Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-22 / 18. szám

NOI TAKTIKAK ES PRAKT1KAK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN mmmmmmmmm •mmmmmsmmm wmmmmrnmtsmmBm^lí^^BSS^^ŰKSIUmm SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA ÉS LÉVA Y GIZELLA • 2004. JANUÁR 22. MEGOLDÁS LEHET A KIVÁRÁS, A VITA, A TOLERANCIA ÉS A HUMOR Veszekedni tudni kell! Zaklatott világunk a párkapcsolatokat is egyre jobban kikezdi, a közös megoldást kereső és hozó vitatkozások sajnos át­csúsznak veszekedésekbe. Vannak azonban „kezelési tech­nikák", melyek segíthetnek. Korunk konfliktusai közül egyre súlyosabbá válik, hogy az otthonok már nem a csa­ládi tűzhely melegét, harmó­niáját jelentik, hanem egyre inkább családi tűzfészkek. Fe­szültségekkel, vitákkal, min­dennapos veszekedésekkel. Rosszabb esetben kompro­misszumkészség nélküli, gyű­lölködéssel, meneküléskény­szerrel, kialakuló lelki és testi betegségekkel és pszichésen megnyomorított gyerekekkel. Egyre több a veszekedést ki­robbantó szikra, kisebb a to­lerancia, a megértési és meg­egyezési hajlandóság, durva, sértő a hangvétel, dühből és erőből vitatkoznak, s nincs bocsánatkérés és megbékélés. Pedig az ostromállapot - a lélekbúvár szakemberek sze­rint - feloldható: meg kell ta­nulni veszekedni. Amerikai párkapcsolati ta­nácsadók szerint (mellesleg békebeli dédszüleink „re­ceptjei" alapján) az első lec­ke, hogy egyszer mindenki üljön le átgondolni, mit is je­lent valójában a szeretet, a megértés, az egymáshoz tar­tozás, a türelem. Szavak-e csak, vagy van tartalmuk is számunkra? Tudjuk-e értel­\ ^ . j A problémákat legjobb még aznap megbeszélni Boldogtalan örökség A szülői veszekedéseknél a gyerekekbe beleivódik minden rossz szó és gesztus, a negatív ingerek szorongást, félelmet váltanak ki bennük, zaklatottá, magukba fordulókká, bizonytalanná, de­presszióssá, esetleg agresszívvé válnak. S viszik majd az apai, anyai negatív példákat saját párkapcsolatukba, saját szülői magatartásukba. Az olyan kisfiú, aki évekig azt látta, az apja „vitakultúrája" abban állt, hogy élete párját csak kritizálta, leordította, megalázta, nagy valószínűséggel maga is hasonlóképpen veszekedik majd, fo­lyamatosan megszégyenítve társát, nem tűrve ellentmondást. Az a kicsi leány pedig, aki anyjától csak meghátrálást, mentegetőzést, a családi béke érdekében „jobb, ha ráhagyom a férfire" magatartást tapasztalt, minden bizonnyal hagyja, hogy rajta is uralkod­janak, mert úgy véli, nem ér­demes vitatkozni, úgysem tudja kivívni az igazát. Az autokrata hajlam, illetve az alárendeltségi érzés később aztán dominál majd a családi életükben, amibe már szüleik veszekedéseivel bekódo­lódik a boldogtalanság. mezni, gyakorolni őket? S ha nem, vajon miért? Esetleg mit tehetnénk, hogy mégis alap­szerepet kaphassanak ezek a párkapcsolatunkban, a csalá­di életünkben? És mit várunk el, mit tegyen a másik fél, a família? Ildomos erről nyu­godtan (!) elbeszélgetni. A higgadt kibeszélés a konflik­tusok feloldásának, rendezé­sének fontos eszköze, de csak úgy, ha mindkét fél meghall­gattatik! A második feladatsorba jó­részt „kezelési technikák" tar­toznak, Ezek közül a legaján­latosabb azokra koncentrálni, melyek abban segítenek, hogy a szikrából ne legyen tűzvész, a vita ne fajuljon ádáz ve­szekedéssé. Ha valami nekünk nem tetszőt szóváteszünk, azt úgy tegyük, hogy a gonosz kis lángnyelv ne legyen ott a mondatban: ne támadjunk, ne provokáljunk, ne bántsunk meg. Ne legyen a szavainkban gúny, düh, ítélkezés. Legyen ellenben humorunk és me­gegyezőkészségünk! Utóbbi érvényesülése érdekében nem is célszerű azonnal, első in­dulatból felvetni a problémát vagy rögtön reagálni: a kivá­rás, a későbbre halasztott megbeszélés sokszor eredmé­nyesebb (közben át lehet gon­dolni a dolgot, sőt lehet a má­sik eszével is gondolkodni, fi­gyelembe kell venni az ő szempontjait, érzelmeit is). A halasztás kiváltképpen kívá­natos, ha súrlódáskor a gye­rekek közelben vannak. Alap­szabály, s bármilyen nehéz is, be kellene tartani, hogy tilos a csemeték előtt egymásnak es­ni! A halasztás, a kivárás persze nem azonos a végtelen elo­dázással, az örökös kitéréssel. Aki az elhallgatást, valódi gon­dolatai, érzelmei eltitkolását választja, az hosszú távon csak növeli a feszültséget, elillan az őszinteség, a bizalom, s a má­sik fél uralkodóvá, a helyzet megalázóvá válik. Pedig azok­nak van igazuk, akik úgy vélik, inkább vitatkoznak egy sort időről időre, hogy elkerüljék a durva veszekedéseket, a