Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-04 / 232. szám

M 95 4 £ Rádió I AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. OKTÓBER 4. A HETVENKEDŐ A POLITIKÁRÓL, ELUTASÍTOTT KITÜNTETÉSEKRŐL, ÍRÓKRÓL ÉS IRODALOMRÓL kirúgta az orvosa Márciusban lesz hetvenéves a hetvenes-nyolcvanas évek legolvasottabb magyar írója, Moldova György, aki la­punknak adott interjújában elárulta, A tékozló koldus című könyvének megjelenése kapcsán az egészségügyre tett kijelentései miatt kirúgta a szívgyógyásza, nem kezeli tovább. - Hogy van, Mester? - Nem valami jól. A nagy melók után általában eltűnik a feladat, s az erő, ami lendü­letben tartotta a mozdonyt, a szerelvény ellen fordul. Emiatt szép kis depresszióm van és a vacak pollen is kínoz. Ehhez jön még, hogy a mentősökről írt könyvem miatt kemény harcba keveredtem. Ma mon­dott fel az orvosom, az egyik kijelentésem miatt nem fog­lalkozik velem többet. - A háziorvosa nem kezeli többet? - Nem a háziorvosom, ha­nem egy szívgyógyász-speci­alista. - Folytassuk vidámabb dol­gokkal. A nyolcvanas években masszívan tartotta magát az a nézet, hogy Moldova a Jókai Pesten. Még mindig önt ol­vassák a legtöbben? - Most egy hónapja biztosan így van. Lehet persze olyat csinálni, hogy más van a top­lista első helyén, akit nem azért szeretünk, mert el is ol­vasunk. De hát ez már az üz­letpolitika része. Ózd - romokban - Maradjunk még mindig az iróniánál. Ugyancsak a rendszerváltás előtt mondo­gatták, hogy olvasó nép a magyar: pénzolvasó. Az új­donsült kapitalizmus korá­ban mintha erősödni látsza­na e tendencia. - Ugyan már! Nem sokat ol­vas pénzt a magyar, hacsak nem egyforintosokat. Egyálta­lán nem él jól az ország, ez a mai gazdasági tündöklés nem igaz. Ha bizonyos környezet­ből kitesszük a lábunkat, na­gyon nagy nyomorral talál­kozhatunk. Nagy a nélkülözés, és a dolog egyre reményte­lenebb. - Még egy utolsó utalás a nyolcvanas évekre, amikor az ön köteteihez a könyvhéten csak protekcióval lehetett hozzájutni. Visszasírja az ak­kori időket? - Dehogy sírom vissza, sem­milyen időt nem sírok vissza. Az új idők új dalai is elég ér­dekesek, s nekem nincs okom panaszra. A mostani könyve­met is mindenféle támogatás nélkül adtuk ki a kiadómmal. Nem kaptunk sehonnan egy fillért sem, a harmadik olda­lon sincs felsorolva egyetlen támogató. Úgy tudunk pénzt keresni, hogy eljárunk dedi­kálni, s egy-egy alkalommal eladunk százötven darabot. Ezek a könyvek húsz évvel ez­előtt harminc forintba kerül­tek, most pedig kétezerbe, így ez nagyon szép teljesítmény. - Képletesen szólva most a Big Brother-sorozatokért áll sorba a nép a tévé előtt. Mit szól ehhez? - Semmit, mit tudnék szól­ni? A népfelség elve akkor is tisztelendő, ha öngyilkosságra határozták el magukat. Joguk van hozzá, legyen szó poli­tikáról, szaporodásról vagy íz­lésről. Ha így gondolják, te­gyék. Én nem mondhatom, hogy nincs igazuk, ez nagy­képűség lenne részemről. - Amikor mentős könyvéről nyilatkozott legutóbb a tévé­ben, az SMS-ben hozzászólók sorozatban ajánlották fel a szakmájukat, hogy írjon le­leplező riportot róluk. Ekko­ra a baj az országban? - Nincs ember, aki csinálja ezt a fajta munkát. Bolgár úr a Klubrádióban azt kérdezte a maga kenetteljes jóságával, mikor megkaptam az enge­délyt a mentősök meglátoga­tására és Csehák Judit aláírta, hogy nem gondolom-e, hogy fiatalabb ember kellene eh­hez. Azt válaszoltam, de, majd hozzátettem, legyen szíves olyan valakit küldeni, aki ért hozzá, elmegy éjszaka és szenteste a mentősökkel. Egyébként téma ezernyi len­ne. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy valaha is írok még riportot. Egyetlen téma azonban nagyon vonz, ez pe­dig Ózd. Ami volt és ami nincs, az mind ott van. Magyaror­szág felemelkedésének nagy terve, a magyar Ruhr-vidék, szénbányászattal, vegyiparral, kohászattal. Minden ott van, csak éppen romokban, tönk­re- és szarrá menve, kóbor cigányokkal és csavargókkal. Ha én nem, akkor ki megy el Ózdra? Nekem annyival köny­nyebb, hogy ha én megjelenek valahol, akkor azt mondják, végre. A szétvert textilipar - Végiggondolva kiváló szo­ciográfiáit a vasutasokról, a textiliparról, az az érzésem, csak az idő szaladt, a prob­lémák maradtak. - Nem egészen. A vasútnál akkor az volt a kérdés, hogyan legyen több vasutas, most meg az, hogyan legyen ke­vesebb. A textilipart sikeresen szétverték, a rendőrség szét­esett. - Maga nyilatkozta közel húsz éve, hogy a legsötétebb alagút végén is van egy szent­jánosbogár, aminek pisláko­ló fénye reménysugárként vi­írói irónia: „Az sem rossz, ha én vagyok a második a listákon." lágít. Ma mi lehet a szent­jánosbogár? - Mi lehetne? A szentjános­bogarakat gondosan leva­dászták. A minap meghívtak a tévébe a Riporter kereste­tik!-re. Elképesztő volt, négy gyerek tanulta rajtam a nyíl­lövést. A színvonal minden alatti volt. A riporterkedés egyre inkább olyan, mint a krumpli, a java a föld alatt van. Olyanok, mint Végh Tóni, aki nem kapott semmilyen elis­merést életében. De említhet­ném Galgóczi Erzsit, Mocsár Gabit. Ilyenek ma már nin­csenek. Azt pedig ne feltéte­lezzük, hogy egyik generáció tehetségesebb a másiknál. Csak éppen nem nyilvánulhat meg, nincs társadalmi igény a munkájára. Nem megy az EU-ba - Hét hónap múlva büszke EU-polgárok leszünk... - Ez a maguk dolga, én több­ször kijelentettem, hogy nem akarok az lenni. - A kérdés arra vonatkozott volna, hogy manapság min­denki azt mérlegeli, kik lesz­nek a csatlakozás győztesei és vesztesei. A magyar írók és a magyar irodalom hova tar­tozik majd? - Engem ez nem érdekel. So­ha nem csatlakoztam senki­hez, magammal dolgoztam, mindig olyat vállaltam, amit mások nem. Sok sikert, sok szerencsét kívánok a magyar íróknak és irodalomnak, de semmi közöm nincs hozzájuk. - Az EU ellen szavazott? - Nem szavaztam ellene, el sem mentem. Én nem megyek az EU-ba, én itt maradok. Ha az EU idejön, az az ő dolga. Nincs mit várni tőle. - Elképzelhetőnek tartja, hogy a csatlakozás után pár évvel egy igazi, moldovás ri­portkönyv születik majd, amelyben körbejárja, mi volt illúzió és ami lett a valóság? - Tudja, hány éves vagyok? Hetven leszek márciusban. Ha még egyszer riportot írok, az Ózd lesz, nem az EU. Kádár-évfordulók -A múlt héten szülőhelyén, Kőbányán magas kitüntetés­re javasolták, de visszauta­sította. Ennyire utálja a po­litikusokat? - Igen, ennyire. Nemcsak a kőbányai, hanem a budapesti kitüntetést is visszautasítottam. Én kipróbált, hűséges baloldali vagyok, akinek a szegények és nyomorultak sorsa szent. Aki ezt elárulja, az aljas, szemét és mocsok, ha a szegények nevé­ben lépett fel. Ezt megtette az MSZR Az SZDSZ-szel soha egyetlen közös gondolatom nem volt, a jobboldalhoz pedig nem lehet közöm. Akkor mi maradt? A Munkáspárt, amely­re szavaztam. - Nem vesztett emiatt ol­vasókat? FOTÓ: BERTLEFF ANDRÁS - Nem érdekel. Örülök min­den kedves olvasómnak, de ahogy ők sem kérdezik tőlem, úgy én sem tőlük, kire sza­vaztak. Nem titkolom, hogy a Kádár-évfordulókon mindig ott vagyok, s bepanaszolok mindent és bemószerolok mindenkit az öregnél, aki biz­tosan rázkódik a sírjában. - Nem tart attól, hogy akik ezt a beszélgetést végigolvas­sák, azt mondják majd, hogy Moldova György egy kicsit ki­ábrándult a világból, netán megöregedett? - Öreg voltam már húsz­éves koromban is. Kiábrán­dulni pedig nem volt miből, mivel a baloldaliságomból következően a szolgálattétel nem csökkent bennem. Meg­öregedtem? Lőttek rám ele­get, ha az ágyúgolyó eltalált volna, nem tudtam volna megöregedni. De hogy ez be­következett, egyáltalán nem zavar. KOLOSZÁR TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents