Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-10 / 237. szám

NAPI MELLEKLETEK VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, 6YÓGY-ÍR Szerda RANDEVÚ Csütörtök BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ÉS KOLOSZÁR TAMÁS • 2003. OKTÓBER 10. WWW.DELMAGYAR.HU Okulárék íjipll^^^ Van nekem egy elhíresült mondásom, most csak azért HPI|P!Kt I M írom le újfent, hogy tovább ^H híresedjen: „Öregszem,romlika iíPP1 szemem, de a szemem romI lásával egyenes arányban javül P^r^Ljjjfl^H a látásom." Ha most azt gondolja a kedves olvasó, hogy B|j ennek a kis szösszenetnek poI litikai felhangja lesz, téved. Ha tetszik, ha nem, most csak és kizárólag a korral járó gondjaimról szeretnék írni, akinek van szeme, az úgyis látja majd. Azt már rég megtanultam a pár évvel előttem járó barátaimtól, hogy ebben a korban rájön az ember, ahogy romlik a szeme, egyre hosszabb lesz a keze. (Aki már érti, annak nem magyarázom, aki még nem érti, az pár év múlva magától is rájön.) Amikor Hofit a szegedi szemészeten műtötték, öreg mama jött vele szemben a folyosón: „Művész úr, régen láttam!..." A humorzseni a lehető legjobbat válaszolta: „Régen én is..." Van, hogy nekem is így örül valaki: „Művész úr, jól látok?..." Én se hagyhatom ki: „Nem tudom, de menjen el egy szemészhez..." Mondom, romlik a szemem. Ráadásul úgy romlik, hogy kénytelen vagyok többféle szemüveget használni. Először is van egy szemüvegem, amely öt méter távolságtól fölfelé tisztázza ki a homályos képet, azt mondták, ezen túl teszi kontúrossá az ezentúl (mások számára) látható dolgokat. Ezt használom tévézésnél és autóvezetésnél, és ha netán nincs nálam a második számú szemüveg, amely a legújabb olvasószemüvegem, akkor az előzőt használom olvasásra, csak megkérek valakit, hogy tőlem nagyjából öt méterre nyissa szét az újságot. A harmadik számú szemüvegem a pót olvasószemüveg, kissé gyenge ugyan, de egy elveszett okulárénál mégiscsak többet ér. A negyedik egy ennél Is régebbi olvasószemüveg, mely a könyvek betűihez már nem Igazán jó, de hatvan centiről jól használható képernyőhöz és ötvencentis távolságból még akár olvashatok is vele. Az ötödik szemüveg direkt a képernyőhöz készült, és ezzel hetven-nyolcvan centis távolságból kitűnően látom azt is, amit most írok, de ha lenézek a billentyűzetre, akkor megszédülök, mert az már csak harmincra van, és ha túl sokszor kell a betűkre néznem, akkor gyorsan lecserélem a negyedikre, ha még nem szédültem el. Ha írok, s közben meccs megy a tévében, és gólt rúgnak, akkor félredobom a negyediket vagy az ötödiket, és fölteszem az elsőt, a tévést és autóvezetést, hogy tisztán lássam, hogy esett. Van egy hatodik Is, ez Is egy olvasószemüveg, de nem orrhegyes, hanem orrnyerges, és ezer szerencse, hogy ez megmaradt, mert ez az egyetlen, amely alkalmas arra, hogy amikor a szakállam vágom, a húsz centire lévő tükörben lássam is, hogy mit csinálok. A hetedik és a nyolcadik állandóan a kocsiban van, az egyik, egy amerikai üzletben vásárolt kétdloptriás, semmit sem ér, de útközben megteszi. A másik egy biztonsági olvasószemüveg, arra az esetre, ha valamennyi használatban lévő szemüvegemet otthon vagy valahol másutt hagyom. Akkor vagyok Igazán bajban, amikor SMS-t kapok. A gondot épp az okozza, ami az örömöt Is: szerencsére egyre kisebbek lesznek a telefonok, már nem kell negyedkilós terhet cipelnünk magunkkal, igaz, ezzel együtt apróbb lesz az SMS-ben olvasható szöveg. Természetesen erre is kitaláltam egy olvasóeszközt. Magamnál tartok egy nagyítót. Ha SMS-t kapok, már nyúlok is érte, és máris olvashatom a hatalmassá nőtt betűket, szavakat. A minap Pécs sétálóutcáján épp ebben mesterkedtem, amikor megállt mellettem egy jól öltözött úr: „Ml az, művész úr, tán nem látja a betűket?" Nehéz lett volna mást válaszolni: „Mi az, hogy a betűket? Már a mobilomat se!..." Aki mer, az nyer A rossz húzás jutalma A színidirektor beretvája Szokatlan módját választotta a borotválkozásnak Székhelyi József szegedi színiderektor. Fából készült, botélű késsel nyesi le álláról a borostát. Hogy meg ne vágja magát, fémes homorú tükörben figyeli önnön képmását. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Utas, kapaszkodj! Ki hisz a dzsinnekben? Fiatal házaspár golfozik. A feleség nagyot üt a labdába, ám az nem a pályán ér célba, hanem kirepül és betöri egy ház ablakát. Mindketten odamennek a ház ajtajához, bekopognak. Egy hang kiabál ki: - Szabad! Bemennek, látják, hogy a szobában mindenfelé üvegcserepek vannak, a törött ablak mögött egy szép nagy váza is darabokban hever. Mellette áll egy két méteres néger, a mellén keresztbe kulcsolva a karjait. A férj egyből elkezd szabadkozni, ám a fekete férfi félbeszakítja: - Ugyan, ne szabadkozzon nagyuram. Én egy dzsinn vagyok, és ebbe a vázába voltam bezárva immár ötszáz esztendeje. Nagy jót tettek velem, hogy kiszabadítottak, és hogy lássák, milyen hálás vagyok, teljesítem egy-egy kívánságukat. Azonban, mivel már régóta vagyok ide bezárva, ezért a harmadik kívánság az enyém lészen. A férj gondolkozik, majd kimondja az első kívánságát: - Szeretnék egymillió dollárt! A dzsinn csettint egyet, és azt mondja: - Kívánságod parancs! Máris a bankszámládon van a pénz. A feleség is elmondja a kívánságát: - Én meg szeretnék egy-egy nyaralót a világ minden városában! A dzsinn ismét csettint egyet: - Óhajod parancs! Máris a tiéd a legszebb nyaraló az összes szóba jöhető nyaralóhelyen! Ám most halljátok az én kívánságomat: mivel ötszáz éve bezártak ide, ezalatt nem voltam nővel, ezért hadd feküdjek le a feleségeddel! A férj gondolkodik, majd azt mondja: - Mivel nagyon jóságos voltál velünk, ezért, ha a feleségem nem bánja, akkor részemről nem gond. A feleség kissé ódzkodik, de aztán arra gondol, hogy most az életben mindene megvan, így hát ő is beleegyezik. Á dzsinnel felvonulnak az emeleti hálószobába. Eltelik három óra, amikor a dzsinn és a kissé remegő lábú feleség megjelenik újra. Ekkor a dzsinn megkérdi a férjtől: - Uram, megkérdezhetem, hogy hány évesek önök? - Én 35 vagyok, a feleségem pedig 29 válaszolja. - És még hisznek a dzsinnekben? Jó hírek Pistike ujjongva megy haza az iskolából: - Édesanya, édesanya! Ma kaptam két pirosat és egy feketét! - Jól van, fiacskám, itt egy százas a jó munkádért. - Édesapa, édesapa! Ma kaptam két pirosat és egy feketét! -Jól van, dicsérendő átlag, kapsz egy ötvenest, fiam. - Nagymama, nagymama! Ma kaptam két pirosat és egy feketét! - Nagyon jó, kisunokám, adok neked harminc forintot. De mondd csak, miért kaptad a feketét? - Mert beírtam magamnak két pirosat. Mit mond Scully ügynök a szakadék szélén? - ??? - Fox, Mulder? A bazárban minden húzás nyer, állítja a felirat. A képen látható hölgynek viszont „Nem nyert!" cetli jutott. Büntetésből egy cső kukoricán el kellett játszania A Villa Negra nem apácazárda című filmslágert. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A kamionos tippje A Távol-Keleten nagy hagyománya van a riksakulizásnak. A kerékpáros fuvarozásnak Makón viszont még alig-alig, csak a bátrabbak merik igénybe venni a szolgáltatást. Vajon miért? FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Az országutak vándorai nagy szerencsejátékosok. A képen látható pilóta éppen tippmix-szelvényét töltötte ki, amelyen a Debrecen-Fradi-meccset, miként lábával is mutatja, x-re vette. Nem nyert. SZÖVEGEK: V. F. S„ FOTÓ: KARNOK CSABA A DÉLMADÁR JAVASLATA A PÉNZÜGYMINISZTERNEK AZ ÁLLAMI BEVÉTELEK NÖVELÉSÉRE: Adóztassa meg az agglegényeket! Nehogy már jól érezzék magukat!