Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-06 / 208. szám

Szombat, 2003. szeptember 6. SZIESZTA II. Nefertiti / • /• R/ P» /N mumiaja ferne? Valószínűleg nem az egyiptomi újbirodalom legszebb asszonyának tartott Nefertiti múmiáját, hanem egy férfi holttestét tárta fel a Királyok Völgyében dolgozó brit-amerikai régészcsoport - állítja Zahi Havasz, az Egyiptom ókori műkincseit felügyelő legfelsőbb tanács vezetője. MTI PANORÁMA A régészcsoport múmiaszakértője, Joann Fletcher júniusban jelentette be, hogy a luxori temetkezési hely egyik titkos sírkamrájában három múmiára bukkantak, amelyek közül az egyik nagy valószínűséggel Nefertitié. Az angol kutatónő elméletét a múmia és az ókori királynéról készült szobrok és képek között felfedezhető fizikai hasonlóságokra alapozta. Ezek között szerepel a szoros homlokpántnak a benyomódása, amelyet Nefertiti egykor viselt, a kétszer átlyukasztott fülcimpa és a borotvált fej. Zahi Havasz azonban már a felfedezés bejelentésekor elvetette Fletcher elképzelését, mondván, a Királyok Völgyéből előkerült holttest biztosan férfié. Még a régészcsoport vezetője, Don Brothwell is elismerte jelentésében, hogy a múmia nemét nem sikerült egyértelműen tisztázni. Havasz szerint a kétszer átlyukasztott fülcimpa nem bizonyít semmit, mert általában mindkét nemre jellemző volt ez a szokás, és Nefertiti korában, az Amarna-korban amúgy is inkább a férfiak viseltek fülbevalót. - Az uralkodónők általában a parókájukon és nem a fülükben viselték a függőket hangsúlyozta az egyiptológus. Fletcher elmélete ellen szól az is, hogy a Királyok Völgyéből előkerült múmia csípője igen keskeny, Nefertiti viszont hat gyermeknek adott életet, és ez a fizikai megterhelés nem múlhatott el minden nyom nélkül. A kétségek eloszlatása végett a holttestet hamarosan röntgenvizsgálatnak vetik alá, hogy szülésre utaló nyomokat keressenek a múmiában. SZEPTEMBERTŐL SZEGEDI TOLMÁCSOK BIZONYÍTHATNAK BRÜSSZELBEN Tyúkanyó és a két lábon járó enciklopédiák Az uniós csatlakozásig hátralévő hónapokban megfigyelőként dolgozó huszonnégy magyar képviselő munkáját szegedi tolmácscsapat segíti. Tagjai a napokban foglalták el állomáshelyüket a belga fővárosban, vezetőjükkel még indulás előtt beszélgettünk. - Jövőre, amikor májusban Magyarország is uniós tagállammá válik, a brüsszeli intézményekben természetesen tolmácsokra is szükség lesz. A most kint dolgozó hét magyar tolmács egyéves szerződést írt alá - tájékoztatott vezetőjük és egykori tanáruk Durham Dávidné. - A véglegesített állásokért ősszel szigorú vizsgákat kell letennünk uniós ismeretekből. De már most szükség van ránk, hiszen megfigyelő státusban jelenleg is járnak ki magyar képviselők a belga fővárosba. Minden új tagország esetében az alkalmazkodóképes fiatalokat részesítik előnyben, akik kezdetben hétfős csoportokban tolmácsolnak egy „tyúkanyó", vagyis egy tapasztaltabb társuk irányításával. A magyar tolmácsok vezetője szerint az első hetek várhatóan az ismerkedéssel telnek el, amikor is mindenekelőtt a magyar képviselőkkel igyekeznek zökkenőmentes együttműködést kialakítani. A kinti illetékesek mindent megtesznek a munka gördülékenysége érdekében. Ezt például az is jelzi, hogy a brüsszeli konferenciaépületet úgy rendezik be, hogy egy strasbourgi kényelmetlenség ne ismétlődhessen meg. Az ottani nyitóünnepségen ugyanis csupán a lengyel és magyar tolmácsok fülkéje fért be a tanácsterembe. A többiek az alagsorból, monitoron követték az eseményeket. - A kiköltözés fontos része, hogy minél hamarabb átverekedjük magunkat a belga bürokrácia útvesztőin, hiszen a kemény munka rövidesen elkezdődik - magyarázta Durham Dávidné. - Nekünk azért lesz kivételesen nehéz dolgunk, mert más tolmácsok általában csak az anyanyelvükre fordítanak, mivel azt tudják legjobban. Az olyan külföldi azonban egyelőre ritka, aki nemcsak megért bennünket, de megfelelő szinten tolmácsolni is képes magyar nyelven, ezért valószínűleg angolról és angolra egyaránt fordítanunk kell. Ez pedig óriási felelősség. A magyar előadó beszédét tehát lefordítjuk angolra, és mert azt a szöveget fordítják a többi nyelvre, nagyon felkészülten kell beülnünk a tolmácsfülkébe. Némi Az ottani parlamenti tanácskozásokon naponta legalább hét-hét órát dolgozunk egyfolytában. A tolmácsfülkékben mindig hárman ülünk, az egyikünk a beszélővel szinkronban fordít, a másikunk segít neki: jegyzetel és az elhangzó számokat írja le. Harmadik társunk ez idő alatt pihen, de ő is követi az ülés rendjét, mert amikor húsz-harminc percenként váltjuk egymást, mindenkinek tudnia kell, hol tart a tanácskozás. Előfordul, hogy uniós delegációt kísérünk Magyarországra, vagy más uniós intézményekben tolmácsolunk. Ekkor a hallgatóságnak nem szinkronban, hanem - a magyar tolmácsoknak szokatlan módon - a húsz-harminc perces beszédek után tolmácsoljuk az elhangzottakat. Brüsszelben eredetileg nyolcvan magyar tolmácsot akartak foglalkoztatni, a kemény vizsgákat azonban eddig csak negyvenen tették le, és az uniós ismeretekből még ezután kell számot adnunk. Rendkívül fontos a tolmács előadó-képessége és tájékozottsága, elengedhetetlen, hogy érett személyiség legyen és hogy három nyelvet tudjon. Érdekesség, hogy a kiváló szegedi képzés jóvoltából a mostani magyar tolmácsok mindegyike kötődik városunkhoz. Legrégebben, a csatlakozási tárgyalások kezdete óta Szepesiné Hunyadi Judit dolgozik Brüsszelben. A belga fővárosban tevékenykedő csapat tagjai Sándor Claudia, Rotyis Anna, Kiss Attila, Majzik György és Szűcs Péter. DOMBAI TÜNDE • V Durham Dávidné FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Az Európai Parlament épülete Strasbourgban. túlzással, valamennyien két lábon járó enciklopédiák leszünk. Brüsszelben dolgozunk ugyan hivatalosan, és havonta egy hétre elutazunk Strasbourgba a plenáris ülésekre. PODMANICZKY SZILÁRD Anyák napalmja Egy kisfiú útnak indul, hogy a városban lemezt vásároljon, de maga sem gondolná, míg célját eléri, micsoda kalandok várják... „Ejnye már, meddig lustálkodsz! Ráérünk majd aludni a föld alatt", visszhangzott a fejemben, az égre néztem, s mellettem a földet fogtam marékra. Fölültem, a távoli nádasban Alice Cooper buzogányt szedett egy fiatal költőnővel, aki hangosan üvöltve sírt, s könyörgött a sztárnak, darálja le elevenen, különben publikálja. Alice meg csak bicskáját villogtatta, hogy ugyan bébi, túl ornamentikus a te poétikád, húsból húst akarsz, szellemtelen gagyi, inkább tedd magadévá Phil Coliinst, hátha benne lesz a hármasbefutóban. Fölpattantam, Alice biztosan tudja, merre van a lemezbolt, de addigra olyat csinált a költőnővel, hogy el kellett fordítanom a fejem, s ha valamikor beszélni fogok róla, egy napon, amikor majd már mindent szabad nekem. Szomorúan ballagtam az erdő felé, és eszembe jutott, milyen szomorúan tudok ballagni az erdő felé, és keveset is nevettem életemben, és ettől még szomorúbb lettem, annyira, hogy dalra fakadtam: „Érzem minden porcikámban, hogy egy kislány Korzikán van..." Idegtépő pillanatok voltak ezek, de ahogy haladtam egyre beljebb és beljebb az erdőbe, a sötétség nagy nyugalmat kölcsönzött, azt mondta, elég lesz tíz év múlva