Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-24 / 96. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve fl» A k. mm % , Hs §gg¡| i SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. ÁPRILIS 24. NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZEL, Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU KILENC NAPIG KÓMÁBAN VOLT A ZEBRÁN ELGAZOLT SZEGEDI LANY Maszat hátat fordított a halálnak Rendőrségi hír: február 4-én 18 óra 2 perckor egy fiatal nőt Szegeden, a Vértói úti buszmegállónál, a gyalogátkelőhelyen elgázolt egy személygépkocsi. Az áldozatot súlyos, életveszélyes állapotban szállították a mentők a Szegedi Városi Kórházba. A baleset után néhány perccel már a kórházban voltak a súlyosan sérült lány, a szegedi Bába Gabriella szülei és élettársa, Béresy Béla. A fiatal nő megérkezésükkor a kórház folyosóján, kerekes ágyon mozdulatlanul, mondhatni élettelenül feküdt. (Béresy Béla: - Amikor megláttam az én kis szerelmemet, Maszatot, megrémültem. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Megfogtam a kezét, könyörögtem neki, hogy ha hallja, amit mondok, szorítsa meg a kezem. Gyenge, nagyon erőtlen szorítást éreztem. De élt!) A fiú ezután kétségbeesett telefonálásba kezdett. Hívta, akikről azt gondolta, segíthetnek. Tárcsázta az ismerős nőgyógyász számát éppúgy, mint az egykoron egészségügyben dolgozó barátét. Meg másokét. Mindenkitől azt akarta hallani, nyugodjon meg, minden rendben lesz. De a szülőkkel együtt érezte, lehet, hogy ma számukra végzetes tragédia történt. Önkívületi állapotba került. Elveszni látta azt, akit 14 éve imád. A lányt közben komputertomográf vizsgálatra vitték, megállapítani, milyen sérülések érték a fejét. Az eredmény nem volt megnyugtató, Gabriella koponyájának jobb oldala a balesetkor hatalmas ütést kapott, az agyban egyre duzzadó vérömleny keletkezett, ami nem sok jót ígért. Az elkészült CT alapján a balesetet követő negyedik órában a kórház orvosai úgy döntöttek, a sérültet át kell vinni az új klinikára, az idegsebészetre, mert azonnali beavatkozásra, műtétre van szükség. Mindenki imádkozott Bába Gabriellát mentővel szállították az idegsebészetre. Útközben beállt nála az agyhalál. Az orvosok kevés, egyértelműbben fogalmazva jóformán semmi esélyt nem adtak a lánynak a túlélésre. Ezt egyébként nem is hallgatták el a szülők és Gabi élettársa előtt. A súlyosan sérült, kómás állapotban lévő lányt a mentőből kiemelve azonnal a műtőbe tolták, ahol az ilyenkor elengedhetetlenül szükséges Bába Gabriella az új klinikán, miután magához tért a kómából eljárások elvégzését követően a megérkezése utáni nyolcadik, tizedik (!) percben megkezdték a műtétet. Nem lehetett várni. Minden perc, sőt minden másodperc késlekedés végzetes, visszafordíthatatlan következményekkel járhatott volna. A sérülés miatt a koponyában óriási nyomás keletkezett, az egyre duzzadó agy megpróbált kitüremkedni. Az elsődleges diagnózis megállapította, ezzel együtt Gabinak óriási szerencséje volt, mivel az ütés a koponyája jobb oldalát érte. A megmentők és a szerencse •••••••••••• • végző, irányító |HH Barzó Pál ad1 junktus, a Sze^HKÉ gedi Tudo• mányegyetem ^^Mjj Idegsebészeti Kilinikájának HH orvosa a lány I nevét hallva • elöljáróban azt • mondta, amit % TgM^ HM mindenki más: csoda • Majd hozzá* * * tette: amihez Barzó Pál FOTÓ: GYENES KÁLMÁN elképesztő szerencse is kellett. Arra, hogy miért