Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-06 / 55. szám

Csütörtök, 2003. március 6. BIZALMASAN 9 LEVÉLFÉLE Boldogság Te boldog vagy, mama?" kérdezte egyszer legnagyobb gyermekem, Tamás. Gondolom, azt várta, hogy mint mindig, gyorsan választ kap a kérdésére. És feltétlen igent, mert épkézláb családoknál a kisgyerek csupa jót képzel a szüleiről. Egyszer, nem sokkal fenti kérdése előtt azt játszottuk, én most riporter vagyok, és faggatom őt a mamájáról. Remekül alakítottuk szerepünket, olyannyira, hogy tényleg úgy beszélt rólam, mintha nem Is én lettem volna a bőrömben. Elmondása alapján én voltam a legszebb és a legjobb szőkés-barnás hajú, akinek azért volt egy kis szépséghibája. "Az én anyukám sokszor mosolyog, de olyankor is szomorú a szeme" indokolta a bibit. Ebből okulva éreztem, baj lesz mindenképp a válasszal. Ha azt mondom, igen, joggal kérdezi, akkor miért szomorú a szemed? Azt meg nem mondhatom, hogy nem, mert egyrészt nem teljesen igaz, másrészt, hogyan is szomoríthatnám a kicsi szívét? Addig-addig gondolkodtam, hogy ráunt a gyerek, és a maga hatéves bölcsességévei megállapította: "Nagyon bonyolult dolog lehet a boldogság." Bólintottam, bizony az. Olyannyira, hogy gondban lennék ma is, ha gyors és frappáns választ kéne adni a kérdésre, ml a boldogság? Az a furcsa, bizsergető melegség talán, ami olykor a legváratlanabb helyzetekben felkúszik az ember szívéig, s valami kimondhatatlan jó érzéssel tölti el? Majd harminc éve élek a fővárosban, de valahányszor átmegyek valamelyik hídján, a jól Ismert kép láttán mindig ezt érzem. Ha reggelente apró, puha puszikkal nógattam ébredésre őt, majd később a húgait, ugyanez a melegség öntött el, amikor kinyitották a szemüket, és rám mosolyogva átkulcsolták a nyakamat. Most, hogy a legkisebb is kajla kamasz már, ez a reggeli szertartás hiányzik a legjobban azokból az időkből. Az unokákkal talán újra átélem, igaz, velük ez már nem lesz mindennapos rituálé. Lehetne persze, játszom el a gondolattal, csakhogy ahhoz együtt kellene éljünk. Emlékszem, kisgyerekkorom óta az volt minden vágyam, hogy egy nagy-nagy házban mind együtt lakjunk, akik szeretjük egymást. Anyámék és nagyszüleim, Mamuka ésTatuka, és persze a nagynéném, akinek ugyan a férjét nem nagyon kedveltem, de Éviké kedvéért elviseltem volna valahogy. Tovább álmodozva már azt is láttam, hogy a leendő gyerekeim milyen boldogan rohangálnak nagyiéktól a dédiékhez, és tovább, ahol gyerekzsibongás soha nem verte fel a csendet. A nagy házból máig nem lett semmi. Sok pénz kellett volna hozzá, Szolnokot sem lehetett Budapestre tolni, és lassan-lassan egyedül maradok, az egykori gyerek. Már csak az utánam jövőkkel, az ő családjukkal válhat valóra ez az egész életemet végigkísérő álom. De ahogy telnek-múlnak az évek, szelíd beletörődéssel látom, mily sok akadály tornyosul a megvalósulás elé. Mindezek most, főzés közben villantak fel bennem. A csülkös bableves és a szilvalekváros barátfüle után elmosogattam - immár harmadszor - egy halomnyi edényt, és úgy gondoltam, összeütöm gyorsan a holnapi ebédet is. Mire a zsenge zöldborsóból kedvenc főzelékünk lett, eszembe jutott, megint egy hadseregnek való mennyiség készült mindenből. Hát persze, Itthon van a legnagyobb is, csomagolok hát neki mindenből. Nyolc éve nem eszik már a főztömből, a főzelékeket nemigen tudja pótolni máshol. Teleraktam három-három egyadagnyl dobozt, a hetedikbe a barátfüle került, s elégedetten szemléltem a telepakolt asztalt. Boldogan gondoltam rá, milyen jóízűen kanalazza majd a főztömet. A múltkor is csöngött a telefon, s ő szólt bele országhatárnyi távolságból: "Épp a főzelékedet eszem, Mami, fel Is hívtalak telefonon, hogy megmondjam, nagyon finom... Most sietek, szia!" BAYER ILONA DEPRESSZIÓ HELYETT GYES A NAGYINAK Vigyázni a pici unokára A családi munkamegosztás megváltoztatására új lehetőség adódott, néhány napja érvényes az új rendelet, miszerint a nagymama is elmehet gyesre. Manapság