Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-30 / 125. szám

PÉNTEK, 2003. MÁJUS 30. •SZEGED-NAPI ELISMERÉSEK" 7 Pro Urbe-díjas: Macskássy Izolda festő- és grafikusművész „Nincs virulensebb egy szerelmes asszonynál" Szeged napja alkalmából Pro Urbe-díjjal tüntették ki Macskássy Izolda festő- és grafikusművészt. A marosvásárhelyi születésű alkotó harminc éve fogadott szülővárosának tartja Szegedet, nagylelkű adományaival rendszeresen patronálja a város egészségügyi, szociális és oktatási intézményeit. - Hogyan fogadta az elismerést 1 - Úgy vettem át a díjat, mint egy szép csokor virágot. Bevallom, szeretem, ha megajándékoznak, de nem biztos, hogy mindenkitől elfogadom. Egyszer küldött nekem valaki egy gyönyörű briliánsgyűrűt. Ha elfogadtam volna, két tekercs selymet is vehettem volna belőle, mégis azt mondtam: pukkadjon meg vele együtt - és inkább viszszaküldtem. Botka László polgármester úrtól olyan tisztelettel és szeretettel fogadtam a kitüntetést, amilyen szeretettel ő és a jelen lévő gyerekek adták. Ezután is ugyanazt fogom tenni, mint eddig: igyekszem segíteni a mozgássérülteket, a betegeket és az óvodásokat. Nem pomádéra, ékszerekre költöm, amit a művészetemmel megkeresek, hanem a lyukak befoltozására. - Mennyit kell ahhoz dolgozni, hogy jótékonysági célokra is maradjon? - Huszonnégy órából harminchatot! Hála istennek a fiam, Egyházi Áron Bence, aki a BM nagyszerű jogásza, minden hónapban hazaadja a fizetését, így abból tudok gazdálkodni. - Nemrégiben jelent meg új kötete. Miről szól? - Drága édesanyám, Kovács Izabella és nagyanyám, Kicsi Berta szép ruháit mutatom be ebben a kézikönyvben, ami egyben illemtankönyv is. Elmondom benne, milyen ételhez milyen ital való, hogyan illik viselkedni a világban, Európában, az országban, a városban és odahaza a családban. Édesanyám és nagyanyám emlékének ajánlottam, és ajánlom minden olvasó1 V k A \ u\ % fe ' --•• bátete. %m Y'j új "ÍSAÍ ' >V 0 , H/ ^ Macskássy Izolda a díszközgyűlésen. Fotó: Miskolczi Róbert nak. Annak is, aki már illemtudó, mert a kötetből kiegészítheti ismereteit, de annak is, aki otthonról nem hozta magával ezeket az ismereteket, gesztusokat. Szerencsére az illem bárki által megtanulható. Az ünnepi könyvhétre angol nyelven is megjelenik, kedves barátom, lancsó Miklós írt hozzá ajánlást, lúnius 13-án, pénteken dedikálom a Vörösmarty téren az Athenaeum Nyomda sátrában. A szegedi Bába Kiadó a 2004-es esztendőre is kiad a munkáimmal egy izgalmas, szép falinaptárt. Az ideihez a Trisztán és Izolda gyönyörűséges történetét alkottam meg tizenkét képben, a jövő évin pedig a világirodalom legszebb tizenkét szerelmes verséhez készítek illusztrációt. - Sokan támadták amiatt, hogy az elmúlt években gyakran feltűnt politikusok oldalán... - Nem érdekelnek a támadások, mert sohasem politikai csatározásokban vettem részt, csak kiálltam szeretett barátaim mellett. Szeretem Medgyessy Pétert, mert igazi, erdélyi szász, mert bölcs és okos úriember. Olyan, mint Giscard D'Estaing vagy Michel Piccoli. Az ellenlábasai mindent elkövetnek, hogy besározzák a nép szemében, mégis rengetegen szeretik. Támadták, hogy ügynök volt, szerintem ez nem bűn. Az ügynökök sportosak, nyelveket beszélnek, rafináltak, értenek a pénzügyekhez. Kell ennél több egy asszony szemében? - Kitől örökölte humorát ? - A góbéságomtól. Minden székely asszony kicsit huncut és vidám. Ráadásul engem egy kitűnő ember szeret, és nincs virulensebb egy szerelmes asszonynál. H. ZS. Szabó Imre még fényesebb Szegedet szeretne Egyetem és város barátsága Pro Urbe-díjjal tüntették ki Szeged napján Szabó Imrét, aki az elmúlt évtizedekben rengeteget dolgozott azért, hogy harmonikus legyen a város és az egyetem kapcsolata. Ugyan ki gondolná, hogy nem Szegeden született? Hiszen a Szabó Imrét ismerők a Szegedi Tudományegyetem jogi karának docensében már évtizedek óta olyan embert tisztelnek, aki