Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-30 / 202. szám
Vasárnapi kívánságműsor vasárnap 12.00-16.00 MM4Í Rádiód —— ^mmmmmmmmmmmmmmmmm^mmmm AZ ÉLETŰNK RÉSZE SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. AUGUSZTUS 30. a világhálóról MAGYARORSZAGON IS EGYRE HATALMASABB A FENYEGETÉS Minden idők leghatékonyabb komputervírusa tombol ezekben a napokban. Az ártalmas kódok immár több mint egy évtizede nehezítik a digitális kultúra résztvevőinek életét, így gyakorlatilag mindannyian szenvedő alanyai lehetünk az informatikai károkozásnak. Szakértők szerint hatékony védekezést egyedül a megelőzés jelenthet. A veszélyes kódok megzavarhatják számítógépünk működését. Amatőr vírusírók Napról napra újabb és újabb vírusok bukkannak fel, kérdéses hát, kik azok, akik puszta kedvtelésből bonyolult programnyelveken dolgoznak órák hosszat, hogy másoknak bosszúságot okozzanak. Valóban számos, rendkívül hatékony fertőző program mögött komoly fejlesztői munka áll, sokszor üzleti céllal, reklámok terjesztésére készítik őket, de számos kód biztonsági rendszerek feltörését, jelszavak lopását eredményezi, így a gazdasági bűnözést szolgálja. Igazán komoly veszélyt azonban az amatőr vírusfabrikálók jelentenek, hiszen akár a világhálón is elérhetőek olyan programcsomagok, amelyek segítségével már létező és rendkívül hatékony vírusok újabb verzióit „dolgozhatja ki" játékból vagy passzióból az amatőr vírusíró. A nemzetközi kimutatások szerint egyre több ilyen „barkácsolt" vírus terjed az interneten. Még csaknem két hétig fertőzi a világ bármely táján internetre kapcsolt számítógépeket az eddig látott leghatékonyabb féregvírus, a Sobig. Az immár hatodik, számba vett variáns szerencsére ugyanis időkorlátos, azaz szeptember 10-én végleg törli magát az érintett gépek adatbázisából. Addig azonban megtelepedve a gazdagépeken, a PC címlistájából, illetve a világhálót böngésző programok ideiglenesen letöltött dokumentumaiból e-mail címeket gyűjt, amelyekre - nem egyszer önmódosuláson átesve - önmagát továbbítja. A vírus írója így a fertőzött számítógépekről automatikusan reklámleveleket küldhet a megszerzett címekre. A káros program természetesen Magyarországon is egyre nagyobb méretekben szedi áldozatait. Férgek a levélben A fertőzés mértékét csak a levélforgalom megnövekedése képes hűen tükrözni: amíg a tavalyi évig leghatékonyabbnak tartott Klez-vírus működésének eredményeképpen átlagosan minden kétszáz levélből egy számított fertőzöttnek, most egy brit statisztika szerint van olyan nap, amikor 17 levélre jut egy, a Sobig kódját tartalmazó e-mail. Az önterjesztó, mutálódó és felettébb kártékony kód, mint egy valódi vírus, a magában hordozott információ zabolátlan továbbmásolásával fertőz. Ezeket a programsorokat a legmodernebb verziók már egy elektronikus levélhez csatolt fájlban továbbítják, amelyet a gondatlan felhasználók megnyitnak, s ezzel fel is másolnak a gépükre. Ezeket a szaknyelv férgeknek nevezi, leghatékonyabb védekezés ellenük, ha minden, ismeretlen helyről érkezett levelet vigyázva olvasunk, nem nyitjuk meg az azzal érkező, csatolt dokumentumokat, kiváltképp programokat. Jó szándékú vírusok A vírusok - biológiai rokonaikkal szemben - nem a természet alkotásai, bár számos fajtájuk képes az önmódosításra. Programozók készítették és máig is alkotják ezeket a rövid kódsorokat, amelyekből az elmúlt bő egy évtized alatt több százezer verzió született. Mindegyikük káros, vannak, amelyek csupán bosszantó eredményeket produkálnak a komputerekben, megzavarják az operációs rendszerek működését, vagy vicces üzenetek jelenítenek meg a monitorokon. Akadnak azonban kifejezetten veszélyes kódok is, amelyek akár egy alaplapot is tönkretehetnek, vagy utasíthatják a winchestert, hogy törölje le önmagát. A legmodernebb, interneten terjedő férgek azonban elsősorban üzleti céllal íródnak, s reklámlevelekkel árasztják el a fertőzés áldozatainak postaládáját. Az első vírusokat feltehetőleg katonai céllal írták még az informatika hőskorában, a PC-k, azaz a személyi számítógépek terjedésével azonban a „civil" számítógépek is ezeknek a fertőzéseknek a céltábláivá válhattak. Különösen jelentős víruskárokat jegyezhettek fel a szakértők a nyolcvanas évek utolsó éveitől egészen a kilencvenes évek köF0TÓ: MISKOLCZI RÓBERT zepéig, a hazánkban is elburjánzó illegális szoftvermásolások idején. Újabb lendületet adott a férgek, valamint káros munkájukat elősegítő, úgynevezett trójai falovak elterjedéséhez a világháló, amely mára mindennapjaink részévé vált. Az utóbbi idők érdekességei között tarthatjuk számon a „jó szándékú" vírusok terjedését. Ezek - mint a korábban hódító makrók - zömmel a Windows-rendszereket támadják. Amíg azonban a makrók a szövegszerkesztők és a táblázatkezelők dokumentumaiban megbújva terjedtek és így törölhettek, pusztíthattak, addig a Nachi és a Welchia a jelzett operációs rendszerek számos hibáit javítani születtek, ugyanis a felhasználó tudta nélkül töltenek le és futtatnak szerelőprogramokat a Windows gyártójának internetes adatbázisából. A vírusfenyegetésekkel szemben csak hatékony szoftverekkel, „ellenprogramok" kombinációival lehet eredményesen védekezni - vallja Gombos László, a Symantec Magyarország vírusszakértője. A kártevő kódsorok feltérképezését és kiirtását vállaló programok gyártója szerint a rendszeres szoftveres ellenőrzés és az internetről érkező gyanús programokat automatikusan kiszűrő, úgynevezett tűzfalak működtetése jelenthet védelmet az akár napról napra mutálódó vírusokkal szemben. Védekezési módok - Tavaly a Klez és a BugBear nevezetű férgek legutolsó verziói okoztak százezreknek kellemetlenséget, idén a Sobig pusztít. Divatossá váltak olyan víruskódok fejlesztései és terjesztései is, amelyek a „nevesebb" antivírusszoftver-gyártók termékeit próbálják meg működésképtelenné tenni, például beletörölnek az alkalmazásba, megpróbálják kikapcsolni a víruspajzsokat vagy a mellette alkalmazott tűzfalat - mondta a szakértő. Gombos László szerint a jövőben egyre inkább az internetes terjesztést fogják választani a vírusírók, a jelenleg regisztrált kódok több mint 80 százaléka e-maileken keresztül jut el a gazdaszámítógépekhez. A vírusirtó szoftverek sem jelentenek azonban százszázalékos biztonságot, éppen ezért ajánlott a nagyobb szoftvercégek ingyenes ellenőrző programjait végigfuttatni számítógépünk fájlsorain, hogy tudjuk: most van szükségünk szakemberre. ILLYÉS SZABOLCS Adott helyen jót olvasni Az ember mindenütt olvas. Feljegyeztek például egy híres esetet, tárgya az elvetemült oklahomai bűnöző, aki az akasztófa alatt is olvasott még néhány oldalt a kedvenc könyvéből, selymes gyerekkori mesék voltak, elolvasta őket, aztán beledöfték a halálos injekciót, beletuszkolták a villamosszékbe, és a tizenötezer Volt után még fel Is akasztották. Hát Igen, biztosra akartak menni. A lényeg azonban, hogv ez az ember ilyen körülmények között is olvasott, mert az ember mindenütt olvas. Például elolvassuk a másik keblét, ajkát, kisilabizáljuk a pihéket a nyakán, olvasunk szerelmeskedés, haldoklás, lopás és imádkozás közben. Már nem Is élsz, de még olvasol. Mármost mi váratlanul találtunk egy olyan helyet, amelyről egyfelől szemérmesen hallgattunk eleddig az olvasás kapcsán, másfelöl viszont ugyan miért hallgatunk. Az árnyékszék fantasztikus lehetőségeiről van szó, mert az ember ott Is olvas. Ezeroldalas nagyregények, virágfedeles szerelmes poémák, hősi énekek, klsnovellák, horrorhaiukuk, tárcák, kabarétréfák és porcukros spionjelentések sorai falatnak fel az éhes tekintetek által, míg egy-két arasznyival alább lágy, ámde határozott perisztaltikus mozgás gondoskodik arról, hogy a felesleges matéria a szent emberi testből eltávozzon. Némely vélemények határozottan helytelenítik a toaletten való olvasást, káros és időt rabló tevékenységnek