ezáltal is több szó esik, s kell is, hogy essék, az idősödő emberek helyzetérői. Gerontológusok, pszichiáterek szerint a nyugdíjba menés nemcsak az aktív, pénzkereső tevékenység megszűnését jelenti, de feltétlenül életmódváltással is jár, s ez sokaknak okoz problémákat. Különösen akkor, ha nem kíséri pozitív életszemléleti váltás. A nyugdíjba vonulást lehet akár lelki traumaként is megélni: a gondolkodásban, önértékelésben sokan ráállnak a vakvágányra, s úgy vélik, „én már nem érek annyit, mint régebben, rám már nincs szükség, felesleges lettem, nem tudom magam mivel elfoglalni". Az önleértékelés, az unatkozás következményeként egyeseknél jön a depresszió. Másoknál a tespedés vagy belőle kitörésként a „konyhai kiélés", azaz a már életcélkénti fözöcskézés, evés, ivás, hízás - következményeként (főleg ha a testmozgás is kevés) jön a magas vérnyomás, a cukorbetegség és egyéb bajok kialakulása. A kapcsolatait leépítő, bezárkózó idősödő ember, aki már szinte sehová sem jár, nem kap elég információt és pozitív ingert a környezetétől, beszűkül, a perifériára szorul. S a családja által is elhanyagoltnak érzi magát, úgy véli, a gyerekei, rokonai sem törődnek vele, nekik sem kell már. Ha nem így van is, ezt a gondolatmenetet, érzésvilágot erősíti magában, duzzogó, elkeseredett lesz, belebújik a tévébe, megbetegszik, tehetetíennek érzi magát. Pedig csak szembe kellene nézni a tényekkel, s némi házastársi, családi, baráti segítséggel meg kellene tölteni tartalommal a nyugdíjas napokat. Azzal a határozott, pozitív életfelfogással, hogy a pénzkereső munkából való kiválás nem Az idősödő nagyi szellemi frissességét fokozza az unokára való figyelés. Fotó: MTI egyenlő a fizikai, szellemi leépüléssel. Az öregkorba vezető, átmeneti évekbe még nagyon sok minden belefér - ahogyan ennek példáit is lehet látni. S nem csak irigyelni kell a nyugati nyugdíjast, hanem eltanulni tőle a példát, miként is tudja derűssé, tartalmassá tenni hétköznapjait. Higgyük el, hogy ez nem pusztán pénzkérdés! A hozzáállás is nagyon fontos. Meg a családi segítő szándék. Azokban a famíliákban jobb a nyugdíjas nagyszülőknek, ahol számítanak rájuk. Ahol a családi munkamegosztás éppen azért alakul át, hogy a nagymama vagy a nagypapa szabad energiáit és időit is ki lehessen használni (ez a kihasználás persze nem egyenlő a kizsákmányolással). Ahol a nagyszülőket például bevonják a gyermeknevelésbe. Az unokák gondozásával, felvigyázásával megbízott nagyapák és nagymamák a feladatok által valóságos éltető impulzusokat kapnak. Ennek felismeréséből is született a szociális törvény minapi módosításával az a lehetőség, hogy pl. a nagymama is mehet gyesre. Mert az, hogy valaki eléri a nyugdíjkorhatárt, nyilvánvalóan nem jelenti azt, olyan öreg már, hogy elfeledte volna, miként kell etetni, tisztába tenni, levegőztetni egy apróságot. Sőt az idősödő nagyi szellemi frissességét fokozza a pici unokára való figyelés, fizikai állóképességét edzik a kicsik körüli munkák. Lelkét erősíti a felelősségtudat, s a „lám, szükség van még rám" érzése, meg a sok szeretetenergia, amit ad és kap. Akárha gyes nélkül is, alkalmi unokázással is. Azzal például, hogy a nagyszülő viszi-hozza oviba a kicsit, kíséri edzésre, délutáni táncórára, szakkörre a kisiskolást, segíti a tanulásban még a nagyobbakat is. Vagy közös programként együtt mennek moziba, sétálni, játszótérre, állatkertbe, kirándulni. Mindenkinek hasznára válhat. SZABÓ MAGDOLNA Anastacia életmentő mellműtéte A markáns hangú énekesnőt februárban hétórás műtéttel mentették meg az életveszélyes betegség karmaiból. A műtétet végző sebész szerint a melldaganat időbeni felfedezése és eltávolítása megmentette Anastacia életét. Ha csak egy hónappal is később fedezik fel betegségét, gyógyulása kétségesebb lett volna. A melldaganat eltávolítását és melle rekonstrukcióját célzó műtét után gyógyulási esélyei jók. Rajongóinak küldött üzenetében a sztár azt mondta, betegségével való küzdelme