Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-24 / 299. szám

IV. CSENDES ÉJ 2003, december 24,, szerda Angyaltánc Csodaszép ez a fa - ámuldozott az asszony. Szeme kerekre nyílt, mosoly rendezte át vastag ráncait, remegő ujjakkal igazította haját, s lassan, nagyon lassan sétáltatta végig tekintetét a szobán, mint aki legalább egy teljes órát szánna arra, hogy feltérképezzen minden szépséget. - Elmúltam hetvennégy, de még ilyen díszt soha nem láttam - mutatott a karácsonyfa csúcsa felé. Férjébe karolt, hajlott hátú kis öregembertől várt helyeslést. A férfi bólogatott is, pedig éppen orrával volt elfoglalva - hatalmas zsebkendő vívta harcát a náthával, mélyről felszakadó köhögéssel. - Lehet, hogy nem is műanyag? Mintha fémből öntötték volna felhőkön táncoló angyalok. Látod, hogyan ficánkol rajta a csillár fénye? - bújt közelebb az öregemberhez az asszony, és már a megterített asztalt dicsérte. - Látszik, gondos gazdája van ennek a háznak. Nézd csak a tányérokat! Még a festett virágok Is egy Irányba integetnek. És a szalvéta! Ügyes kezű, aki ilyet tud hajtogatni. Az is lehet persze, hogy tanulta. Azt mondják, japán mesterek értenek csak igazán a papírdíszekhez. Ohgami. Úgy mondják, origami magyarázta az asszony és a fa alatt pihenő dobozokra siklott a tekintete. - Szerinted abban a nagyban, látod, a piros szalaggal körbe kötöttben, mégis, mi lehet? Én leginkább úgy gondolnám, villanyvasút, hajlított sínekkel, piros tetős kis bakterházzal. Persze azt mondják, manapság az már nem divat. De bicikli csak nem fér bele, lehet bármilyen összecsukhatós csuklott el az asszony hangja, picinyke düh ficánkolt szuszogásában. - Bezzeg fiatalon még kitaláltam volna. De kiszáradt már az én csontom, kiszáradt a lelkem, úgy látszik, kiszáradt az agyam is - csapott erőtlenül az öregember vállára. És már a többi ajándékot lajstromozta. Egy kék dobozkáról megállapította - csakis arany ékszer lapulhat benne, medálra prüszköli majd a csillagszóró a szikráit. A barna csomagot pedig férfinak szánták, vaskos, behemót, súlyra is megvan vagy tíz kiló. - Nem lepődnék meg, ha barkácsolós szerszámot raktak volna bele. Bezzeg neked hiába is vennék ilyet, ügyetlen vagy, kalapács is, véső is, fűrész is csak sír a kezedben - magyarázta az asszony. Szomorú emlékek karcolták boldogságát, de csak egy röpke pillanatig savanyodott meg a nyál szájában. Zene buggyant a hifitornyos hangszóróból, boldog karácsonyt - énekelte gyerekhangú kórus, a szobába pedig négyen is beléptek. Nyakigláb kamasz lökte félre húgát, ejnye, mégis hova rohantok? - fékezte szép szóval a visítós örömöt anyjuk. Az ajándék mindenkit megvár - nevetett a férje. Harsány hahotája betöltötte a szobát, összeölelkezett a gyertya lángjával, fölszaladt a karácsonyfa tűlevelein, s éppen lábát lóbálta a legfelső ágról, amikor a család elkezdte kibontani a csomagokat. - Menjünk, mama. Most talán már elindulhatunk szólalt meg az öregember. - Igen, igen, melegíteni kéne a vacsorát - motyogta az öregasszony. Keze elengedte az ablakpárkányt, lába halkan csusszant vissza a járdára, szeméből kövér könny csordult kopott sáljára. - Ugye nem mondod el senkinek, hogy megint leskelődtünk - szorította meg az öregasszony a férfi kezét. - Kinek is mondanám? - mordult a férfi, és megfogadta: mutasson bármennyit Is a gázóra, ezen az estén akkor Is meggyújtja a lángot a radiátorban, még ha az öregasszony két kézzel szórja Is rá az