Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-24 / 299. szám

Szerda, 2003. december 24. CSENDES ÉJ III. HAT GYERMEKEVEL VARJA AZ ÜNNEPET AZ EV ENEKESEVE VALASZTOTT BASSZISTA Ötórai tea az Altorjay családdal Attorjay Tamást, a Szegedi Nemzeti Színház népszerű basszistáját nemrégiben az év énekesévé választották az operabarátok. Az építészetet a színpadra cserélő, hat gyermeket nevelő művésszel ez adta az apropót a régóta tervezett beszélgetéshez, amit karácsonyhoz közeledve otthonukban szerveztünk meg. Az Attorjay családdal elköltött ötórai teán nemcsak a színház került szóba, hanem az is, hogyan gondolkodnak a gyermeknevelésről, az összetartozásról, az életről. Bolha játékos ugrándozással fogad a Veres ács utcai ódon ház udvarán. A kis fekete puli az Altorjay család kedvence, olyan barátságos és közvetlen, akár a gazdái. Az ebédlőben a nagy asztalt körbeülik a gyerekek, a tea mellé süteménnyel és gusztusosra sült tökkel kínálnak, amelynek titkát Altorjay Tamás szimpatikus felesége, Kopasz Éva készségesen elárulja: mézzel megkenve, fahéjjal meghintve, pici vízzel teszi a sütőbe. Tömjénfüst, hó és farkasüvöltés - Magam is nagy családból származom, titokzatossággal teli gyerekkori karácsonyaink hasonlóak voltak a maiakhoz. Számomra mindig a karácsonnyal kezdődött az űj esztendő, a szilveszter sokáig semmit sem jelentett. Emlékszem, abban reménykedtünk, hogy a Jézuskának lesz elég fantáziája, és sok meglepetést hoz nekünk. A szenteste délutánján édesapámmal mindig elmentünk a moziba, ahol akkoriban gyermekfilmeket vetítettek ilyenkor - meséli Tamás. - Édesanyám a Székelyföldről származik, azokban az években, amikor felkerekedtünk, és meglátogattuk Csíkszentmihályon élő nagymamánkat, mindig havas, farkasüvöltéses, tömjénfüstös, éjféli misés, igazi erdélyi karácsonyban volt részünk. - Mi nem szoktunk különleges karácsonyi menüvel készülni, a gyerekek a töltött káposztát és a halat nem szeretik igazán, ezért hétköznapibb, egyszerűbb ételeket főzök veszi át a szót a családfőtől Éva, amikor az ünnepi menüre terelődik a beszélgetés. - Fontos szempont, hogy gyorsan elkészüljek, mert 24-én annyi más teendőm is akad, hogy nem tölthetem az egész napot a konyhában. Általában kiadós ebédet és könnyű vacsorát tálalok. Ilyenkor a gyerekeknek videódélutánt tartunk, közben az angyalkák segítségével a Jézuska meghozza a karácsonyfát. Szentestén a legszűkebb körben ünneplünk, karácsony első napján viszont az Altorjay nagymamánál összegyűlik a család. Tamás három testvére minden évben hazajön a gyerekekkel Debrecenből, Székesfehérvárról és Sopronból, így ilyenkor tizenhárom unokatestvér üli körbe az ünnepi asztalt. Másnap hozzánk jönnek el az én testvéreim a családjaikkal és édesanyámmal. Kilencen vagyunk testvérek, harminckét unoka találkozik ilyenkor. Nálunk az ünnep már advent első vasárnapján megkezdődött. A lányok elkészítették a koszorút, amit idén Johanna vitt el a Karolina iskolába megáldatni. Minden este meggyújtjuk rajta a gyertyát. Ahogy közeledik a karácsony, egyre több az elintéznivaló. Amíg kicsik voltak a gyerekek, könnyű volt kitalálni a vágyaikat. Ma már ahhoz, hogy igazán örömet sikerüljön szerezni, ki kell puhatolni, mit szeretnének. Ezért egy hónappal korábban mindenki levelet ír az anÜnnepi alkalom: együtt a nyolctagú család. gyalkának. Ebben az évben is komoly lista állt össze, az angyalka eldöntötte, hogy mit tud teljesíteni a kívánságokból. F0T0K: SCHMIDT ANDREA A zene a hobbijuk Folytatódnak a családi tradíciók Éva és Tamás 22 éve házasok, legnagyobb fiuk, a 21 esztendős Ábel másodéves a szegedi orvosi karon. Domonkos 19 múlt, idén kezdett a pécsi egyetemen, ahol építésznek tanul. Mindkettőjük pályaválasztását örömmel fogadták a szülők, hiszen a családi tradíciókat folytatják. Tamásnak már a dédapja is orvos volt, édesapjára, a kiváló gyermeksebész professzorra ma is sokan emlékeznek Szegeden. Testvérei is valamenynyien orvosok lettek, egyedül ő számít „elfajzott művésznek". - A szigorlatokon az idősebb professzorok először felkapták a fejüket a nevem hallatán, ők még ismerték Altorjay nagypapát. Jól kell tanulnom, mert a név kötelez. Különösen a sebészet érdekel, de még ráérek eldönteni, melyik szakterületet választom kapcsolódik a beszélgetésbe megfontolt halkszavúsággal Ábel. Éva anyai nagyapja, Pálfy-Budinszky Endre egykor Szeged főépítésze volt, nevét emléktábla őrzi a városban. Eredetileg Tamás is építész, viszonylag későn, 28 éves korában kezdett el intenzíven énekelni tanulni. - Hoszszú átmenet volt számomra a pályamódosítás. 1989-ben, amikor Gregor József lett az operaigazgató, kerültem szólistaként a színházhoz, de mellette még hét éven át mérnöktanárként oktattam a Vedresben. Közben zenei tanulmányaimat is igyekeztem elmélyíteni. Még tervezőmérnök koromban elvégeztem a konzit, később főiskolai képzésben vettem részt, majd 2000-ben sikerült magánénekesi egyetemi diplomát is szereznem. - Éveken át minden délután a konziban volt, este pedig a színházban énekelt vagy mások előadását nézte, ezért előfordult, hogy megjegyeztem: lassan felnőnek a gyerekek, és nem is látod őket - emlékszik megbocsátó mosollyal Éva, aki matematika-fizika szakos tanár, de a hatodik gyermek, Boldizsár megszületése után már nem volt esélye visszakerülni a pedagóguspályára, ezért ingatlanközvetítéssel, biztosítással foglalkozott, egy éve pedig a Mozgássérültek Alternatív Egyesületének menedzsere. Régi, nevezetes szegedi polgárcsalád leszármazottja, szépapja, Pálfy Ferenc 1872-től Szeged polgármestere A zenetanulás természetes az Altorjay családban. Ádám, a legidősebb testvér évekig zongorázott és gitározott, utóbbit hobbiként ma is műveli. Domonkos zongorával kezdte, vadászkürttel folytatta, majd a dobolásnál kötött ki. A 16 éves Benedek nyolc évig csellózott, majd áttért a gitárra. Az elsős gimnazista Rebeka a zongorázást hagyta abba, hogy inkább hlp-hop táncot tanuljon. A 12 éves Johannát tehetséges hegedűsnek mondják. Furulyázni Is tanul, de azt mondja, egyáltalán nem biztos, hogy a zenei pályát választja, mert rajzolni és szobrászkodni is szeret. A 11 éves Boldizsár a legkisebb a családban, ő is zongorázik, bár a gyakorlástól gyakran elcsábítja a foci. Az Altorjay gyerekeket több színházi produkcióban is láthatta már a közönség. A kisszínházi Szerelmi bájitalban egyszerre négyen is felléptek. Benedek A varázsfuvolában és a Gianni Schlcchiben énekelt, sőt szerepelt a prózai Don Carlosban és a szabadtéris III. Richárdban is. volt, és elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1879-es nagy árvíz idején. - Szerencsére mostanában sok feladatom akad - mondja Tamás, amikor a színház is terítékre kerül. Ősszel a Főinkvizítor voltam a Don Carlosban, most nagy örömmel éneklem a Toscában a Sekrestyés szerepét, amivel néhány évvel ezelőtt beugrásszerűen már találkoztam. Különleges élmény számunkra a balettegyüttessel közös Requiem-produkció, ami nagyobb kihívás, mint egy hagyományos oratóriumkoncert, ugyanakkor élmény látni, hogy a tehetséges táncosok hogyan fordítják le a maguk nyelvére ezt a csodálatos zenét. - Minden űj színházi produkciót elmegyünk egyszer közösen megnézni. Amikor kicsik voltak, akadt olyan opera, amit négyszer-ötször is láttunk a nullás páholyból - meséli Éva, akiről a gyerekek elárulják: ő a leglelkesebb operarajongó a családban, Tamást majdnem minden fellépésére elkíséri. Tizenegy éve építkeznek A család tizenegy éve költözött a hatalmas, régi házba. Éva néha viszszasírja korábbi panellakásukat, ami sokkal kisebb volt, de könnyebben lehetett takarítani, rendben tartani. Most mindenkinek saját kuckója van, Tamás készítette az engedélyezési tervet a ház átépítéséhez, és a kivitelezési munkák javát is maguk végezték. Amikor két éve kicserélték a régi tetőt, a nagyfiúk segédmunkásként dolgoztak a mester mellett. Igazából tizenegy éve folyamatosan építkeznek, két hete készült el a központi fűtés. Éva azt mondja, azért nem haladtak gyorsabban, mert a gyerekek iskoláztatását mindig fontosabbnak tartották. Ahogy egyre nőnek, Tamás nem győzi vállalni a fellépéseket, és másodállásban a kecskeméti Kodály konzervatóriumban tanít. - Nem bántam meg, hogy ilyen nagy családom lett, mert így egy beosztós közösségben nőnek fel a gyerekek. Korán megtanulják az alkalmazkodást. Természetesen hátrányokkal is jár ez az életforma, nem tudunk minden évben a tengerparton nyaralni. Az utazások helyett megpróbálunk lényegesebb dolgokat adni a gyerekeknek, igyekszünk sokszínű képzést biztosítani számukra. Minden nyáron dolgoznak, például szendvicsemberként reklámozzák a városházi Muzsikáló Udvar programját és statisztálnak a szabadtérin. Nem hátrány, ha megszokják, hogy nem hull rögtön az ölükbe minden - vallja Tamás, és Éva is egyetért ezzel: - Mindannyiuk számára szeretnénk biztosítani egy diploma és a jogosítvány megszerzését. Magántanárokhoz járhatnak nyelveket tanulni, ami komoly kiadást jelent a családi kasszából. Azt gondolom, ennek és a családban elsajátított mentalitásnak elegendő útravalónak kell lennie az életre. Mi is albérletből indultunk, amikor öszszeházasodtunk. Nekik is meg kellett tanulniuk beosztani, fontossági sorrendet felállítani. Ha hoz a nagymama egy tábla csokit, akkor azt nyolcfelé osztják. Tudom, hogy ezt néha nehéz elfogadni. Amikor egy kilencgyermekes, igen nehéz körülmények között élő értelmiségi családban éltünk, sokszor mi sem értettük, nekünk miért nincs meg ugyanaz, ami a másik gyereknek. Felnőttként ma már azt mondom: nagyon jó, hogy ilyen sokan vagyunk testvérek. Élmény összejönni az ünnepeken. Az életben a legfontosabb dolgok közé tartozik a családi öszszetartás. Ennyi testvérrel az ember biztonságban érezheti magát, mert mindig számíthat segítségre. - Egy ekkora családban a közösség szempontjait mindenki kénytelen a sajátjai fölé helyezni, ami modellértékű lehet egy jól működő társadalom számára is. A hat gyermek vállalása mögött persze egy ökumenikus, hívő szemlélet is van: a megfogant élet tisztelete - mondja Tamás, és Éva hozzáteszi: - Mindketten katolikus családból származunk. Szüleink a legnehezebb időkben is kitartottak a hitük gyakorlása mellett. Ugyanebben a hitben neveltek bennünket is. A valóságshow nem az élet Éva szerint nagy veszélyt jelent a gyerekek számára a televízió, ezért évekkel ezelőtt úgy döntöttek, hét közben egyáltalán ne nézzék. - Pénteken és szombaton szabad tévézni, de akkor is jobban szeretjük az ellenőrizhetőbb videót. Rendkívül lélekrombolónak tartom a valóságshow-kat. A gyerekek azt hiszik, hogy az az élet, amit abban látnak. Pedig az élet sokkal komolyabb, fontosabb dolgokról szól. A mai televízió arra szoktat, hogyan töltsük el hülyéskedéssel és szexszel az életünket. Amíg kicsik voltak, rendszeresen elvittük őket operába, és fel sem merült, hogy ott olyasmit láthatnak, ami nem való nekik. A meztelenség, az erőszak és a szex mostanra a színházba is olyan mértékben betört, hogy ma már nem tudom kiszámítani, mit kapnak majd a gyerekek. Az örök értékek megcsúfolása valahol vissza fog ütni. Szerintem a színháznak nem az lenne a feladata, hogy átvegye a televízióból áradó popkultúrát. Tamás úgy véli, amikor egy gyerek tizennyolc éves lesz, a szülőknek háttérbe kell vonulniuk, hogy önállósága megerősödhessen. Ha jó morális alapokkal, határozott világnézettel vértezte fel a család, akkor felnőttként jól tud majd dönteni, válogatni az egyre nagyobb sebességgel reá zúduló élményekből, lehetőségekből, kacér kísértésekből, és megállja helyét az életben. HOLLÓSI ZSOLT