Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-20 / 66. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2003. MÁRCIUS 20. Négy év után ismét orvos vezeti a szegcdi önkormányzat egész­ségügyi osztályát. A szülész-nő­gyógyász és urológus főorvos át­fogó intézményfelmérést tervez. Eddig csak vívóként, ifjúsági ver­senyeken járt Szegeden, a várost kevéssé ismeri, mégis úgy dön­tött, otthagyja a karcagi kórhá­zat. Görög Tibor főorvos a beteg­ágy mellől jött a szegedi önkor­mányzat egészségügyi osztályá­nak vezetői székébe. A szü­lész-nőgyógyász és urológus or­vos azonban nemcsak a rende­lők, kórtermek világában járatos, nem ismeretlen számára az in­tézményvezetés, a közigazgatás sem, hiszen Karcagon 5 évig volt kórházigazgató-helyettes és két cikluson keresztül képviselő a karcagi önkormányzatban. - Egészségüggyel, szociálpoliti­kával, termálturizmussal foglal­koztam az önkormányzatban. Képviselőként sem hagytam abba az orvoslást. Naponta dolgoztam a kórházban a szülészeti osztá­lyon, illetve a rendelőintézetben az urológián - vázolja röviden karcagi pályafutását a főorvos. - Látta-e már a szegedi kórház urológiai osztályát? - vetem köz­be. - A napokban néztem meg a városi kórházat, s így személye­sen is meggyőződhettem arról, amiről eddig csak hallottam: az urológia és a pszichiátria nagyon rossz állapotban van, felújításuk sürgető. Ezért is örülök, hogy el­sőséget élvez a kórház rekonst­rukciója. Ebben az évben 1,5 milliárdos címzett támogatásra pályázunk a szegedi kórház fel­újításához. Amikor Görög Tibor elvállalta a szegedi egészségügyi osztály ve­zetését, még nem tudta, hogy a város szigorú gazdasági megszo­rításokat kénytelen bevezetni. Némi megkönnyebbülést csak az jelent számára, hogy mint mondja: a kórházakat és rende­lőintézetet nem érintik a meg­szorítások, hiszen ezeknek az in­tézményeknek a mindennapi működési költségeit az egészség­biztosító, nem pedig az önkor­mányzat fedezi. - Ahhoz, hogy átfogó képem legyen az irányításom alá tartozó intézményekről, felmérést vég­zünk, aminek célja a párhuza­mosságok csökkentése, illetve az összevonások lehetőségének fel­derítése a minél hatékonyabb működés érdekében. Az elemzé­sek ismeretében tudok majd pontos javaslatokat adni a város vezetésének az egészségügyi in­tézmények működésének racio­nalizálására. Amikor közbevetem, hogy az előző önkormányzat idején már készült egy átfogó intézmény­elemzés, nevezetesen a Fuzio­med nevéhez kapcsolódó kór­ház-rendelőintézet átvilágítása, Görög doktor megmutat egy irat­köteget, az ominózus átvilágítás anyagát. - Ezt is tanulmányozom, de az új felmérésre azért van szükség, mert az naprakész adatokat szol­gáltat. A főorvos az egészségügyi in­tézmények egységes informati­kai rendszerének kialakítását is tervezi, aminek nagy jelentősé­get tulajdonít a betegellátás szín­vonalának javításában. Az új vezető az egyetemmel és a megyei önkormányzattal is jó kapcsolat kialakítását, az együtt­működést segítő tárgyalásokat szorgalmazza. K.K. NÉVJEGY Görög Tibor 1958-ban Mezótúron született. 1983-ban szerzett diplomát Debrecenben, majd a karcagi kórház szülészeti-nőgyó­gyászati osztályán dolgozott. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem urológiai klinikáján 1989-től 3 évet töltött. Visszakerül­ve a karcagi kórházba szülész-nőgyógyászként és urológusként gyakorolta szakmáját. Két ciklusban önkormányzati képviselő volt a karcagi testületben. Ez év február elsejétől a szegedi önkor­mányzat egészségügyi osztályának vezetője. Elvált. Húszéves lá­nya a szegedi egyetemen tanul. Bebarangolta fél Ázsiát a tanonc Rátkai papucsosmester örökíti tudományát Görög Tibor főorvos a szegedi egészségügyi osztály új vezetője Betegágy mellől hivatalba Görög Tibor egységes informatikai rendszer kialakítását is tervezi. Fotó: Schmidt Andrea Nem magányos már munka közben Rátkai Sán­dor, a népművészet mestere. Munkácsi utcai műhelyében Sanyi bácsi a papucsosszakma for­télyaira oktathatja tanoncát, Ludányi Zsoltot, aki cikkünk hatására kapott kedvet a papucs­készítéshez. - Még a törököktől lestük el a papucskészítés mesterségét, évszázadokon át szegedi családok tu­catjai éltek meg a papucsosságból, de úgy tűnik, ha­lálommal ez a szép hagyomány is el fog tűnni a vá­rosból. Ilyen panaszos szavakat fogalmazott meg január végén Rátkai Sándor, a népművészet mestere, akit évek óta úgy emlegetnek: az utolsó szegedi papu­csos. S nem véletlenül volt nehéz a lelke Rátkai bá­csinak, ugyanis már évtizedek óta egyetlen olyan je­lentkező sem akadt, aki azért csöngetett volna felső­városi házába, hogy ellesse e szakma fortélyait. Ám egy hónapja megváltozott a helyzet - a Munkácsi ut­cai műhelyben immár ketten szorgoskodnak. - Igen jóravaló, derék gyerek nyitott rám és azt mondta, már pedig ő olvasta lapunkban, hogy ve­szélyben a papucsosság, hát akkor ő megtanulja ezt a szakmát. Elsőként a varrást tanítom meg neki, megy is már elég tűrhetően, csak az ujjai még nem mindig engedelmeskednek - mutatta be tanoncát, Ludányi Zsoltot Sanyi bácsi. Aztán egy-két perc alatt kiderült az is, hogy e kü­lönleges szakma tanulására igencsak különleges életutat bejárt fiatalember vállalkozott. - Valaha autószerelőnek tanultam, ám olajérzé­kenységem miatt nem sokáig bírtam a gépek mel­lett - mondta Zsolt, ki egyébként már 33 éves. ­Később a József Attila Tudományegyetemre jártam, ahol a tibeti nyelvet akartam elsajátítani. Egy év ta­nulás után négyfős expedíció tagjaként barangol­tam be Ázsiát, jártam Törökországban, Iránban, Pakisztánban, Nepálban, megkoszorúztam Körösi Csorna Sándor sírját Darjilingben. Aztán az élet úgy hozta, hogy voltam sofőr a postánál, áruterítő a kenyérgyárban, míg mostanság szociális segélyből élek - beszélt életéről a papucsostanonc. Majd el­mondta: e rövid idő alatt is beleszeretett ebbe a szakmába, s az a terve, hogy a lehető legtökélete­sebben elsajátítsa a mesterséget, majd egyszer saját műhelyt nyisson és a hagyományőrzés mellet saját megélhetését is biztosítsa. - Hallja, azt mondja a fiú, hogy beleszeretett a papucsosságba. Hát ez itt, kérem, a legfontosabb, ebből a srácból még lehet mester - mosolygott Rát­kai Sándor. Szóba került az is, hogy Szeged önkormányzata nemrégiben támogatást szavazott meg a papu­csosszakma hagyományainak megőrzésére. Sanyi bácsi szerint nagyon jó dolog, hogy ez szóba kerül­hetett, mert bizony minden forintra szükség van ahhoz, hogy új kellékekkel, szerszámokkal jobban felszereljék a műhelyt. - De én már innen ki nem mozdulok, ha valaki "még papucskészítést akar tanulni, jöjjön ide a Munkácsi utcába, egy fiatal számára még van hely - köszönt el tőlünk az idős mester, aki 89 évesen el­mondhatja magáról, éppen 76 esztendeje varrja már a híres szegedi papucsot. BÁTYI ZOLTÁN Rátkai Sándor a szegedi papucsosmester Ludányi Zsolt személyében sok év után talált magának „kisinast". Fotó: Karnok Csaba Népzenei csemege Campaniából A Budapesti Tavaszi Fesztivál után ma este 7 órától a Szegedi Nemzeti Színházban is bemu­tatkozik a világhírű nápolyi Nuova Compagnia di Canto Po­polare népzenei együttes. MUNKATÁRSUNKTÓL Campania tartomány köszönti Budapestet mottóval több neves olasz művészegyüttes is fellépett idén a Budapesti Tavaszi Feszti­válon. A Szegedi Olasz Kulturá­lis Központ szervezőmunkájá­nak is köszönhetően