Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-06 / 208. szám

mmirHádiá^ —^^ AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. SZEPTEMBER 6. DEMJÉN FERENC: SENKI NEM TUD INNEN, MAGYARORSZÁGRÓL VILÁGSIKERT CSINÁLNI De nehéz az iskolatáska... Neki is, mint ezen a héten olyan sok diáknak, ugyancsak nehéz volt az iskolatáska. A gyerekkor élményei egy sikeres felnőtt jövőjét alapozták meg, még akkor is, ha iskoláskorában Demjén Ferencet félénknek, majdhogynem visszahúzódó srácnak tartották. Demjén Ferenc lekéste a világsikert. FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT - Félénk kisfiú nem vagyok már, de nem voltam már húszéves koromban sem. Hajtottam azért, amit szerettem volna elérni, s eközben kénytelen ehhez idomulni az ember. Tény, hogy eleinte nehezen beszéltem nyilvánosság előtt. Nem voltam igazán jó riportalany sem, de mivel volt egy eredendő affinitásom arra, hogy kimondjam, kifejezzem azt, amit érzek, gondolok, idővel leküzdöttem ezeket a gátakat - idézi fel a korai nehézségeket a népszerű énekes. Négyévesen költöztek Pesten a Kertész utcába Miskolcról, mert édesapját politikai nézetei miatt elküldték a diósgyőri vasgyárból. Négyen vannak testvérek, a többiek civil foglalkozásúak. - Vegyésztechnikusnak készült, majd Gosztonyi Jánosnál tanult zongorázni, orgonálni. Egy harmonikás fiatalkori képét is láttam. Bátyján kívül, akivel nyolc éven át együtt zenélt, nem volt másik muzsikus a családban? - Nem, de tulajdonképpen mindenkinek volt valami köze a zenéhez. Édesanyám nagyon jól énekelt. Apám kórista volt. Ők sajnos már nem élnek. Bátyám nyugdíjas, vagy harminc éve nem zenél. Mivel csak a nővéremnek vannak gyerekei, s ők is abszolút más foglalkozásúak, zenészként nem valószínű, hogy lesz követőm a családban, de még a Demjén nevet sem viszi tovább senki. Úgy maga a név, mint az a fogalom, amit ez a név a nagyközönségnek jelent, velem lezárul. A példakép - Volt példaképe? - Erről azért ne beszéljünk, mert az ember tisztelhet valakit, de nem biztos, hogy ő lesz a példaképe. Mondhatnék rengeteg nevet az én generációmból, s a megelőző generációból is, akiket nagyon szeretek, de nem azért, mert példaképemmé választottam őket. - Miklós Tibor Keresem a szót, keresem a hangot című interjükötetében nyilatkozva nagyra értékelte a pályatársak között Orszáczky Miklóst, aki „olyan fogékonysággal érzett rá a legmodernebb, angolszász eredetű zenei stílusokra, mintha nem is a Józsefvárosban, hanem Liverpoolban vagy Chicagóban született volna." Mivel a hazai menedzsment szinte tudomást sem vett róla, idejekorán Ausztráliába szerződött. Tud-e róla valamit? - Igen. Találkoztam vele sokat Ausztráliában és alkalomadtán itthon is. Sikeres pályát futott be odakinn, s máig kitűnően zenél. Mesterséges sztárok - Szinte az említett könyv megjelenésével egy időben első díjat kapott az 1977-es táncdalfesztiválon. Kilencszer adott nagyszabású koncertet a Biulai>est Sportcsarnokban. A Szegedi Szabadtéri Játékokon önálló koncertje volt. 1996-ban könyv jelent meg az életéről Demjén - Félszáz év címmel Sz. Koncz István tollábóL Az Artisjus kimutatása szerint Magyarországon játszott 10 dal közül négy az ön szerzeménye, s ezen belül az első kettő is az öné. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, ilyen sikerekkel a háta mögött bízvást mehetett volna ön is külföldre. - Én ezt egyszerűen lekéstem. Amikor jöhetett volna a világsiker, nem volt hozzá útlevelünk, nem volt nyitott számunkra ez a lehetőség. A menedzselésünkkel akkor foglalkozó Inter-Koncert és a magyar hanglemezgyártó vállalat kétkedve fogadta ennek még a gondolatát is. Ma van néhány Amerikában próbálkozó fiatal magyar zenész, aki már régen nem lesz magyar, mire esetleg világsikert tudhat a magáénak. Ez egészen biztos. -Aztakarja mondani, hogy akinek ilyen ambíciói vannak, a nemzeti identitásáról is le kell mondania, a magyarságát is fel kell adnia? - Nem. Csak azt mondom, hogy kint kell élni. Senki nem tud innen, Magyarországról világsikert csinálni. Ehhez kint kell lenni, s meglehetősen hosszú ideig kint is kell maradni. Ami engem illet, nem mondom, hogy nem ábrándoztam néha többről, de nekem nagyon jó a magyar siker is. Nekem ez majdnem „mindent" jelent. - Az első idők örömteli amatőrzenélése után ön által is felvállalt szerepkör lett a pénzért zenélés, ami a tényleges lelki indítékot nem befolyásolta. Hogyan érzi, kiszolgáltatottabbá vált-e az ön által képviselt - évtizedeken át tartós értékeket felmutató - zenei irány a pénz és mindenáron való karrierizmus, a mesterségesen csinált sztárok világában? - Mi szinte gyerekkorunk óta játszottunk, nagyon sokáig fillérekért. Később nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy olcsó műfaj. Maguk a hangszerek, a műszaki háttér