Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-10 / 237. szám

Péntek, 2003. október 10 DÉLMADÁR 9 Irodáink: Sisged, Taxii iajos Jtrí, 58, li 06-62-548-455 * Mt^tt II., Retek u. 10. T.: 315-1311 ' Budapest VI., Podmaniciky u. 4. li 475-0165 * Bakra««, Sít. Anna u. 55.1:06-53-534-816 * Seprőn, ÖNÖS U. 6.1:06-99-524-960 * Siembefthety, Aréna u. 4.1:06-94-500-523 ' OySr, Schweidel u. 15.1:06-96-542-168 * Nyitagykto, Szarvas u. 14. Tel.: 06-42-504-494 « Miskok, Sientpálí u. 11.1: 06-46-506-672 « Székesfehérvár, Ady E. u. 2.1:06-22-505-907 * Piti, Kazinczy u. 3.1:06-72-534-770 Fekete humor Tisztelt Temetkezési Vállalat! Nem vagyok egy panaszkodó típus, de ami tegnap történt, az egyszerűen felháborító! Először is: nem a kijelölt ravatalozóba Irányítottak bennünket, s veterán anyánk helyett fél órán keresztül sirattunk egy öngyilkos prostitu­áltat! Ezután egy órán keresztül sírtunk halott nélkül, ugyanis va­laki helyett tévedésből eltemet­ték az anyánkat! Halott nélkül ugyebár nincs temetés, így aztán kiásták, s bár kissé sárosan, de felravatalozták! Ezt követően a gyászzenét összecserélték a Bo­ney M együttes „Bahamamama" című számával. A szónok még így is késve érkezett, s nem elég, hogy raccsolt, ráadásul a búcsú­beszédeket is összecserélte, s arról a bácsiról beszélt, aki he­lyett tévedésből eltemették az anyánkat. A gyászoló tömeg könnyezett... a röhögéstől, mikor anyánkról ilyeneket mondott: Fiatal korától kezdve pödörte kackiás bajuszát." Olyan unokákat sorolt föl, akikről nem is tudtunk, s anyánk négy szép lányáról beszélt, köz­ben pedig hatan vannak, s vala­mennyien fiúk. Aztán végre elin­dultunk a sír felé. Sietni kellett, mert késésben voltunk, így az­tán úgy robogott a halottat szál­lító kocsi, hogy csak futva tudtuk követni! A fiatalabbaknak izom­lázuk lett, az idősebbek csak ak­kor értek oda a sírhoz, mikor már indultunk visszafelé. A ko­cogó gyászmenetünket keresz­tezte egy egyházi temetés me­nete, s az úttörők összekavarod­tak a ministránsokkal. Ekkor még azt hittük, külön szerencse, hogy egymás mellé esett a két sír, mert legalább nem kallódtak el a gyerekek... A kocsiról le­emelték a koporsót, s a feneke egyetlen reccsenéssel kisza­kadt. Igaz, azonnal visszakala­pálták három szöggel, de a sír­ásó minden második ütésnél az ujját találta el, s úgy káromko­dott, hogy a szomszéd sírnál el­ájult a pap. A két sírnál egyszer­re beszélt a pap és a szónok, s képzeletben hol a mennyben jártunk, hol a pártközpontban. Tisztelettel: Z. Vilmos Válaszlevél: Tisztelt Z. Vil­mos! Köszönjük panaszos le­velét! Igazán jólestek sorai! Önnek mindenben igaza van! Sajnos még sok apró kis hiba akad a temetéseinknél. Re­méljük azonban, hogy mire önre sor kerül, már hiba nélkül temetkezünk, s önnek nem lesz majd semmi kifogása ve­lünk szemben! Bízva a mi­előbbi találkozásban... Tisztelettel: a Temetkezési Vállalat. A FIL1S-WVESÍ Ingatlanbefektetési Szövetkezet 3 éve áll ügyfelei szolgálatában az ország több pontján, Ha Ön befektetési lehetőség iránt érdeklődik, Ój lakási szeretne vásárolni vagy nívós építési telkei keres családi házához, forduljon a HLft-lNVEVí Ingatlanbefektetési Szövetkezet munkatársaihoz, és érdeklődjön ósxl akcióinkról is! Aser Enciklopédia Belami politikája Anyukám, nekem úgy tűnik, ez a két ember nem igazán szereti egymást - fetrengett külön bejáratú ágyán, közvetlenül egy darab televízió előtt Be­lami, a munkában megfáradt panellakó. S bár izmai lázban égtek a négyütemű semmittevéstől, néha még a fejét Is megvakarta, mintha e mozdulatsor jobb kedvre derítené. Pedig erről szó sem volt azon az estén. A tévében két, teljességgel szakértő előbb csak fojtott hangon vitatkozott, majd - Belami úgy látta - annyira forrt bennük az Indulat, hogy a mell­kasukon akár tojást is süthettek volna a meg­éhező operatőrök. Nyomdafestéket és mikrofont nem tűrő szavak ugyan nem hagyták el a szájakat, de a beszélgetés vége felé csak kiderült Belami számára, hogy a vitatkozók a velük szemben állót legszívesebben kerékbe töretnék, karóba hú­zatnák, forró olajban sütögetnék, csak hát ezen akciókat a hatályos büntető törvénykönyv még véletlenül sem tartja jogkövető magatartásnak. - Most mit vagy úgy oda, hiszen végül is nem harapták el egymás torkát. Meg egyébként Is, politikusok, legyintett sokat használt vasalójával Belaminé, szül. Görcs Jolán, amikor férje a vacsorát ehetetlennek, a vitát meg felháborítónak nevezte. - Mondja meg a kedves nejének, hogy nem­sokára már torokharapdálás is bekövetkezhet, annyira fejlődik mifelénk a politikai kultúra ­kommentálta a történteket Snájdig Pepi másnap a Zsibbadt brigádvezetőben, midőn az áremel­kedések és a magyarfoci közállapotai után szóba került a politika. A sör mellett henyélők pedig teljességgel igazat adtak Pepi úrnak, majd összevesztek. Amíg ugyanis a Zsibilakók egyik fele a balról vitázókra kente a felelősséget, a másik csoport kijelentette, a durva hangnem miatt a jobbra állók a felelősek. A beszélgetést Min.ek Dönci két pofonnal és egy közbevetéssel árnyalta, amikor a jobbközép és balközép közötti különbségeket kezdte sorolni a szélsőjobb-bal tükrében, belekeverve a beszél­getésbe egy csipetnyi nacionalizmust és glo­balizációt. - Én csak gratulálni tudok azoknak, aki még értik is, miről beszélnek - szólt közbe Cink Enikő enyhén feldúltan, mert fogalma sem volt arról, miért veri három ököllel Bika Jenő Bovden Bécit, amikor azon huzakodtak, vajon az ügynöktörvény hibás, vagy az uniós választás lesz túl korán. - Ne sápítozzon, hanem injekcióval felszerelt orvosokat kerítsen valahonnan, kedves Encike! ­szólt ki a pult mögül Józsi. A Zsibi csaposa ké­sőbb azt is megjegyezte, hogy a jelenlévőknek és az ország egy részének heveny politikafertőzése van. Talán azt is elmondta volna, ki tehet e beteg­ségről, ám már az első hangnál a torkába fojtot­ták a vécékefét és a szót, mert a hadakozók nem tudhatták, végül is kit sorol a bűnös kategóriájá­ba a borvizezésről elhíresült derék csapos. - Egyébként pedig mit érdekli magukat, hogyan szidják egymást a politikusok? - érdeklődött Plüss Eta, s nagyon látszott arcán: a politika hangne­mének eldurvulása korántsem érinti annyira, mint a huzattól hirtelen kivágódó budiajtó. - Hogy mit érdekel? Ugye ezt nem kérdi komolyan, kedves nagyság? - avatkozott más dolgába ekkor Firnájsz Egon. - Vagy maga nem veszi észre, hogy az a hisztéria, ami ezekben a vitákban oly dagadtra hízik, a mi életünket is megkeseríti? Az még hagyján, hogy az ellenségek egymás nyakán tesztelik a léglökéses láncfű­részeket, de az már sokkal inkább elkeserítő, hogy immár a barátnak látszó tárgyak is mázsás dühvel koccannak egymáshoz. Mégis, meddig mehet ez így tovább? - tette fel a hangos, s egyesek szerint költői kérdést Firnájsz úr. - Nem fogja elhinni, egészen sokáig - kínált két sört, meg fél deciliternyi vigaszt ekkor Belami. ­Merthogy a politikusok vitahergelődésénél már csak a mi türelmünk a nagyobb. Ők eljátszanak sa­ját érveikkel, mi meg a kifizetetlen számlákkal. Ép­pen ezért én nem értük aggódom annyira. Sokkal inkább magamért. Mert hiába sikeredett csak har­mincnaposra ez a szeptember, nekem megint csak annyi pénzem maradt a hónap végén a bankkár­tyámon, hogy vinnyogós röhögőgörcsöt kapott az automata, amikor ki akartam venni ezer forintot. - De mégis, mi köze a vitatkozó politikusoknak a maga szegénységéhez? - kérdezte Cink Enikő. - Maradjon a helyén, aki ezt el szeretné magyarázni - javasolta Belami, s kiugrott az ajtón. Nyomában úgy csörtetett az összes Zsibilakó, mint hat darab, oroszlánüvöltéstől megbokro­sodott elefántcsorda. BÁTYI ZOLTÁN Szia pici! Két barát beszélget: - Te, én már mindent el­követek, hogy ne ébresszem fel a feleségemet, mikor egy kis piálás után későn jövök haza­Üresben, kikapcsolt motor­ral gurulok be a garázsba, már az előszobában leveszem a ci­pőmet, a másik szobában vet­kőzöm le, lábujjhegyen oso­nok be, mégis mindig felébred és lehord engem! - Ejnye - mondja a másik. ­Milyen más! Mikor hazaérek, jó erősen bevágom a kocsi­ajtót, majd a bejárati ajtót is, direkt trappolok hangosan az előszobában, majd a hálószo­bában megpaskolom a pop­siját. Szia pici! - kiáltok rá vidáman. - Szeretkezünk egyet? Mégis mindig azt tet­teti, hogy alszik! Matka Anyuka a kislányával sétál az utcán. Egyszer csak elfut egy macska előttük, a gyerek felkiált: -Tita, tita! - Kislányom! Ezerszer meg­mondtam: nem tita, hanem matka. Egy jó szó Egy spicces férfi lép a bár­pult csinos kiszolgálónőjé­hez: - Hölgyem, kérek egy pogá­csát, egy sört és egy jó szót! A nő elérakja a pogácsát, meg a sört. - És a jó szó? - Ne egye meg a pogácsát. Iván bemegy a kocsmába és mondja a pincérnek: - Hozzál három vodkát! Egyet nekem, egyet a zenésznek, egyet ma­gadnak. Megissza és fizetés nélkül elmegy. így megy ez több na­pig. Egyszer a pincér megunja és jól megveri a nemfizető Ivánt. A férfi a következő nap is eljön: - Kérek két vodkát! Egyet nekem, egyet a zenésznek. Te most nem kapsz, mert ha iszol, nagyon durva leszel! - Apu! Azt mondják az isko­lában, hogy mi maffiózó csa­lád vagyunk. - Majd bemegyek, és elin­tézem a dolgot. - Jó, de úgy csináld, hogy balesetnek tűnjön! GYÖNGYTYÚK: Nőnemű ék­szerkagyló, amelyet a gyöngykakas termékenyít HAJADONFŐTT: Kannibál ínyencség. GYEPLŐ: Katonai célokra átalakított tüzérségi pázsit. ASZOTT: Múlt idejű alak; a vulgáris értelemben is hasz­nált „aszni" igéből. „Aszni": töppedt személyre rámutatni (helyesen: „Az, ni!"). ÁGYÚTALP: Ortopédiai rendellenesség, jellemzője, hogy a lábfej alsó része nagy kaliberű löveggé ala­kul át. Háp-háp Székelyek - Miért van a kiskacsának nagy lába? - Hogy el tudja taposni az égő cigit. - És miért van a nagy ka­csának is nagy lába? - Hogy el tudja taposni az égő kiskacsát. Két székely pipázik a tűznél. Az egyikük megszólal: Ko­mám! Van neked másik nad­rágod? Van - válaszolja. Na, akkor ez hadd égjen! Kiabál a székely legény az apjának: - Édesapám, fogtam egy medvét. - Jól van fiam, hozd ide! - Nem tudom, mert nem enged! Múlt és jelen A jövő már itt kopogtat, de kísért a múlt is. Kétütemű füstölgő keleti autók és számítógép vezérelte nyugati csodák - ezúttal a számítástechnikára lebontva. Pihent agyú kollégák elképzelték, hogyan lehet a múltat és a jövőt ötvözni. Az eredmény ön­magáért beszél.

Next

/
Thumbnails
Contents