Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-27 / 300. szám

Szombat, 2003. december 27. SZIESZTA II. PODMANICZKY SZILÁRD Anyák napalmja Egy kisfiú útnak indul, hogy a városban lemezt vásároljon, de maga sem gondolná, míg célját eléri, micsoda kalandok várják... Mire kifordultam a parkból, besötétedett. Harang szólt egy negyedet. Visszanéztem a hűvös lombok alatt, s ahol a kigyúló neonok fénye épp elveszett, megláttam egy párt, ahogy a két ember egymásba öszszement. Az özvegyasszony és Szentpéter ölelkezett, s félő volt elképzelni, miféle halálnem lesz a tizedik, avagy, ha csak, ha csak nem: valami más megoldás születik. De én se tarthatom mindenütt a gyertyát, még ha gyertyatartó lennék se. Ügy tűnt, más nem hallotta, mintha messziről gitár hangját hozná a szél. De csak gitár, és ismétli a dallamot, és kiráz a hideg, pont azt, amit lemezen venni akarok. És egyre közelebb, közelebb, és most befordul be a sarkon. Hangok nélkül egy tapodtat se. Mintha húros gitár csattanna szét a sötét kövön. De nem is csattanás ez, valami más, talán inkább harckocsi esett szét gombostűkre tizedmásodperc alatt. Egy versenyző feküdt a földön, sisak nélkül, számozott mezben, lába közt négysebességes versenykerékpár. Kerekét az útkátyú megdobta, a sebességtől nem tartott irányt. Feküdt és vérzett. És nem dúdolt. Közelebb léptem, és dúdoltam neki tovább. Kinyitotta a szemét, rám nézett. „Vége a koncertnek", nyöszörögte, de már röhögött, becsukta a szemét és magában röhögött tovább. Segítettem felállni, a versenybiciklin egy horzsolás se, rajta Is csak egy, a térdnél súrolt piros seb. „Miattad estem el", kérdezte támolyogva, mire megráztam a fejem. „Küzdök az egészségemért", folytatta, és apró felhőkben szállt róla az alkoholpára, és megint csinálta tovább szájjal a gitár hangjait. Nyújtottam a kezem, bemutatkoztam, ahogy tanultam. Mondtam a nevem, aztán röhögött. „Engem is úgy hívnak", röhögött. És csuklott. És fájt a feje attól a szar bortól, ahogy mondta. Legszívesebben megdöglene, ahogy mondta, ha már nem élhet úgy, ahogy akar, mondta, de ezek csak szavak, majd holnap másképp mondom, mondta. Fölállt a biciklivel, belőtte az irányt és elindult, én meg mögötte kullogtam, mint egy kiskutya. Mert ha valaki, ő tud valamit a lemezekről. „Mit akarsz", fordult hátra egyszer a sötétben, nem láttam az arcát, de dühös volt, a hangja fáradt, kimerülten részeg. „Ezt a lemezt keresem, amit...", tértem a lényegre. „Istenverte jó zene, néha olyan erőt ad, máskor idegesít." „Hol vetted a lemezt?" „Hol. A boltban. A központban." „Voltam ott, de már nincs ott a bolt." „Mi az, hogy nincs ott a bolt?" „Mozi van a helyén. Meg valami szőnyegbolt." „Nem is hallottam. Te, tényleg úgy hívnak, ahogy engem?" „Hát, úgy!" „Elképesztő. De nem kéne hazamenned? Látod, Ilyenkor már a részeg disznók is hazatérnek." „Már jó ideje eljöttem otthonról, az az igazság, de haza se találok, meg a lemezboltot se találom." „Te, figyelj, hogyha te csak egy delírium vagy, akkor hagyjál most szépen. ígérem, holnaptól rendezem a dolgokat." „Nem vagyok delírium. Egy ilyen kisgyerek vagyok." „Én itt lakom", mondta és megállt a bejáratnál, előkotorta a kulcsot. „Tényleg úgy hívnak?" „Ha téged is tényleg így hívnak, akkor ugyanaz a nevünk." „Most mit csinálsz éjszaka?" „Kimegyek az állomásra, ott meleg van." Gondolkodott, mint aki végső választás előtt áll, becsukta a szemét, a bicikli első kerekét ráemelte a lépcsőre, és megindult zörögve-magyarázva a lengőajtón át. „Bejöhetsz, ha akarsz, aztán holnap megkeressük a lemezboltot. Azt mondod, mozi lett belőle? A fenébe. Mozi. Zenéből mozi. Jó hogy nem gumigyár." Nem válaszoltam, mentem utána befelé, s valahogy fájó szívvel néztem ezt a szélütött fickót, akit pont úgy hívnak, ahogy engem, de csöppet se hasonlít rám, vagyis egy kicsit, nekem ez aztán mindegy. A folyosón lezárta a biciklit, beléptünk a lakásba, melegen állt bent a levegő. Ledobta a cipőt, mutatta, hogy kell, aztán egyenest bementünk a szobájába, ahol