Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-06 / 55. szám

NOI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA, LÉVAY GIZELLA • 2003. MÁRCIUS 6. PIROS ILDIKÓ GENERÁCIÓJÁHOZ TARTOZÓ NŐK MIND SZÜLTEK Színésznő, mama és játszótárs j NAPI MELLEKLETEK Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd GYÓGY ÍR A PÉNZ BESZÉL Szerda RANDEVÚ WWW.DELMAGYAR.HU Görgey Gábor Mikszáth különös házasságai című da­rabjában Mauks Ilonát alakító Piros Ildikóval a szentesi színházteremben megtartott előadás alkalmával beszél­gettünk a darabról, a család fontosságáról, színpadi és éietbeni szerepekről. - Bennem az a feltételezés alalcult ki, hogy ön szereti ezt a darabot... - Nemsokára ünnepeljük a századik előadást! A premier a Madách Színház Tolnai Sza­lonjában volt, játszottuk Sop­ronban, s az országban sok­felé, de valóban, kedvelem ezt a darabot. Általában a nemes darabokat szeretem, s a ne­mes irodalmat. Valaha öntu­datlanul erre esküdtem fel, s ezen nőttem fel, ezt olvastam, tanultam és játszottam, igye­keztem abból meríteni, ami nemes irodalom: Jókai, Né­meth László, Illyés, Babits, Ady, egészen Máraiig, akit most ismertünk meg. S szü­letett egy valóban nemes da­rab, ami Mikszáth életével fog­lalkozik. Mauks Ilonával kap­csolatban egyébként részben igazságban, részben hazug­ságban vagyunk: nemrégiben kiadták a levelezéseit, s nem pontosan úgy van minden, ahogy azt eredetileg tudtuk ő és Mikszáth kapcsolatáról, van a történetben egy kis csúsztatás. - Mikszáth és hitvese tör­ténetének van egy különös ol­vasata: az író kétszer választ­ja ugyanazt, hiszen elsőre nem teljesedhet be. - Ez szinte természetes, me­lyik író vagy művész életében nem fordul elő, hogy egy ka­nyarral ugyanoda kerül visz­sza... -Az ön pályáján van olyan szerep, amit még egyszer szí­vesen eljátszana, mert úgy ér­zi, többet, mást tudna kihoz­ni belőle? - Elég racionálisan ítélem meg ezt a kérdést: azokban a darabokban, melyekben ko­rábban ifjú lányokat alakítot­tam, nos, ugyanezekben a da­rabokban most enyém a höl­gyek szerepe, a feleségeké, anyáké. Ahogy múlik az idő, egyre szűkül számunkra a színházirodalom, egyre keve­sebb a választható és felkí­nálható szerep. Én ötvenhat női szerepet alakítottam ed­dig, gondoljunk csak bele, öt­ven ember, ötven nó élete... - Kívülről úgy tűnik, önnek sikerült egyensúlyt teremte­Piros Ildikó hamarosan századszor Mauks Ilóna szerepében. Fotó: Vidovics Ferenc Mikszáth és hitvese Az író joghallgatóként 1870-ben vállalt munkát Mauks Mátyás szolgabírónál: esküdtként kisebb jelentőségű ügyekben irat­előkészítés volt a feladata. Mauks alkalmazottait rendszeresen meghívta vasárnap ebédre, így találkozott Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán, aki az apától - jó humorérzékkel - hivatalos kérvényben kérte meg a lánya kezét. Hasonló formában kapott elutasító választ, míg 1873. július 13-án Pesten titokban összeházasodtak. Született egy fiuk, aki néhány napos korában elhunyt- A nagyon szerény egzisztenciával rendelkező író később elvált feleségétől, hogy ne vigye magával az ő nehéz helyzetébe. A fővárosban aztán a Tót atyafiak és A jó palócok meghozza Mikszáth számára a hírnevet, s ezzel együtt az egzisztenciát. Sűrű levélváltásokat követően újra feleségül veszi Mauks Ilonát. A jegygyűrűn két dátum áll: 1873. és 1882. Mikszáth Kálmánnak és Mauks Ilonának három fiúgyermeke születik, együtt élik meg öregségüket. B.G. nie az életének valamennyi viszonylatában: gyerekek, színház, hitves... - Ez az egyensúly talán a legfontosabb. Ha könyvet kel­lene írnom erről - nem lesz könyv, elhatároztam - akkor annak az lenne a címe: ..., mint a mesében. Én szeren­csésnek vallom magam, de nagyon sokat dolgoztam ezért a szerencséért. Bókokkal nem tudok mit kezdeni, fiúsít ez a pálya. A színész egyedül van, először teljesen egyedül van a szereppel. Mellette áll az író, a rendező, a társak, de végső soron egyedül van. Boldog le­hetek, hogy ezt adta a sors, de sosem éreztem munkának, sokkal inkább mesterségnek tartom. A művészet - azt más ítéli meg, más nevezi annak, én mesterségnek nevezem. Egy véget nem érő tanulás, mert sohasem tudjuk meg, hogy mikor tanultuk meg. Es ebben nekem társam a párom, aki - mondjuk ki - huszon­kilenc éve Huszti Péter. Az én generációmhoz tartozó nők mind szültek, s úgy vélem, hogy a gyerekek léte tanít min­ket, ezért általuk többek va­gyunk. A gyermekeim ben­nem természetesen elsősor­ban a mamát látják, szellem­társ és játszótárs vagyok nekik, a közös kalandjainknak az a különös tartalma, hogy nem eshet meg mással, csak ve­lünk. Egyébként elég nehéz az életük, mint általában a mai