Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-14 / 189. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN » ** magazinműsor csütörtökön 20.00-22.00, j Az átlagos háziasszony csinos, fiatal, szikrázóan fehér a fogsora, csak mosolyogni tud azon, ha gyermeke a fel­ismerhetetlenségig koszos, mindig a legszebb ruhájában takarít. A reklámok többsége ilyen, vagy hasonló képet fest a nőkről. Szakemberek mégis azt állítják, a reklámok igyekeznek követni a valóságot. I > Try veqeb IC áBBB \ Pamela Anderson a vegetarianizmust hirdeti. A reklám korunk egyik leg­nagyobb befolyással rendel­kező kulturális terméke. Élet­módot, viselkedési mintát je­lenít meg, általános értékű üzeneteket hordoz és divatot teremt. Tudjuk belőle például, hogy egy rendes gazda macs­kájának tálkájába mi kerül nap mint nap, láthatjuk, hogy egy igényes háziasszony la­kásának hogy kell csillognia, és egyáltalán: hogyan kell ki­néznie egy tisztes háziasz­szonynak. A reklámok ugyanis rólunk, az átlagemberekről szólnak. Legalábbis a mai trend szerint ennek kellene megvalósulnia. Néhány évvel ezelőtt még színészek, modellek moso­lyogtak ránk a plakátokról és a képernyőről. A néző ideálja ugyanis a sztár, titokban min­denki arra vágyik, hogy olyan lehessen, mint aktuális pél­daképe. A kutatások azonban BIZALMASAN FM9&4^Rádió88 AZ ÉLETŰNK IÉSZE SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA, LEVAY GIZELLA • 2003. AUGUSZTUS 14. AMIKOR HÚSZÉVES MODELLEK BIZONYGATJÁK A RÁNCTALANÍTÓ KRÉM HATÁSÁT Gyengeség a női sírás? Női tulajdonság a sírás, és valóban a gyengeség jele? Szégyellni való vagy inkább ildomos élni vele? Feszültség­oldó vagy kockázati tényező? Úgy tartják, a sírás női vonás, a gyen­gébb nem tulajdonsága, tehát a gyen­geség jele. A gyengeség pedig - mond­ják - szégyellni való, s akinek szé­gyellni valója van, az kiszolgáltatottá lesz. Korunk embere ezért „kemény", nem sír. Pedig ezzel nem életreva­lóságát bizonyítja, hanem árt magá­nak. Mert igaz ugyan - bizonyítják felmérések hogy a nők a gyengébbek (négyszer annyit sírnak, mint a fér­fiak), ám a pityergés fokozza az élet­ösztönüket, erősíti őket. A sírás ugyan­is - orvosok, lélekbúvárok szerint ­stresszlevezető, természetes érzelmi reakciónk, s aki mer sírni, az felol­dódik, és jobban őrzi az egészségét. Sőt: a feszültségoldás eme egyszerű módjára képesek - családterapeuták szerint - a sírással őrzik a házasságot, fontos lépéseket tesznek a békesség megtartásáért. Merthogy - mondják az idegélettan kutatói - aki sír, az közelebb kerül problémáinak és önmagának a meg­értéséhez, jobban tudja azt feloldani, kezelni. Akárcsak a nevetés, a sírás is kioldószelep - nem lehet véletlen, hogy mindkettőért agyunk ugyanazon területe a „felelős". S ahogy a nevetés, úgy a sírás is képes gyógyítani. El­maradása, visszafojtása árthat az em­bernek. Aki nem képes arra, hogy könnyeibe fojtsa bánatát, szomorú­ságát, haragját, tehetetlenségérzetét, fájdalmát, az magára hozhatja a bajt. A tartós, kisíratlan feszültség ugyanis kockázati tényezője a koszorúér-be­tegségnek, a magas vérnyomásnak, legrosszabb esetben a rák támadá­sának. Merni kell sírni! Nem a gyengék sa­játja a könnyezés. (Kutatók kimutatták, hogy a férfiak mintegy háromnegyed része is bevallja, név nélkül, nem nyil­vánosan, hogy a sírástól megköny­nyebbül.) Az egerek itatása jelzésér­tékű: kifejezi, hogy részvétre van szük­ségünk. S aki síró embert lát, az enged a keménységéből, érzéketlenségéből, akaratosságából. És ha éppen ő a sírás okozója, esetleg magába száll, komp­romisszumkészebb lesz. Az persze nem jó, ha a sírás a meg­hatás eszközévé válik, ha zsarolni akarnak vele-visszaüt. Nem jó az sem, ha túl sokszor záporoznak valakiből a könnyek: a sírásra való túlzott haj­lamra, a gyakori könnyezésre oda kell figyelni, ugyanis lehet a kezdődő depresszió jele is. Ha a sírdogálás tár­sul állandó kedvetlenséggel, vagy nagyfokú