apró fényt gyújtott, de még ez is zavarta a szemét. „Egyedül laksz itt?" kérdeztem. Nem válaszolt, lenyitotta a bárszekrény ajtaját, egy kis pohárba töltött valami fekete szeszt, meghúzta, nagyot sóhajtott, aztán a konyhából behozott egy üveg sört meg egy poharat. Az üvegen gyöngyözött a pára, a pohárban a hab. Egy újságra rakta őket az asztalon. „Kapcsold be a magnót, aztán tekerd vissza!", hangzott az utasítás. Amíg a magnó tekerte a kazettát, körbenéztem a szobában, ahol semmi különöset nem láttam, de a virágok mintha ugyanazok lennének, mint nálunk. A kazetta hangosan surrogott, egy kattanással megállt. „Kapcsold be!", mondta, ivott a sörből, és elnézett a fejem felett, rágyújtott, s a füstöt ugyanabba az Irányba fújta. Én meg fölnéztem a gyenge lámpafénynél, nevetve mondtam: „Füst a kisgyerek felett." ARANY EV VEGI KESZLETCSOKKENTESI AKCIÓ 250 000-1 000 000 Ft engedménnyel* Astra - Corsa - Vectra - Zafira - Meriva - Vivaro j Combo modelleknél Max.fogy. (város/országút/vegyes - 1.8 16V benzin): Í1,1/6.2/8,0 1/100 km; C02 202 g/km Csak 4 napig rendelhet a készletből Szenzációs engedményekkel azért, hogy új OPEL autóval ünnepelje a 2004-es évet! Bármilyen típusú használt autók hitelügyintézése, 24 órán belüli kifizetéssel, akciós feltételekkel Nyitva tartás: dec. 27-28-29-30.: 9-15-ig ARANY AUTOHAZ Kft. 6800 Hódmezővásárhely Szántó K. J. u. 134. Tel.: 62/535-021 6723 Szeged Algyői út 38. Tel.: 62/553-691 6600 Szentes Csongrádi út. 251. Tel.: 63/560-060 A Negyedik Dimenzió izgalmas pillanatai MUNKATÁRSUNKTÓL Még néhány nap, s átlépünk a 2004-es üj évbe. A Negyedik Dimenzió című tévémagazin készítői az elmúlt esztendőben arra törekedtek, hogy hónapról hónapra megismertessék nézőiket a szenzációs tudományos újdonságokkal, aktualitásokkal, valamint a legfrissebb ufós történetekkel, most pedig - úgymond óévbúcsűztatóként - összeválogattak egy csokorra valót a legizgalmasabb témákból. Valóban mindenki hazudik? Korunk népbetegsége a depresszió? Veszélyt jelentenek egészségünkre a génkezelt élelmiszerek? Mindmind olyan kérdés, amelyre mindenki választ vár. Az izgalmas percek Magyarország legnépszerűbb írójával, Lesbe L. Lawrence-szel folytatódnak, végül pedig egy nagyecsedi család két tagjának megdöbbentő ufós története elevenedik fel a holnap este 7 órakor jelentkező Negyedik Dimenzióban, a Telin Televízióban. A TERROR VESZELYE KÍSÉRTI ANGLIAT Karácsony A híres Oxford Street. London olyan, mint volt: piszkos, esik, drága és minden messze van. Ezzel fogadott a szálloda halljában egy ismerősöm, aki egy nappal korábban érkezett. Tényleg esett és tényleg kilátástalannak tűnt a Temze partjáról elindulni valamerre is. Mégis megkezdtem a versenyfutást az idővel, hogy minél több londoni történet beleférjen a hosszú hétvégébe. Mikor megláttam a zuhogó esőben kígyózó sort a Westminster apátság előtt, gondoltam kivárom, míg kisüt a nap, ázzanak és fázzanak a kitartóak. Mivel barátnőm nem volt hajlandó eljönni a Madame Tussaud panoptikumba és az őrségváltást is lekéstük a Buckingham-palota előtt, maradt az Oxford Street, a nők Mekkája. Ragyogásban, teljes áruválasztékkal, egymásba érő hatalmas áruházakkal. Sok család hétvégi programként a fővárosba utazik kikapcsolódni, a szállodák zsúfoltak, sorok mindenütt. Itt-ott hallottam, hogy tehetős magyar férjek és házibarátok lepik meg kedvesüket londoni bevásárlóűttal. Mint minden metropolisban, Londonban is nagyon fejlett a közlekedési hálózat. A reptéren információs pultoknál kínálják a szórólapokat, könnyen beszerezhető a térkép. Ha a belváros a cél, akkor a busz és a metró a legkézenfekvőbb. Négy font tíz penny a napijegy, amivel tetszőleges útvonalon lehet nekiindulni. Ezzel a jeggyel bármennyiszer fel- és átszállhatunk. A város tömegközlekedése zónarendszeren alapul, területe hat körzetre van felosztva, és ehhez igazodik a viteldíjrendszer is. Egyetlen út egy zónán belül egy font hat penny. Minél több zónára érvényes, annál drágább a jegy. Ha metróval utazunk, ne