megadnom. Bizony, ha nem hallom azt a szép dobszólót, eltévedtem volna magam. A hang irányába fordultam, s mikor kiszűrtem a visszhangokat, megszaporáztam lépteimet. Egy kis tisztáson Cozy Powell dobolt, a Tánc az ördöggel dobszólójába gabalyodott bele teljesen, amikor épp belépett volna a gitár, újra fölvette saját ritmusát, kacsintott, és a háta mögé intett. „így megy ez végestelen végek óta", mondta hirtelen, és megint a háta mögé kacsintott, fölengedte a lábcsint, s egy csavarkulccsal állított rajta. Mi a szősz?, mondtam magamban, s a legkevésbé ismert változatra gondoltam, amely szerint a szösz a tilolt és gerebenezett len vagy kender rostjainak megfonható tömege. A lexikon szerint. Lassan oldalazva mozogtam, nehogy a szemembe kapjon a látvány, mikor felzúgott a fejemben: „Ez a gyerek olyan körülményes, hogy ha elküldöm szódáért, vajat hoz, de csak a saját temetésére érvissza." És: „Már megint mit csinálsz!? Ne szerencsétlenkedjél!" Megráztam a fejem, a dobos lehajolt, s mögötte egy szép görögkeleti-mintás pamlagon ott feküdt egy hatalmas fekete nyúl, fehér lepedővel letakarva, a nyúl lábai között térdelt egy ember, úgy láttam John Updike az, és megpróbál segíteni a nyúlnak a szülésben. John fél szemmel rám pillantott: „Ez lesz az első húsvéti tojás." Mellette Günter Grass ült egy sámlin, noteszt kucorgatott meztelen térdein, s szemüvege fölött kibeszélt: „Itt nem lesz többé probléma! Soha! Följegyzek mindent Fölírom, hogy ml volt előbb! A nyúl vagy a tojás! És az utókor meg fogja tudni! És hálás lesz!" „Ugyan, tati, be kéne venni a gyógyszeredet", mondta egy mellette ülő fiúcska, aki valahonnan a peloponészoszi félszigetről származott, japánul verselgetett, és a multikultúra volt a szakterülete, azt akarta megtudni, milyen hatással van saját magára. John hátraszólt: „Günter testvér, szólj, légy szíves Cozynak, hogy valamivel lassabban dolgozzon a lábgéppel, mert erre a ritmusra nem találok fogást se a tojáson, se a nyúlon." A fűben találtam egy papírlapot, valami hirdetés volt rányomtatva, egy lemezbolt hirdetése, de a címet már elmosta az eső. Fölemeltem, odaléptem Cozyhoz, Johnhoz, Günterhez, de csak a fejüket rázták, nem tudnak semmiféle lemezboltról. Jól van, rázzátok csak a fejeteket", mondtam, mikor láttam, hogy a pamlagon fölemeli fejét a húsvéti nyúl, a füleivel felém integet, de már nincs ereje megszólalni a végtelen szüléstől. Szánalmasan a nyúlhoz léptem, megfogtam a kezét mintegy részvétileg, s ebből némi erőt mentve mégis megszólalt. „Volt Itt lemezbolt, fiacskám, itt a sarkon, a metrólejáró mellett, de csak délután volt nyitva." „Az bizony nagy baj", válaszoltam a nyúlnak, s arról nem is beszéltem, hogy egy erdő feneketlen közepén vagyunk. „Nem hallgattad a híreket, kérdezte a nyúl, bemondták-e már a tudományos bizottság döntését, hogy akkor emlős vagyok vagy kloákás. Borzasztó ez a halogatás, hogy nem tudom mi lesz, most akkor véletlenül belém szorult ez a tojás, vagy tényleg szülök egyet?" „Ó, szegény nyúl barátom, mondtam a nyúlnak, jobban járnál talán, ha beáldoznád magad egy kis pörköltnek." „Nem is rossz, nem Is rossz", mondta Updike, és fogást váltott a nyúlon. A peloponészoszi félszigetről származó multlkulturális japán verselő tojásra illő festékmlntázatokat vetett össze a laptopján, azt mondta: „Fel kell készülni Időben mindenre! Mi lesz, ha megszül a nyúl!? Itt áll majd Günter bácsi minta nélkül. Hisz nem írhat le egy csupasz tojást!" És akkor hirtelen szél támadt, fázni kezdtem, egy apró kéz nercbundát terített a hátamra, s mutatta, ott a házban vendégül lát