Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-30 / 202. szám

Szombat, 2003. augusztus 30. SZIESZTA II. CSILLA A NYOMORBÓL MENEKÜLT SZEGEDRE, DE NINCS PÉNZE AZ EGYETEMRE Egy szegény lány Brazíliából „Délvidéki, szegény sorsú, Szegeden tanuló vegyész kutató egyetemista lány sürgősen támogatót keres tanulmányai utolsó évének befejezéséhez", áll a szöveg egy hirdetőújságban. A Brazília nevű, Bácskatopolya melletti településről az otthoni nyomor elől évekkel ezelőtt Magyarországra menekült Csilla diplomája lehet, hogy attól függ: tudja-e valaki finanszírozni utolsó egyetemi évét, vagy sem. Egyedül él szegedi albérletben Csilla, évek óta saját maga tartja fönn magát, szülei nem tudják segíteni. Szegeden tett gimnáziumi érettségit, számítógép-kezelői, szoftverüzemeltetői képzettséget, s középfokú szerb nyelvvizsgát is szerzett. Négy évet már elvégzett az SZTE természettudományi karán, vegyész kutató szakon, nagyon jó eredménnyel, évfolyamtársaihoz képest elképzelhetetlenül nehéz körülmények között. Napközben az egyetemi előadásokon, szemináriumokon jegyzetelt, esténként-éjszakánként dolgozott, majd nekifogott fölkészülni a másnapi órákra. Számtalanszor alvás nélkül ment be az egyetemre, előfordult, hogy össze is tört laboratóriumi eszközt a fáradtságtól, tanárai, akik látták, mennyire kimerült, hazaküldték: pihenje ki magát. De hiába küldték, másnap újra kezdődött ugyanez. Előfordult, nem is egyszer: teljes hétig egyetlen falatot nem evett. Az ilyesmi nem tréfadolog; a szervezet saját magát kezdi el lebontani, hogy energiához jusson, és ha e folyamat túl sokáig tart, visszafordíthatatlanná válhat. Az elvesztett vagyon - Ma már vigyázok: legalább kétnaponta egyszer egyek - mondja a diáklány. Az egyetemen kétszer már évet halasztott. Először azért, hogy munkával össze tudjon keresni egy kis pénzt, hogy a következő szemesztert munka helyett tanulással tudja tölteni, másodjára azért, mert krónikus kimerültséggel kórházba került. Az emberi teljesítőképességnek vannak határai. S küszöbön a leginkább emberpróbáló, utolsó egyetemi év, amit az említett körülmények között kizárt dolog elvégezni. Ez tehát a segélykiáltásként is fölfogható hirdetés előzménye. - Mindennek az oka a háború - mondja Csilla édesanyja. Vagyonuk semmivé vált, a bécsi koncertzongorát, amin olyan szívesen játszott Csilla, s amitől semmiképp nem akart megválni a család, már azt is pénzzé kellett tenni. A helyzetet súCsilla a mindennapi anyagi gondok miatt nem biztos, hogy be tudja fejezni egyetemi tanulmányait. FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT lyosbítja az apa alkoholizmusa is. Hasznos kutatások - Projektmunkámat már elvégeztem, ezt szeretném folytatni diplomamunkaként - tér rá tanulmányainak ismertetésére Csilla. Érdekes kutatómunkában vesz részt a szerveden kémia területén belül. A bíborsav-foszfatázzal foglalkoznak, ez - most még - ismeretíen jelentőségű enzim. Erről egyelőre csak annyit tudni, hogy - legalábbis az emlősök esetében - valószínűleg degradatív, leépítő folyamatokban játszik szerepet; természetének megismerése lehet, hogy az emberi egészségügy számára is hasznosítható fölismerésekhez vezet. Csilláékon kívül egy németországi kutatócsoport is vizsgálja ezt az enzimet - tudjuk