Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-06 / 55. szám

Csütörtök, 2003. március 6. BIZALMASAN 9 LEVÉLFÉLE Boldogság Te boldog vagy, mama?" ­kérdezte egyszer legnagyobb gyermekem, Tamás. Gondolom, azt várta, hogy mint mindig, gyorsan választ kap a kérdé­sére. És feltétlen igent, mert épkézláb családoknál a kisgye­rek csupa jót képzel a szüleiről. Egyszer, nem sokkal fenti kér­dése előtt azt játszottuk, én most riporter vagyok, és fag­gatom őt a mamájáról. Remekül alakítottuk szerepünket, olyannyira, hogy tényleg úgy beszélt rólam, mintha nem Is én lettem volna a bőrömben. Elmondása alapján én voltam a legszebb és a legjobb sző­kés-barnás hajú, akinek azért volt egy kis szépséghibája. "Az én anyukám sokszor mosolyog, de olyankor is szomorú a szeme" ­indokolta a bibit. Ebből okulva éreztem, baj lesz mindenképp a válasszal. Ha azt mondom, igen, joggal kérdezi, akkor miért szomorú a szemed? Azt meg nem mondhatom, hogy nem, mert egyrészt nem teljesen igaz, másrészt, hogyan is szomoríthatnám a kicsi szívét? Addig-addig gondolkodtam, hogy ráunt a gyerek, és a maga hatéves bölcsességévei megállapította: "Nagyon bonyolult dolog lehet a boldogság." Bólintottam, bizony az. Olyannyira, hogy gondban lennék ma is, ha gyors és frappáns választ kéne adni a kérdésre, ml a boldogság? Az a furcsa, bizsergető melegség talán, ami olykor a legváratlanabb hely­zetekben felkúszik az ember szívéig, s valami kimondhatatlan jó érzéssel tölti el? Majd harminc éve élek a fővárosban, de valahányszor átmegyek valamelyik hídján, a jól Ismert kép láttán mindig ezt érzem. Ha reggelente apró, puha puszikkal nógattam ébredésre őt, majd később a húgait, ugyanez a melegség öntött el, amikor kinyitották a szemüket, és rám mosolyogva átkulcsolták a nyakamat. Most, hogy a legkisebb is kajla kamasz már, ez a reggeli szertartás hiányzik a legjobban azokból az időkből. Az unokákkal talán újra átélem, igaz, velük ez már nem lesz mindennapos rituálé. Lehetne persze, játszom el a gondolattal, csakhogy ahhoz együtt kellene éljünk. Emlékszem, kisgyerekkorom óta az volt minden vágyam, hogy egy nagy-nagy házban mind együtt lakjunk, akik szeretjük egymást. Anyámék és nagyszüleim, Mamuka ésTatuka, és persze a nagynéném, akinek ugyan a férjét nem nagyon kedveltem, de Éviké kedvéért elviseltem volna valahogy. Tovább álmodozva már azt is láttam, hogy a leendő gyerekeim milyen boldogan ro­hangálnak nagyiéktól a dédiékhez, és tovább, ahol gyerekzsibongás soha nem verte fel a csendet. A nagy házból máig nem lett semmi. Sok pénz kellett volna hozzá, Szolnokot sem lehetett Budapestre tolni, és lassan-lassan egyedül maradok, az egykori gyerek. Már csak az utánam jövőkkel, az ő családjukkal válhat valóra ez az egész életemet végigkísérő álom. De ahogy telnek-múlnak az évek, szelíd beletörődéssel látom, mily sok akadály tornyosul a megvalósulás elé. Mindezek most, főzés közben villantak fel bennem. A csülkös bableves és a szilvalekváros barátfüle után elmosogattam - immár harmadszor - egy halomnyi edényt, és úgy gondoltam, összeütöm gyorsan a holnapi ebédet is. Mire a zsenge zöldborsóból kedvenc főzelékünk lett, eszembe jutott, megint egy hadseregnek való mennyiség készült mindenből. Hát persze, Itthon van a legnagyobb is, csomagolok hát neki mindenből. Nyolc éve nem eszik már a főztömből, a főzelékeket nemigen tudja pótolni máshol. Teleraktam három-három egyadagnyl dobozt, a hetedikbe a barátfüle került, s elégedetten szemléltem a telepakolt asztalt. Boldogan gondoltam rá, milyen jóízűen kanalazza majd a főztömet. A múltkor is csöngött a telefon, s ő szólt bele országhatárnyi távolságból: "Épp a főzelékedet eszem, Mami, fel Is hívtalak telefonon, hogy meg­mondjam, nagyon finom... Most sietek, szia!" BAYER ILONA DEPRESSZIÓ HELYETT GYES A NAGYINAK Vigyázni a pici unokára A családi munkamegosztás megvál­toztatására új lehetőség adódott, né­hány napja érvényes az új rendelet, miszerint a nagymama is elmehet gyesre. Manapság ezáltal is több szó esik, s kell is, hogy essék, az idősödő emberek helyzetérői. Gerontológusok, pszichiáterek szerint a nyugdíjba menés nemcsak az aktív, pénz­kereső tevékenység megszűnését jelenti, de feltétlenül életmódváltással is jár, s ez sokaknak okoz problémákat. Különösen akkor, ha nem kíséri pozitív életszemléleti váltás. A nyugdíjba vonulást lehet akár lel­ki traumaként is megélni: a gondolkodás­ban, önértékelésben sokan ráállnak a vak­vágányra, s úgy vélik, „én már nem érek annyit, mint régebben, rám már nincs szükség, felesleges lettem, nem tudom magam mivel elfoglalni". Az önleértékelés, az unatkozás következményeként egye­seknél jön a depresszió. Másoknál a tespe­dés vagy belőle kitörésként a „konyhai ki­élés", azaz a már életcélkénti fözöcskézés, evés, ivás, hízás - következményeként (fő­leg ha a testmozgás is kevés) jön a magas vérnyomás, a cukorbetegség és egyéb ba­jok kialakulása. A kapcsolatait leépítő, be­zárkózó idősödő ember, aki már szinte se­hová sem jár, nem kap elég információt és pozitív ingert a környezetétől, beszűkül, a perifériára szorul. S a családja által is elha­nyagoltnak érzi magát, úgy véli, a gyere­kei, rokonai sem törődnek vele, nekik sem kell már. Ha nem így van is, ezt a gondo­latmenetet, érzésvilágot erősíti magában, duzzogó, elkeseredett lesz, belebújik a té­vébe, megbetegszik, tehetetíennek érzi magát. Pedig csak szembe kellene nézni a té­nyekkel, s némi házastársi, családi, baráti segítséggel meg kellene tölteni tartalom­mal a nyugdíjas napokat. Azzal a ha­tározott, pozitív életfelfogással, hogy a pénzkereső munkából való kiválás nem Az idősödő nagyi szellemi frissességét fokozza az unokára való figyelés. Fotó: MTI egyenlő a fizikai, szellemi leépüléssel. Az öregkorba vezető, átmeneti évekbe még nagyon sok minden belefér - ahogyan ennek példáit is lehet látni. S nem csak irigyelni kell a nyugati nyugdíjast, hanem eltanulni tőle a példát, miként is tudja derűssé, tartalmassá tenni hétköznapjait. Higgyük el, hogy ez nem pusztán pénz­kérdés! A hozzáállás is nagyon fontos. Meg a családi segítő szándék. Azokban a famíliákban jobb a nyugdíjas nagyszü­lőknek, ahol számítanak rájuk. Ahol a családi munkamegosztás éppen azért alakul át, hogy a nagymama vagy a nagy­papa szabad energiáit és időit is ki le­hessen használni (ez a kihasználás persze nem egyenlő a kizsákmányolással). Ahol a nagyszülőket például bevonják a gyer­meknevelésbe. Az unokák gondozásával, felvigyázásával megbízott nagyapák és nagymamák a feladatok által valóságos éltető impulzusokat kapnak. Ennek fel­ismeréséből is született a szociális tör­vény minapi módosításával az a lehe­tőség, hogy pl. a nagymama is mehet gyesre. Mert az, hogy valaki eléri a nyugdíj­korhatárt, nyilvánvalóan nem jelenti azt, olyan öreg már, hogy elfeledte volna, miként kell etetni, tisztába tenni, leve­gőztetni egy apróságot. Sőt az idősödő nagyi szellemi frissességét fokozza a pici unokára való figyelés, fizikai állóképes­ségét edzik a kicsik körüli munkák. Lelkét erősíti a felelősségtudat, s a „lám, szükség van még rám" érzése, meg a sok sze­retetenergia, amit ad és kap. Akárha gyes nélkül is, alkalmi unokázással is. Azzal például, hogy a nagyszülő viszi-hozza oviba a kicsit, kíséri edzésre, délutáni táncórára, szakkörre a kisiskolást, segíti a tanulásban még a nagyobbakat is. Vagy közös programként együtt mennek mo­ziba, sétálni, játszótérre, állatkertbe, ki­rándulni. Mindenkinek hasznára válhat. SZABÓ MAGDOLNA Anastacia életmentő mellműtéte A markáns hangú énekesnőt februárban hétórás műtéttel mentették meg az életveszé­lyes betegség karmaiból. A műtétet végző sebész szerint a melldaganat időbeni felfede­zése és eltávolítása megmen­tette Anastacia életét. Ha csak egy hónappal is később fede­zik fel betegségét, gyógyulása kétségesebb lett volna. A mell­daganat eltávolítását és melle rekonstrukcióját célzó műtét után gyógyulási esélyei jók. Rajongóinak küldött üzeneté­ben a sztár azt mondta, beteg­ségével való küzdelme megta­nította, mennyire fontos a megelőzést célzó mammográ­fiás vizsgálat. g örömteli nap A családtagok hét közben keveset látják egymást, s mikor eljön a szombat, akkor sok nő szükségét érzi egy kis pihenés­nek, míg a férjek szívesen leruccannak a közeli kiskocsmába, hogy találkozzanak a haverokkal. Ugye ismerős a helyzet? Vannak pár-, munka- és baráti kapcso­lataink, de bizony egyre kevesebb időt töltünk együtt. Pedig az egymásnak szer­zett kellemes élmények elmélyítik a pár­kapcsolatot, megszilárdítják a házassá­got. Boldogabbá és egészségesebbé tesz­nek bennünket. Hogyan is tudnánk egy kicsit feldobni a hétvégéket? Először is vasárnap maradjunk a szokásosnál egy órával tovább az ágyban. Az ébresztőórát mondjuk csak reggel tízre állítsuk be. A napot pedig egy jó nagy nyújtózkodással kezdjük. A zuhanyzáshoz ezúttal hívjuk meg partnerünket is. Semmi sem sze­xisebb, mint segédkezni a másik testének letisztításában. A tusfürdő illata sem el­hanyagolandó faktor, a szivacsról, a gyen­géd keféről nem is beszélve. A törülközés után jöhet egy kellemes testápoló, majd férfiaknál a borotválkozás. Talán meglepő, de a reggelit jó, ha egy pohár langyos vízzel kezdjük, amibe te­gyünk egy kis citromlevet. Ez nagyban elősegíti a szép bőr és a jó gyomor ki­alakulását. Esetleg italként gyógytea is szóba jöhet. Főtt tojás, barna kenyér és narancslé dukál reggelire. Persze ha köz­ben kis katonákkal kínáljuk társunkat, akkor az étvágyunk csak nőhet. Ezután következhet a tévéműsor közös áttanulmányozása és egy kellemes film kiválasztása. Iktassunk be egy jóleső kis sétát is a programunkba, sőt, talán a legjobb az lenne, ha levinnénk egy labdát is, s ha van pálya, egy kicsit játszanánk. Rossz idő esetén egy félórás diszkótánc is megteszi. Utána nézegessük át az újságot, s közben azon versenyezzünk, ki találja a legmeghökkentőbb sztorit. A lábápolást tudnánk ajánlani a kö­vetkező teendőként. Illatosított meleg vízben áztassuk egy ideig lábunkat, majd következhet a körömvágás, a lábbalzsam. A férfiak is remekül tudnak női körmöket lakkozni. Mire mindezek végére érünk, épp ideje lesz falatozni egy keveset. Krumpli, tejes kukorica, müzli, hús, tej­termékek, sajt, szardínia, tonhal és csirke szerepeljen az étlapon, amit gyümölccsel koronázzunk meg. Ezután jöhet egy kis társasjáték, sakk vagy kártyázás. A reggel kiválasztott filmet pedig egymás ölébe kuporodva, egy kellemes, meleg pam­lagon kövessük figyelemmel. Ja, hogy közben senki sem főzte meg a vasárnapi ebédet és fut az egész háztartás? Van, aki törődik a kicsiségekkel is? VALERIE Nők egy fedél alatt MUNKATÁRSUNKTÓL A modern kínai próza öt je­les képviselője mutatkozik be az Európa Kiadó gondo­zásában megjelent Nők egy fedél alatt című kötetben. A kulturális forradalmat köve­tő időszakban megjelent egy új gondolkodású, világiro­dalmi tájékozottságú, fiatal írónemzedék, amelynek mű­vei a kínaiak életében, gon­dolkodásában végbement alapvető változásokat tükrö­zik. Újszerű, igényes irodal­mi alkotások születtek, kü­lönféle nyugati és szellemi áramlatok hatnak azóta is. A kötetben tematikai és stílus­beli sokszínűség jellemzi az írókat, akiknek nem egy mű­ve Európában és Ameriká­ban is feltűnést keltett és a filmvásznon is népszerű lett. Az egyik történetben egy fiatal diáklány apja halála miatt belekényszerül egy „házasságba": egy ötvenéves kereskedő veszi házába fele­sége és két ágyasa mellé ne­gyediknek. A nők csak játék­szerek ebben a környezet­ben, életük egyetlen célja, hogy magukra vonják a ház urának figyelmét, és fiút szüljenek neki, mert akkor kúnyvarunftz viszonylagos kényelemben élhetik életüket. És aki vét a tradíciók ellen, arra a „ha­lálkút" vár... A nagyvárosi kispolgárok szüntelen haj­szája és küzdelme jelenik meg egy másik kisregény­ben. A folytonos harc tönk­reteszi a mindennapok szépségét. A férj a legegy­szerűbbnek tűnő dolgokat sem képes elintézni, mert nem látja át, hogyan műkö­dik a rendszer. H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu

Next

/
Thumbnails
Contents