Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-16 / 242. szám

8 •POSTABONTÁS" CSÜTÖRTÖK, 2003. OKTÓBER 16. Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk más oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) Milyen legyen a Hősök tere í B. Gáti Csilla szegedi tárlatán Az én világom címmel nyílt meg B. Gáti Csilla festőművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központ nagytermében. B. Gáti Csilla a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, ahol Winklcr László és Cs. Pataj Mihály volt a mestere. A kiállításon művészi szívének és lelkének meleg szeretetével köszöntötte Macskássy Izolda a tárlatképeiben megvalósult, természetben gyökerező álomvilágot, a művészi munkákat. B. Gáti Csilla munkássága során több fajta festőtechnikát próbál ki. Festett akvarellcket és készített akril technikával is képeket. Kipróbálta a pasztellt, s most selyemre készíti a természetből merített témájú képeit. Saját bevallása szerint a selyemre festett, folttal, színnel, kontúrral készített képeivel tudta legjobban visszaadni a gondolataiban megérlelődött és képpé formálódott vízióit. Képei a természetből merítettek. A világban zajló események sem hagyják figyelmen kívül művészi munkáit. Személyes élményeit, egy-egy reá nagy hatással bíró eseményt követően is selyemre álmodja. így született a Carmina Burana című képe is. Látta a szegedi balett Juronics Tamás rendezte előadást és selyemre varázsolta a látottakat. A festmény él, színei sugározzák és visszaadják a művésznő nem mindennap élményét. A sárgában, vörös ben és barnában csillogó bale rina látványa annak is felejt hetetlen és megismételhetet len élményt nyújt, aki csak a képet látja. Mert hiszen az élmény éppen maga a festmény, ami megeleveníti, életre kelti a művet is, éppen úgy, mint a képzőművészeti alkotást. E szín- és formahatások jellemzik a Szélúrfi, a Tűzvarázs című festményeit is. A Szélúrfi című képe láttán egy szélvihar kellős közepében érzi magát a szemlélő. A Tűzvarázs című képe pedig az aranylóan csillogó színeivel, izzó piros lángjaival egyszerre tud gyönyörködtetni, a tüzet szeretni, ugyanakkor távol tartani, megdermeszteni, elutasítani a romboló veszedelmet. A sirályok tánca című festménye a kék vizű Balatonnál töltött idő emléke. A festmény a kék égbolton szárnyaló sirályok lebbenésének egy pillanatát ábrázolja, „amint légies könnyedséggel, de mégis méltósággal úsznak, valósággal táncolnak a levegőben." - mondja e képről a művésznő. A kiállítás több mint negyven festménye B. Gáti Csilla selyemvilágának remekei. Aki szereti a szépet, a művészien megfogalmazott természetábrázolást, az biztosan nem tudja elfelejteni B. Gáti Csilla képeit. BAGHYNÉ MAKRA ILONA, SZEGED Egy cikk alapján jutott eszembe egy régi szállóige: Történelem az élet tanító mestere (istoria est magistra vitae]. Korábban egy történelmi eseményre való emlékezés kapcsán volt egy műalkotás a vásárhelyi Hősök terén, a városháza déli traktusánál, amit a rendszerváltást követően egy szoborparkba vittek. Ismeretes előttünk, hogy már az ókori Egyiptomban, majd az ezt követő évezredek során szerte a világon, az a szokás dívott, ha kurzusváltás történt, az előző hatalom emlékműveit megrongálták, ledöntötték, megsemmisítették. Modern korunkban és városunkban ez már nemigen dívott, kivéve a Szabó Iván által műalkotott ülő Lenin-szobor, melyet nem csak tintával öntöztek meg egyesek, hanem még meg is plasztikázták a szobrot, illetve az eszmét nem kedvelők. A rendszerváltás után ülőalkalmatosságával együtt az alkotást a szoborparkba vitték, ahol azóta nyugodtan filozofál. Később ezen a téren, részben a Lenin-szobor helyén helyezte el a város a II. világháború hősi halottainak és a háború során életüket vesztett polgárainak emlékművét. A meghaltakat név szerint is felsorolva. Szerencsésebb megoldást is el tudtam volna képzelni a megemlékezés megoldásáról, de ennek is örülök, főleg azért, mert megvalósult, ami akkor még példamutató is volt. Sokszor nevet változtatott terünkön, - a városképi védettséget élvező - a téglából épített árvízvédelmi körtöltést megbontva a városháza hátsó tengelyébe, mintegy két méter magas talapzaton 1954-ben helyezték el Kamotsay István egészalakos szovjet katonai egyenruhás szobrát. A férfialakot hivatalosan felszabadulási emlékműnek nevezték. A köznyelv azonban csak Ivánként emHódmezővásárhelyen a végleges rendezést követően sokan Hunyadi János szobrát-szeretnék látni ezen a téren. Fotó: Tésik Attila legette. Egyébként a jól megkomponált szobrot a rendszerváltáskor szintén a szoborparkba vitték. Városunk szülöttének e nem szégyellni való műalkotása kár lenne, ha valamikor olvasztókemencében végezné. Igen ám, de sokan feltehetik a kérdést, mi legyen a sorsa? Ha tehetek egy javaslatot, én azt ajánlanám, vigyék ki a II. világháborús szovjet hősi temetőbe, és állítsák fel ott. A halottak már nem lehetnek ellenségeink. Meg lehet kérdezni, mi legyen a helyén? Állítsák helyre eredeti állapotban a kőfalat? A szobor helyén legyen egy szökőkút? Kérdezzék meg a lakosságot, mit szeretnének ott látni! Az biztos, hogy valamit tenni kell. Nem-lehet a jelenlegi állapotot a város csúfjára, a végtelenségig fenntartani. Tennék egy javaslatot: az Iván helyén állítsuk fel Hunyadi János hadvezér, a nándorfehérvári győző egész alakos szobrát. Az elmúlt idő bebizonyította: elég nagy a tér, két műalkotást könnyen elbír. Ezenkívül még jó néhány indokot lehet felhozni, Hunyadi valaha a város földesura volt. Nagy valószínűséggel ő nevezte városunkat először oppidumnak, tehát mezővárosnak. Márpedig neki tudni kellett, mit lehet városnak nevezni, hiszen volt vagy 20 városa és legalább annyi vára. A török padisah janicsárjainak volt módjukban megtanulni, ha összecsaptak - az általuk csak átkozott Jankóként aposztrofált Hunyadival, a csatamezőt rendszerint csak vesztesként tudták elhagyni. Különösen kiemelkedő volt a nándorfehérvári diadal, melynek eredményeképpen a török 50 évig békén hagyta Magyarországot. Méltánytalanul kevés Hunyadi-szobor van az országban. Visszagondolva vérzivataros történelmünkre, szomszédaink nem úgy látják, mint mi. Érdekes viszont, hogy Hunyadi János nekik is hős, sőt több nemzet a fiának is vallja. A korabeli világ nagyra becsülte Hunyadi hadvezetési művészetét, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint III. Callistus pápa imabullája, melyet 1456. június 29-én hirdetett ki a római Szent Péter székesegyházban. E bulla arról rendelkezett, hogy a reggeli és az esti harangozás között, delente háromszor kongassák meg a harangokat, hogy a híveket emlékeztessék, hogy imádkozzanak a pogányok ellen. A Magyar Királyság seregei, melyet Hunyadi vezetett, ekkor még csak gyülekeztek. Az ostrom később kezdődött. A nádorfehérvári győzelem napja csak emlékeztetőül: 1456 június vége óta - nagypénteket kivéve - a keresztény világban minden délben szólnak a harangok. BORSODI IMRE, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Vásárhelyi technikumi diákévek ötven esztendő távlatából A vásárhelyi mezőgazdasági technikum egykori diákjaiként nagy izgalommal vártuk az ötvenéves érettségi találkozót annak ellenére, hogy 5 évvel korábban is találkoztunk. A szervezés kitűnően sikerült, dr. Hagymási László osztálytársunknak köszönhetően. Magas kora ellenére is részt vett az igazgatónk, dr. Fekete Gyula, az osztályfőnökünk, Kriván Zoltán és a gyakorlatvezető tanárunk, Mándi Ádám. Mi - a volt osztálytársak - tizenketten voltunk. Tisztelettel emlékeztünk elhunyt tanárainkra és osztálytársainkra. Mindannyian számot adtunk életünk fontosabb szakaszáról, jól éreztük magunkat együtt. Egyben megfogadtuk, hogy ezentúl minden évben találkozunk, szeptember végén. MÁRI L-NÉ EPERJESI ELVIRA, SZAPPANOS L.