Délmagyarország, 2003. június (93. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-16 / 138. szám

HÉTFŐ, 2003. JÚNIUS 16. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Tíz nap, három előadás és kiállítás - Makón A Cirkuszhercegnő az operettfesztiválon A Cirkuszhercegnő parádés szereposztású premierjével kezdődött vasárnap a második makói operettfesztivál tíznapos programja a Hagymaház szabadtéri színpadán. A Szentpétervárott, a cári Oroszország idejében játszódó népszerű Kálmán Imre-darabot Leblanc Győző rendezésében olyan operettcsillagok előadásában láthatta a közönség, mint Csonka Zsuzsanna, Kalmár Magda vagy a Makóhoz és Apátfalvához is ezer szállal kötődő Benkóczy Zoltán. A tavalyinál is korszerűbb hang- és fénytechnikával, látványos díszletekkel és a Fővárosi Operettszínház Tánckarával, illetve a Szemirámisz Kamarazenekar élő zenekíséretével színpadra állított produkció telt ház előtt, megérdemelten aratott sikert. A fesztivál keretében megnyílt a magyar operett történetét a kezdetektől napjainkig bemutató kiállítás is a Hagymaházban. Szerdán este a Marica grófnőt, szombaton pedig a Lili bárónőt adják elő a makói operettfesztiválon. Bálint Márta, a fesztivált szervező Közművelődési Kht. igazgatója szerint a makói operettfesztivál sikerének titka az, hogy az itteni közönség nagyon szereti a műfajt - talán azért, mert a való életből hiányzó sajátos életérzést sugároz; azt, hogy a dolgok végül elrendeződnek, a szerelmesek egymásra találnak, a kópék pedig elnyerik büntetésüket. A szervezők egyébként tavaly azt tapasztalták, hogy a közönségnek alig a fele került ki a nyugdíjas korosztályból. SZABÓ IMRE Karneváli felvonulás a megyeházától a városházáig A pünkösdölő megyefesztivál színei Gyurcsány Ferenc miniszter is ott volt Botka László szegedi polgármester mellett a fesztiválon. Fotó: Miskolczi Róbert Folytatás az 1. oldalról Pusztamérges például rizling borral teli kis fahordóval, Szőreg több ölnyi rózsával, Makó pedig hagymacsokorral érkezett. A városháza előtt Botka László, Szeged polgármestere, Gyurcsány Ferenc ifjúsági- és sportminiszter, valamint Frank József, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke fogadta a küldöttségeket. A sokszínűség jegyében a hagyományos művészeti csoportok mellett felvonultak más jellegű közösségek is, így például a csanádpalotai Kedvtelésből Motorosok Társaságának, vagy a hódmezővásárhelyi fejlődésben akadályozottak sportegyesületének tagjai. A karneváli kavalkád akkor volt a legteljesebb, amikor a dixielandmuzsika, a katonai induló és az asszonykórus által énekelt nóták dallamai tökéletesen összekeveredtek egymással. F D. Szegedi képzőművészek fogadott a pápa SZÓG-ART-kiállítás Rómában A SZÖG-ART Művészeti Egyesület tagjainak munkáiból nyílt kiállítás a Római Magyar Akadémia galériájában. A művészeti csoportot az itáliai látogatás alkalmából II. János Pál pápa is fogadta. Az 1991-ben alakult művészeti egyesületet olyan festők, grafikusok és szobrászok hozták létre, akiket érzelmi szálak, munkakapcsolatok kötnek Szegedhez. Műveiket azonban nem lehet egyetlen stílusba besorolni, a figuralitástól az absztrakcióig számos ábrázolásmódot alkalmaznak. A tárlaton, amely június végéig tekinthető meg az olasz fővárosban, tizennyolc magyar képzőművész alkotása látható. Kiállította műveit többek között Aranyi Sándor, Fritz Mihály, Kalmár Márton, Kass János, Nóvák András és Pataki Ferenc, de láthatók a tárlaton a már elhunyt Dér István és Fischer Ernő alkotásai is. Aranyi Sándor festőművész, az SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar rajz-művészettörténeti tanszékének vezetője feledhetetlen élménynek nevezte, hogy a csoportot - némi véletlennek köszönhetően - fogadta II. János Pál pápa a Vatikánban. - A Szentatya magyarul üdvözölte a híveket, Isten áldását kérve kívánt kellemes tartózkodást az Örök Városban - mesélte a képzőművész. A Római Magyar Akadémiai kiállítás különösen megtisztelő mondta Aranyi -, ugyanis székhelye az a barokk Falconieri-palota, mely a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana. A SZÖG-ART szakmai elismertségét mutatja, hogy a római tárlat egyetlen állomása csupán a külföldi megjelenéseknek. Krakkó, Stuttgart és Párizs után június 20-ától Temesvárott is bemutatkoznak műveikkel a művészek. PATAKFALVI DÓRA Helyi alkotók dedikáltak a Dugonics téren Szeged íróit ünnepelte Szombaton a Dugonics téren dedikáltak a szegedi szerzők. A könyv barátai ezúttal is jelét adták annak, hogy figyelemmel kísérik a város kulturális eseményeit. Szombaton délelőtt a könyvsátrak melletti asztaloknál szegedi szerzők és kiadók várták újdonságaikkal az érdeklődőket. A tikkasztó hőségről Molnár Gyula és csapatának hangulatos dixieland muzsikája ezúttal is hatásosan terelte el a figyelmet. A közönségnek Czenéné Vass Mária mutatta be a dedikáló írókat és költőket. A polgármesteri hivatal kulturális irodájának vezetőhelyettese legújabb köteteikről és szegedi kötődésükről kérdezte a szerzőket. A forróság ellenére szép számban megjelenő könyvbarátok találkozhattak például a Noé bárkája című újabb verseskötetével jelentkező Polner Zoltánnal, miként lapunk munkatársa, Bálint Gyula György Összetört tükör című elbeszélésgyűjteményét is szerzői ajánlással vihették haza. Valentini Zsuzsa az idén hetedik regényével jelentkezett, a Lábad nyomába ha lépnék című kötet a könyvhét egyik érdekes kiadványa. A másik különlegességet Sándor János jegyzi. A szegedi színjátszás krónikájában a neves rendező a város teátrumának 1883-tól 1944-ig tartó meghatáBálint Gyula György, Polner Zoltán, Tandi Lajos és Sándor János a Dugonics téren. Fotó: Gyenes Kálmán rozó korszakát mutatja be. A szerzőtől megtudtuk, hogy nem csupán összegező művével gazdagította a város művelődéstörténetét. A forrásul szolgáló ritka dokumentumok és visszaemlékezések másolatait ugyanis a könyvtárnak adományozta. A Szegedi Nemzeti Színház elkötelezett hívei P. Bodzsár Erzsébet portrégyűjteményét is minden bizonnyal érdeklődve lapozzák fel. A Páholy című válogatás az utóbbi hét esztendő eseményeit eleveníti fel negyvenöt művészportré segítségével, amelyekben a városban élő, vagy itt vendégszerepet vállaló színészek, rendezők és zenészek vallanak hivatásukról. Ugyancsak művelődés és helytörténeti jelentőségű Kikli Tivadar régi szegedi folyóiratok históriájáról írt tanulmánykötete, a Határkövek is. E kiadványnak éppen úgy, mint Baghyné Makrai Ilona algyői iskolatörténetének figyelemre méltó erénye, hogy túlmutat szűkebben vett témáján: a régió kulturális életének máig ható jellegzetességeire hívja fel a figyelmet. DOMBAI TÜNDE Horváth Dezső új könyve Dani Jani, Algyő... „Kritikusok, tegyétek lábhoz puskátokat, és ne lőjetek meg érte." A mondat vésnöke (vagy ez képzavar?), akinek mellesleg a könyvszerkesztés tudománya is a kisujjában van, hiszen A tizedik ember óta éppen ez a mostani a tizenegyedik kötete - könyörgőre fogta. Jó előre menti a bőrét, fölhíva a figyelmet az új könyv eklektikájára. A könyvhétre a Bába Kiadónál megjelent új Horváth Dezső-kötet, a Dani Jani című, már Bodosi Mihály professzor úr rajzával illusztrált borítóján is szabadkozik: mintegy alcímként közli a kötet nagyobb részét kitevő írásfüzér tartalmát: Algyő, hol vagy? Az Algyő-füzér amolyan riportázs, vagy talán irodalmi életkép - a könyvnyitó kisnovellák után következik, s minderre jön a könyv harmadik harmadában a „bajvívás", részint a tápai Krisztusról, másrészt a besúgókról meg az ő szentté avatóikról. A szerző könyöröghet, rimánkodhat, még imádkozhat is: a könyv műfaji eklektikája - tény. Csak az a kérdés, a szerzőn kívül kit zavar ez? Mivel a Dani Jani hamisítatlan Horváth Dezső-könyv, azaz teljesen egynemű, egylényegű. Akárcsak az előző tíz. Mindnek az a veleje, hogy milyen az a kis világ, amelyben élünk. Milyenek az emberei meg a dolgai. Mit mondjak - érdekesek. Igen sokfélék. Tanulságosak. Horváth Dezső évtizedek óta mást sem tesz, mint felfedezi Magyarországot. A tanyavilágot. A moldvai csángómagyarokat. Szegedet. Algyőt. A szerkesztőséget. Terus ángyit. Dani Janit. Legkedvesebb vitapartnereit. Önnön magát. Mindannyiunkat. Azt is tudja, göcögve nevet is rajta, jó előre, hogy a kritikusokat eszi a sárga irigység. Azon meg csak somolyog már, mintha beletörődött volna a változtathatatlanba, hogy a saját lapjában rendre hibásan vesszővel - írjuk az új könyvének a címét. így: Dani, Jani. Csak a Magasságos tudja, hogyan sikerül az ilyesmi. Dezső, szépen kérünk, tedd a puskádat lábhoz! S. E. A KÖNYVHÉT MAI PROGRAMJA 15 óra: Hencz Péter: Egy orvos az örökkévalóságnak - Waltner Károly. Könyvbemutató az Egészségügyi Gyermekotthonban (Agyagos u. 45.), a szerzővel dr. Hörcher Andrea beszélget. 16.30 óra: író-olvasó találkozó Horváth Dezsővel, a Somogyi-könyvtár szentmihályi fiókkönyvtárában. 17 óra: Péter László: Szegedi tudósítások című könyvét Dömötör János mutatja be a SZAB-székházban (Somogyi u. 7.). Az Európa-füzetek című internetes és nyomtatott folyóiratot bemutatja Mihályi Gábor főszerkesztő a Somogyi-könyvtár klubjában. Podmaniczky Szilárd dedikálja Feltétlen emberek című könyvét a Dugonics téren, a Bálint Sándor Könyvesbolt sátránál. 19 óra: Polner Zoltán: Noé bárkája című könyvét Tandi Lajos mutatja be a Bartók Béla Művelődési Központban. 20 óra: író-olvasó találkozó Darvasi Lászlóval és Balog Józseffel a Grand Caféban. Könyvbemutató Vásárhelyen Várostörténeti kronológia született MUNKATÁRSUNKTÓL Megjelent a Hódmezővásárhely történeti kronológiája című, régen várt, hiánypótló helytörténeti kötet. A Kőszegfalvi Ferenc helytörténész, Borús Gábor helytörténész és Szabó Gábor régész összeállította művet a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban mutatják be ma délután 6-tól. A kötetet Farkas Ferenc tanár és Majzik István, a Bába és Társai Kft. ügyvezető igazgatója ismerteti, közreműködik: Baranyai Dalma. Olvasó világ FARKAS CSABA Összességgel négy könyv kelt el a könyvhéten Vásárhelyen, és e négyet hányan vették1 Röviden: ketten. Hosszabban: kettő embertársunk. Még szerencse, hogy mindez nem a mostani, hanem az 1929-es, első országos könyvhétre vonatkozik; történetét Kőszegfalvi Ferenc helytörténész írta meg, Csomorkánytól Csomorkányig című művében. - Most, 2003-ban, a 74. ünnepi könyvhéten mi a helyzet ? Annyi biztos: sok, nagyon sok könyv fogyott s fogy Vásárhelyen, s nem csupán az említetthez képest; ez, kérem, olvasó város. Itt megállnak az emberek a könyvesboltok előtt, és nem azért, hogy megláthassák önmagukat a fél-tükröződő kirakatüvegben, hanem hogy tájékozódjanak a kínálatról. Sőt: bemennek, vásárolnak. Vá-sá-rol-nak! Ez azért óriási dolog, mert a mai, 2003-as embernek - szemben az 1929-essel - számtalan szabadidő-töltési módja adódik, s ugyanakkor nagyon kevés a szabadideje. Ha e csekélyke idejéből is ki akar és ki tud szakítani részt az olvasás számára, akkor ez jelent valarpit; talán a Gutenberg-galaxis jövőjével kapcsolatban is kisilabizálhatunk belőle előrejelzést. Úgy tűnik: annyira szükségletévé lett az embernek az olvasás, hogy nem tudják legyűrni az olvasásellenes tendenciák. Tendenciák pedig nem csak most hatnak ellene az olvasásnak•, az olvasó - eltekintve a mindenkori értelmiségi rétegtől mindig is különcnek számított, a könyvek pedig alkalmasint gyanúsaknak, amelyektől tiltandó az ifjúság. Volt kor, midőn égették is a könyveket (s az olvasót), az eredmény pedig: mindent elsöprő könyv- és olvasóáradat. Mi ez, ha nem fejlődés - s nemcsak Vásárhelyen, hanem mindenütt: - Nemrég még a képi kultúra visszatértétől, illetve a virtuális kultúra előretörésétől féltették a nyomtatott könyv világát. Azóta kezd kiderülni: a képi kultúra oly mértékben jelent visszalépést, hogy aki kényelmi okok miatt ugyan szívesebben nézne képet, mint olvasna szöveget, praktikus okokból mégsem teheti (nem véletlenül tért át az ember a barlangrajzról az írásra). És az is kiderülni látszik: a számítógépes technika biztosította virtuális kultúra - amelynek puszta létrejötte is óriási előrelépésnek tekin.hetó - kezd helyére kerülni. Valószínűnek látszik, ez is olyan lesz, mint a repülőgép, amit szintén föltaláltak, az emberiség nagy hányada mégis máig biciklin, autón, illetve gyalog jár. Ez baj. Az viszont bizonyos: 1929 óta Vásárhely olvasó város lett. A glóbusz pedig - legalábbis annak jórészt az európai Európa határain messze túlterjedt civilizációt képviselő hányad< - talán: olvasó világ' h.