Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-11 / 288. szám

Csütörtök, 2003. december 11 Férfiak szoknyában Évszázadok óta várat magára a férfiak felszabadítása a fér­fidivat igája alól. A nyugati civilizációban az úgynevezett erősebb nem ruházkodása a nadrágra korlátozódik, miköz­ben a nők már régóta sza­badon választhatnak szoknya vagy nadrág között MTI A New York-i Metropolitan Múzeumban férfiszoknyákat bemutatató kiállítás azonban erősen kérdésessé teszi annak az állításnak valóságtartalmát, hogy a férfiasság a nadrágtól függ. A Bátorszívűek: Férfiak szoknyában elnevezésű kiál­lítás száznál is több férfi szok­nya viseletet mutat be. A „férfiasság a divatban" új meghatározásának előfutára a divatszakma fenegyereke, a francia Jean-Paul Gaultier, aki már 1984-ben mert férfiak ré­szére tervezett szoknyát kollek­ciójába felvenni. Károly herceg, brit trónörö­kös gyakorta skót szoknyában jelenik meg, nem is szólva a szoknyát viselő popsztárról, Dávid Bowie-ról, akinek kü­lönben is minden különcséget elnéz a nagyközönség. „Az ut­ca férfija" azonban makacsul kitart a nadrág mellett. BIZALMASAN PÁRIZSBAN NŐNEK LENNI JÓ Kis kávé, kis rúzs... Párizs - fényes, csillogó, elegáns, szeszélyes és ellentmondásos, épp olyan, mint mi, nők. A kulturális, a történelmi, az építészeti kincsek mel­lett így a franciák fővárosa mást is tartogat: divatkatedráiisaival, ap­rócska ékszerdobozüzleteivel, igé­nyességével és kínálatával egy nagy, stresszes strassz. Hogy shoppingolni, pletykálni,' kávé mellett fesztelenül csevegni üresfejű, unatkozó nők szórakozása lenne? Le­het, de nem Párizsban. Ott egyebek mellett ez is szimbólum, a nőiesség, az önállóság jelképe, amit a párizsi nők tökélyre fejlesztettek az elmúlt pár száz évben. Úgyhogy nincs csodálkozni­való azon, hogy Franciaország furcsa rajongással veszi körül híres és hét­köznapi asszonyait egyaránt. Bölcsek mondják, azok a kapcso­latok tartósak, melyekben a partnerek hajlanak egymás idealizálására. Párizs valami ilyesmit tesz a nőkkel. Hogy ez nem az igazi, a való, az vajmi keveset számít a szerelem, a divat, az ele­gancia, a csábítás fővárosában. Párizs varázsa ugyanis abban rejlik, ahogyan kifelé mutatja magát, s nagy­jából ez a francia nők titka is: kifelé fordított kávéházi székekben jól öl­tözötten, jól megválasztott helyen mu­tatják a megkonstruált képet, s remek arányérzékkel általában nem esnek túlzásba. Épp ezért nőnek lenni Pá­rizsban nagyon jó, s ezt mindenki tudja, csak épp a párizsi nők nem. Számukra ez természetes. Mint aho­gyan az is, szülés után hat héttel visz­szamennek dolgozni, az anyatej a munkahelyen is lefejhető, vásárolni, gyerekkaját passzírozni, takarítani, va­salni pedig ott az Európa keleti ré­széről érkező bébiszitter. így bevásár­lószatyrot cipelő francia nőt látni nap­közben, a belvárosban, nagyjából egy lottóötös esélyével vetekszik. Náluk általában kétórás az ebédidő, amit illik kitölteni, azaz ebből legalább egy órát a munkahelyen tölteni, ilyen­kor mindenki heppi, segítőkész, ez nem a fúrás ideje. Az csak a második órában jön, amikor a munkatársak szétszélednek a belvárosban. A nők Szökőkút a Beaubourgban - az egyik legnépszerűbb találkahely. ilyenkor tüneményesen gyakorolják csakis rájuk jellemző szokásaikat: a sokat mondó ajakbiggyesztéseket, a pincérrel való kíméletlen udvariatlan­ságot, patinás belvárosi áruházakban a Karácsonyi díszkivilágításban a Lafayette Áruház. FOTÓ: MTI ruhapróbát és azt a könnyed moz­dulatsort, mellyel a próbára kihelye­zett parfümösüvegből könnyed ele­ganciával permeteznek nyakra, csuk­lóra, tarkóra a méregdrága esszen­ciákból. A kávé mellett a téma nagy­jából a férfiak megleckéztetése, a ki­állítások, a divat, a legfrissebb pletykák tengelyén mozog. Néhány csevegésbe akaratlanul is belehallgatva kiderül: jól szórakoznak azon, hogy a japán turisták képesek Louis Vuitton háromszintes legendás butikja előtt tízesével sorban állni. Ta­lálgatják, vajon Jennifer Lopez hogyan hisztizte ki magának Vuittonnál a rek­lámarcszerződést, s terítékre kerül Eva Herzigova szánalmas anorexiája, ami miatt sokan meggondolják, vesznek olyasmit, amit ez a cérnavékony mo­dell szimbolizál. Pletykaszinten rebes­getik, a vékonyság olyannyira nem di­vat, hogy a cseh modell szerződéseit épp a beteges soványsága miatt kur­títják meg itt-ott. Egy leértékelt Prada topánkát megszerezni elismerésre méltó cselekedet, csakúgy, mint szem­telen, öntelt macsóknak ajtót mutatni. Túlzás volna azt állítani, ilyenek a nők. Nem ilyenek, de ez is bennük van, s ezt FOTÓ: SCHMIDT ANDREA a férfiszem ritkán érzékeli, mert