Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-13 / 290. szám

NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA 1 A Kedd A PÉNZ BESZÉL, Szerda F VÚ ^btomJr JLm*J J0L Jm&tmmd0 JLmM mJSkm aJL JHL Csütörtök Péntek ' ÁR SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. DECEMBER 13. WWW.DELMAGYAR.HU ELHIBÁZOTT BÍRÓI DÖNTÉSEKRE IS FÉNYT DERÍTETTEK A DNS-VIZSGÁLATOK Akiket ártatlanul ŐS BUDA NYOMÁBAN mint amatőr történész Szörényi Leventét, a népszerű popsztárt, az István, a király, a Veled, uram!, az Attila című nemzeti rockoperák szerzőjét egyre többször említik furcsának tűnő bo­garasságáról, a magyarság ősi gyökerei iránti érdeklődéséről. Az amatőr történész Ős-Buda nyomában című könyvében középkori metszetek és Anonymus leírása alapján vaslogikával bizonyította be, hogy az egykori Ős-Buda, Attila vára a Bu­dakalásznál magasodó Ezüsthegyen volt. A magaslatot ma villaerdő borítja... A szerzőt a hétköznapok erdejébe vittük. - „Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra"... vagy: „Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ! Mások dolgoznak he­lyetted, míg szerepedet játszod..." Miért nem halljuk ma ezeket a számokat a rádióban? Aktuálisabbak, mint vala­ha... - A régi számok? Hát... Hogy a rádió­ban ma mit játszanak, vagy mit sem, ahhoz nekem már nagyon kevés a hoz­zászólnivalóm. Mindössze egy olyan rá­dió van, amelyik elkötelezte magát a műfaj általános, régi értékei mellett, ott is eléggé tetszőlegesen jelenünk meg... Ezen lehet ugyan sajnálkozni, de ezek tények. Egyébként a közönség, ha van rá igénye, kérheti ezeket a számokat. Hogy aktuálisak-e? Hát persze hogy azok! Bármilyen nehéz is ezt tudomásul venni, lényegét tekintve semmi nem változott ebben az országban. Kísérte­tiesen kezdi az ember ismét azt a furcsa szorongást érezni, mint régen. A válto­zás, ami velünk személy szerint történt, mindössze annyi, amennyit dolgoztunk érte. Függetlenül a mindenkori hatalom kegyétől. Ezt ki kell mondani, hiszen manapság egyre-másra jönnek, akik megpróbálják elhitetni a magyar társa­dalom középkorú rétegével, hogy „mi sem voltunk különbek, hiszen minket is a Kádár-repdszer tartott a tenyerén". Hát köszönöm szépen... Tehát valóban: ezek a számok aktuálisabbak, mint va­laha. - Talán tudatosan tartják ezeket az archívumok mélyén? Hiszen, némi túl­zással, amikor Kovács Kati azt énekli a rádióban, hogy „Add már, uram az esőt!", akkor előbb-utóbb megjön az eső... - Vagy azt képzeljük, igen... Valójában egészen elképesztő, hogy az az István, a király, amelyet a Maróthy-féle reform­kommunisták csoportjának engedélyével adhattunk elő a Városligetben, szúrja a szemét az utódpártiaknak. Pedig a darab maga hangról hangra, szóról szóra ugyanaz. Azt viszont valóban nagyon szo­morúan veszi tudomásul az ember, hogy a másik oldalon, a legnagyobb ellenzéki párt oldalán csupán a saját generációjuk életérzését akarják kifejezni, ahhoz ál­modtatnak zenét... - Nem Szörényi Leventének magának kellene egyfajta missziót vállalnia saját zenéje elevenen tartására? - Úgy érzem, egyfolytában ilyesfajta missziót teljesítek. Ha így vesszük, akkor a misszió az, amikor hatévenként egyszer még felmegyünk a színpadra. Az idő mú­lásával ez is egyre nehezebben megy. CSUDAI ENDRE A bűncselekmények helyszí­nén talált testnedvek, hajszá­lak vagy bőrszövetek DNS-vizsgálatával ma már szinte kizárólagos bizonyos­sággal megállapítható az el­követő személye. A genetikai kutatások fejlődése egyúttal a bíróságok korábbi téves dön­téseire is fényt derített, ame­lyek alapján - mint utóbb ki­derült - ártatlanul küldtek börtönbe vagy ítéltek halálra embereket. Az elmúlt évszázadban az Am­nesty International nyilván­tartása szerint az amerikai bí­róságok több száz esetben ítéltek ártatlanul halálra em­bereket. 