Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-29 / 74. szám

Szombat, 2003. március 29. SZIESZTA II. TESTAMENTUM: „HÁLÁT ADOK A TEREMTŐNEK, HOGY AZ ORVOSI PÁLYÁRA HÍVOTT" osiá a /í a Szent Péter téren „Kezünk minden mozdulata a betegágynál csupa türelem, szelídség és kímélet legyen, és minden csak szeretetet leheljen" - írta nap­lójába a Dunakilitin született herceg dr. Batthyány-Strattmann László, akit szent életű orvosként, keresztény tanúságtevőként avattak bol­doggá a római Szent Péter téren. Batthyány-Strattmann László - az egyik legősibb magyar főnemesi csa­ládból - 1870. október 28-án szü­letett Dunakilitin. Tizennégyen vol­tak testvérek, a „kis Lacit" mint ele­ven, bátor és örökké mosolygós fiút emlegetik: „olyan volt ez a gyermek, mint a napsugár, alighogy felbukkant fürtös fejecskéje, máris mindenkit jókedvre derített". Hatéves volt, mi­kor a nagy dunai árvíz idején test­véreivel együtt csónakkal mentették őket a kastélyból Rajkáig, majd innen kocsival Köpcsénybe (Kittsee) vitték, amely életének egyik legfontosabb és legkedvesebb színtere lett. Nagyobb testvérével 1879-ben a jezsuiták kalksburgi kollégiumába került, ké­sőbb tanulmányait - szintén a je­zsuitáknál - Kalocsán folytatta. Ung­váron érettségizett 1890-ben. Az érettségi után asztrológiát, földmű­velést, filozófiát és kémiát tanult a bécsi egyetemen. Huszonöt éves, mi­kor elhatározza, hogy tanulmányait az orvosi szakon folytatja tovább. Általános orvosként 1900-ban szer­zett laureát. Közben egyik nyári szü­netben megismerte Coreth Mária Te­rézia grófnőt, akivel 1898. november 10-én, a bécsi Votivkirchében es­küsznek örök hűséget egymásnak. Boldogházasságukat tizenhárom gyermekkel áldotta meg a Teremtő. Dr. Batthyány-Strattmann László 1910-ben, saját költségén, korszerű­en felszerelt kórházat hozott létre Az új boldog, dr. Batthyány-Stratt­mann László életszentsége kialaku­lásában és fejlődésében fontos sze­repetjátszott a jezsuita, a ferences és a bencés szellem. Az ünnepi al­kalomból készült jellemzés szerint: a jezsuitáktól elsajátította a vallás iránti intellektuális érdeklődést, a feren­cesektől a derűs kedélyt, az egy­szerűséget, a bencésektől pedig a liturgikus műveltséget. A magyar ka­tolikusság büszke lehet arra, hogy a négy egyházi személy mellett ötö­dikként egy magyar laikust avattak boldoggá 2003. március 23-án. Köpcsényben, ahol mindennap 80-100 beteget látott el. A trianoni béke miatt, amikor 1920-ban Nyu­gat-Magyarország egy részét, így Köpcsényt is Ausztriához csatolták, Körmenden, a család birtokán te­lepednek le, ahol a kastély egyik szárnyában megalapította második kórházát. Időközben szemészetből tökéletesítette tudását, és dr. Bat­thyány-Strattmann László a „szegé­nyek orvosa" lett, aki nemcsak a beteg testét gyógyította, hanem apostoli lelkületével gondja volt az emberek lelki egészségére is. Tizen­négy hónapig tartó betegség után ­„szenvedéseiben egyesülve a ke­resztre feszített Krisztussal" - 1931. január 21-én Bécsben halt meg. A családi sírboltban Güssingben (Né­metújvár) helyezték örök nyugalom­ra. ORVOS, CSALÁDAPA, KERESZTÉNY Az életéről megjelent cikkekből, személyes beszámolókból, naplójá­ból kiderül, hogy dr. Batthyány­Strattmann László nemcsak kiváló orvos, hanem csodálatos családapa és tanúságtevő keresztény is volt, aki gyermeki nyitottsággal bízta magát az isteni gondviselésre, akit mérhe­tetlen buzgóság emésztett a lelkek megmentéséért. Aki alázatos volt és csak egyszerű eszköznek tekintette magát Isten kezében. Családapaként tizenhárom gyermeket nevelt fel fe­Dr. Batthyány-Strattmann László egy szombathelyi templom üvegablakán. leségével, igazi segítőtársával, aki mindenben, még az operációnál is mellette állt. A herceg családja köré­ben üdült fel, sokat játszott együtt gyermekeivel, saját kezűleg készített nekik játékokat. Esténként együtt imádkozták a családi rózsafüzért, fiaival közösen ministrált a szentmi­séken, felváltva ültek a harmónium­hoz, hogy énekükkel, muzsikájukkal szebbé tegyék Isten dicséretét. Naplójában hivatásáról ezt írta: „Kolosszális boldogság orvosnak len­ni, és ha ezerszer jönnék a világra, akkor sem kételkednék egy pillanatig sem: inkább legyek orvos betevő falat nélkül, mint felebarátomért semmit sem cselekvő gróf." A NAPI IMÁDSÁG Több emlékezés szól arról, hogy a hercegi pár délidőben - munkatár­saikkal együtt - elmondta az Úr­angyalát. Az imádság hangjai a ren­Magyar zarándokok is részt vettek a szegények orvosának boldoggá avatási szertartásán a vatikáni Szent Péter téren. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd delőből a váróterembe is kihallat­szottak. Ezenkívül dr. Batthyány­Strattmann László napi imaként sa­ját kérését is Isten elé vitte: „Imádlak végtelen Fönség, aki nekem az orvosi hivatást jelölted meg, s megadod ahhoz is a lehe­tőséget, hogy kórházat tartsak fenn a keresztény testvéri szeretet gyakorlására. Jöjj Szentlélek, vilá­gosíts meg ab­ban, ami hivatá­som teljesítésé­hez szükséges. Mennyei Atyám, áldj meg minden hozzám forduló és kórházamban fekvő beteget, add meg végtelen jó­ságodban leiküknek az örök élet és az irántad való mérhetetlen szeretet, valamint testi bajaik gyógyulását, amelyhez gyönge erőm segítségét kérik. A Te mindenhatóságod és sze­reteted pótolja mindazt, amit az én emberi gyöngeségem miatt nem tu­dok megtenni. Szűzanyám és Szent Erzsébet, kérlek, ti vigyétek kérése­met az isteni Üdvözítő elé!" A LEGNAGYOBB PRÓBATÉTEL Dr. Batthyány-Strattmann László életének legnagyobb megpróbálta­tása elsőszülött gyermeke, a 21 éves Ödön elvesztése volt. Annál is inkább, mert „az angyali tisztalelkű ifjú" sugárzott Istentől való telített­ségtől. A boldog édesapa figyelem­mel hallgatta gyermeke átszelle­mült harmóniumjátékát, figyelte törekvését az életszentség felé. A család szeme fénye máról holnapra megbetegedett. Az orvos apa aggó­dó és fájdalmas szívvel nézte fiát. Némán állt a műtőasztalnál, ami­kor kiderült: a vakbél és az egész hasüreg elgennyesedett. Előre látta azt a borzasztó kínt és a kérlelhe­tetlen halált, ami Ödönre várt. Amikor lezárta fia szemét, így szólt a halálos ágy mellett térdeplő sze­retteihez: „Most pedig menjünk a kápolnába és köszönjük meg Isten­nek, hogy Ödön eddig a miénk le­hetett." A temetésen erőt sugár­zott, arcát földöntúli öröm töltötte el. Szívében ott munkált a remény: Isten országában találkozni fog szeretett fiával. Erről naplójában így ír: „Fönn az égben megemléke­zik rólunk, és mi is mindig megem­lékezünk róla itt a földön, míg csak vele egyesülve nem dicsérjük majd örökké az Istent. Örömmel, hogy fiunk volt érett koráig, és fájdalom­mal, hogy elveszítettük. De csak rövid időre! Mert tovább siet az élet folyója az örök cél felé az élet szik­lái fölött, közeledik már a tenger, a cél, a végtelen, a végtelen örökké­valóság, Istennel egyesülve." A BOLDOGGÁ AVATÁS TÖRTÉNETE Halála után, 1944-ben a bécsi egy­házmegye már elindította dr. Bat­thyány-Strattmann László boldoggá avatási eljárását. A háborús körül­mények miatt az ügy félbeszakadt és jóval később, 1987-ben az eisenstadti (kismartoni) egyházmegye, Stefan László püspök vette át és az ausztriai kezdeményezéshez csatlakozott a szombathelyi egyházmegye is. Ekkor engedélyezte a szentté avatási kong­regáció, hogy a szegények orvosát hivatalosan is Isten szolgájának ne­vezzék. Az ügy posztulátorai, azaz a felperes római képviselői a Pápai Magyar Egyházi Intézet rektorai vol­tak. Az eljárásban nagy lépés 1992-ben történt, amikor kihirdették az erények hősies gyakorlására vo­natkozó dekrétumot. A befejező lé­pés dátuma 2002. július 5-e, ekkor hangzott el a csodás gyógyulásra vo­natkozó dekrétum. ZARÁNDOKLAT A HERCEG SÍRJÁHOZ Horváth József székesegyházi ka­nonok egyik szemét gyermekkorá­ban az akkor Körmenden élő dr. Batthyány-Strattmann László gyó­gyította meg. Az idős pap szerint szolgálatával a szegények orvo­saként emlege­tett herceg a krisztusi tanítást valósította meg: „Nyisd fel sze­meidet és láss!" Ezt nemcsak testi, hanem lel­ki értelemben is gondolta, ezért betegeitől „fizetség­ként" imát kért. - Közvetlen, meleg szavú ember volt. Egy alkalommal, mikor kezelé­sen feküdtem, benyitott a várószobá­ba és rákérdezett: „Na kis kőszegi, hogy vagy?" Máskor meg arról fagga­tott, tudok-e ministrálni. Majd hozzá­tett egy kis latin szöveget és megje­gyezte: „továbbra is légy jó minist­ráns, én is szívesen szolgálok a szent­misén" - emlékezett Horváth József és hozzátette: - Évről évre ellátogat­tam a herceg sírjához Güssingbe, a fe­rencesek kriptájába, ahol az ősi Bat­thyány család tagjai nyugszanak. A nyolcvanas évek elejétől a herceg sírja a templom előcsarnokában található, ahová mindenhonnan érkeznek az­óta is imádkozni, hálát adni a zarán­dokok. Magam is vezettem hozzá több alkalommal csoportokat. A haj­dani személyes kapcsolat ürügyén nagy-nagy örömmel üdvözlöm az ün­nepélyes boldoggá avatást. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA ÉS ÍRTA: GÜLCH CSABA „Alázatos volt és csak egyszerű eszköznek tekintette magát Isten kezében."

Next

/
Thumbnails
Contents