-NÉ MUCSI ILONA, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Kenyérharcban a pékek A kenyér legjelentősebb alapanyaga a liszt. Ez való igaz, csakhogy a kenyér árának a felhasznált liszt ára kb. egyharmada. Egy kiló kenyérhez 70 dkg lisztet használnak, ami 55 forintos átlagáron számolva is 38 forint 50 fillér. Ehhez jönnek az adalékok (só, víz, lisztjavító, energia, gáz, villany, szállítás és az adó). Kíváncsi lennék, hogy lesz ebből 110-120 forintos kenyér, amenynyiért a pékek szeretnék adni a boltnak? Hogy az uniós országokban 300-500 forint egy kiló kenyér, ez az ő gondjuk. A realitás miatt össze kellene hasonlítani az ottani béreket, nyugdíjakat a magyaréval. A termelő, amíg búzája a malomba kerül, sokat kockáztat. Először is kifagyhat, kiszáradhat és a szárazság miatt meg is betegedhet a gabona. Közel egy év, ameddig a befektetett energia megtérülhet és talán némi haszon is van rajta. Sajnos az utóbbi évekre ez nem jellemző. Kérdésem az, hogy a molnárok mennyit kockáztatnak? Ahhoz, hogy az árak az uniós árakhoz közeledjenek (és nem csak a kenyérre gondolok), a béreket és nyugdíjakat is az unióshoz kellene igazítani. És nem Az illusztrációs képünkön látható finom kenyér ma még a lakosság többsége számára megfizethető. Fotó: Tésik Attila csak a miniszteri, képviselői, bankári stb. fizetéseket. Fizetőképes fogyasztói társadalom nélkül nincs és nem is lesz tisztességes árképzés. Ötvenezer forintos minimálbér (éhbér) esetén nem nehéz kiszámítani, hogy az mire elég. Egy tisztességes munkás napi élelmiszerszükséglete kb. ezer forint és akkor még nem fizette ki a számlákat, az egyéb kiadásról nem is beszélek. Ebből a pénzből hogyan neveljen gyereket? Ezeket mind figyelembe kellene venni. HARMATH PÁL, KISTELEK Halászat a Kurcán Az Orvhalászok éje a Kurcán című cikk keltette gondolataimat. Egy lehalászó csoportot láthattunk a képen, valami holtág vagy halastó vizén, igaz, a képaláírás megjegyzi, hogy illusztráció. Már ez jelzi, hogy valami nem stimmel a történet előadásában, mert vagy van konkrét képe a történtekről az újságírónak, akkor azt tegye közzé, ha nincs, akkor máris tanúbizonyságot tett arról, hogy az egész cikk a „jobb híján szenzáció" kategóriába tartozik, és ki lehetett tölteni vele a címoldalt, miközben nagyon sok magyar ember által tisztelt és szeretett „Madár", azaz Erdei Zsolt szerényen mosolyog ránk ugyanezen oldal bal alsó sarkában. Mi is történt valójában? Mindenki tudja, hogy ahol a busa megjelenik, onnan lehet pakolni, mert halat ott senki nem fog, mivel ezek a nagytestű állatok elriasztják a békés halakat. Megállapodtunk a halászokkal, hogy a horgászatot zavaró nagytestű busákat megpróbálják lehalászni, ezeket értékesítjük és a befolyt összegből horgászható halat vásárolunk. De vegyük sorra az ominózus cikket és próbáljuk kusza gondolatait követni: Orvhorgászokat kerestek. Az egyesület közgyűlésén, vezetőségi ülésein folyamatosan hívjuk és várjuk azok jelentkezését, akik ellenőri feladatra vállalkoznak, akiknek van affinitása az ilyen feladatra és van rá szabad ideje. Esetünkben a két - magát erre az éjszakára ellenőrnek kinevezett - horgász soha semmi jelét nem mutatta, hogy segíteni szándékozna az egyesület horgászrendjének betartását ellenőrizni. Amolyan botcsinálta ellenőrré léptették elő magukat, nem számolva az ezzel járó veszéllyel, hiszen két ember az éjszakában - még ha nagyon erősnek érzi is magát - egy esetleges bandával találkozva, akár életveszélynek is kiteszi magát. Ezért az éjszakai ellenőrzések során legkevesebb hat ember vesz részt, minden esetben hatósági személyek és a rendőr és támogatásával. Idézek a cikkből: „Becslésük szerint egy éjszaka 150-200 mázsa halat is ki lehet így fogni, ami jelentős bevételt eredményez." Egyetlen horgász nem mondana ilyet, csak az, aki már végzett ilyenfajta tevékenységet és megtapasztalta, hogyan és mit lehet zsákmányolni vagy inkább lopni egy éjszaka, de gondoljunk csak bele, hogyan lehet ennyi mennyiséget kihalászni és elszállítani egyetlen éjszakán. Megmondom: sehogy, fizikai lehetetlenség. „Félnek a halak a hálótól és még nehezebb lesz őket horogra csalni." Ez szó szerint igaz, de attól a több száz méter hálótól is félénkekké váltak, amit az idei ellenőrzések során megtaláltak és felszedtek ellenőreink. Észlelvén a hálókat és felfedezvén az ott halászatot végzőket, a legelső teendőjük az lett volna, hogy informálódnak és meggyőződnek arról is, mi történik. A területi engedélyen fel van tüntetve a horgászmester éjjel-nappal hívható telefonszáma, amit fel kellett volna hívniuk, hogy tájékozódjanak. De ők nem ezt tették, hanem a rendőrséget hívták, meglehetősen ködös helymeghatározással. Azt is mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy a rendőrséget is félrevezették, mert a rendőrök nem találtak semmit azon a helyen, ahová riasztották őket. A halászatot végzők sem találkoztak egyetlen rendőrrel sem. Csak ifj. Darabos János keresett meg azzal, hogy a második Délvilág-cikkben szereplő 5-600 ezer forintos esetleges bevéteh lehetőséget ő nem mondta. Kérdezem én: akkor a cikk írója honnan vette? Valójában nem tudom és nem értem az egészet. Nem tudom, hogy milyen szándék vezérelte e két embert, talán már nem is ugyanazon két, lehet, hogy három embert ilyen támadásra. Azt érzem, hogy egy olyan arculcsapás érte a horgászmestert, az egyesület vezetőségét és engem is, amit nem vártunk. Úgy érezzük, nem érdemeltük meg, mert bizonyítottan úgy a halasítás, mint egyéb, a horgászokat kiszolgáló és összefogó elnökségi és vezetőségi tevékenység, ennél az egyesületnél nem volt az áldott emlékű Gerecz Elemér bácsi óta. És ezt nem én állapítottam meg, hanem azoknak a józan gondolkodású horgászoknak a véleménye ez, akiknek van összehasonlítási alapjuk az előző időszakok és a mostani vezetőség munkájának megítélésében. A halakat azon a napon egy csongrádi halkereskedőnek eladtuk, melyről a felvásárlási jegy tanúskodik és erről az akciónkról a Földművelődésügyi Minisztérium Csongrád megyei halászati főfelügyelőjét, Papp Andrást jelentésben tájékoztattam. Az eset tanulsága - ha lehet ezt mondani - az, hogy abban esetleg hibát követtünk el, hogy nem publikáltuk ezt a lehalászási akciót, bár biztosan állíthatom, hogy akkor sem jutott volna el minden érintett horgászhoz a hír. Összefoglalva a történteket, véleményem az, hogy egy rosszindulatú akciónak vagyunk a céltáblája, valamiért sértődött, vagy megbántott emberek sebnyalogatásának, háttérből való uszításának az áldozatai. Az újság szerkesztősége pedig bekapta a horgot azzal, hogy elhitte és még meg is jelentette azt, amit nem kellett volna. A vizeinkben lévő hal mindannyiunk tulajdona, ha valaki szabálytalankodik, az mindannyiunkat károsítja meg, közösen kellene őrködnünk tulajdonunk felett, nem pedig egymást marva viszályt szítani. Békességre és egymás segitésére szólítom fel minden kedves horgásztársamat. FÜSTI-M. LAJOS, SZENTES