átkot. BÁTYI ZOLTÁN ARANYSZÍNŰ LESZ AZ IDEI KARACSONY A VÁSÁRHELYI ROMA CSALÁDNÁL Szármát esznek Bánfléknál „Üss", áll a fölirat Bánfi István öklén, kékesszürke nagybetűkkel. Ezt akkor vesszük észre, amikor az asztal közepére rakja tenyerét. A betűk a csontos kézfej kiálló bütykeire vannak tetoválva. Nem kétséges, a ránézésre hatvankilós, sovány ember tetovált ökle biztatás nélkül is elvégezné föladatát, ha arra kerülne a sor - legyen akár százkilós az ellenfél. Erről azonban nincs szó: a karácsonyról beszélgetünk, arról, miként ünneplik Jézus születésnapját a romák. Disznóvágás, városban Még disznót is tudtak vágni a Vásárhelyi, nagyon-nagyon rendben tartott, önkormányzati lakásban élő Bánfiék; az emeletes ház tövében ott a pörzsölés nyoma, fekete folt. A háromgenerációs család csak így tudta biztosítani: annyi feldolgozott hús kerüljön hűtőjébe, hogy beosztással elég legyen tavaszig. Akkor talán újra lehetőség lesz alkalmi munkákhoz jutni. De most ne dolgozzunk: karácsonyozzunk! Azok az idők elmúltak - mondja Bánfi István -, már a nyolcvanas évek végén, mikor még a romák egyik háztól másikig jártak karácsonykor, közös népünnepély volt Jézus születésének évfordulója. De azért a szűk rokonságot - ahogy a disznóvágás termékeiből is jutott nekik kóstoló - mindenképp megBánfi István és a nagymama a kis Melitta Leilával együtt fohászkodnak. karácsonykor is FOTÓ: TÉSIK ATTILA hívják, s őket is meghívják a rokonok. Mi lesz a szentesti vacsora, a karácsonyi ebéd? Halászlé, az föltétlenül, és hatalmas pulyka az asztalon. Jó, jó, ez van másutt is, de lesz még azon kívül? - Szármát főz a feleségem. Na, azt a magyaroknak nagyon meg kellene tanulni - mondja Bánfi István, s folytatja: - Csinálják ők is, töltött káposztának mondják. Nagyon meg kell hozzá választani a hasábot, a darált húst, tenni bele egy kis füstölt tarját, füstölt húst, marhahúst, ezt összekeveri az asszony, beállítja, közé tyúkot rak, és jó finoman megfőzi. Paradicsommal készíti föl és paradicsommal rántja be. Gyönyörű vérpiros, megáll a kanál benne. Mint a törököké - Persze nemcsak szárma van karácsonyra igazi roma étel, hanem... - folytatja Bánfi István. Tudják, Indiában sütik azt a lepényt, a csapatit. Nálunk is van Cigányok és kereszténység Hogyan kerültek kapcsolatba a cigányok a kereszténységgel, mi lehetett eredeti vallásuk? A fönnmaradt források alapján az első cigány csoportok a XV. században érkezhettek Magyarországra. Ismerték a kereszténységet, valószínűleg maguk is keresztények voltak, ám hogy vándorlásaik során mikor és hogyan ismerkedtek meg e tanokkal, s váltak keresztényekké, máig megválaszolatlan kérdés - hívják föl a figyelmet a téma szakértői, Polónyi Péter, az SZTE Bölcsészettudományi Kara modernkor doktori képzés PhD-hallgatója és Nagy Pál, a Pécsi Tudományegyetem romológiai tanszékének vendégtanára. A magyarországi lakosság körében - éppúgy, mint Nyugat-Európában - az úgynevezett hltehagyásos történet jelenik meg velük kapcsolatban, eszerint a cigányok korábban elhagyták a keresztény hitet, s ezért kell vándorolniuk. E „hithagyás" éppúgy megállapíthatatlan ¡gazságtartalmú, mint maga a cigányság történelme. Legújabb, külföldi kutatások a korábban elfogadott, egységesen Indiából való származásának tényét is megkérdőjelezik, és figyelemre méltó érvekkel cáfolják. Az eredeti származási hely ismeretének kétséges - s, az egymástól elkülönülő csoportok esetében föltételezhetően más-más - volta miatt az eredeti vallás, illetve vallások mibenléte sem állapítható meg. Vándorlásaik során a cigányok vallásilag is Igyekeztek a mindenkori többséghez idomulni. Talán ezzel magyarázható, hogy a reformációs törekvések kevéssé érintették őket. Érdekességként megemlíthető: a XVII. században görögkeleti vallású cigány csoport is érkezett Itáliába, ez arra utal, hogy a csoport hosszabb időt tölthetett a Balkánon. A ma Magyarországon élő romák között vannak vallásos és kevésbé vallásos csoportok. Karácsonyhoz kötődő szokásaik közül kiemelkedik az éneklés szerepe, s az éjféli mise látogatása. A roma karácsonyi ételek attól különlegesek, hogy az ismert elemeket sajátos módon kombinálják, ilyen például a tyúkos töltött káposzta. F. CS. ilyen, csak mi százrétűnek hívjuk, mert hajtogatni kell, nagyon vékonyra nyújtani a tésztát. S bekenni zsírral, borsozni. Kőttes bodagot is készít az én feleségem, úgy hívjuk, hogy bokovi. A törököknél majdnem hasonló, de mégsem egészen az. Nem fűszerezik annyira, mint mi - ismerteti a karácsonyi asztal választékát a házigazda. A karácsony nem csak testiekből - szellemiekből is áll. - Az éjféli misére mindig elmegyünk veszi át a szót Hermina asszony. Jártam mindig is, világéletemben, Herminkát is vittem magammai int szemével leánya felé, aki karján tartja a pici unokát, Melitta Leilát. Nem igazán csöndes, viszszahúzódó természetű kislány ez a Melitta Lefla: három és fél éves, de tele kacagásával a ház. - Hiszünk Istenben, mi, cigányok, kihez fohászkodhatnánk, ha nem hozzá? - Könnycseppet töröl el Hermina asszony szeme sarkában. Messze még a tavasz, amikor újrakezdődik a kicsinél is kisebb rokkantnyugdíj kiegészíthetőségének szezonja. Künn hull a hó - Eljárok én libát típni, amikor nincs, határmunkát vállalunk, kapálunk, kukoricát címerezünk, hagymát pucolunk. Most, hogy befejeződött a hagymapucolás, nincs semmi. Várjuk a tavaszt, akkor kezdődik újra az egész. - Bánfi István nevét sok cég ismeri. Ha megbízható munkaerőt akarnak szerezni a cégek, árokásástól a tetőfedésig, hozzá fordulnak - mondja Csanki István városi önkormányzati képviselő, kisebbségi tanácsnok. - Akit Pista ajánl, az tud is, akar is dolgozni. Ha nem ilyen embereket ajánlana, többet nem fordulnának hozzá - hívja föl a figyelmet a képviselő, aki elkalauzolt minket a Bánfi családhoz. Közben künn, az ablakon túl, apró, ritkás pelyhekben hullani kezd a hó. Megszólal a fiatalabbik Hermina, karján Melitta Leilával: - Volt már piros karácsonyunk is, kék is. Az idén aranyszínű lesz. Alatta meg a sok-sok ajándék - mosolyog, s ringatja karjában kislányát. - Aranyszínű? - kérdjük csodálkozva. - Igen, arany. Csupa-csupa aranyszínű díszeket veszek. Bearanyozzuk az ünnepeket. FARKAS CSABA Szeretetünnepségek a ferences családban Mozgalmas a ferencesek szentestéje: a kolostoron belül szervezett karácsonyi együttlét és a közös imádság mellett a gyermekekkel, a város hajléktalanjaival és a plébánia híveivel is külön-külön ünnepségen emlékeznek meg Krisztus születéséről. A szegedi ferencesek a hívekkel és egymással is külön-külön, mégis egységben ünnepelnek szenteste, mondta Zatykó László atya, a rendház főnöke. December huszonnegyedike délutánjától négyóránként találkoznak a szerzetesek a plébánia híveivel és a város szegényeivel a rendházban. • - Kis túlzással olyan lesz az idei karácsonyunk is, mint a szent családé. Délután négy órától a Kisjézust várjuk a gyerekekkel. Borzasztó fontos nekünk, szerzetesi életet választóknak, hogy a családi ünnepen a gyermekekkel közösen készüljünk, hiszen számunkra éppen ők jelzik a születés csodáját. Amikor egy gyermeket látok, valóban a Kisjézust látom - fogalmazott a házfőnök, aki még utalt rá: a Szent Ferenchez köthető legendák és -hagyományok egyike a grecciói karácsony, amelynek részeként a ferencesek a szent alapító tettét követve betlehemet építenek a templom előtt, s környező házakban lakóktól kis állatokat kérnek, hogy élővé, kézzel foghatóvá tegyék a születés csodáját. Az élőkép csodálói pedig elsősorban a gyermekek. - A közösségünk számára rendkívül fontos, hogy emberivé tegyük a legszegényebbek és legelesettebbek, a hajléktalanok ünnepét. Száz-egynéhány személyre terítünk az este nyolc órakor kezdődő vacsorán, kivetettségük, kitaszítottságuk az ünnep titkába vezet be bennünket is, hiszen a karácsony nem egy romantikus történet: Mária és József is kitaszítva, a városból kivetve a szegénységben tapasztalja meg a születés csodáját mondta Uszló atya. A házfőnök kiemelte: Jézus is magára vette a legszegényebbek szenvedéseit, amelyet épp a kis batyukkal - minden tulajdonukkal - kezükben érkező otthon nélküliek idéznek fel a ferencesekben. A nehéz sorsúak karácsonya nagyon meghitt ünnepség, sok énekkel, sőt egyikük-másikuk még verssel is készül az estére. Éjfélkor kezdődik a karácsonyi vigfliamise, ahol a hívek közössége és a kézzel fogható, ostyában rejtező Krisztus találkozhat egymással. László atya kiemelte: a karácsonyi történet bibliai képe egyben a kereszt, az áldozat képe is, hiszen a jászolban fekvő kisded nem mást szimbolizál, mint a „lelki eledellé" váló Jézust. Karácsony ünnepének ez az arca az éjféli misében és a szentáldozatban mutatkozik meg a közösség számára. - A külső találkozások mellett természetesen igazi családi közösségként mi, ferencesek is megünnepeljük egymás közt a Megváltó születését, este hat órától a templomban gyűlünk össze közös dicséretre. Ezen a legifjabb testvérünk tart elmélkedést, majd a templomból a kis jászolt hozva és gyertyával a kézben átmegyünk a feldíszített ebédlőbe, ahol megkezdődik a szentesti ünneplésünk - fogalmazott a házfőnök. A közös est első programjaként egy ferences testvér ősi hagyomány szerint elénekli az ügynevezett „Martyrologium"-ot, az egyház vértanúinak történetét. Ezt követően könyörgő ima kezdődik, kilenc gyertyát gyújtanak meg a testvérek, köztük egy a városért és vezetéséért gyullad majd meg a rendház ebédlőjében. Az ezt követő vacsorát a testvérek készítik el. - Nem lehet karácsony ajándékozás nélkül, ennek külön rendje van a közösségünkben: midegyikünk egyvalakinek készít meglepetést, egymás nevét egy kalapból húzzuk ki. Az ajándékozás szigorú szabálya, hogy tele legyen ötlettel, és könnyesre nevethessük magunkat rajta. Az ajándékozást egy olvasmányos imaóra követi, ezután pedig hajnalig beszélgetünk a testvérekkel - mondta László atya, aki még hozzátette: az ünnepi elfoglaltságokat követően, aki teheti, ellátogat a családjához, ahol rendszerint két-három napot is eltöltenek. Fontos esemény még Alsóvároson a szintén ősi hagyományokat felelevenítő „kántálás". Az ünnep másnapjának délutánján a plébánia hittanos ifjaiból álló csapat a testvérekkel együtt felkerekedik, s felkeresik az egyházközséghez tartozó családokat, hogy karácsony jegyében üdvözöljék, köszöntsék őket. ILLYÉS SZABOLCS