Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-26 / 173. szám

Szombat, 2003. július 26. SZIESZTA II. MEGYEJÁRÁST SZERVEZ ÉS KÜLÖN BUSZOKAT INDÍT VIDÉKRŐL A NEMZETI SZÍNHÁZ Társulatépítéssel telik Jordán első évada A Mesterdetektív című darabban nagy sikerrel vendégszerepelt a szegedi városháza udvarán Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója. - Szeptemberben indul első saját tervezésű évada a Nemzetiben, ahol egyelőre csak magyar darabokat tűzött műsorra. Miért? - Mert az első évad a társulatépítésé. A már korábban ott dolgozók is nagyszerű művészek voltak, akikhez újabb jelentős színészeket szerződtettem. Csapatépítés szempontjából nagyon fontos, hogy közös nevezőn legyünk, azaz, ha azt mondjuk: Csiky Gergely vagy Vörösmarty, akkor mindenki nagyjából ugyanarra gondoljon. Elsősorban ez a magyar évad magyarázata. Arról szó sincs, amit többen feltételeztek: hogy ez a jobboldalnak szóló gesztus lenne. Nem kívánok senkinek sem gesztusokat gyakorolni, szakmai megfontolás alapján döntök. A következő szezonban már természetesen külföldi szerzőktől is játszunk majd. - A Nemzeti igazgatójaként mit tehet azért, hogy ne érhesse az a vád a magyar színházat: nemzetközi összehasonlításban nem elég friss és korszerű? - Sokat kell tennünk ezért, bár máris vannak biztató jelek. A negyedéves színművészeti egyetemisták nemrégiben Szász János rendezésében Csehov Platonovjával - amit Slussz címmel játszottak Varsóban egy cseh csapattal megosztva első díjat nyertek. Van remény, csak jó előadásokat kellene létrehozni, frissen kellene tudni gondolkodni és lépést tartani azokkal az áramlatokkal, amelyek markánsan jelentkeznek ma a világban. - A Nemzeti Színház és a Magyar Állami Operaház kiemelt költségvetésű nemzeti intézmények. Hogyan lehet elérni, hogy ne csak a budapesti közönségé legyenek? - Ennek érdekében nagyon sokat teszünk. Megyejárás címmel elindítunk egy programot, amelynek keretében minden hónapban más-más megye színháza lesz a Nemzeti vendége. Az erre havonta rendelkezésünkre álló három napban behozzuk a Nemzeti falai közé mindazokat az értékeket, amelyekkel az adott megye szívesen dicsekszik. ¿fcÉftff: %$• * HPt J ' \ % " ' < : •HBk Jordán Tamás szívesen együttműködne a szegedi szabadtérivel. Ebben a kétéves programban minden megye sorra kerül majd. Nemcsak színházi produkciókra gondolunk, hanem a társművészetekre, a zenére, táncra, képzőművészetre, sőt még a tudományra és a közéletre is. Ez egy átgondolt tervezet, amit nem a látszat kedvéért csinálunk, hanem mert örömünket leljük benne. Az olyan színházszerető vidéki nézők számára, akiknek nincs pénzük vagy lehetőségük arra, hogy egyéni szervezésben eljussanak a Nemzeti Színházba, szeretnénk különbuszokat és vonatokat indítani az előadásainkra. - Impozáns a Nemzeti társulatának névsora, Törőcsik Maritól Udvaros Dorottyáig, Sinkó Lászlótól Kulka Jánosig sokan oda szerződtek. A SZERZŐ FELVÉTELE - Amikor elfoglaltam az igazgatói széket, komoly szorongás volt bennem, hogy a szakma megtartja-e majd azt a kiközösítő magatartást, ami megnyitása óta létezett a Nemzetivel szemben. Már a színészfarsangon örömmel tapasztaltam: szó nincs erről, sokan eljöttek hozzánk, hogy együtt lehessünk. Már akkor több neves kolléga jelezte, hogy szívesen jönne a társulatba. - Egy fiatal szegedi művészt is elcsábított. - Marton Róbertet tehetséges színésznek tartom, akinek nagy karriert jósolok. Olyan típus, aki hiánycikknek számít, érdemes vele kísérletezni, ezért nagyon komoly feladatokat kap majd. - Hogy érezte magát Szegeden? - Félig nyaralás volt most számomra ez az előadás-sorozat. Szeged fantasztikus város, a közönség pedig értő és színházszerető. Annak idején sokat jártam a JATE-klubba ahol mindig rangot és kitüntetést jelentett fellépni így azt mondhatom: permanens kapcsolatom van a várossal. - A Szegedi Szabadtéri Játékok és a Nemzeti Színház a múltban sok emlékezetes koprodukciós előadást hozott létre a Dóm téren. A jövőben elképzelhetőnek tart hasonló együttműködést? - Székhelyi Jocót csak nemrégiben nevezték ki igazgatónak, egyelőre még nem tárgyaltunk erről. A hatvanas évek óta nagyon jó barátságban vagyunk, feltételezem, hogy ez az együttműködés automatikusan szóba kerül majd közöttünk. Mi örömmel vennénk. hollósi zsolt A XIX. SZAZAD VEGE OTA PARIZSBAN ŐRZIK A HOSSZÚSÁG- ES A TOMEGMERTEK ETALONJÁT Rejtély, hogy miért fogy az egységkiló Fogy a kiló, mármint a kilogramm sablonja. Senki sem tudja, miért veszít a tömegéből az 1889-ben Angliában készített platina-irídium henger, de a jelenség arra ösztönzi a kutatókat, hogy stabilabb mintát keressenek. „23 éves, 180 cm magas, 80 kg-os srác szeretne megismerkedni olyan lánynyal, aki..." - ehhez hasonló apróhirdetéseket másfél évszázaddal ezelőtt nem olvashattunk volna az akkori