fejlesztésének biztosítása nagyságrendekkel nagyobb költségvetést követelt. A rendszerváltással is nagyon sok minden megváltozott. Ma szinte csak azt lehet eladni, akire, amire széles körű kereslet van. Ez a voltaképp kapitalista üzletszellem sok értékes kezdeményezést tesz piacképtelenné. Szerencsére mi még eladhatók vagyunk. Lovak és Krúdy - Egykor azt nyilatkozta: ,Amikor mi elkezdtük, minden segítség nélkül, nekünk nagyon jót kellett ahhoz csinálnunk, hogy felfigyeljenek ránk." Milyennek látja a ma kezdő, komolyabb indítékkal rendelkező, tehetséges fiatal zenészek érvényesülési lehetőségeit? - Nagyon szomorúnak. Bár a mai fiatal generációt, megmondom őszintén, nem nagyon hallgatom - nekem már ez egy más műfaj -, nagyon sokukat ismerem. Tudom róluk, hogy tehetségesek és jó irányban haladnak, a helyzetük mégis kiábrándító. A mostani menedzsmentek kifejezetten rámentek a gazdasági célú muzsikálásra. A lemezkiadókkal együtt mostanság nem azt keresik, aki tényleg jó, hanem aki gyors pénzt hoz nekik. Úgy gondolom - remélem -, hogy ez nem tarthat hosszú ideig. - Sokoldalú zenész: baszszusgitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró, producer, lemezkiadó. Készített filmzenét. 1987-ben a Szerelem első vérig című film betétdalát énekelte. Közreműködött misében, rockoperában, játszott dzsesszalbumokon. írt musicalt. 1989-től szólista. Mindezek mellett még írásra is jut ideje, A város mindőrökre című, 2001-ben megjelent könyv egyik társszerzője. Mondana erről pár szót? - A könyv általam írt része már régebbi keletű. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Sz. Koncz István a dalok témájával, illetve keletkezésével kapcsolatos feljegyzéseimre ilyen módon igényt tartott. Ezek a hangulatos, kicsi, novellaszerű írások életszerű epizódokkal is kiegészítik egy-egy kiválasztott dal történetét. - Nem csak ír. Dél-dunántúli tanyáján, ahol él, a lovak és szamarak tartása mellett (tudni lehet, hogy a „disznókat" Pesten hagyta) egyik gyakori időtöltése kedvenc íróinak olvasása. Mi vonzza Krúdy világában? - Krúdy szerintem olyan költő, aki tulajdonképpen prózában ír verseket. Hihetetlenül gyönyörű mondatokat szerkeszt, csodálatos képeket jelenít meg. Ő maga lassan ért el idáig. Fiatal korához képest is nagyon sokat változott, idővel eszméletlenül jókat írt. Szerintem és sokunk szerint is ő az egyik legjobb klasszikus magyar író. Mondanom sem kell, hogy ő is azok közé tartozik, akiket nem igazán becsültek meg a maga idejében. Nekem már valóságos Krúdy-gyűjteményem van otthon. Három feleség - „A valakihez, vagy valakikhez való tartozás közül én inkább a valakikhez való tartozást tartom fontosnak" nyilatkozta pályája elején. Időközben sajátosan alakult az élete: háromszor nősült, gyermeke nem született. Hogyan fogalmazná újra az egykori választ? - Mára kiegyenlítődött a két oldal. Mindkettőhöz való tartozás egyaránt fontos. Bizonyítja ezt egyrészről az, hogy valamikor velem együtt felnövő barátaim közül nem egygyel még ma is együtt dolgozom, másrészről a tény, hogy Rebeccával már másfél évtizede együtt élünk. - Dalokat írt Katona Klárinak, Kovács Katinak, Zoránnak, később Dalidának, Danny Mirrornak. Szövegei, zenéje egyaránt szól ötévestől hetvenöt évesig mindenkinek. „Hiszek abban, hogy van közös nyelv, ami összeköti az embereket. A játékot közösen kell lejátszanunk..."- mondta egyszer. A dalaival egyfajta közvetítői szerepet kívánt vállalni ember és ember között? - Legalább annyiban, hogy amit nem tudnak megfogalmazni, elmondani az emberek, megteszem én helyettük a dalaimban. Remélem, hogy erre szükség is van. A világ ma nagyon gyorsan változik, és vele az emberek is. Ez valamelyest rám is vonatkozik. A nézeteim ma is változatlanok. Mindig ugyanazon az oldalon álltam, és mindig azon is fogok állni. Az viszont változik, hogy mit kell ma mondanom. KADA ERIKA DEMJÉN FERENC Made in Hungary-díjat kapott 1978-ban. Huszka Jenő-díjas lett 1994-ben, s életművéért 1997-ben is. Ugyanekkor kapta az eMeRTon-dijat és az Arany Zsiráf Életműdíjat is. Tíznél több önálló CD-je jelent meg. 570-nél több dalhoz van köze. De a számszerű adatoknál is többet elárul Demjén Ferencről dalainak egy-egy sora: „Miért él bezárva lelkünk?" (Úgy ébredni fel c. dal a 2000 éves álmokról), „Kétezer éves álmunk, / hogy jó oldalon állunk..." (Kétezer éves álmunk c. dal), „Tisztán születünk, reményben, fényben. / Mi meg nem változunk, csak a világ..., / S ha egy rég elveszett szó zeng a zenénkben, / tudd meg, hogy kerestük, éveken át." (Valahol réges régen c. dal a 2000 éj kell c. albumról), „Bűnök nélkül? Nem hiszem, hogy ártatlanabb lennék..." (Bűnök nélkül c. dal a 13-ról), s még egy sor erről az albumról: „Az a baj, hogy most is víz alatt élünk, s fejünk felett húznak el a csónakok".