Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-03 / 2. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JANUAR 3. WWW.DELMAGYAR.HU HAT NAP UTÁN IS TALÁLTAK TÚLÉLŐKET AZ IRÁNI BAM ROMJAI ALATT »•/v 1 LM $ w w m m w §g lg m, ß m W m s I WWi g IP Pg H ö nem tudják előre jelezni őám főbb mmí kétezer éves erődje, az Arg citadella a földrengés előtt, és egy kislány a romok között. fotó: mti/ap/franco fracassi, burhan ozbilici Az iráni Báni városának kilencven százalékát romba dön­tő múlt pénteki földrengés ugyanolyan erősségű volt, mint a szintén múlt héten Kaliforniában pusztított föld­mozgás, ám míg Amerikában csupán két halálos ál­dozatot követelt a természeti katasztrófa, addig Iránban a becslések 40 ezerre teszik az emberveszteséget. Bámban ugyanis a házak kezdetleges építőanyagból készültek, és az építészeti előírásoknak is jellemzően fittyet hánytak. Pedig ezek betartása már csak azért is fontos lenne, mert egyelőre nincs olyan módszer, amivel megbízhatóan le­hetne előre jelezni a földrengéseket. Pl A LEGNAGYOBB ERŐSSÉGŰ FÖLDRENGÉSEK A VILÁGON Epicentrum Dátum Erősség a Richter­skála szerint Áldozatok száma Lisszabon (Portugália) 1755. november 1. 8.7 70 000 Ássam (india) 1897. június 12. 8.7 1500 Alaszka (USA) 1964. március 28. 8.6 131 Chile 1960. május 22. 8,5 5700 | Forrás: Földrengéskutató Intézet Az iráni fővárostói, Teherántól ezer kilométerre délkeletre fekvő Bám lakóit álmukban érte a természeti katasztrófa. A Richter-skála szerinti 6,3-as erősségű földrengés a múlt héten csütörtökről péntekre virradó hajnalon rázta meg a várost. Ez is hozzájárult az áldozatok nagy számához. Ed­dig több mint 30 ezer holt­testet emeltek ki a romok alól, és Irán elnöke, Mohammed Hatami 40 ezer, míg mások 50 ezer emberveszteséggel szá­molnak. Sokan megmenekül­hettek volna, ha betartják azo­kat a megszigorított építészeti előírásokat, amelyeket az el­múlt évtizedekben több tíz­ezer áldozatot követelő föld­mozgásokból okulva vezettek be. Ám az előírások betartását alig ellenőrzik, így azokra egyes építési vállalkozók a na­gyobb haszon reményében fittyet hánynak. A vasbeton biztonságosabb Bámban és a környékbeli vá­rosokban igen elterjedt a vá­lyogtéglás építkezés. A tégla olcsó és népszerű, nyáron ugyanis hűvösen, télen pedig melegen tartja a lakást. A be­lőlük készült épületek azon­ban könnyen összedőlnek, és a romok alá szorult emberek ­a téglákból keletkező por mi­att is - megfulladhatnak. A vasbetonból emelt épületek­nél, ha a ház összeomlik, a romok között marad annyi le­vegő, hogy a törmelék alá szo­rult emberek két-három, eset­leg öt napig is életben ma­radhatnak. Túlélők a romok alól Ugyanakkor Bámban is volt példa arra, hogy a mentőala­kulatok azután bukkantak túlélőkre, amikor már felad­ták a reményt. Hetvenkét órát töltött a romok alatt egy hat hónapos kislány halott édesanyja karjaiban, mielőtt sikerült élve a felszínre hoz­ni. Négy nappal a földrengés után egy négy hónapos cse­csemőre és egy tizenkét éves kislányra találtak rá, akik szintén életben maradtak. De még hat nappal a kataszt­rófát követően is voltak túl­élők: egy 27 és egy 40 éves férfi, valamint egy 80 éves nő. A 27 esztendős Jadolláh Szaadat egy ruhásszekrény alatt feküdt, s valószínűleg annak köszönhette megme­nekülését, hogy a rázuhant bútordarab felfogta az alá­hulló köveket. A fiatalember közvetlen közelében hat ro­konának holtteste feküdt. Minden bizonnyal sokan túlélhették volna még ezt a földrengést is, ha a szakem­berek megbízhatóan előre tudnák jelezni a földmozgá­sokat. Erre azonban a tudo­mány jelenleg nem képes. A geológusok és a geofizikusok már régóta próbálkoznak, hogy kidolgozzanak erre egy alkalmazható módszert. Szá­mos veszélyeztetett területen (például Kaliforniában, Japán­ban, Új-Zélandon) jelenleg egy idő-előrejelző modellre támaszkodnak, ami szerint a földrengés akkor következik be, amikor a törésvonal men­tén újra felhalmozódik annyi feszültség, amennyi a leg­utóbbi rengés során felszaba­dult. Amennyiben tehát is­merjük a legutóbbi földrengés méretét, és az azt követő feszültségfelhalmozódás se­bességét, akkor elméletileg előre tudjuk jelezni a követ­kező rengés időpontját. A Na­túré folyóiratban 2002 őszén publikált észlelések szerint azonban ez a modell még na­gyon bizonytalan lábakon áll. A Stanford Egyetem kutatói egy éve ellenőrizték az elmé­letet a Kalifornia középső ré­szén fekvő Parkfield közelé­ben. A kis városka a rossz hírű Szent András törésvonal fölött fekszik, és 1857 óta öt olyan rengés történt a területen sza­bályos időközönként, amely­nek az erőssége elérte a Rich­ter-skála szerinti 6-os foko­zatot. A legutolsó nagy rengés 1966-ban történt, az akkor fel­szabadult feszültség 1987-re halmozódott fel ismét a törés mentén. A modell szerint vár­ható földrengés azonban az­óta sem következett be, pedig ma már 16 éves késésben van. Hazai földmozgások Magyarország egyébként nem tartozik a kiemelkedően földrengésveszélyes területek közé, ennek ellenére ki­sebb-nagyobb erősségű ren­gések időnként előfordulnak. Legutóbb, szerda este Pécs kö­zelében volt 3,l-es erősségű földmozgás, amely különö­sebb károkat nem okozott. En­nél is gyengébb, 2,8-as erős­ségű földrengést mértek ok­tóber közepén a Sza­bolcs-Szatmár-Bereg megyei Máriapócs közelében. Az au­gusztus 10-én kora hajnalban a Vas megyei Körmenden ész­lelt, 3,97-es erősségű rengés azonban már riadalmat oko­zott a kisvárosban. Az em­berek morajlást hallottak, a magasabb épületekből az ut­cára szaladtak. A képek, csil­lárok megmozdultak a fala­kon, a tányérok és poharak pedig több lakásban is ösz­szeütődtek. Személyi sérülés azonban nem történt. Ha­zánkban az eddigi legerősebb rengést 1763. június 28-án Ko­máromban regisztrálták. En­nek erőssége a Richter-skála szerint 6,3-as volt. A város egy­harmada elpusztult, lakói kö­zül pedig 63-an meghaltak. A világban kipattant legna­gyobb földrengések erőssége megközelítette a 9-es értéket. A legtöbb áldozatot azonban nem feltétlenül a legerősebb rengések okozzák. Emberélet­ben a legnagyobb kár való­színűleg az 1556. január 23-án A nemzetközi Richter-skálával határozzák meg egységesen a földrengések mértékét. A lo­garitmikus skálát az 1900-ban született Ch. F Richter amerikai szelzmológus dolgozta ki, s en­nek alapján a rengés erősségét annak amplitúdójából, az epi­centrumtól való távolság isme­retében állapítják meg. A skála szerint megadott érték - a mag­nitúdó - a földmozgás mértékét mutatja, s minden egyes fo­kozat az előzőnek mintegy tíz­szeresét jelzi. A skála foko­zatai: 1-2. fokozat: csak műsze­rekkel mutatható ki, 3. fokozat: néha érzékelhető az epicentrum közelében, 4-5. fokozat: az epicentrum körül mintegy 30 kilométeres körzetben érzékelhető és ki­sebb károkat okozhat, 6. fokozat: mérsékelt rengés, a sűrűn lakott vidékeken ha­lálos áldozatokhoz és súlyos károkhoz vezethet, 7. fokozat: erős rengés, amely katasztrófát okozhat, 8. fokozat: nagy földrengés, 9. fokozat: ilyet eddig nem mértek a világon. Kínában kipattant rengés so­rán keletkezett, amikor az ál­dozatok száma elérte a 830 ezret. A Lisszabont elpusztító 1975-ös földrengés, amely halottak napján lepte meg Európa egyik leggazdagabb városát, mély nyomokat ha­gyott a kontinens modern kori civilizációjának emléke­zetében. A 8,7-es erősségű földmozgást hatalmas tűz­vész és tengerrengés kísérte, aminek nyomán hatméteres hullámok pusztítottak a ten­gerparton. A hármas termé­szeti csapást követően a pusztítás leírhatatlan volt. A kataklizma közel 70 ezer ha­lálos áldozatot követelt és le­tarolta a virágzó portugál fő­várost. HEGEDŰS SZABOLCS Csodálatos megmenekülések A földrengések alkalmával számos példa akad arra, hogy rég halottnak hitt embereket ép­ségben mentenek ki a romok alól, ahol több napot töltöttek étlen-szomjan. 1977. március 16.: Bukarestben 11 nappal egy ezer emberéletet kioltó földrengés után ástak ki egy 19 éves fiatalembert egy tízemeletes épület romjai alól. 1985. szeptember 28.: Mexikóvárosban az ötezer emberéletet követelő földrengés után még hét nappal is felszínre hoztak a romok alól élőket, köztük 41 újszülöttet. 1986. szeptember 25.: A görögországi Ka­lamatában tíz nappal a földrengés után találtak meg élve egy 75 éves asszonyt, aki még akkor is kiabálva hívta fel magára a figyelmet. 1990. június 28.: Irán északi részén hét nappal a 40 ezer ember életét kioltó rengés után egy 9 éves kisfiút emeltek ki eszméletlenül, de csupán enyhén sérült állapotban szülői házának romjai alól. 1992. március 21.: Törökország keleti részén egy kórház romjaiból 9 nappal a földrengés után emeltek kl egy 22 éves ápolónőt. 1993. november 4.: India középső részén egy felfordult ágy védett meg egy 19 hónapos cse­csemőt, akit 104 órával a mintegy tízezer ál­dozatot követelő rengés után találtak meg. 1995. június 3.: Az oroszországi Nyeftegorszk­ban egy héttel a közel kétezer ember életét kioltó földrengés után találtak rá egy férfira és egy kisfiúra - az utóbbi sértetlen volt. 1999. augusztus 23.: Törökország nyugati ré­szén a mentőosztagok beomlott házának erkélye alatt találtak meg egy kisfiút 146 órával a földrengés után, 17 ezer ember halt meg, s a szülők már gyermekük temetésére készültek. 1999. szeptember 26.: Tajvanon egy 20 éves és egy 26 éves férfi - fivérek - hat napig táplálkoztak vizelettel és almával, mire megtalálták őket. A rengés 2400 embert ölt meg.

Next

/
Thumbnails
Contents