ennek voltak peremvidékei. Ez nemcsak Magyarországra áll, hanem volt egy skandináv peremvidék is északon. Aztán volt egy mediterrán peremvidék délen (spanyol, olasz), sőt Amerika felfedezése után egy negyedik peremvidék is volt, egészen Amerika függetlenségének kimondásáig. New Yorkot 1664-ig még Új Amszterdamnak hívták. A keleti peremvidék, a lengyel-magyar sáv az európai kultúra elemeit a népvándorlás népeinek és az antik hagyományoknak az elegyéből merítette. Magyarország érdekes helyzetben van, mert a fele antik, a Dunántűi Pannónia. Volt szerepe annak is, hogy már egyszer belekapcsolódott egy nagy egységbe, a Római Birodalomba. Mindig volt kisebb-nagyobb fáziseltolódás, ami azonban változott. Például a XIV-XV. század Nyugat-Európában válságidőszak volt, pestis, éhínség pusztított, ám ez Magyarországon kevésbé jelentkezett, s az Anjouk kora fölzárkózási periódusnak számít. A XV1-XV1I. században megfordult az ügy, megkaptuk a török hódítást, ami számunkra katasztrófát jelentett. Ez olyan keleti feudalizmus volt, amelyben még létezett a rabszolgaság is. Már Mohács előtt pár évvel egy Pécsváradi Gábor nevű ferences barát zarándokűtra ment 1514-ben a Szentföldre. Ott volt 1517-ig, s szemtanúja volt annak, hogy a „Én nem szeretem az erőszakos, harcias kiabálást, akár szélsőbalos, akár szélsőjobbos. Ez Európában nem megy, ez kirekesztene bennünket" szultán elfoglalta Egyiptomot. Már akkor találkozott ott magyarokkal, akiket elhurcoltak oda rabszolgának. Magyarország befogadó ország volt, melyről a XV. század végén humanista szerzők írják, milyen színes, tarka ország ez, ahol együtt élnek mindenféle népek, ám a magyarok igyekeznek elöljárni kultúrában és hadviselésben. Nem a lenézés és az elnyomás, hanem az FOTÓ: SZÜK ÖDÖN együttélés és a kölcsönös megbecsülés jegyében Szent István óta. Ha egy szlovák vagy egy román család kiemelkedett tehetségénél fogva, mint katona vagy mint egyházi ember, vagy mint királyi tisztségviselő, akkor viszont nagyon könnyen magyarrá vált, így lett a rendi nemzet tagja. Például Jósika Miklós magyar regényíró olyan román családból származott, akik pár száz évvel ezelőtt nemességet kaptak a magyar királyoktól. Az elveszített presztízs - Megfordítanám a kérdést: Európa, a Nyugat hogyan szemlélte s értékelte a magyarságot, illetve hogyan, miért veszítettük el presztízsünket a világban? - Az elveszített presztízs esetében a dolog változó. A középkorban a kalandozásokat nagyon nem kedvelték Nyugaton, de hát a skandináv vikingek is ugyanezt csinálták, csak ők nem lovon, hanem hajón. A csatlakozás Európához 1000 körül is nagyjából egy időben van: az észak-európai és a kelet-közép-európai sáv egyszerre csatlakozik. A középkorban elég jól álltunk presztízs szempontjából. A török alatt viszont meggyengültünk, megszűntünk független állam lenni, ezáltal sokszor a Habsburg-uralkodóházhoz és a birodalomhoz való viszonyunk szabta meg megítélésünket. 