tartják, amely elvonja a figyelmet életünk eme kitüntetett cselekedetéről. Ml ezt a véleményt nem osztjuk. Többek között azért sem, mert a figyelmet meg lehet osztani. Ha egyszer volt egy Napóleon nevű tag, akkor lehet milliószor is, mondják az Izlandiak, mert arrafelé nagyon egyformák a jégtömbök. Közbevetőleg: a berlini utcatoalettekben nagyon lágy és andalító zene hangzik föl, mihelyst magunkra kattintjuk a fülke ajtaját. Öröm az ilyen helyeken elgondolkodtatni az emésztés csodájáért felelős testrészeket. A magyar változat ennél némileg radikálisabb természetű, éppenséggel a Sziget rendezvény műanyag toi-toi dobozkáira gondolunk, azokban nem volt olvasnivaló, és zene sem csendült föl, viszont nagyon humoros szigetfiatalok rendre fölborították a dobozt, míg te benne időztél ezért, azért, amazért, és az nem volt olyan jó érzés, bár tényleg nagy kaland az űrutazás meg a súlytalansági állapot. Tegyük föl, baráti találkozóra vagy hivatalos. És az est közepén, a hangulat emelkedőben, a gyermekes anyák már édeseket kacagnak a pezsgőbuborékoktól, satöbbi, te pedig felkeresed a toalettet. Nos. Azok az embertársaink, akik ilyen helyeken nem találnak olvasnivalót, hasonló élményekről számolnak be. Megérkezel az oázisba, és nincs víz. Megérkezel a nyaralás színhelyére, és máris megloptak, satöbbi. Ismerőseink között jelentékeny csoportot képeznek azok, akik a rádió- és televízió-műsor színes újságját tartják a toalettben, imígyen tájékozódva az esti filmélmény, sorozattörténés, sportesemény felől. Sajnos nem túl eredeti eljárás. Miként az sem, hogy egy-két színes bulvár hever a porcelán ülőke mellett, melyekbői megtudható, hogy adott minisztár kisveréb hogyan űzi a szerelmi ipart a mlnisztár hörcsöggel, satöbbi, ezt most nem részletezzük. Azt tudjuk mondani, hogy a bulvársajtó kakálás - már elnézést - közben is bulvár marad, hazugság, szenny, gonoszság, vagyis sokkal rosszabb dolog, mint ami alattunk lesz, amikor végzünk. Nem azt mondjuk, hogy misztikus, szent irodalmat kell bevinni az árnyékszékre, dehogy Is. Ám máig is szeretettel gondolunk arra a helyre, valamint gazdájára, hol méter magas Rakéta regényújságot, illetve jó néhány IPM magazint leltünk egy váratlan, ám annál aljasabb bélcsavarodás után, egyszeriben más Idődimenzióban találtuk magunkat, nosztalgia volt ez, színtiszta nosztalgia, a nyolcvanas évek fantasztikus krimijel, a bárányok dehogy hallgattak, Ken Follet-kémtörténetek, nagyon barátságos sorozatgyilkosok, satöbbi. Erotikus tartalmú irodalmat toalettben tartani teljes tévedés. Rossz ízlésre vall, káros, illetve funkcionálisan nem összeegyeztethető elképzelés. Újabban nagy divat idegennyelvkönyvet, KRESZ-tankönyvet vinni a toalettbe, ám a dolognak biztosan bukás a vége, ha csak akkor és ott lapozgatjuk a könyveket, az elsöbbségadás mást jelent odabent, és mást kint, az élet sűrűjében. És az vajon okos ember, aki névnapos kalendáriumot ragaszt föl a toalettajtó belső lapjára, és reggel nyomban tudja, hogy Jenő, Vilma, Károly vagy Dzsenifer napja van? Bizony okos, nagyon tudós ember! És nála már csak egy okosabb van. Aki például ezzel a módszerrel üzen a ritkán látott társának. A társ betámolyog reggel az illemhelyre, körülményesen elhelyezkedik, amikor, hopp, meglátja, hogy cetli van tűzve az ajtóra: Elválok, Dezső. Vagy: Hol voltál az éjjel?! Vagy: Kérlek, ne másfél óráig! Napilapot toalettre vinni ostobaság. Mert mit csináltál a villamoson, az utcán, a munkahelyen, hm?! Nem mondjuk, hogy maradéktalanul kielemeztük a toaletten való olvasás különböző módozatait. Ugyanakkor fölhívjuk az olvasók figyelmét - bár nem biztos, hogy szükség van rá -, a toalettekben annyi minden más dolog található még, befőttek, számítógépek, virágok, kézifegyverek, cipős szekrények, akváriumok, köd, hó, eső. Hovatovább van ember, aki ilyen helyen éli le mindenféle tragédiákkal, örömökkel és bánatokkal teljes, egyszeri életét. SZÍV ERNŐ