mondja ezt mindenki, azt válaszolta: mert tényleg az történt. A neves fiatal idegsebész amikor arról kérdeztük, milyen esélye volt Bába Gabriellának a műtét előtt, egyértelműen fogalmazott: „gyakorlatilag semmi, hiszen beállt nála az agyhalál, és azt sem tudtuk, mikor, mióta tart". Amikor elmondtuk, hogy a lány családtagjai imába foglalták a nevét, előbb nem mondott semmit, úgy tett, mintha nem hallotta volna, majd pár pillanattal később megjegyezte: szerencse kellett és egy csapat. Ezután a doktor - kérésünkre laikusok számára is érthetően - elmondta, mi történt a balesetet követően: „A koponya jobb oldalát érte egy hatalmas ütés. Ebben az esetben is hasonló folyamat kezdődött el, mint amikor például kalapáccsal ráütünk a kezünkre: az ujjunk percről percre nagyobb lesz, akár duplájára dagadhat. Ilyesmi játszódik le a koponyasérüléseknél is: az agy egyre duzzad, de nincs hova kitüremkednie, azaz a duzzanatnak nincs helye, a koponyában egyre nő a feszültség, az agy vérellátása rohamosan csökken, a szükségesnél jóval kevesebbet kap. Eléri a kritikus szintet, ekkor bármelyik pillanatban beállhat az agyhalál, a koponyában óriási nyomás keletkezik. Mint Gabriellánál is történt." Barzó Pál ezután még részletesen elmondta, milyen beavatkozásokat végeztek a sérült lánynál, hogy a koponyában megszűnjön az óriási nyomás, az agy ismét vért kapjon, a sejtek magukra találjanak és helyreálljanak az életfunkciók. Barzó doktor a beszélgetés végén ismét megjegyezte: Bába Gabriella esetét azért tartja ő is csodának, mert ilyen súlyos állapotból tényleg nagyon kevés az esély, hogy valaki visszatérjen, ilyet csak nagyon-nagyon kevesen élnek túl. - A lánynak ebben segített a fiatalsága és az élni akarása, meg számtalan körülmény szerencsés alakulása. Csongrád megyében az idén 24 gyalogosbaleset történt, négyen meghaltak, tizenhármán súlyosan, kilencen könnyebben sérültek meg. A balesetek felét gyalogosok okozták. A tavalyi év hasonló időszakában egyébként még egyszer ennyi gyalogos szenvedett balesetet. (Béresy Béla: - A műtét alatt, valószínűleg a tehetetlenség miatt, borzasztó perceket, órákat éltünk át. Vissza-visszatért a műtő felé rohanó orvos mondata, hogy szinte nincs esély, készüljünk fel a legrosszabbra, már csak a csoda, talán csak az imádkozás segíthet.) A műtét, nyugodtan kijelenthető, a bravúros operáció sikerült! Annak ellenére, hogy a lány kómás állapotban maradt és még mindig életveszélyben volt, életfunkciói stabilizálódtak. A fiú persze megfogadta a műtétet vezető orvos, Barzó Pál tanácsát: imádkozott, imádkozott, imádkozott... És arra kért másokat is, családtagjait, közelebbi és távolabbi rokonait, barátait, munkatársait, kollégáit, még Skóciában élő ismerőseit is, hogy tegyék ők is azt, imádkozzanak, kérjék Istent, segítsen. Amikor meglátta a műtőből kitolt szerelmét az eddig csak filmekből ismert különböző műszerekkel, csövekkel, vezetékekkel, fején hatalmas turbánnal, szíve elszorult. örült, mit örült, szinte megőrült, hogy Gabi életben van, ugyanakkor tudta, vagy inkább érezte, az életveszély még korántsem múlt el. A következő napokban a lány élettársa órákat kuporgott Gabi ágya mellett. Simogatta, be„Azért jó, hogy nem haltam meg!" szélt hozzá, folyamatosan kérte, ha hallja, adjon életjelt, mozdítsa meg szemét, ajkát, kezét, mindegy, hogy, csak adja tudtára, érti, amit mond. Beszélt neki arról, amire készültek, a