meg­aiázkodást, a szerepjátszást, netán a tetlegességet. Ha egy kis egymás iránti figyelmet, toleranciát, hangfogót, csipet­nyi humort is bevetnek, szinte biztos, hogy a vitából nem lesz ordibálós veszekedés. Egy kompromisszumra törekvő vi­tában - figyelmeztetnek erre a párterapeuták - a fentebb em­lítettek mellett fontos az en­gesztelődés is: tudni kell el­nézést kérni, s tudni kell meg­bocsátani. SZABÓ MAGDOLNA A víz V V ozott gyermekei A volt Szovjetunióból, illetve Hollan­diából származó ötlet az idők során megfelelő technikával és szaktudással párosulva hazánkban is egyre széle­sebb körben elterjedt. A csecsemő­úszás azon az elven alapul, mely sze­rint a csecsemő számára a víz a mag­zatvíz miatt nem idegen közeg. Az orvosok részéről, ennek következ­tében a szülők részéről is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik kifejezet­ten ajánlják, ám akadnak, akik kissé tartanak ettől a szép, s mind a cse­csemő, mind a szülők számára hasz­nos uszodai látogatástól. A tapasztalatok szerint az a szülő, akinek gyermekként vagy fiatalabb korban sportolóként kapcsolata volt az uszodával, természetes módon gyer­mekét akár már csecsemőkorban is szívesen viszi el a foglalkozásokra. Hozzáértők véleménye szerint már két hónapos kortól lehet vinni a kis­babákat csecsemőúszásra, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy általában erre a harmadik hónapban szánják rá magukat a szülők. S hogy miért is nincs ok az aggodalomra? A szakemberek véleménye egyöntetű. Az újszülöttek úgynevezett búvárreflexszel jönnek vi­lágra, aminek lényege az, hogy ha lemerülnek a víz alá, automatikusan visszatartják a lélegzetüket, így nem juthat víz a tüdejükbe. Ez a képességük a hatodik-hetedik hónap végére meg­szűnik, ilyenkor a már elsajátított fel­adatok ismétlésével könnyíthető meg ez az úgynevezett átmeneti szakasz. A babák eleinte csak szokják az amúgy ismerős közeget, majd merül­nek, később ugrálnak a vízbe, s végül úszó mozdulatokat sajátítanak el. El­sődleges cél a vízbiztonság kialaku­lása, végcél pedig természetesen az úszni tudás azok számára, akik a ké­sőbbiekben is rendszeresen viszik gyermeküket az uszodába. Felmérések szerint a csecsemőúszá­son részt vett gyermekek könnyebben tanulnak, önállóbbak, bátrabbak, al­kalmazkodóbbak, vidámabbak és ki­egyensúlyozottabbak. MALLER EMESE NAPI MELLEKLETEK Péntek DÉLMADÁR Szombat TA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd PEHl BE SZK GYÓGY-ÍR Szerda NDEVÜ MNNBBMMNNNNMMBMNMN WWW.DELMAGYAR.HU Stresszoldó módszerek Néhanapján az élet túlsá­gosan is sokat produkál mindannyiunk számára. Most közreadunk néhány olyan technikát, amelyekkel csökkenteni tudjuk a fe­szültséget, még mielőtt fel­őrölne bennünket. NE FELEJTSÜNK EL NEVETNI! A humor az egyik legjobb stresszoldó dolog. Nézzünk meg egy vígjátékot, beszél­gessünk el valakivel, aki meg szokott nevettetni, vagy ol­vassunk el egy szórakoztató könyvet s mindjárt máshogy látjuk a világot. SZERVEZZÜK MEG AZ ÉLETÜN­KET! Vezessünk egy listát arról, mit kellene feltétlenül elin­tézni másnap. Egy másikat arról, hogy mit szeretnénk, ha kitelne az időnkből. Teljesít­sük az első listát, s egyet a kívánságlistáról is. Lehet ez akármilyen kicsi dolog, a fő, hogy örüljünk neki. TARTSUK KÉZBEN PÉNZÜGYEIN­KET! Rendszeresen ellenőrizzük pénzügyeinket, hogy ne ke­rüljünk túl nagy bajba. Ha pénzhiánnyal küzdünk, gon­dolkodjunk el azon, hogy ho­gyan lehetne csökkenteni a kiadásokát, vagy hol talál­hatnánk alkalmi munkát. Változó sztárideálok MTI A Femina című svéd női maga­zin szerint a jövőben megvál­toznak a nőideálok: a Britney Spears-féle tinédzserstílus he­lyett a nőies-vampos világ tér vissza, amelyet hajdan a vörös hajú Rita Hayworth képviselt. A Britney Spears-Christina Aguleira-féle öltözködés és bo­hókás viselkedés egyes előre­jelzések szerint kezd kimenni a divatból. Ebben szerepet ját­szik, hogy maguk a sztárok is kezdenek felnőni, a zenei sike­rek helyett inkább a magánéleü eseményekkel szeretnének fel­tűnni a bulvárlapokban. Jenni­fer Lopez és Salma Hayek - a mai latin dívák - népszerűsége is inkább az elegánsabb, női­es-vampos divatnak kedvez. Madonna pedig szolid külsőt vesz fel újabban: legutóbbi klipjében a szűzies-ártatlan külső a gyermekkönyvek írójá­nak és a mintamamának a sze­repét erősíti. A Femina című svéd női magazin szerint a di­vattervezők és a kereskedők örülnek ennek, mert az új irányzat hívei nagyobb szám­ban képviseltetik magukat a vásárlók körében.

Next

/
Thumbnails
Contents