ma este 7 órától a szegedi közönség is lát­hatja a nápolyi Nuova Compag­nia di Canto Popolare (Új Népze­nei Társulat) La voce del grano ­Dél-Olaszország zenéje című kü­lönleges produkcióját a nagy­színházban. Közreműködik a Ruanai Táncegyüttes, az ütő­hangszereken játszó Alfio Antico Szicíliából, valamint a molisei Arche dudaegyüttes. A Nuova Compagnia di Canto Popolare a hatvanas évek végén alakult azzal szándékkal, hogy ápolja, életben tartsa és népsze­rűsítse az eredeti dél-olasz nép­zenét és népművészetet. Az együttes kiugró sikert aratott 1972-ben és 1974-ben a spoletói fesztiválon, s azóta rendszeres szereplője a legfontosabb európai és tengerentúli fesztiváloknak. Az együttes a koncerttevékeny­sége mellett színházi produkci­ókban is gyakran részt vesz. 2001-ben jelent meg a La voce del grano (A gabona hangja) cí­mű lemezük. Ezt az albumot a World Music Charts Europe új­ságírói a világ legjobb 20 CD-je közé sorolták 2002 januárjában. A Nuova Compagnia di Canto Popolare magyarországi vendég­szereplése során kiegészül Piero Ricci, Gianni Perilli és Ernest Carracillo mesterekkel, akiket a világ legvirtuózabb dudaművé­szeinek tartanak. A kiváló szicí­liai ütőhangszeres, Alfio Antico is fellép a produkcióban, akinek több mint 70 különböző méretű, saját készítésű, változatos tónu­sú dobja van. A Nuova Compag­nia di Canto Popolare ma esti szegedi produkciójában hagyo­mányos campaniai és nápolyi táncok is láthatók a commedia dell'arte álarcaival. Az előadásra még kaphatók belépők a Kele­men utcai színházi jegyirodában. Cinkéknek, verebeknek, légykapóknak Tavaszi fészekodú-készítés A tavasz a madárodú-készítés ideje. A kü­lönböző madarak különböző röpnyílását­mérőjű odúkat igényelnek. Fontos: az odú­ból ősszel akadálytalanul eltávolíthassuk az addigra parazitákkal „földúsuló" fészek­anyagot. És - mert közelít a fészekrakás! idő - fontos az odúk gyors kihelyezése is. Mint Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) megyei csoportjának titkára mondja: az odú röpnyí­lásátmérője a környéken előforduló, illetve megtelepíteni kívánt madarak méretéhez iga­zodjék. Kékcinegének 28 milliméter átmérő­jű odút raknak ki, széncinegének, mezei ve­rébnek 32-36 milliméteres átmérőjű odú va­ló, a seregély 42 milliméteres röpnyílást igé­nyel. (Egyébként az sem gond, ha házi veréb költözik be - nekik is kell „lakni" valahol! | Az említett röpnyílások kerekek. A rozsdafarkú­ak, légykapók számára téglalap alakú röpnyí­lás szükséges: az odúelőlap tetejéből levágunk egy 5-10 centi magasságú darabot. Fészek­anyagot nem kell az odúkba helyezni, ezt a madarak saját maguk gyűjtik. (Viszont a fész­ket ősszel mindenképpen szedjük ki az odú­ból és az áttelelésre készülő madárparaziták­kal együtt távolítsuk el. Fertőtlenítés, majd kiszárítás is ráfér az odúra, de aztán helyez­zük vissza eredeti helyére, mert a madarak te­lelésre is használhatják.) Az odút olyan ágra függesszük, mely kellően erős a megtartásá­hoz - vihar sem verheti le -, ugyanakkor macska nem tud közel férkőzni hozzá. S mi­lyen fából készülnek a madárodúk? A Madár­tani Egyesület nyárfadeszkát alkalmaz (fal­vastagsága legalább kétcentis), de keményfa is használható. Egyszerű szögeléssel is össze­erősíthetők a fészekodúfalak, de csavarozni is lehet. Jó, ha olajfestékkel lefestjük az odút, ez is gátolja, hogy a bejutott nedvesség megaka­dályozza a sikeres költést. Megéri a fészekodú-készítés: alig kerül pénzbe, s a ráfordítás sokszorosan megtérül: rengeteg káros rovart elfogyasztanak a meg­telepített énekesmadarak. f.cs. Körtvélyesen is elkel a mesterséges fészekodú. Fotó: Tésik Attila

Next

/
Thumbnails
Contents