szá­mukra másféle viselkedés szól. Ezek után nem kövezhetnek meg, hogy a notre-dame-os kirándulást más­napra halasztva inkább a Párizs arcula­tához hozzátartozó nagyáruházak felé veszem az irányt. Az öreg épületek tud­nának mesélni a hölgyekről, de szeren­csére hallgatnak. Zöld és sötétkék gránit berakású ajtócsodák, vajszínű márvá­nyon puha, süppedős szőnyeg, csillogó hall, felette csiszolt üvegátrium, páva­kék-arany-narancsszín üvegkupolák, melyek alatt szecesszió ölelkezik a neo­bizánci stílussal. Shoppingcity? Ugyan már! Divatkatedrális, ahol minden pati­nás, minden mesél, él, mozog, beszip­pantva a látogatót. Illúziókkal szemlélve bájosak a képek: 70 ezer eurós bundács­kák itt, édes, kis briliáns apróságok monsieur Cartie kirakatában, várakozás Armani butikja előtt. Párizs erről is szól, csaknem lét­kérdés, ki mit mutat meg magából. Szabad egyéniségek, fura figurák szu­perelegancia és igényesség. Kielégített igényesség, kultúrában, zenében, tár­sasági életben, öltözködésben. Ettől olyan jó nekik. 0. K. K. Csók a fagyöngy alatt A fény újjászületésének, az élet megújulásának ünnepében, a téli napforduló szimbolikájában és ceremóniájában ősidők óta szerepet kap a fagyöngy is. A pogány rituálékban - később a vallásokban is - a karácsonyban is ott van jelképként az ünnephez tartozó fagyöngy. ló esetben annyit tudnak róla a ma élő generációk, hogy alatta illik megcsókolni egymást. Miért? Legendáját kevesen ismerik. A szerény külsejű, ám szorosan a fához (a ger­mánok hite szerint ezáltal az ember őséhez) kapcsolódó növény a skandináv mitológiában tett szert jelentőségteljes szerepre. A történet: Frigg istennőnek tudomására jutott, hogy isteni gyermekét, Baldert veszély fenyegeti. A féltő anya megígértette minden élőlénnyel, hogy nem törnek a fia életére. Ám a fagyöngy elkerül­te a figyelmét, vele nem kötött egyezséget. Az is­tenek báljukon mulatozva, tréfálkozva lövöl­döztek nyilaikkal a délceg, hódító alkatú Balder­re, s kiderült, hogy semmi sem üt rajta sebet. Éberen figyelte ezt a gonosz isten, Loki, aki ki­fürkészte, hogy Figg a fagyönggyel nem kötött egyezséget fia életére, s egy fagyöngyből készí­tett nyíllal megölte Baldert. Magára vonta ezzel a fagyöngy a többi isten mérhetetlen haragját, mert szerették Baldert. Azt mondták hát az any­jának, büntesse meg a növényt kedve szerint. A szeretet istennője, Figg nem tudta bántani a fa­gyöngyöt, nem akarta elpusztítani, inkább a szeretet szolgálatába állította. Figg istennő ren­deletére szolgál a növény úgy, hogy az alatta megállóknak egy csókkal kell kiengesztelődniük egymás iránt, azzal kell bizonyítaniuk az egy­más iránti szeretetet. - A mestergerendára, pla­fonra akasztott fagyöngyök alatt réges-régóta kedves karácsonyi szokás csókot váltani szeret­teinkel. SZ.M. Azért élek, hogy elmeséljem az életemet A közelmúltban jelent meg a Magvető kiadó gondozásában Gábriel García Márquez Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című régen várt memoár. A történetben 1950-ben az akkor huszonhárom éves újság­író Gábriel García Márquezt fel­keresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Araca­tacába eladni a nagyszülői há­zat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemléke­zéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdü­lőéveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány Jósé Arcadiója kőnyvüraház TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYÁRA 7% KEDVEZMÉNY! H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu Gabriel García Márquez és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyis Aracataca utcáit és házait, a banánültet­vények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alak­jainak ihletéit. A gyermekkor után pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az új­ságírás, és az elkerülhetetlen politika. „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire vissza­F~ Azért élek. hogv elmeséljem az életemet emlékszik, és ahogy visszaem­lékszik rá, miközben el akarja mesélni". Ezzel a mondattal in­dítja útjára a Nobel-díjas Gábriel García Márquez hatalmas re­gényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv élete első 30 évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig. 15. évét ünnepli az SZDSZ Szegedi Szervezete fi 2003. december 12-én, pénteken, 17 órakor a IMovotel Szálló Tisza Termében. f " Az est vendégei: Kuncze Gábor, Falusi Mariann és Lang Györgyi, Gregor József, Juronics Tamás, Székhelyi József. ' te Zenél a szegedi Peter Pan Duó. ^ SZDSZ MINDEN ÉRDEKLŐDŐT ÖRÖMMEL VÁRUNK! f uZ'Z'U*

Next

/
Thumbnails
Contents