újságokban - s nemcsak a párválasztási szokások változása miatt. Azért sem, mert a képzeletbeli fiú a XIX. század közepén saját testmagasságának és súlyának megadására nem talált volna a világon általánosan elfogadott mértékegységet. Csak a század végén született közmegegyezés arról, mennyi is legyen pontosan az egy kiló, illetve az egy méter. - A fizika mindig mindent mér, ehhez pedig alapmennyiségek kellenek. Három alapmennyiséggel, a hosszúsággal, a tömeggel és az idővel minden, elvileg előforduló fizikai mennyiség jellemezhető. Ehhez azonban meg kell adni a mennyiségek abszolút standard egységét mondja Nánai László főiskolai tanár, a szegedi egyetem tanárképző főiskolai karán működő fizika tanszék vezetője. Ez történt a XIX. század végén, s Néhány üzletben még ma is súlyokkal mérnek. Alig több mint száz évvel ezelőtt született megegyezés arról, mennyi legyen az egy kiló. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN azóta Párizs déli részén őrzik a platina-irídiumból készült egységmétert és a 39 centiméter átímméím A métert és az időt már sikerült világállandókkal helyettesíteni. Ezek szerint 1 méter az a távolság, amit a fény a másodperc 299 millió 792 ezer 458-ad részében tesz meg. A másodperc pedig az az idő, amely alatt egy céziumatom 9 milliárd 192 millió 631 ezer 770-szer vibrál. Mindkettő nagy pontossággal mérhető, és ami a legfontosabb: bármikor, bárhol reprodukálható. mérőjű, 39 centiméter magas henger alakú egységkilogrammot. A probléma mindig az volt, hogy mi történik akkor, ha valami miatt megsemmisül a hiteles mérték. A tudósok jó ideje arra törekednek, hogy legyen egy világállandóból származtatható egységidő, -tömeg és -mérték. Bay Zoltánnak köszönhetően az idő és a hosszúság egységét úgy tudták definiálni, hogy bármilyen katasztrófa esetén reprodukálható. A kilogrammra jelenleg nincs ilyen definíció - teszi hozzá Nánai. Visszatérve az egységekre: a XIX. század végén az etalonokat lemásolták a világ országai számára. Magyarország kapta a 12-es számú hitelesített egységtömeget. Ezek kophatnak, páratartalom-változás vagy bármilyen egyéb okokból távozhat a hengerekből néhány ezer atom, és akkor már pontatlan az etalon. - Minden mérésben van egy bizonyos hibahatár, ami lehet objektív és szubjektív. Az eredeti méterrúdon két karcolás jelzi a métert. A karcolások vastagsága is hibát okozhat. Abszolút pontos mérce nincs, de ez a hibahatár elhanyagolható. Az atomóra is hibásan méri az időt, hiszen egymillió évente késik egy századmásodpercet, de a gyakorlati életben ezzel sem kell számolni - magyarázza a tanszékvezető. Az egységkiló fogyása viszont azért jelent gondot, mert mind a mai napig nem sikerült semmilyen világállandóval helyettesíteni. Az etalon pontosítása azért is égetően fontos, mert egy 50 mikrogrammos változás is ami kevesebb mint egy sószemcse súlya - elég ahhoz, hogy torzulások következzenek be a tudományos számításokban. Régóta törekszenek arra, hogy kiváltsák a hengert, de megoldást máig nem találtak rá. Annak idején azért választották a platina-irídium ötvözetet, mert minimális a hőtágulása. Azért is volna jó kiváltani a most használt etalont, mert ha találnánk egy Földön kívüli kultúrát, amelyre ugyanúgy hat a gravitáció, az elektromágnesesség, akkor a mi földi mértékegységrendszerünk náluk is alkalmazható lenne. Arról nem is beszélve, hogy volna egy stabil, elKÖZÉPKORI MÉRTÉKEK A legrégebbi emlékünk a mértékek sokféleségének egységesítésére Szent István király idejéből való. A királyi öl, arasz elfogadott mértékegységek voltak, egyesek szerint a személyéhez kapcsolódtak. István után Zsigmond rendelte el 1405-ben a budai mértékegység kötelező használatát az országban. Ennek érvényesítése a török uralom alatt csökkent, majd annak végével II. Rudolf 1558-ban elrendelte, hogy a régi mérték helyett a pozsonyit kell használni. Hogy a mértékegységek egységes alkalmazása gondot jelentett, arra bizonyíték Csák Lászlónak, a borostyánkői vár urának 1674. évi rendelkezése, mely kimondja: „aki hamis mércét használ, annak vére vétessék". A fejlődésben a következő jelentős dátum 1715. Ekkor helyezték el Pozsonyban a régi városháza falán a mind a mai napig látható hivatalos mértékegységeket. A kaputól jobbra található az akkori hivatalos öl (1901,9 mm), balra a pozsonyi rőf (784 mm). 1717-ben VI. Károly a pozsonyi mérce alapján szabályozta ismételten a mértékegységek kötelező használatát. pusztíthatatlan mérési rendszere az emberiségnek - teszi hozzá a fizikus. Az etalonok elpusztulása beláthatatlan katasztrófával járna. Ahhoz hasonló katasztrófa történne, mint a pénzzel, ha eltűnne az aranyfedezet. Ha eltűnik a referencia, akkor mindenki saját egységeket találhat ki, amivel úgy gazdálkodhatna, ahogy akar, vagyis teljes lenne a káosz. GARAI SZAKACS LÁSZLÓ