meg. Csilla, miközben minderről beszél, teljesen folvillanyozódik. Amikor szavaiban egy bizonyos arányt túllépnek a kémiai szakkifejezések, hirtelen váltással azt kérdezzük tőle: miként kapta a Brazília nevet a Topolya menti kistelepülés, ahol családja él. Falualapítö ősök - Az első világháború után nagy volt arrafelé a szegénység. Körülbelül akkora, mint most veszi át a szót az édesanya. - Az emberek ki akartak vándorolni Brazíliába. A falu vezetői megijedtek, hogy munkáskéz nélkül maradnak, és „Ne menjetek ti sehová, majd csinálunk mi itt Brazíliát!" fölkiáltással földet osztottak. Azóta nevezik hát Brazíliának a települést, immár hivatalosan is. Csilláék ősei egyébként - mint az édesanyától megtudjuk -, az ezerhétszázas évekig visszavezethetően Moholon éltek, s nagy kiterjedésű földön gazdálkodtak. Tanyát hoztak létre a birtokon, a későbbi Brazília helyén, mert a városból nem lehetett nap mint nap ilyen messzire kijárni; egyébiránt Alföld-szerte mindenütt így keletkeztek a tanyák. Aki éppen új házas volt, az költözött ki tanyára; egymást váltották a lakók. Később aztán máshonnan is kerültek ide emberek - mondja az édesanya a múltról. Mit hoz a jövő, befejezheti-e tanulmányait a falualapító ősöktől származó lány? Ez függ a szűkszavú apróhirdetéstől, amely mellett két délvidéki telefonszám. F.CS. Idi Amin Afrika első számú hentese volt Ki gondolná, hogy e kellemes hangzású név mögött milyen sötét lélek rejtőzik? 2003 forró nyarán a dzsiddai központi kórház intenzív osztályán csendesen elhunyt egy csonttá aszott, fekete böríí aggastyán. A sajtó eldugott hasábjain felbukkanó hír alig keltett feltűnést, pedig a kelet-afrikai Uganda egykori véreskezű diktátorának, Idi Aminnak a nevét világszerte rettegték. Ő nyújtott ugyanis menedéket a német és palesztin légi kalózoknak, akik 1976-ban elrabolták az Air Francé egyik utasokkal teli repülőgépét. A terroristák a főváros repterén, Entebbében „parkolták le" a légibuszt, s száznál több zsidó utas kivégzésével fenyegetőztek, ha nem engedik szabadon bebörtönzött sorstársaikat. Uganda bokszbajnoka Amin a jóságos nagypapa szerepében tetszelegve „tárgyalt" a túszejtőkkel, ugyanakkor a busás váltságdíjban reménykedve saját katonáit küldte oda, nehogy megszökjenek az utasok. A titkos tárgyalások eredményeként látszólag teljesültek a terroristák követelései. Az izraeliek Herkules óriásgépei július 4-én éjjel leszállási engedélyt kértek, jelezve, hogy a banditák elengedett társait hozzák. Annál nagyobb volt az ugandai katonák elképedése, amikor az ezüstszínű géptörzsekből dzsipek gördültek elő, s a kommandósok sorra terítették le őket. Villámgyorsan elfoglalták az irányítóIdiAmin Dada Oumee (1923-2003). tornyot, majd az ablakokon és ajtókon keresztül betörtek a hangárba, ahol a gerillák a túszokat őrizték. Az épület makettjét jól ismerve közlekedtek, s kiabáltak a foglyoknak, hogy hasaljanak le. A heves tűzharcban mindegyik légi kalózt harcképtelenné tették. A mindössze hét percig tartó akció alig követelt áldozatot. A nyugati világ örömmámorban úszott, a sztoriról hollywoodi film készült. Idi Amin azonban tombolt dühében. De csak egy szerencsétlen sebesült túszon tudott bosszút állni, akit állapota miatt nem lehetett elszállítani a