1848 az egyik csúcspontja presztízsünknek, mert azért az nagy teljesítmény volt, hogy két nagyhatalom hadseregének együttes erőfeszítése kellett ahhoz, hogy ezt a nyavalyás kis országot legyűrje. Trianont megelőzte a magyarság rossz megítélése a világban. Ebben ellenfeleink propagandája is benne volt, meg a magyar politikai vezetés rövidlátása is. Közvetlenül a második világháború előtt a londoni egyetemen tanárom volt William Seaton-Watson (Scotus Viator), aki igen hatásos könyveket írt a régi magyar rendszer ellen. Sokat vitatkoztam vele, egy idő után behívatott és mondta: tudja, hogy ő nagyon nem népszerű nálunk és megkérdezte a véleményemet. Mondtam, hogy elolvastam az ő könyveit és úgy gondolom, sok igazság van bennük, de az jött ki a kritikáiból, hogy vannak jó nemzetek és rosszak. Szerintem pedig vagy minden nemzet jó, vagy mindegyik rossz. Elmosolyodott, és azt mondta: „Fiatalember, ha ön járt volna a XX. század elején Magyarországon, találkozott volna azokkal a politikusokkal, akikkel én, akkor még mérgesebb lett volna rájuk, mint én, mert maga sokkal temperamentumosabb nálam." Lehet, hogy igaza volt. Később elküldött nekem egy cikket, amit a háború alatt kaptam tőle Svédországon keresztül. Ebben kifejtette, hogy a magyar reformkor politikai elitje az alkotmányos szabadság zászlóvivője volt. Ez azt jelenti, hogy Scotus Viator is felfedezte, hogy bennünk is van valami jó, valami érték. Jóvátenni Trianont? - A XX. századi megítélésünk hogyan látszott Londonból, a Sorbonne-ról, Clevelandból, Chicagóból vagy a Yale egyetemről nézve? - Trianonba ez már belekerült. Nagyon nehéz volt azt ép szívvel, ép lélekkel túlélni. Azt hiszem, ha Trianon bármelyik országgal történik, azt mindegyik megsínyli. Azt remélem, ebben az új Európában, ha nem is lehet jóvátenni mindazt, ami akkor történt velünk, nekünk higgadtan, a jót és rosszat kellőképpen tudomásul véve azon kell lennünk, hogy magatartásban, produkcióban utolérjük Európát. - Mi lenne a legelső dolog, amin változtatnunk kellene? - Én nem szeretem az erőszakos és harcias kiabálást, akár szélsőbalos, akár szélsőjobbos. Ez Európában nem megy, ez kirekesztene bennünket. Mások megítélésében nem előre mennénk, hanem hátra. Higgadtan, kulturáltan, olyan módon érveljünk, hogy amit mondunk, az elfogadható legyen. Ez nem lehetetlen. Az erőszakos modort kerülni kell, ne csináljunk olyat, ami nekünk is rossz lenne. - Idén május elsejével, az EU-tagsággal ön szerint véget ér végre számunkra a XX. század? - Nagyon remélem, mert ennyire pocsék század csak egy volt: a XVII. Erről Zrínyi Miklós azt mondta, hogy az a magyar romlás százada. Ha tudta volna, hogy lesz egy ilyen XX. is, biztosan azt mondta volna, hogy nagyon rossz volt a XVII., de mégis a XX. a magyar romlás százada. Remélem, hogy ez most véget ér. VIDA ISTVÁN Intézmények az Európai Unióban Az Európai Unió Intézményrendszere hasonló a tagállamokéhoz, ugyanakkor a csatlakozás után huszonöt ország állampolgáraiért felelés. A tanácsok, bíróságok, bizottságok Briíszszelben, Strasbourgban és Luxemburgban végzik munkájukat. MUNKATÁRSAINKTÓL Az Európai Tanács (European Council) az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek alkotmányozó testülete. Feladata, hogy stratégiát, politikai iránymutatást adjon az integrációnak. Általános irányelveket fogalmaz meg a gazdasági és szociálpolitikai kérdésekben. Általában évente négyszer ülésezik, az elnöki tisztet félévente más-más tagország tölti be. Az Európai Unió Tanácsa (Council of the Europen Union) az EU legfőbb döntéshozó és jogalkotó intézménye, amelyben a tagállamok kormányainak miniszterei vesznek részt. Minden szaktárca miniszteri tanácsa külön-külön ülésezik, általában havonta egy napot Brüsszelben, áprilisban, júniusban és októberben Luxemburgban. Az MT-t mintegy háromezer fős brüsszeli apparátus szolgálja ki, élén a főtitkárral. Feladata a tagállamok érdekeinek képviselete az EU-ban. Felelős a gazdasági és monetáris uniót érintő kérdésekért, a nemzeti költségvetési politikák összehangolásáért. Az Európai Bizottság (European Commission) feladata a végrehajtás, s mint ilyen, az egyik legfontosabb EU szerv, az integráció motorja. Az uniós jogalkotás kezdeményezési jogának kizárólagos birtokosaként állásfoglalásokat, javaslatokat dolgoz ki a döntéshozó MT és EP számára. Felelős a közösségi szakpolitikák végrehajtásáért, kezeli a közösségi költségvetést, felügyeli a szerződések betartását A Bizottság jelenleg 20 főből álló irányító testület, elnökét a tagországok kormányai jelölik, az egész testületet pedig az EP fogadja el öt évre. Általában szerdánként üléseznek Brüsszelben. Magas rangú tisztségviselőkkel képviselteti magát a Tanács mintegy 250 munkacsoportjában, és a helyettes főtitkár részt vesz az Állandó Képviselők Bizottságának (Coreper) munkájában. Az Európai Parlament (European Parlament) az EU egyik fő jogalkotó intézménye, amely legtöbbször az MT-vel együtt határoz az EB által előterjesztett törvényjavaslatokról. A Parlament az EU tagországainak képviselőiből áll, jelenleg 626 tagot számlál, őket 1979 óta közvetlenül, 5 évre választják a nemzeti jogrendszernek megfelelően az uniós állampolgárok. Az EP mandátumain a tagállamok népességük arányában osztoznak. A nizzai szerződés a 25 tagúra bővült EU parlamentjének mandátumszámát 732-re emelte, ebből Magyarország 20 hellyel részesedik. A képviselők politikai frakciókba tömörülve képviselik érdekeiket, többféle bizottságban és albizottságban dolgoznak. A Parlament havonta egy hétig Strasbourgban ülésezik, a többi plenáris és bizottsági ülést Brüsszelben tarják. A titkárság Luxemburgban található. Az Európai Bíróság (European Court of Justice) jelenleg 15 bírából áll, minden tagállam egy-egy bírót jelölhet hat évre, akiknek a személyét az MT fogadja el. A bíróság feladata a konkrét ügyekben való állásfoglalás mellett az alapszerződések és az EU-jog értelmezése. A Bíróság döntéseit többségi szavazással hozza, ezek a döntések kizárólag a Bíróság saját jogértelmezésén és igazságérzetén alapulnak. Ebben az értelemben ez a testület valóban nemzetek fölötti intézmény, melyre a tagállamok érdekei nincsenek befolyással. A Bíróság székhelye Luxemburgban található. A Számvevőszék (Court of Auditors) az intézményi költségvetés őre. Vizsgálja, hogy befolyt-e közös büdzsé bevétele, valamint, hogy az uniós intézmények és tagországok az előírások szerint használták-e fel a forrásokat. A luxemburgi székhelyű Számvevőszékbe minden tagállam egy-egy számvevőt jogosult jelölni. A Gazdasági és Szociális Bizottság (European Economic and Social Comission) az EB által készített, az egységes belső piacot, környezet- és fogyasztóvédelmet, foglakoztatást, iparpolitikát, szociálpolitikát érintő közösségi jogszabálytervezetekről véleményt formáló testület. Jelenleg 222 tagja van, de ezt a bővítés után 344-re emelik, melyből 12 hely jár majd Magyarországnak. A Bizottságnak három csoportja van: a munkáltatóké, a munkavállalóké és egy vegyes csoport. A testület általában negyedévente rendezi plenáris üléseit Brüsszelben.