dobjuk el a jegyet, mivel a kijáratnál is ellenőrző kapuk vannak. Bliccelésre nincs lehetőség. Itt a piros, hol a piros Nemcsak az útikönyvek illusztrációi a kétszintes piros buszok, a belvárosban egymásba érnek a járatok. Persze ez sokkal lassabb, mint a metró, de élménynek mindenképp megéri. A buszmegállóknak két típusa létezik, a „kötelező megállóhely", valamint a „nem kötelező megállóhely". Az előbbinél általában mindig megáll a busz (kivéve azt az esetet, amikor zsúfolva van utasokkal), míg a másodiknál csak akkor, ha ezt a szándékunkat jelezzük a buszvezető felé. Persze erre csak akkor jövünk rá, ha egy-két járat már elhajtott mellettünk. A járda szélén állva karjelzéssel, a buszon a gomb, illetve a csengő megnyomásával tehetjük meg ezt. Fekete és feketetaxik A piros buszok mellett London kedvenc, azonban jóval drágább közlekedési eszköze a taxi. Leinthetjük őket, ha a gépkocsi tetején világít a „for híre" felirat. Általában taxiórával vannak felszerelve, amely mutatja a viteldíjat, de előfordulnak olyan járművek is, amelyek nincsenek felszerelve órával. Ebben az esetben a beszálláskor kell tisztázni a viteldíjat. Borravalóként a viteldíj 10-15 százalékát illik adni. Persze taxi olyankor nincs, mikor nagyon kellene. Mondjuk szombat éjszaka. Ilyenkor jön az a megoldás, amiről az újságok cikkeznek, és óva intenek, a feketetaxi. Ezek nem a színükről kapták nevüket, hanem legalitásukról. Rémisztő történetek keringenek erről a szolgáltatásról, nőknek egyedül nem is ajánlatos a fuvar. Szombat esti láz A heti munka levezetését már csütörtökön megkezdik. Ez a munkatársakkal való lazítás a hivatali órák után kezdődik és szolidan átnyúlik a másnapba. Nincs túlszervezve, általában a munkahely'kijáratához legközelebbi pubban isszák a bűfelejtő söröket. A péntek kimondatlanul is laza nap a munkahelyeken. A party-time szombat, ez a barátok napja. Kortól függetlenül kiszabadulnak otthonról és nekiindulnak a londoni szórakozónegyedbe, a West Endbe. Mikor láttam az ingben, topban és szandálban futkosókat, megértettem, miért nincs télikabát az üzletekben. Azt mondják, nincs nagy zimankó télen se, a ruhatárban pedig végképp felesleges tolakodni. Látványossá vált a terrorellenes készültség, különös összpontosítással az Oxford Streetre, ahol automata fegyvereket viselő rendőrjárőrök vigyázzák a rendet. Azt beszélik, hogy ez a rendkívüli védelem nemcsak az utca emberének, de a királyi családnak is kijár ebben a hónapban. Kiemelt ellenőrzések vannak a banknegyedben is, amely még most sem heverte ki a New York-i katasztrófát. Érdekes átalakuláson ment keresztül a londoni bankélet. A szakmai presztízsben való előrejutást már nem azzal honorálják, hogy egyre magasabbra kerülnek az épületben a tisztségviselők, hanem épp fordítva. A topmenedzserek alászálltak a felső szintekről és az első emeleti irodákat foglalták el. A New York-i katasztrófa után minden bank kidolgozott egy válságtervet, ami akkor lépne életbe, ha a terror megbénítaná az üzletet. A város különböző pontján bérelnek lakásokat, innen folytatnák a munkát, ha... Mert a City soha nem alszik. Magyar mézes London „Vörösmarty terén", a My Fair Ladyből is ismert Covent Garden egykori piacának helyén ma elegáns üzletek, galériák, kávézók és éttermek sorakoznak. A Királyi Operaházból kihallatszó áriák az utcai zenészek igen színvonalas muzsikájával keverednek, a Covent Garden csarnokaiban hömpölyög a tömeg. A hangulat fokozására szabadtéri színpadot állítottak a Magyar Magic szervezői, ahol a magyar népzenére és néptáncra a Magyar Állami Népi Együttes és a Galga zenekar naponta hat, egyenként húszperces műsorral hívta fel a figyelmet. Hatalmas volt a siker, olyan is akadt, aki „megkönnyezte" az előadást. A színpad körül felállított sátrakban kézművesek kínálták portékáikat. Szalma, csuhé, gyékény karácsonyi díszek, kerámiák, csengettyűk, kéregedények, nemezmackók és állatfigurák, ékszerek, és természetesen az elmaradhatatlan karácsonyi mézes. WERNER KRISZTINA