a Tisza-parti városért akkora lelkesedéssel dolgozik, mint akinek már ősei is ezt a települést csinosítgatták. Megszámolni sem könnyű, hány bizottságban tevékenykedik Szabó tanár úr, ám amikor Szeged önkormányzata Pro Urbe-díjjal tüntette ki, ahgha csupán a mennyiséget, sokkal inkább az elvégzett munka minőségét jutalmazta. - Valóban nem Szegeden, hanem egy Borsod megyei községben, Mezőnagymihályon láttam meg a napvilágot 1951-ben, s középiskolás koromban, egy iskolai kirándulás során szerettem bele Szegedbe. Amikor megláttam ezt a gyönyörű várost, már egy percig sem volt kérdéses számomra, hol is folytassam tanulmányaimat a gimnáziumi érettségi után - emlékezett első szegedi barangolásaira Szabó Imre. A kissrácként még matematikusnak készülő, ám felserdülve már a jogi pályát választó borsodi fiatalember a doktorátus megszerzése után sem tudott szabadulni Szeged vonzásából. A József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának oktatója lett, polgári eljárásjogot tanított, oly sikerrel, hogy ma már a polgári jogi tanszékvezetője, dékánként irányítja a jogi kart, s a budapesti Károlyi Gáspár Egyetemen is megbízták a polgári eljárásjogi tanszék irányításával. De nem feledkezhetünk meg címei sorolásakor arról sem, hogy éveken át betöltötte a JATE kancellári tisztét, volt a Szegedi Tudományegyetem főtitkára, s a kilencvenes évek eleje óta szoros kapcsolatban áll a szegedi önkormányzattal is, jogi tapasztalatával segíti a városvezetők munkáját. - Nem mondhatnám, hogy már az első perctől kezdve kedvező tapasztalatokat szereztem. Tíz éve még azt érzékeltem, a város, a A Borsod megyei Szabó Imre egy iskolai kirándulás során szeretett bele Szegedbe. Fotó: Miskolczi Róbert megye és az egyetem nemhogy egymást segítve, de gyakorta a másik rovására akart érvényesülni. De hát az lenne az ember dolga, hogy ha rosszat tapasztal, megpróbáljon azon változtatni. Nagyon örülök annak, hogy nekem is szerepem lehetett egy sokkal harmonikusabb kapcsolat kialakításában. A kilencvenes évek második felében már normalizálódott a helyzet, számos kérdésben az egész régió érdekeit szem előtt tartó döntés született meg. Beindultak például a város és az egyetem számára is hasznos ingatlancserék, a város épületek átadásával segítette az egyetemen folyó munkát, míg az Ady téri nagyberuházás egyértelműen annak szép példája, hogyan lehet egyesíteni az erőket egy nemes cél érdekében - fogalmazott Szabó Imre, aki úgy látja, a jelenlegi városvezetéssel éppen úgy harmonikus az egyetem kapcsolata, mint a megyei önkormányzattal. - De ez így is van rendjén. Szeged felemelkedésének egyik, ha nem a legfontosabb Záloga éppen az egyetem lehet. Mifelénk ugyanis balgaság lenne abban reménykedni, hogy egyszer majd iparvárosként vív ki rangot magának a város. Ám az egyetemen felgyűlt tudást, az itt folyó kutatások eredményeit nagyszerűen lehet hasznosítani, ezekre valóban lehet munkahelyeket teremtő beruházásokat tervezni. S úgy érzem, ezt mind többen be is látják már Szegeden - mondta Szabó Imre. A dékán beszélt arról, hogy magánemberként is remekül érzi magát választott városában. - Az elmúlt években megszépült Szeged, s én azt szeretném, ha még több fényben úszna esténként ez a palotás város. Ha legfontosabb középületeinket, tereinket díszkivilágításban tárnánk a turisták elé, ha esténként még több tartalmas programot kínálnánk az ide érkezőknek, biztosra veszem, még többen beleszeretnének Szegedbe. Életem egy harmadát Pesten töltöm. Annak a városnak az a nagy előnye, hogy észrevétlenül eltűnhet benne az ember. Hátránya pedig: hogy bizony el is tűnik. Szeged sokkal otthonosabb, barátságosabb közeg, s a város lakóinak, irányítóinak éppen az a feladatuk, hogy ezt a hangulatot meg is őrizzék - vélekedett a Pro Urbe-díjjal kitüntetett Szabó Imre. BÁTYI ZOLTÁN A Szegedért Emlékérem idei kitüntetettjei DARVASILASZLOIRO, KOLTO, ÚJSÁGÍRÓ 1962-ben született Törökszentmiklóson. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, rövid tanítás után a Délmagyarország munkatársa, majd a kulturális rovat vezetője lett. 1993-tól az Élet és Irodalom főmunkatársa. Főbb művei, kötetei: Horger Antal Párizsban, A portugálok, A veinhageni rózsabokrok, A Borgognoni-féle szomorúság, a Kleofás-képregény, Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?, Szerelmem, Dumumba elvtársnő, A könnymutatványosok legendája, Szerezni egy nőt, A lojangi kutyavadászok. Szív Ernő álnéven is publikál, színvonalas tárcáival egy régi irodalmi műfajt újított meg. Ezek az írások „A vonal alatt" címmel a Délmagyarország kiadásában kötetben is megjelentek. A fózsef Attila-díjas Darvasi László a fiatal írónemzedék egyik legjelentősebb képviselője. Díjai, kitüntetései: Móricz Zsigmond ösztöndíj, Déry Tibor-jutalom, Szinnyei Júlia-emlékdíj, Szép Ernő-jutalom, az Év Könyve-jutalom kispróza kategóriában, Krúdy Gyula-díj, az Alföld folyóirat díja, József Attila-díj, Pro Literatura-díj. Idén az Év Gyermekkönyve-díjat vette át a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Trapiti, avagy az első tökfőzelék-háború című meseregényéért. Színdarabjai Bolond Helga, Argentína, Störr kapitány (Füst Milán Feleségem története című regényéből]. Színdarabjait eddig Debrecenben, Pécsett, Kaposvárott és a budapesti Radnóti Színházban mutatták be. Több könyvét is kiadta a rangos német Suhrkamp kiadó, és francia nyelven is megjelennek írásai. JÁMBOR GYULANE NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS 1957-ben a Szegedi Tanárképző Főiskolán szerzett biológia-földrajz szakos diplomát. Az Alsóvárosi Általános Iskolába kezdte tanári pályáját. Hamarosan felfigyeltek az igényes, nagy munkabírású, magas módszertani kultúrájú tanárnőre, és előbb szakvezető tanárrá, majd szakfelügyelővé nevezték ki. A tanulói képességek sokoldalú fejlesztését állította az oktató- és nevelőmunka középpontjába. Fáradhatatlanul szervezte az előadásokat, továbbképzéseket, bemutató órákat, gyakorlati útmutatásai segítették a hibák korrigálását, az eredményesebb tanítást. O tervezte az írásvetítő transzparenssorozatot, amely hazánk minden általános iskolájában a biológia tanítás nélkülözhetetlen eszköze. A 80-as években sorra jelentek meg komplex munkafüzetei, amelyek a biológiatanítás kedvelt segédeszközei lettek. Részt vett az Országos Alapműveltségi Vizsgaközpont feladatbankjának létrehozásában, a vizsgakövetelmények kidolgozásában, valamint a Nemzeti Alaptanterv előkészítő munkálataiban. Több mint 20 évig szakfelügyelőként, városi és megyei szaktanácsadóként dolgozott. Szenvedélyesen szeretett tánítani. Diákjai és munkatársai egyaránt hálás szívvel gondolnak rá. Kiemelkedő pedagógiai munkáját számos elismerés bizonyítja, melyek közül az Apáczai-Csere János díjra a legbüszkébb. 1995-ben vonult nyugdíjba, de azóta is fáradhatatlanul dolgozik. Minden évben egy-egy új tankönyv kerül ki a keze közül. Ezekben a tankönyvekben ölt testet mindaz a szakmai és módszertani tudás, melyet hosszú pedagógus pályafutása alatt összegyűjtött. Országosan ismert szakemberként, ma is rendszeresen hívják előadások megtartására, hite és lelkesedése mit sem kopott az évek multával. Egyénisége, magas szintű szakmai tudása, hivatásszeretete, sikerekben gazdag életútja példaként szolgálhat a jövő tanárai számára. IFJÚ LELE JÓZSEF NÉPRAJZKUTATÓ 1938-ban született Tápén. 1953-tól 1968-ig a szegedi Pick Szalámigyár hentesmestere volt. A gyárban töltött évek egy életre szóló elkötelezettséget jelentettek számára, hiszen aktív részese volt néhány éve a gyármúzeum alapításának. Emlékeit a Pick szalámi és parasztkolbász című önálló kötetében tette közzé. 1967-ben hentessegédként fogott hozzá szülőfalujában a néprajzi tárgyak gyűjtéséhez. Munkájában Bálint Sándor útmutatásai mellett Juhász Antal muzeológus tanácsai is segítették. A nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel végzett munka eredményeként több mint hétezer néprajzi tárgyat mentett meg az utókornak. A faluja népéletét bemutató, saját házában elhelyezett kiállítást 1971-től látogathatják a kutatók és az érdeklődők. 1969-től 2003 februárjáig a Móra Ferenc Múzeum munkatársa, néprajzkutatója. Több néprajzi szaktanfolyamot is elvégzett, kezdetben a néprajzi gyűjtemény, majd a példakép, Bálint Sándor hagyatékának kezelője. Az 1970-es évek elejétől részt vett nemcsak a tárgyak gyűjtésében, hanem a néprajzi témakutatásokban is. Fő kutatási területe: a szülőfalu, Tápé tárgyi és szellemi hagyományai mellett a vallásos népélet, a népi gyógyítás és az emberélet fordulóihoz, az év ünnepeihez kapcsolódó szokások. Tevékenyen járul hozzá Bálint Sándor boldoggá avatásának előkészítéséhez. Tapasztalatait, kutatómunkájának eredményeit szakcikkekben és magas színvonalú ismeretterjesztő írásaiban teszi közzé, melyek száma közel kétezer. Részese volt a megye több településén végzett monografikus kutatásnak. Cikkei, írásai három évtizede különféle fórumokon jelennek meg. Több néprajzi-helytörténeti film szakértője és forgatókönyvírója is volt. Részt vett a népfőiskolai mozgalom megyei újjáélesztésében. Tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, a szegedi Dugonics Társaságnak. 1981-ben Juhász Gyula-díjat, 1998-ban Tömörkény-díjat vehetett át. TARNAI ISTVÁN ÉPÍTÉSZMÉRNÖK Mezőtúron született 1933-ban. 1956ban szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol Csonka Pál és Pogány Frigyes voltak mesterei. Diplomatervét a székesfehérvári színházra készítette. Mintegy 30 pályázaton nyert díjat vagy megvételt. Dolgozott a Szegedi Tervező Irodán, Budapesten, a Városépítési és a Szegedi Tervező Vállalatnál. Jelenleg a Csongrád Megyei Építész Kamara elnöke. Termékeny alkotó munkásságáról Szegeden megvalósult épületei tanúskodnak: a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Központja, a Tátra téri templom, a SZOTE véradó állomás épülete, a SZOTE oktatási épülete, a Dugonics téri zenélő szökőkút, a Liget fürdő termál csarnoka. Szegeden kívül Gyulán, Makón, Hódmezővásárhelyen, külföldön pedig Erfurtban láthatók épületei. Nevéhez fűződik számos műemlék épület áttervezése: Régi Hungária Szálló és az Akadémiai Bizottság Somogyi utcai székházának átépítése, a régi kis zsinagóga többcélú művelődési központtá történő átalakítási tervei. 1980-ban Ybl Miklós-díjban, 1998-ban Csonka Pál-érem elismerésben részesült. 70 évesen ma is aktív tervező. TARNAI LÁSZLÓ ÉPÍTÉSZMÉRNÖK Mezőtúron született 1933-ban, ikertestvérével együtt 1951-ben kezdte meg tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Diplomatervét a Városligeti Sportuszodára készítette. 1956-1958-ig a szegedi Vedres István Építőipari Technikum statika tanára. 1958-1993-ig a Szegedi Tervező Vállalat, majd annak jogutódja, a Délterv építészmérnöke, ahol két évig statikus. Ezt követően építésztervező, eközben különböző vállalati középvezetői beosztásban dolgozott. Jelentősebb megvalósult épületei: Szegeden 16 tantermes általános iskola a Fő fasoron és a Béke utcában. A Technika Háza, a SZOTE I. sz. belkhnika intenzív osztálya. Tervei alapján épült meg a Pick Szalámigyár Húsüzem füstölő és érlelőtornya, a MÁV Rendelőintézet épülete, Gyulán az Erkel Ferenc Gimnázium 12 tantermes bővítése, 1000 fős Művelődési Központ, a Gyulai Húskombinát 200 vagonos hűtőháza, Szolnokon a katonai főiskola repülőgép-tanhangára, Budapesten a Herz Szalámigyár szalámi-feldolgozó húsüzeme. Munkásságát Ybl Miklós-díjjal, Alpár Ignác-díjjal ismerték el. Több alkalommal Délterv-nívódíjat kapott. A Munka Érdemrend ezüst fokozatának, az Építéstudományi Egyesület Érdemérmének birtokosa, Vedres István Emlékéremmel, Csonka Pál Éremmel tüntették ki. Szakirodalmi publikációi a Magyar Építőművészet szakfolyóiratban jelentek meg.