faültetésre. Szándékuk szerint a baleset másnapján akartak házuk kertjében fát, szomorúfüzet ültetni. Újra otthon A fiú három napon keresztül mindig találkozott az idegsebészeti klinika bejáratánál egy fiatal férfivel. Kiderült, az ő családtagja is kómába esett, hozzá megy naponta. A negyedik nap már nem találkoztak... Az emiatt újból egyre erősödő kétségbeesést csak fokozta, hogy a nyolcadik nap újra kritikussá vált, az újabb CT-vizsgálat a lány koponyájában erős vérzést mutatott, s ez azonnali beavatkozást igényelt. A műtétet követően a lány néhány órával később visszanyerte eszméletét! Állapota rohamosan javult, a baleset utáni 22. napon, február 26-án hazaengedték! A klinika orvosai, ápolói, nővérei, azaz szinte mindenki azt mondta, és mondja most is, amikor valaki kiejti Bába Gabriella nevét, hogy csoda történt. És csak ismételgetik: csoda történt, csoda történt, csoCsoda történt! Csoda történt! Szegeden, az új klinikán visszatérően ezt ismétli mindenki, ha a szegedi Bába Gabriella nevét meghallja. A fiatal nőt gyalogátkelőhelyen ütötte el egy autó, már beállt nála az agyhalál, amikor betolták a műtőbe. Kilenc napig kómában volt. Ma a fején egy éktelen nagy horpadás emlékeztet a kis híján végzetes tragédiára. A Szegedi Rendőrkapitányság vizsgálatot indított az ügyben. Az eljárás befejezése után az iratokat a sofőr ellen vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. A vádemelés azonban egyelőre nem történt meg, ugyanis az ügyészség újabb szakértők bevonását rendelte el, egyúttal az ügyet viszszaküldte a rendőrségnek. da történt. A lány hátat fordított a halálnak, kilenc nap kómás állapot után visszanyerte eszméletét. (Béresy Béla: - Gabi egyik szeme szinte eltűnt. Azt hajtogattam magamban, ha csak egy szemmel is, de kapjam vissza az én Maszatomat, legyen újra mellettem, hogy esténként megpuszilhassam kedves, mindig mosolygós arcát, és hogy ő is megpuszilhasson engem. Terveink voltak, olyanok, amiket csak együtt tudunk megvalósítani.) Kilenc nap, amire nem emlékszik Bába Gabriella jól van. Napról napra jobban. Órákat sétál, erősíti magát. Sapkával a fején lép ki lakásukból, nem lehet észrevenni, hogy min ment keresztül. Mindenre emlékszik, a balesete előtti pillanatokra is, és arra is, mi történt észlelése után. Kilenc nap azonban teljesen kiesett az életéből. Azaz mégsem minden. Egyvalami megmaradt a kilenc napból. Ugyanis amikor visszanyerte eszméletét, azt írta kusza betűkkel Béla tenyerébe, hogy SZOMORÚFŰZ. Másra azonban nem emlékszik. Talán éppen ezért „szereti", hogy Béla újra és újra elmeséli annak a kilenc napnak a történéseit. Béla pedig mesél, mesél és mesél. Még a baleset után hetekkel is gyakran el-elcsukló hangon... Közben meg jókat nevetnek, amikor például Gabi koponyáján, általuk csak horpadásnak mondott éktelen nagy, „befoltozásra" váró műtéti helyre téved a lány keze, vagy a fiú tekintete. (Béresy Béla: - Egyetlen pillanat teljesen megváltoztatta az életünket. Egy autós rosszul megválasztott döntése családok életét borította fel, az őrület határába kergetve mindannyiunkat. És még csak azt sem tette meg, hogy megemelje a telefont, tárcsázza a klinika számát, és megkérdezze az intézet vezetőjétől, vagy valakitől, hogy van, akit elütöttem.) A mindig mosolygós lány még akkor sem vált komolyra, amikor előbb maga elé, majd Bélára nézve azt mondta: „Azért jó, hogy nem haltam meg!" OLÁH ZOLTÁN