hangulatingadozásokkal, szorongással, félelmekkel, akkor már nem mindig használ, ha jól kibőgjük magunkat, tanácsos segítséget kérni. A depresszió ugyanis köztünk ólálkodó olyan népbetegséggé vált, hogy az em­berek közel húsz százaléka életében egyszer átesik rajta - a férfiak is, akkor is, ha szégyellik a gyengeségüket, ha nem akarnak sírni... SZABÓ MAGDOLNA Nő fizetett Stone csókjáért Egy amerikai nő 13 millió fo­rintnak megfelelő összegért vásárolta meg egy aukción Sharon Stone csókját. A szőke színésznő egy Los Angeles-i alapítvány számára, karitatív célokra ajánlotta fel csókját, HlV-fertőzötteket és AIDS-be­tegeket támogatna. A Daily Mirror tudósítása szerint Sto­ne 45 másodperces forró csó­kot váltott a szerencsés és gaz­dag nyertessel, a jelenlévők szava elakadt a hölgyek láttán. Rimm asszony, aki megnyerte a csókot, már 25 ezer fontnál (kb. 9,2 millió forint) megállt volna a licitálásban, de a sztár­színésznő a nemes cél érde­kében rábeszélte, hogy növel­je az összeget. utca emberei. Amikor húsz­éves modellek bizonygatják hamvas bőrük mutogatásával, hogy a ránctalanító krém mi­lyen csodákra képes, vagy amikor számítógéppel kifehé­rített fogak csillognak takarí­tás közben a jól öltözött há­ziasszonyok szájában, a leg­több jó érzésű átlagnő joggal kérdezi, mi köze van minden­nek a valósághoz? Egyáltalán: ki az, aki mosolyog azon, ha a gyereke nyakig sárosan jön haza a játszótérről, és vajon mennyire természetes dolog úgy enni egy fagylaltot, hogy az egy gyakorlott pornószí­nésznőnek is dicséretére vál­na? A törekvések ellenére a reklámokban szereplő nőknek a mai napig nem sok közük van a valósághoz, hiszen min­dig idilli környezetben, töké­letes megjelenéssel ábrázolják őket, mindezt azonban úgy ál­lítják be, mintha ilyen lenne manapság egy magyar átlag­nő. Szakemberek elismerik, a természetességre való törek­vés ellenére a legritkább eset­ben választanak teljesen hét­köznapi nőt egy-egy termék reklámozására. Koltai Dóra, a Team Magyarország Kft. ügy­félkapcsolati menedzsere sze­rint azonban nincs általános recept arra, hogy manapság milyen egy női reklámszerep­lő. A cél minden esetben az, hogy egy kicsit legyen hét­köznapi, mindenképpen sze­rethető és barátságos, a többi tulajdonságát azonban rá kell igazítani a márkára és a rek­lámötletre. Egy kozmetikum reklámozására mindenkép­pen szép nőt választanak, ba­baápolási termékek esetében viszont a legfontosabb az, hogy a szereplő anyatípus le­gyen. A hagyományos érte­lemben vett átlagember csak a kandikamerás, illetve a „meg­lessük otthonában" típusú reklámokban szerepel. A reklámfilmek célközönsé­gét a háziasszonyok jelentik, hiszen ők azok, akik a legtöbb esetben a bevásárlást végzik. Éppen ezért nagyon fontos, hogy jól szólítsák meg őket, hogy úgy érezzék, a hirdetés­ben szereplő termék valóban nekik való. A reklámkészítők ezért folyamatosan nyomon követik a társadalmi változá­sokat, igyekeznek azokhoz al­kalmazkodni. Nos, valóban látni már néhány szárnypró­bálgatást, ahol a háziasz­szonyszerepet magukról lerá­zó, dolgozó nők jelennek meg a hirdetésekben, döntő több­ségében azonban ezek a fil­mek, amelyek sulykolják a nézőbe a sztereotípiákat, még mindig úgy jelenítik meg a nőt, mint szexszimbólumot vagy gondos anyát, aki mel­lesleg odaadó háziasszony is egyben. TÍMÁR KRISZTA Álom és valóság: egy világhírű kozmetikai cég bejárata előtt tiltakoznak az ott dolgozó nők. FOTÓK: MTI A tekintetek vonzásában. ILLUSZTRÁCIÓ: SCHMIDT ANDREA azt mutatták, hogy a vásárlók - bár irigylik ezeket az em­bereket - tisztában vannak az­Jerry Hall szupermodell ásványvizet népszerűsít. zal, hogy ez nem az ő élet­színvonaluk, vagyis a reklá­mozott terméket a maguk szá­mára elérhetetlennek, luxus­nak gondolják. így a tökéletes nők és férfiak helyét átvették az utca emberei, akik azonban - valljuk be - szintén nem az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents