Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-16 / 242. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. OKTÓBER 16. • MEGYEI TÜKÖR« 7 AZ ALKOTÓK VÉLEMÉNYE Alföldi Róbert rendező: - Tipikus magyar történetnek tartom az egé­szet. Nagyon köszönöm azoknak a közreműködőknek, akik azonnal fel­ismerték a dolog jelentőségét. Azt gondolom, erre a közvetítésre vala­mennyien büszkék lehetünk. Én nem is titkolom, az vagyok. Szonda Éva operaénekes, aki Márta szerepét énekelte: - Hatalmas reklám a Mezzo-közvetítés, nemcsak Szeged­nek, hanem az országnak is, és óriási dicsőség a színházunknak. Egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagynunk, én gondolkodás nélkül aláírtam a szerződést. Horváth Ádám, a televízió-felvétel rendezője: - A Mezzo senkinek nem fizet jogdíjat, oda bekerülni a világ leg­nagyobb muzsikusainak is megtisztel­tetés. Televíziós munkatársaimmal azonnal hozzájárultunk a sugárzás­hoz. Büszkék vagyunk arra, hogy részt vehettünk az első olyan magyar ope­raprodukció elkészítésében, amely a Mezzón adásba kerül. don, telefonon közölte velem, hogy la­pátra tett. Abszurd játék Koczka Ferenc karigazgató úgy véli, az egész hercehurca elkerülhető lett volna, ha a színház jogi személyként hozzájárul a sugárzáshoz, mert akkor nem kellett volna a közreműködőket egyenként meg­kérdezni. Havas Ágnes abszurdnak tartja, hogy két kórustag miatt elmaradjon a közvetí­tés, miközben a produkció több mint két­száz közreműködője lelkesen várja az adá­sokat. Ezért úgy döntött, nem vonja vissza a sugárzásról megkötött megállapodást, azaz novemberben egész Európában lát­ható lesz a szegedi előadás. HOLLÓSI ZSOLT Postasor Ha valaki estefelé elsétál Sze­geden a Híd utcai postahiva­tal előtt, felfigyel a bent kí­gyózó sorra, azonnal látja ­az emberiség még nem ért gondjai végére. Azt ugyan már régen megoldottuk, ho­gyan is küldjünk rakétát a Holdra, miként lehetne mo­biltelefonon elérni a brazíliai őserdő mélyéről a Nyasza­földön oroszlánra vadászó törzsfőnökhelyettest, mint ahogy az Északi-sark jégpán­célja alatt is el tud időzni egy közepesen felszerelt tenger­alattjáró, akár hetekig is. Nem probléma, mondják minderre tudósok. Ám a méretes kihívással, miszerint a pénzespostás ak­kor érkezzen meg a lakások­hoz, amikor a címzett otthon is tartózkodik, még nem tu­dott megbirkózni az egyéb­ként nagyon fejlett Magyar Posta. így aztán a postás bácsi délelőtt, netán kora délután becsönget a lakásokba, s mi­vel ajtót senki nem nyit neki, hátrahagy maga után egy érte­sítőt (küldeménye, pénze, gőzmozdonya, stb. érkezett). Az ügyfélbarát postai szolgál­tatást igénybe vevő pedig este beballag a nagypostára, sor­ban áll, hadd kopjon az ízüle­te, cipőjének sarka, s persze minden idege. Majd benéz az ablakon, lát­ja, hogy a hegyekben tornyo­sul az a rengeteg pénzes cetli, amit nem tudtak a derék pos­tások átadni, s a Holdra, a mo­bilozó brazil bozótvágókra meg a tengeralattjárókra gon­dol. És egy olyan postára, ahol a gondos rendszerszervezők egyszer csak a homlokukra csapnak, s azt kérdik: mégis, mi lenne, ha délután vinnénk ki a pénzt, a csomagot, az ajánlott levelet? Tényleg, mégis mi lenne • B.Z Két kórustag nem járul hozzá, hogy Alföldi rendezését sugározza a francia tévé Szegedi Faust-előadás a Mezzón Példátlan sikert könyvelhet el a szegedi színház: a világ legnagyobb komolyzenei tévécsatornája, a francia Mezzo novem­beri programjában a hónap operájaként öt alkalommal is műsorra tűzi Alföldi Róbert februárban bemutatott Fa­ust-rendezését. A sugárzást az a két kó­rustag sem tudja megakadályozni, aki nem írja alá az erről szóló szerződést. A magyarországi francia kulturális évad ré­szeként februárban francia vendégművé­szek közreműködésével mutatta be a Sze­gedi Nemzeti Színház operatársulata Gou­nod Faustját. Az előadást - élete első ope­rarendezéseként - Alföldi Róbert sajátos értelmezésben állította színpadra. A pre­miert a Magyar Televízió is közvetítette. A produkció a kritikusokat és a közönséget is megosztotta, akadtak, akik élesen bírál­ták, mások eredetiségét, újszerűségét, fel­zaklató hatásmechanizmusát dicsérték. A Horváth Adám vezetésével elkészült tele­víziós felvételt -megnézték a világ legna­gyobb komolyzenei tévécsatornájának, a francia Mezzónak a szakemberei is, akik úgy ítélték meg, alkalmas arra, hogy sugá­rozzák. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat Havas Ágnes, az Armel Produkció és Sajtó­iroda vezetője már áprilisban megkezdte. Akkor valamennyi közreműködőtől előze­tes szóbeli hozzájárulást kapott. Csatorna, jogdíj nélkül A Mezzo nem kereskedelmi csatorna­ként működik, nincsenek reklámbevéte­lei, ezért a leadott felvételek szereplői nem kapnak jogdíjat. Mivel csak a legnívósabb produkciók kerülhetnek adásba, a legna­gyobb művészek számára is megtisztelte­tés, rang a Mezzón megjelenni. A Faustot ráadásul november 15-től öt alkalommal a hónap operájaként tűzték műsorra, és a milánói Scala, valamint a párizsi Chatelet előadásával együtt szerepel a kínálatban. A kelet-közép-európai régióból még egyet- • len operatársulat produkcióját sem adta le a csatorna, így szenzációnak számít, hogy a szegedi Faust eljuthat a több százmilliós néző táborhoz. Az alkotók öröme azonban nem zavar­talan. Miután elkészültek a felvétel stú­Alföldi Róbert a címszerepet alakító Dániel Galvez-Vallejóval és Havas Ágnessel a Faust szegedi próbáján. Fotó: Miskolcri Róbert diómunkálataival, és a Mezzo is megadta a pontos előadási napokat, kiderült: a színház énekkara nevében Koczka Ferenc karigazgató aláírja ugyan a sugárzásról szóló, féléves munkával előkészített szer­ződést, ám a kórustagoktól is egyenként aláírást kért, és többen nem kívánták szig­nójukkal ellátni a megállapodást. Nem akarták elhinni, hogy nem fizet jogdíjat a Mezzo. Ami inkorrekt Havas Ágnes elmondta: inkorrektnek tartja, hogy a karigazgató az utolsó pilla­natban felrúgta az előzetes szóbeli meg­állapodást, amit a kórus nevében vállalt. A hetekig tartó tárgyalások után az énekkar döntő többségét mostanra sike­rült meggyőzni. A szerződés aláírását to­vábbra is elutasító két kórustagot meg­kérdeztük álláspontjukról. Ifj. Nikolényi István nem kívánt nyilatkozni, a leépí­tés során elbocsátott Kerényi Vilmos vi­szont a következőket mondta: - Ha sze­mélyesen Mádl Ferenc kér, akkor is ra­gaszkodom a jogaimhoz. A színházzal tavaly megkötött szerződésemben az áll: hozzájárulok, hogy a televízió rögzítse a Faustot, de a sugárzás külön megállapo­dás tárgyát képezi. Azaz korrekt díjazás ellenében természetesen beleegyeznék, hogy a Mezzo leadja az előadást. Miért mondjak le a jogaimról, miért tegyek jót azzal a színházzal, amelyik sunyi mó­Minden évszaknak megvan a maga szemete Kora reggeltől csörömpöl a kukásautó Edzés - hulladékkal. Egy-egy teli edény vagy zsák akár 80-100 kilós is lehet. Fotó: Karnok Csaba Kisgyerekként nagyon sokan kukások szerettek volna lenni. A kicsik mind a mai napig hosz­szú percekig bámulják, ahogy a szemetesautó a gyomrába üríti az edények tartalmát. Egy-egy műszakban ezer-ezerkétszáz al­kalommal emelik meg a rako­dók az egyenként 80-100 kilót is nyomó teli kukát. Kedd, hajnali háromnegyed öt. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. Városgazda utcai központ­jában lassan gyülekeznek a mű­szakba indulók. A sötétben töb­ben is a kártyájukat keresik, ugyanis csak ezzel lehet bejutni a telepre. A homályban a biztonsá­gi őr szondát tart a munkások szája elé. Sűrű pára száll a hideg­ben, ahogy teli tüdővel fújják a műszert. Az a jó, ha zöldre vált a lámpácska, mert „akkor tiszta az ember". Pedig ebben a hidegben jól esne egy feles! Kezdés még sötétben A diszpécser kiosztja a fekete műbőr mappákat, amiben az aznapi szemétgyűjtési terv sze­repel. Kiss Sándor gépkocsiveze­tő, illetve két rakodója, Molnár Sándor és Gyapjas Zoltán Pető­fitelepen kezd. Az 59 éves sofőr 1972 óta vezeti az óriási gépe­ket. - Szinte minden városrészt bejártam már. Amikor felépült a makkosházi panelrengeteg, én voltam az első, aki elvitte on­nan a szemetet - emlékezett vissza. Petőfitelep szélén lévő néhány utcában még sötétben dobálják a hulladékot a kocsi gyomrába. A városrész még csöndes. Ahogy jön föl a nap, az utcák is megele­venednek. Az oviba, suliba igyekvő gyermekek meg-megáll­nak a kukásautó csörömpölésére és hosszasan nézik, ahogy dol­goznak a rakodók. A házak elé kitett edények kö­zött szinte nincs két egyforma. A hagyományos 110 literes mű­anyag, illetve fémkuka mellett, jól megfér a házilag, régi hordó­ból barkácsolt szerkezet is. - Ezt próbáld megemelni! - mutatott egy barna színű csodára Gyapjas Zoltán. Nem gondoltam volna, hogy ez a megszokott kukánál ki­sebb, de teltebb valami ilyen ne­héz. - Szerencsére ebből a román gyártmányúból már csak muta­tóba maradt - nyugtatott meg kollégája. Ami a helyszínen marad A kukaemelés edzésnek is megfelel, hiszen 80-100 kilós is lehet egy-egy edény. A kocsi gyomra pedig hatszáztól telik meg, így könnyen kiszámítható, hogy az 5.30-tól 12.30-ig tartó műszak alatt majd 1200 edényt mozgat meg a két rakodó. Petőfi­telepről pedig a délelőtt folya­mán kétszer megy a teli adtó a sándorfalvi telepre. Sok helyen fekete műanyag zsákba, vagy a kiürült tápos zsákba kerül a hulladék. Előfor­dul, hogy egy-egy kóbor kutya ki­rágja a zsákokat és szanaszét vi­szi a tartalmát. Kertes házak lé­vén sok a kévébe kötött fa, gally, illetve kiszedett paradicsombo­kor is. Ami nincs összekötve és méretre vágva, az marad. Ahogy segítőkészen küzdök az egyik hatalmas zsákkal, valaki vidáman rám kiált: „Tamás! Vég­re tisztességes szakmát találtál magadnak!" Gősi Gábor, a Sze­gedi Vadaspark igazgatója száll ki Suzukijából és már rohan is be a házába, mivel bent felejtette a szemetét. Fényképezőgéppel együtt hozza ki. Megörökíti, ahogy tisztességes szakmát vá­lasztottam. Az idősek a legaranyosabb ügy­felek. Már jóval az autó érkezése előtt az utcán álldogálnak. Egy bácsika behív minket az udvará­ba, hogy vigyük ki a nagy nejlon­zsákokba gyömöszölt régi ruhá­kat. Máshol csak azért várják a kocsit, mert történik végre vala­mi az utcájukban. Minden évszaknak megvan a maga hulladéka. A petőfitelepi házaknál most gyújtanak be a kályhákba, a salak és a hamu a kukába kerül. Néha percekig nem lehet látni a szürke portól, ahogy a kocsiba ürülő edényből kizúdul a hamueső. - Rövid időn belül hullani kezd majd a fák levele és tele lesz a kuka rothadó, levet en­gedő lombbal — biztatott Molnár Sándor. Az igazi „levesidő" azon­ban a nyári dinnyeszezon. A 600 kuka tartalmától megtelő kocsi­val elmennek a sándorfalvi köz­ponti szeméttelepre, az ürítés előtt 2-300 liternyi bűzös folyadé­kot engednek le. A teknőcfokozat A szélesebb, aszfaltozott ut­cákban csak arra kell ügyelni, ne­hogy autó elé lépjen a kukát cipe­lő. A szűk, néha még földes utcá­ban viszont a kukásautónak és a szembejövőnek is manővereznie kell, hogy elférjen. Emellett a há­tul álló rakodóknak egy kicsiny­ke vasrácson állva kell kapasz­kodniuk, nehogy lehuppanjanak egy-egy gödörnél. Telente pedig többször előfordul, hogy a kukás­autó tör utat a hatalmas hóban a többi járműnek. A kukás körökben csak tek­nőcfokozatnak hívott sebesség­ben cammogó kocsi hátulján állva az ember önkéntelenül is be-bepillant a szemétkupacba. ­Sok érdekes, sőt használható dolgot dobnak ki, vagy kerül vé­letlenül a kukákba - mondta Gyapjas Zoltán. Mobiltelefon, aranygyűrű, a Csap utcai posta edényeiből pedig pénzérmék is landoltak már az autóban. Csakúgy szemétként, mint a sok kacat és lom. KORMOS TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents