Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-30 / 125. szám

•MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK. 2003. MÁJUS 30. Akár 300 000 Ft-tal itt a¿: *v. i §H5: :ar, 100000 Ft-ot er 5 ajtós Kalos mar 1 990 Daewoo Rupesky 6728 Sieged. Fonógyári ál 2-4. TA: 82/558-415, 62558-400 E-maá: daewoofa>rupesky hu Darwoo. Nagyszerűbb, mint gondolná CRANIUM KFT. BUDAPEST, VÁROSLIGETI FASOR 44. ÉRTÉKESÍTÉSI IRODA: R

a XT I T T X 1 SZEGED> araNY JÁNOS U. 7. m/308 A I U ÍV i TELEFON: 62/421-210 ÉS 06-30/454-23-65 Két év után sem tudja feldolgozni lélekben azt a tragédiát az Újszentivánon élő Pozsár házaspár, amelyben két kisgyermeküket és a nagymamát veszítették el. Pozsárék ma ismét két gyermeket nevelnek, s mindennap mécsest gyújtanak szeretett halottaik emlékére. Hét és fél év, börtönben letöltendő szabadságvesztés. Az ítélet jogerős. Ezek a szavak tavaly októberben hangzottak el a szegedi Igazságügyi palota zsúfolásig megtelt tárgyalótermében. A hét és fél évet pedig Becsei Péter kapta - három ember halálát okozó ittas járművezetés miatt küldték a rács mögé. Becsei ma Nagyfán gondolkodhat el azon, milyen szörnyű tragédiát is okozott, amikor ittasan a volán mögé ült 2001. július 14-én este és összeütközött Opelját vezetve Ópusztaszeren egy Trabanttal. Becsei megúszta különösebb sérülések nélkül, ám a lángra lobbanó Trabantban veszítette életét a 12 éves Pozsár Orsolya, öccse, a 8 esztendős Pozsár Róbert, s nagymamájuk, Sebestyén Imréné is. Hogyan lehet egy ilyen iszonyatos tragédiát feldolgozni? Miként képzelik el további életüket a szülők? - fogalmazódott meg akkor nagyon sok emberben a kérdés, s tavaly tavasszal, még a jogerős ítélet meghozatala előtt jómagam is azért látogattam ki Újszentivánra Pozsárékhoz, hogy megírjam, milyen hatalmas küzdelmet is vív az élettel a fiatal házaspár. Akkor bizony nagyon szomorú riport született. A fájdalomtól megtört szülők ugyan büszkén mutatták a baleset óta született kisfiúkat, de hozzátették: fájdalmukat a mosolygós Tomika sem tudja enyhíteni. Naponta gyertyát gyújtanak gyerekeik sírjánál, s még azt sem döntötték el igazán, az életet vagy halált válasszák. Pozsárék az élet mellett döntöttek. Örömmel írom ezt le, miután ismét ellátogattam a nagyon rokonszenves házaspárhoz. De azonnal hozzáteszem: a tragédiát felidézve azonnal könnyeivel küszködött az édesapa most is, éppen úgy, mint az édesanya, s bizony el kellett telnie néhány percnek ahhoz, hogy mai hétköznapjaikról beszélgethessünk. - Mint láthatja, gyarapodott a családunk, tavaly december 21-én megszületett Kristóf fiunk, akinek elhunyt bátyjára emlékezve a Róbert utónevet is adtuk. De huszonegy hónapos fiunk, Tamás második utóneve is Róbert - mondta el Pozsárné. - Nem terveztük, hogy újabb gyermekünk szülessen, de tudja, mi már régen leszoktunk arról, hogy bármit is tervezzünk. Túl sokat beszélgettünk mi Orsolyával és Robikával arról, miként is képzeljük el jövőjüket. Túl sokat... S most a temetőbe járunk ki hozzájuk. így aztán Tamást és Kristófot nevelve inkább csak annak örülünk, hogy sikerült túlélnünk megint egy újabb napot könnyezett Ilona asszony. Férje hozzátette: a tragédiát a mai napig nem tudták lelkileg feldolgozni, mindennap mécsest gyújtanak gyermekeikre emlékezve. - Tudom, ha ezt megírja, sokan azt fogják mondani, ugyan miért nem tudnak ezek a Pozsárék örülni a két új gyereknek. Erre csak azt válaszolhatom: semmi és senki nem pótolhat két elveszített gyermeket - futotta el ismét a könny Pozsárné szemét. - Nagyon nagy erőt adott a túléléshez az, hogy az emberek segítőkészen fogadtak Újszentivánon. Minden támogatást megkapunk a faluban élőktől éppen úgy, mint férjem és az én kollégáimtól. Külön is szeretnék köszönet mondani orvosainknak, Kassai Zsuzsannának és Vörös Irmának, akik pszichoterápiás kezeléssel segítettek abban, hogy egyáltalán valamennyire talpra álljunk. De muszáj is erősnek lennünk, hiszen két kisgyerekről kell gondoskodnunk. Ö értük érdemes nekünk újra megtanulni mosolyogni. BÁTYI ZOLTÁN Az iskolabusz nyári szünetet idézne a többi járaton Ősszel újra indul a diákjárat Szegeden Szeptemberben újra indulhat a május elején nyolc napig közlekedő szegedi iskolabusz. Az önkormányzat támogatja a kísérlet folytatását: ismét a környezetvédelmi alapból fizetik majd a gyerekeket iskolába fuvarozó busz üzemeltetésének költségeit. A tavaszi program egyébként 190 ezer forintba került. fakab István, a Szegedi Közlekedésszervező Kft. igazgatója elmondta, az iskolabusz közlekedtetésével mindenki jól jár, a gyerekek kényelmesen utazva, fölösleges kitérők nélkül jutnak el az iskolába; a munkába indulók is kényelmesebben utazhatnak, úgy, mint a tanítási szünet napjain; végül ha reggelenként kevesebb szülő viszi autóval a gyermekét suliba, csökken a reggeli csúcsforgalom. A szegedi iskolabusz először tavaly szeptemberben indult útnak: akkor Újszeged és a Belváros között hozta-vitte a gyerekeket. Május elején a tarjáni Víztorony tér és a Hősök kapuja között futott az ingyenes járat. - A szakmai szempontból is értékelhető kísérlethez legalább egy hónap kellett volna, de nyolc nap alatt is kiderült, lenne igény a menetrend szerinti közlekedtetésre is. Az utasszám folyamatosan emelkedett, a „csúcs" az utolsó napon, pénteken, huszonhat fő volt, s ez ilyen rövid idő alatt igen jó eredmény - értékelte a programot az igazgató. A Tarján, Szilléri sugárút, Felső Tisza part, Huszár Mátyás rakpart, Tisza Lajos körút, Aradi vértanúk tere útvonalon csupán egyetlen ponton, a Hősök kapuja előtt találkozott közlekedési lámpával a busz. így igen gyorsan, mindössze 12 perc alatt futott végig a kijelölt útvonalon. A szakember szerint három különböző irányú menetvonallal és vonalanként két-két autóbusszal már megfelelően kiszolgálhatnák az iskolaj áratot igénylőket. Az önkormányzati tulajdonú társaság vezetője hozzátette, hogy a program folytatását más módon is támogatják a város vezetői: az önkormányzat pályázati forrásokból vásárolhatna buszokat, amelyeket - a reggeli és délutáni iskolafuvarok lebonyolítása mellett - más célokra is használhatnának. NY. P. Mai napig mély gyászban él Újszentivánon a Pozsár család Mécsesek Orsolya és Robika sírján Pozsár Róberték ismét két kisgyermeket nevelnek. Fotó: Schmidt Andrea A makói Hirsch Zoltán 71 évesen lóg a neten Kíváncsiságból beiratkozott egy számítógépes tanfolyamra a makói Hirsch Zoltán. A hetvenegy esztendős férfi azóta el sem tudja képzelni az életét internet nélkül. Az egykori Béke Ktsz. nyugalmazott igazgatója korábban soha nem foglalkozott számítógépekkel. Ugyanúgy volt velük, mint a korabeliek általában: pedagógus lányának masinájához, hiába biztatták, hozzá sem mert nyúlni, nehogy elrontsa. Bár csodálattal figyelte az ötéves unokát, amint megdöbbentő ügyességgel kezeli a gépet, úgy gondolta, ez az újdonság az ő életéből már kimarad. Véleménye akkor változott meg, amikor tavaly télen alapfokú számítógép-kezelői tanfolyamot indítottak a makói városi könyvtárban - ahová egyébként, mióta feleségét elveszítette, napi rendszerességgel jár olvasgatni, no meg azért, hogy ne legyen egyedül. A kurzusra tulajdonképpen puszta kíváncsiságból jelentkezett. Kezdeti idegenkedését hamar legyőzte; mint fogalmazott, maga is meglepődött, milyen könnyű megbarátkozni a számítógéppel. A húszórás oktatás végeztével, bár olykor még segítséget kell kérnie az informatikában jártasabb könyvtárosoktól, biztos kézzel nyúl a klaviatúrához és az egérhez. Rendszeres látogatója a hírportáloknak, gyakran küld elektronikus levelet távol, netán külföldön élő rokonainak - húgát még egy virtuális képeslappal is meglepte névnapján - , mi több, egyik unokájának eladó használt autót is keresett a neten. A hetvenegy esztendős férfi ma már el sem tudná képzelni az életét az internet nélkül. A makói könyvtárban naponta egy órára bárki a gép elé ülhet ingyen és Hirsch Zoltán ezt a lehetőséget sohasem hagyja ki. Immár azt mondja, ez kitűnő szórakozás, kikapcsolódás, ami ráadásul kinyitja előtte a világot. Úgy gondolja, lassanként a számítógép-használat ugyanolyan általánossá válik, mint a mobiltelefon; olyan a mai fiataloknak, mint az írás-olvasás volt az ő ifjúsága idején. Hirsch Zoltán minden idősnek szívből ajánlja, hogy kövesse példáját. Volt ugyan olyan, mindössze ötvenéves ismerőse, aki azt mondta, ehhez már öreg, ő azonban azon a véleményen van, a netezés már csak a szellem frissen tartása érdekében is hasznos. Bár volt, aki azt javasolta neki, vegyen egy számítógépet és akkor otthon annyit netezhet, amennyit akar, ezt az ötletet végül elvetette. Azt mondja, bezárkózni nem akar. SZABÓ IMRE A hetvenegy esztendős nyugdíjas elektronikus levelezést folytat, hírportálokat olvas a makói könyvtárban. Fotó: Szabó Imre