1977 óta, amióta az amerikai legfelsőbb bíróság visszaállította a halálbünte­tést, csaknem száz esetben derült ki az elítélt ártatlan­sága. Elhamarkodott ítélet A téves bírósági döntések korrigálása, és az azok alap­ján ártatlanul elítéltek reha­bilitálása az 1990-es évek óta megszaporodott. Az utóbbi tíz évben ugyanis a génkutatásban végbement fejlődés forradalmi változást eredményezett a büntető igazságszolgáltatás terüle­tén. A korábban is alkalma­zott DNS-vizsgálatok ma már eljutottak arra a fejlett­ségi szintre, hogy a megfele­lő mintából szinte kizáróla­gos biztonsággal megállapít­ható a bűncselekmény elkö­vetőjének személye. Á vizs­gálatok érdekessége, hogy Esküdtek (szemben) egy bírósági tárgyaláson az Egyesült Államokban, valamint a halálos méreginjekció beadásakor használt ágy. akár több esztendőre, vagy több évtizedre visszamenő­leg is elvégezhetők. Az újfaj­ta DNS-vizsgálatok rutinsze­rűvé vált alkalmazásával a szakértők világszerte rámu­tattak az elhamarkodott bí­rói döntések gyakoriságára. A szegedi egyetem jogi ka­rán oktató Badó Attila egye­temi docensnek és Bóka Já­nos tanársegédnek idén megjelent, Ártatlanul halálra ítéltek című könyve tíz konkrét eseten keresztül vi­lágít rá az amerikai igazság­szolgáltatás tévedéseire. A tanúk tévedései Jelenleg mind az angol­szász, mind a kontinentális jogrendszer lehetőséget nyújt a DNS-vizsgálatok fel­használására a büntető eljá­rás során. - Természetesen az eljárás bírósági szakaszá­ban a bírák rendelhetik el ­teszi hozzá Badó Attila a szegedi jogi kar összehason­lító jogtudományi intézeté­nek vezetője. Az esetek ta­nulságosak, nemrégiben is végeztek ki olyan halálra ítéltet, aki évekig hiába kö­vetelte, hogy végezzék el a DNS-vizsgálatokat a bizo­nyítékként szolgáló bűnjele­ken. Például a magát ártat­lannak valló Joseph Roger O'Dell, akit erőszakos nemi közösülésért és emberölés­ért ítéltek halálra, nem ka­pott lehetőséget a DNS­vizsgálatok alkalmazására. O'Dellt 1997-ben kivégezték, a bizonyítékként felhasznált mintákat pedig 2000-ben elégedték. Az igazság azóta is felderítetlen maradt. Badó Attila lapunknak elmondta: amerikai kutatások azt bizo­nyítják, hogy hibás bírói döntés az esetek 81 százalé­kában az elkövetők téves azonosítása miatt születik. Ez pedig legtöbbször a ta­núk rossz megfigyeléseinek, vagy hamis tanúvallomásá­nak köszönhető. Az amerikai jogrendszerben a felülvizsgálás lehetőségét nehezíti, hogy a döntést hozó esküdtszéknek nincs indoklá­si kötelezettsége, szemben a kontinentális joggyakorlattal, amelyben a szakbíróság kö­teles megindokolni döntését. Az USA-ban a „nép szava isten szava" elv érvényesül, azaz az esküdtszék véleménye csak nagyon indokolt esetben bí­rálható felül. Az elítélt pedig, miután kimerítette fellebbe­zési lehetőségeit, többnyire már csak a kormányzói ke­gyelemben bízhat. Ronald Williamson és Den­nis Fritz az említett könyv­ben olvasható ügye is ezt példázza. Mindkettőjüket Debra Sue Corter megerő­szakolásával és meggyilkolá­sával vádolták 1988-ban Ok­lahoma államban. A két férfi ismerte egymást, Williamson egy lecsúszott, egykor híres baseballjátékos volt, Fritz pe­dig középiskolai tanár. A vád számára a legfontosabb bi­zonyítékot a gyilkosság hely­színén talált haj- és szőrmin­ták szolgáltatták. A szakértők szerint ezek a vádlottaktól származtak. A vád tanúkat is felvonultatott, többek között egy cellatársat,"aki azt állítot­ta, hogy Ron Williamson be­ismerte előtte szörnyű tettét. Az esküdtek a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mérlegeltek és döntöttek: 1988-ban Ron Williamsont halálra, Dennis Fritzet élet­fogytiglani börtönre ítélték. A védelemnek tíz év eltelté­vel sikerült engedélyeztetni a DNS-vizsgálatok elvégzését, amiből kiderült, egyikük sem lehetett az elkövető, sőt a vizsgálatok felfedték a valódi bűnös kilétét. Az ítélet kihir­detése óta eltelt tizenkét évet Fritz a börtönben töltötte, mialatt Williamson a kivég­zésére várt. Öt nap választot­ta csak el a villamosszéktől. Mindketten jelentős lelki ká­rosodást szenvedtek a tör­téntek következtében. Willi­amson súlyos depressziója miatt máig kórházi kezelésre szorul. A Pusoma-ügy Hasonló esetek a magyar joggyakorlatban is előfordul­tak. Magyarországon az egyik nagy visszhangot kivál­tó eset a Pusoma-ügy volt. A Heves Megyei Bíróság 1994-ben Pusoma Dénest emberölés miatt ítélte el. Ár­tatlanságára egy DNS-vizs­gálat nyomán tizenhárom hónappal azután derült fény, hogy börtönbe csukták. Pu­soma szabadulása után se­hol nem kapott munkát, csa­ládi élete tönkrement. Végül nem látott más kiutat: fel­akasztotta magát az ivádi er­dőben. NAGY KRISZTINA

Next

/
Thumbnails
Contents