Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-13 / 290. szám

NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA 1 A Kedd A PÉNZ BESZÉL, Szerda F VÚ ^btomJr JLm*J J0L Jm&tmmd0 JLmM mJSkm aJL JHL Csütörtök Péntek ' ÁR SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. DECEMBER 13. WWW.DELMAGYAR.HU ELHIBÁZOTT BÍRÓI DÖNTÉSEKRE IS FÉNYT DERÍTETTEK A DNS-VIZSGÁLATOK Akiket ártatlanul ŐS BUDA NYOMÁBAN mint amatőr történész Szörényi Leventét, a népszerű popsztárt, az István, a király, a Veled, uram!, az Attila című nemzeti rockoperák szerzőjét egyre többször említik furcsának tűnő bogarasságáról, a magyarság ősi gyökerei iránti érdeklődéséről. Az amatőr történész Ős-Buda nyomában című könyvében középkori metszetek és Anonymus leírása alapján vaslogikával bizonyította be, hogy az egykori Ős-Buda, Attila vára a Budakalásznál magasodó Ezüsthegyen volt. A magaslatot ma villaerdő borítja... A szerzőt a hétköznapok erdejébe vittük. - „Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra"... vagy: „Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ! Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod..." Miért nem halljuk ma ezeket a számokat a rádióban? Aktuálisabbak, mint valaha... - A régi számok? Hát... Hogy a rádióban ma mit játszanak, vagy mit sem, ahhoz nekem már nagyon kevés a hozzászólnivalóm. Mindössze egy olyan rádió van, amelyik elkötelezte magát a műfaj általános, régi értékei mellett, ott is eléggé tetszőlegesen jelenünk meg... Ezen lehet ugyan sajnálkozni, de ezek tények. Egyébként a közönség, ha van rá igénye, kérheti ezeket a számokat. Hogy aktuálisak-e? Hát persze hogy azok! Bármilyen nehéz is ezt tudomásul venni, lényegét tekintve semmi nem változott ebben az országban. Kísértetiesen kezdi az ember ismét azt a furcsa szorongást érezni, mint régen. A változás, ami velünk személy szerint történt, mindössze annyi, amennyit dolgoztunk érte. Függetlenül a mindenkori hatalom kegyétől. Ezt ki kell mondani, hiszen manapság egyre-másra jönnek, akik megpróbálják elhitetni a magyar társadalom középkorú rétegével, hogy „mi sem voltunk különbek, hiszen minket is a Kádár-repdszer tartott a tenyerén". Hát köszönöm szépen... Tehát valóban: ezek a számok aktuálisabbak, mint valaha. - Talán tudatosan tartják ezeket az archívumok mélyén? Hiszen, némi túlzással, amikor Kovács Kati azt énekli a rádióban, hogy „Add már, uram az esőt!", akkor előbb-utóbb megjön az eső... - Vagy azt képzeljük, igen... Valójában egészen elképesztő, hogy az az István, a király, amelyet a Maróthy-féle reformkommunisták csoportjának engedélyével adhattunk elő a Városligetben, szúrja a szemét az utódpártiaknak. Pedig a darab maga hangról hangra, szóról szóra ugyanaz. Azt viszont valóban nagyon szomorúan veszi tudomásul az ember, hogy a másik oldalon, a legnagyobb ellenzéki párt oldalán csupán a saját generációjuk életérzését akarják kifejezni, ahhoz álmodtatnak zenét... - Nem Szörényi Leventének magának kellene egyfajta missziót vállalnia saját zenéje elevenen tartására? - Úgy érzem, egyfolytában ilyesfajta missziót teljesítek. Ha így vesszük, akkor a misszió az, amikor hatévenként egyszer még felmegyünk a színpadra. Az idő múlásával ez is egyre nehezebben megy. CSUDAI ENDRE A bűncselekmények helyszínén talált testnedvek, hajszálak vagy bőrszövetek DNS-vizsgálatával ma már szinte kizárólagos bizonyossággal megállapítható az elkövető személye. A genetikai kutatások fejlődése egyúttal a bíróságok korábbi téves döntéseire is fényt derített, amelyek alapján - mint utóbb kiderült - ártatlanul küldtek börtönbe vagy ítéltek halálra embereket. Az elmúlt évszázadban az Amnesty International nyilvántartása szerint az amerikai bíróságok több száz esetben ítéltek ártatlanul halálra embereket. 1977 óta, amióta az amerikai legfelsőbb bíróság visszaállította a halálbüntetést, csaknem száz esetben derült ki az elítélt ártatlansága. Elhamarkodott ítélet A téves bírósági döntések korrigálása, és az azok alapján ártatlanul elítéltek rehabilitálása az 1990-es évek óta megszaporodott. Az utóbbi tíz évben ugyanis a génkutatásban végbement fejlődés forradalmi változást eredményezett a büntető igazságszolgáltatás területén. A korábban is alkalmazott DNS-vizsgálatok ma már eljutottak arra a fejlettségi szintre, hogy a megfelelő mintából szinte kizárólagos biztonsággal megállapítható a bűncselekmény elkövetőjének személye. Á vizsgálatok érdekessége, hogy Esküdtek (szemben) egy bírósági tárgyaláson az Egyesült Államokban, valamint a halálos méreginjekció beadásakor használt ágy. akár több esztendőre, vagy több évtizedre visszamenőleg is elvégezhetők. Az újfajta DNS-vizsgálatok rutinszerűvé vált alkalmazásával a szakértők világszerte rámutattak az elhamarkodott bírói döntések gyakoriságára. A szegedi egyetem jogi karán oktató Badó Attila egyetemi docensnek és Bóka János tanársegédnek idén megjelent, Ártatlanul halálra ítéltek című könyve tíz konkrét eseten keresztül világít rá az amerikai igazságszolgáltatás tévedéseire. A tanúk tévedései Jelenleg mind az angolszász, mind a kontinentális jogrendszer lehetőséget nyújt a DNS-vizsgálatok felhasználására a büntető eljárás során. - Természetesen az eljárás bírósági szakaszában a bírák rendelhetik el teszi hozzá Badó Attila a szegedi jogi kar összehasonlító jogtudományi intézetének vezetője. Az esetek tanulságosak, nemrégiben is végeztek ki olyan halálra ítéltet, aki évekig hiába követelte, hogy végezzék el a DNS-vizsgálatokat a bizonyítékként szolgáló bűnjeleken. Például a magát ártatlannak valló Joseph Roger O'Dell, akit erőszakos nemi közösülésért és emberölésért ítéltek halálra, nem kapott lehetőséget a DNSvizsgálatok alkalmazására. O'Dellt 1997-ben kivégezték, a bizonyítékként felhasznált mintákat pedig 2000-ben elégedték. Az igazság azóta is felderítetlen maradt. Badó Attila lapunknak elmondta: amerikai kutatások azt bizonyítják, hogy hibás bírói döntés az esetek 81 százalékában az elkövetők téves azonosítása miatt születik. Ez pedig legtöbbször a tanúk rossz megfigyeléseinek, vagy hamis tanúvallomásának köszönhető. Az amerikai jogrendszerben a felülvizsgálás lehetőségét nehezíti, hogy a döntést hozó esküdtszéknek nincs indoklási kötelezettsége, szemben a kontinentális joggyakorlattal, amelyben a szakbíróság köteles megindokolni döntését. Az USA-ban a „nép szava isten szava" elv érvényesül, azaz az esküdtszék véleménye csak nagyon indokolt esetben bírálható felül. Az elítélt pedig, miután kimerítette fellebbezési lehetőségeit, többnyire már csak a kormányzói kegyelemben bízhat. Ronald Williamson és Dennis Fritz az említett könyvben olvasható ügye is ezt példázza. Mindkettőjüket Debra Sue Corter megerőszakolásával és meggyilkolásával vádolták 1988-ban Oklahoma államban. A két férfi ismerte egymást, Williamson egy lecsúszott, egykor híres baseballjátékos volt, Fritz pedig középiskolai tanár. A vád számára a legfontosabb bizonyítékot a gyilkosság helyszínén talált haj- és szőrminták szolgáltatták. A szakértők szerint ezek a vádlottaktól származtak. A vád tanúkat is felvonultatott, többek között egy cellatársat,"aki azt állította, hogy Ron Williamson beismerte előtte szörnyű tettét. Az esküdtek a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mérlegeltek és döntöttek: 1988-ban Ron Williamsont halálra, Dennis Fritzet életfogytiglani börtönre ítélték. A védelemnek tíz év elteltével sikerült engedélyeztetni a DNS-vizsgálatok elvégzését, amiből kiderült, egyikük sem lehetett az elkövető, sőt a vizsgálatok felfedték a valódi bűnös kilétét. Az ítélet kihirdetése óta eltelt tizenkét évet Fritz a börtönben töltötte, mialatt Williamson a kivégzésére várt. Öt nap választotta csak el a villamosszéktől. Mindketten jelentős lelki károsodást szenvedtek a történtek következtében. Williamson súlyos depressziója miatt máig kórházi kezelésre szorul. A Pusoma-ügy Hasonló esetek a magyar joggyakorlatban is előfordultak. Magyarországon az egyik nagy visszhangot kiváltó eset a Pusoma-ügy volt. A Heves Megyei Bíróság 1994-ben Pusoma Dénest emberölés miatt ítélte el. Ártatlanságára egy DNS-vizsgálat nyomán tizenhárom hónappal azután derült fény, hogy börtönbe csukták. Pusoma szabadulása után sehol nem kapott munkát, családi élete tönkrement. Végül nem látott más kiutat: felakasztotta magát az ivádi erdőben. NAGY KRISZTINA