húsz-, harmincéveseknek. Amikor azt látni, hogy min­den, ami minőség, képtelen szembeszállni az életnek azzal a részével, ami árad a do­bozból, amit televíziónak hív­nak. - Valóban, nagyon keveset látni benne azt a nemes tar­talmat, amiről ön beszél... - A rohadt televízió - szó szerint - a mocskot táplálja, a magyarságőrzéssel szemben. Sztárokat faragnak níman­dokból, útszéliekből, rablók­ból. Arra gondolok, ezt már csak egy tollvonással lehetne megszüntetni, ez volna a dol­ga a politikának, amit nem tesz. Egyetlen üzenetem van a fiatal generációnak: legyen befogadója annak, amit az is­kolában a tanárától, a szín­házban a színésztől hall, ne­künk kötelességünk őrizni a magyar kultúrát. blahő gabriella Vénusz és Mars Bemutató harcászati gyakorlatot tartottak a Csongrád megyei lakta­nya mellett, operatőrök és fotóriporterek között kúsztak-másztak, szö­kelltek a terepszín ruhás magyar katonák, elpukkant egy füstbomba, és a ciklámenszínű, fojtó szagú felhőből előbukkant előttünk, újság­írók előtt egy harcos. Első pillantásra nem volt rajta semmi különös. Aztán mégis szinte egyszerre horkant fel néhány kolléga a fa hűvösé­ben. Nem akarták elhinni, amit látnak: egy nő kúszott velünk szem­ben, ránk szegezve a fegyvert. Ijesztő volt, vagy inkább félelmetes, an­nak ellenére, hogy közben láthattuk, szép az arca és - amennyire a te­repszín ruha látni engedi az ilyesmit - csinos is. A parancsnok, aki a gyakorlat mozzanatait magyarázta, komolyan jegyezte meg, hát igen, elfelejtette mondani, ebben a csapatban nők is vannak, szerződéses katonák. Ne gondoljuk, hogy könnyebb dolguk van, mint a férfiaknak. Mindez a kilencvenes évek közepén történt, amikor azt írták a nőna­pi köszöntőkben, hogy az ember eredendően földön kívüli lény: a férfi­ak a hadistenről elnevezett Marsról jöttek, a nők viszont a Vénuszról, ezért viselkednek annyira másként Egy hivatásos nőpolitikus pedig azt nyilatkozta, hogy kimaradtak a nők a rendszerváltásból, ami nem is csoda, hiszen, miközben a rendszerváltó pártok férfi tagjai egymás­sal tárgyaltak, a nők a kávét főzték nekik az irodák teakonyháiban. Azokról pedig, akik végül elérik kitűzött céljukat, könnyű eldönteni, hogy tényleg nőként boldogultak-e, vagy inkább férfiimitátorként.. Azt, hogy ebben mennyi volt és mennyi maradt mostanra az Igazság, bárki eldöntheti, ha megnézi a magyar politikusok népszerűségi listá­ját, a parlamentet, vagy éppen az önkormányzatok képviselő-testüle­teinek összetételét. Esetleg emlékszik arra, hogy amikor egy koalíciós vitában az egyik férfi politikus azt javasolta nő ellenfelének, hogy néz­zen a saját borotválkozótükrébe, azt a férfit egy emberként nevezte bárdolatlan bunkónak a magyar politikai elit, ami a lövészárokásás közepette figyelemre méltó, szimpatikus, és természetes megnyilvá­nulás volt. És közben tudni lehetett, hogy a mundért Is egyre többen veszik föl. Örülnék, ha legközelebb nőnapra hívnának meg a laktanyába. Megható, lefegyverző lehet, ahogy a NATO-kompatibilis ha­digépezet megnyilvánul, nőnap alkalmából. Ahogy ezt meg­köszönik. Ahogy például egy parancsnok komolyan elmondja, jó, hogy itt vannak közöttük a nők, ugyanakkor, egyelőre mégsem félti ezt a szakmát az elnőiesedéstől. BAKOS ANDRÁS Nőnapi rólunk írták „Hogy vágyunk valakire, és szeretjük, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél. Rátalálunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem tud­juk elhagyni többé. Mindig vágyunk rá, újra meg újra. Testének hamva, amely ezt a gyógyíthatatlan szerelmi bajt előidézi. S még másvalami is, ami megmagyarázhatatlan: a lelke." (ANATOLE FRANCÉ) g£*) TELEFONÁLJON OLCSÓN! Km^mmmmmk Phone m m INSTANT • H ' Harc a férfidominancia ellen Forradalmi hangulat uralkodik Hollywoodban: színésznők egy csoportja fellázadt a filmes világ férfidominanciája ellen. Nem csak az iraki háború ügye osztja meg mostanában a fil­mes világot: pár héttel az Os­car-díj átadása előtt színész­nők egy csoportja akciót szer­vez, hogy felhívják a figyelmet a hollywoodi férfidominanciá­ra. Még a washingtoni szená­tus összetétele is demokrati­kusabb, mint az Oscar-zsűrié - véli a (színész) női egyenlősé­gért küzdő Guerilla Girls cso­port. Az amerikai törvényho­zásban ugyanis száz emberből 14 hölgy, viszont egész Holly­woodban csak négy százalékra tehető a női rendezők és pro­ducerek aránya. Megvizsgál­ták az Oscar-jelölések listáját és a zsűri tagjait: elvétve for­dult csak elő nő, kis túlzással azt lehet mondani, hogy a leg­jobb színésznő kategóriáján kívül szinte csak férfiak szere­pelnek mindenhol. Ez a XXI. században szégyenletes és tarthatatlan, vélik. F.Á.

Next

/
Thumbnails
Contents