helyszínről. Amin utasítást adott az orvosoknak, hogy az entebbei központi kórházban lábadozó asszonyt tegyék el láb alól. A herkulesi termetű, fekete bőrű fiatalember még a gyarmati időkben kezdte építeni hihetetlen karrierjét. Egy évtizeden át Uganda nehézsúlyú bokszbajnokaként küldte padlóra vetélytársait. A legenda szerint még egy ökröt is le tudott taglózni puszta kézzel. Állítólag egyszer úgy elpáholt egy fehér embert a ringben, hogy az áldozat másnap beadta a kulcsot. Ezért is vették be a brit hadseregbe, ahol a második világháború után már törzsőrmesterként szolgált. Az angolok képzési programot indítottak afrikai altisztjeik számára, hogy jobban boldoguljanak. Először is a bankszámlanyitás rejtelmeit kellett elsajátítaniuk, amely nagyon is kellemesen érintette a pénzsóvár bajnokot. Csak egy probléma volt: az analfabéta Amin számára még a saját aláírása is komoly kihívást jelentett. A szorgalmas gyakorlás mégis eredményre vezetett, s ez annyira fellelkesítette, hogy azonnal bevásárolt. Meglepte magát egy luxusautóval, elegáns öltönyökkel és egy láda jófajta whiskyvel. Ezzel persze mindjárt mínuszba is csúszott az egyenlege. Olvasni később sem tanult meg, de mindig akadt nála egy nagy halom Tom és Jerry képregény, ha valami tartalmas szórakozásra ácsingózott. Százezreket öltek meg Költséges időtöltésnek bizonyult a számára a szoknyavadászat elnevezésű sport is. Függetlenné vált országa tábornokaként amikor megtetszett neki egy hölgy, nem sokáig gondolkozott. Mint hithű muzulmán, sorra vezette oltár elé kiszemeltjeit. Ám éppen ezért az isten pénze sem lett volna neki elég, hát lenyúlta a hadsereg néhány millió dollárját. Jobb híján pucscsal biztosított magának teljes büntetlenséget 1971-ben. Uganda diktátoraként többnyire látomásaira hagyatkozott. Amikor azonban elüldözött 50 ezer ázsiai bevándorlót, a gazdaság azonnal összeroppant. A nyomorgó ország „Nagy Apja" minden pénzt a hadseregére költött. A szovjetek fegyvert szállítottak neki, a líbiaiak kiképezték katonáit, míg a Stasi-ügynökök a titkosrendőrségét. Az ártatlan polgári lakosság megkínzása, kifosztása és meggyilkolása mindennapossá vált. Nem tudtak elegendő tömegsírt ásni, ezért a Nílusba hajigálták a tetemeket, amelyek idővel az állam legnagyobb vízi erőművét is eltorlaszolták. A legszerényebb becslések szerint is 300 ezer embert mészároltak le 8 esztendős rémuralma idején. Az operetthadsereg Amin mosolygós arccal mutogatta vendégeinek fotóalbumait áldozatai fényképeivel, vagy a jégszekrényében rejtőző koponyákat. De ő is rettegett a merénylőktől. Mindig máshol aludt, a 300 fős palesztin testőrség pedig követte minden mozdulatát. Félelmét talán habzsolással akarta leplezni, ugyanis hatalma csúcsán már majdnem másfél mázsát nyomott. Hadseregével folyton a fajüldöző Dél-Afrika lerohanását gyakorolta, aztán mégis a jóval gyengébb szomszédos Tanzániát támadta meg. Operetthadserege azonnal felmorzsolódott. Szerencsétlen Dadát megbuktatták, és hosszú kóborlás után csak Szaúd-Arábiában lelt menedéket feleségeivel és 43 gyermekével. Utolsó leheletéig bizonyos volt abban, hogy hálás népe visszavárja, de az új évezred elején, hetekig tartó kóma után Afrika mészárosát magához szólította az ördög. SZABÓ ZOLTÁN-HEGEDŰS PÉTER