megtanította, mennyire fontos a megelőzést célzó mammográfiás vizsgálat. g örömteli nap A családtagok hét közben keveset látják egymást, s mikor eljön a szombat, akkor sok nő szükségét érzi egy kis pihenésnek, míg a férjek szívesen leruccannak a közeli kiskocsmába, hogy találkozzanak a haverokkal. Ugye ismerős a helyzet? Vannak pár-, munka- és baráti kapcsolataink, de bizony egyre kevesebb időt töltünk együtt. Pedig az egymásnak szerzett kellemes élmények elmélyítik a párkapcsolatot, megszilárdítják a házasságot. Boldogabbá és egészségesebbé tesznek bennünket. Hogyan is tudnánk egy kicsit feldobni a hétvégéket? Először is vasárnap maradjunk a szokásosnál egy órával tovább az ágyban. Az ébresztőórát mondjuk csak reggel tízre állítsuk be. A napot pedig egy jó nagy nyújtózkodással kezdjük. A zuhanyzáshoz ezúttal hívjuk meg partnerünket is. Semmi sem szexisebb, mint segédkezni a másik testének letisztításában. A tusfürdő illata sem elhanyagolandó faktor, a szivacsról, a gyengéd keféről nem is beszélve. A törülközés után jöhet egy kellemes testápoló, majd férfiaknál a borotválkozás. Talán meglepő, de a reggelit jó, ha egy pohár langyos vízzel kezdjük, amibe tegyünk egy kis citromlevet. Ez nagyban elősegíti a szép bőr és a jó gyomor kialakulását. Esetleg italként gyógytea is szóba jöhet. Főtt tojás, barna kenyér és narancslé dukál reggelire. Persze ha közben kis katonákkal kínáljuk társunkat, akkor az étvágyunk csak nőhet. Ezután következhet a tévéműsor közös áttanulmányozása és egy kellemes film kiválasztása. Iktassunk be egy jóleső kis sétát is a programunkba, sőt, talán a legjobb az lenne, ha levinnénk egy labdát is, s ha van pálya, egy kicsit játszanánk. Rossz idő esetén egy félórás diszkótánc is megteszi. Utána nézegessük át az újságot, s közben azon versenyezzünk, ki találja a legmeghökkentőbb sztorit. A lábápolást tudnánk ajánlani a következő teendőként. Illatosított meleg vízben áztassuk egy ideig lábunkat, majd következhet a körömvágás, a lábbalzsam. A férfiak is remekül tudnak női körmöket lakkozni. Mire mindezek végére érünk, épp ideje lesz falatozni egy keveset. Krumpli, tejes kukorica, müzli, hús, tejtermékek, sajt, szardínia, tonhal és csirke szerepeljen az étlapon, amit gyümölccsel koronázzunk meg. Ezután jöhet egy kis társasjáték, sakk vagy kártyázás. A reggel kiválasztott filmet pedig egymás ölébe kuporodva, egy kellemes, meleg pamlagon kövessük figyelemmel. Ja, hogy közben senki sem főzte meg a vasárnapi ebédet és fut az egész háztartás? Van, aki törődik a kicsiségekkel is? VALERIE Nők egy fedél alatt MUNKATÁRSUNKTÓL A modern kínai próza öt jeles képviselője mutatkozik be az Európa Kiadó gondozásában megjelent Nők egy fedél alatt című kötetben. A kulturális forradalmat követő időszakban megjelent egy új gondolkodású, világirodalmi tájékozottságú, fiatal írónemzedék, amelynek művei a kínaiak életében, gondolkodásában végbement alapvető változásokat tükrözik. Újszerű, igényes irodalmi alkotások születtek, különféle nyugati és szellemi áramlatok hatnak azóta is. A kötetben tematikai és stílusbeli sokszínűség jellemzi az írókat, akiknek nem egy műve Európában és Amerikában is feltűnést keltett és a filmvásznon is népszerű lett. Az egyik történetben egy fiatal diáklány apja halála miatt belekényszerül egy „házasságba": egy ötvenéves kereskedő veszi házába felesége és két ágyasa mellé negyediknek. A nők csak játékszerek ebben a környezetben, életük egyetlen célja, hogy magukra vonják a ház urának figyelmét, és fiút szüljenek neki, mert akkor kúnyvarunftz viszonylagos kényelemben élhetik életüket. És aki vét a tradíciók ellen, arra a „halálkút" vár... A nagyvárosi kispolgárok szüntelen hajszája és küzdelme jelenik meg egy másik kisregényben. A folytonos harc tönkreteszi a mindennapok szépségét. A férj a legegyszerűbbnek tűnő dolgokat sem képes elintézni, mert nem látja át, hogyan működik a rendszer. H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu