Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-01 / 51. szám

Szombat, 2003. március 1. SZIESZTA IV. Az írásjelek és az ember Az például teljesen nyilvánvaló, hogy a legnőiesebb mondatvégi írásjel a kérdőjel. Finom, törékeny, lágyan elhajló íve a női test alakját Idézi, ráadásul a kérdés mint egzisztenciális megnyilvánulás, ugyancsak alapvetően jellemzi a nőt. Persze kérdez a férfi is. De amikor a férfi kérdez, akkor választ is vár, sőt a válaszok többségét elfogadja, majd újabb kérdéseket állít föl. Ellenben mi a nő kérdése, amikor megcsókolták a nyakát, megfogták a kezét, amikor írtak róla egy kardinális széphistóriát, amikor kimentették tíz, még nőtlen beduin fogságából, hm? A nő újbóli kérdése, miért. És nem adekvát, pontos, kimentő választ vár. Mert ha netán megkapja, újra elhangzik, miért, miért, miért. Sokan lenézik a pontot, mondván túlontúl egyszerű képződmény, gyorsan lezárja a témát, nincs humora, iróniája, öntudata. És hogy a pont valójában nincs is. Ez mondjuk Igaz, mert valóban meghatározhatatlan kiterjedés. Hiszen mekkora egy pont? Egy sejtnyi nagyság? Szeplő? Körzőhegy ejtette seb? Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy az egész világegyetem egyetlen pont, pontocska csupán. A világ egyetlen irdatlan pont, csakhogy nincsen előtte mondat. Nem mondtak semmit, de máris kirakta valami főerő a pontot. A pont olyan mondatvégi jel, aminek nincsenek elemei, részei és tartozékai. Ezért szoktuk volt mondani, pont és kész. Mégsem szabad lebecsülni a pont képességeit, de nem ám, mert a pontot könynyű izgalmasan fölhasználni irodalmi életben, szerelemben, vagy imádkozás közben. Például kérdő természetű mondatok végére lehet Illeszteni. Ilyeténképpen. Miért esik az eső. Miért szeretlek. Miért bántasz, istenem. A mondat jelentése máris változik, mert a jelentés, mint valami lánykendő, ott lebeg a kérdést és a megállapítást elválasztó kozmikumi szakadék fölött. De figyeljük csak meg, hogy egyetlen szóval Is milyen különleges jelentésben változásokat tapasztalhatunk az eltérő mondatvégi írásjelek alkalmazásával. Ugye, gyakran kérünk segítséget. Kell a segítség, isten, autómentő, gázszerelő, bank, a szomszéd, egy ismerős vezérigazgató, vagy egy másnemű, egy akármilyen másnemű. Ránk tör az egész világ, el akar emészteni, lelkünket tépi, valami nem működik, satöbbi. Némely vészes helyzetekben csupán egyetlen szó áll a rendelkezésünkre. Ez a szó így hangzik: Segítség. Hagyományosan persze felkiáltójellel használjuk. De milyen érdekesen, árnyaltan hangozhat imígyen: Segítség? Segítség? Segítség? És a dolog tovább cizellálható. Segítség?! Segítség?! Vagy ez a harmadik, számomra nagyon szimpatikus változat. Segítség. Segítség. Segítség. A felkiáltójel természetesen roppant férfias jel. Nem csak azért, mert alkatilag az erekció érdekfeszítő állapotára utal a maga szent nyersességében, hanem mert szenvedélye, akarnoksága, militáns jellege ugyancsak a férfi természetét idézi. Ráadásul feltalálók, felfedezők és kocsmafilozófusok kedvenc mondatvégi írásjele, s e fontos lények között jószerivel alig akad hölgy. Valószínűleg a felkiáltójel bír a legszűkebb lelki, szellemi tartománnyal. Igazából akkor lesz érdekes ő is, amikor kérdő mondat végére Illesztjük. Semmi kétség, a vessző híd, hágcsó, létra az ég és a föld között, érdekes jel, ugyancsak fel nem osztható. Elvileg a ponttal lehetne definiálhatni, amennyiben két pont kitehetne egy vesszőt, de nem tehet ki mégsem, mert megállapítottuk már, a pont kiterjedése megállapíthatatlan. A pont a Teremtés egyszeme. A vessző viszont már van. A vessző már fűszál, gumibot, fa, templomtorony, nádszál, á la Pascal, egy ember. A kettős pont bölcs jel. Logikus jel. Ugyanakkor érzéki jel is, hiszen jusson csak az eszünkbe, hogy hagyományos esetben két fülünk, szemünk, orrlikunk, mellbimbónk van, következésképpen a kettőspont nem csak a logika, de az érzékek birodalmával is kapcsolatot tart. Bár ritkán használjuk, de roppant szimpatikus írásjel a pontos vessző. A mondatnak vége van. Vagyis nincs is egészen vége, valami lendületnek, akarásnak, vágynak vége van, de a mondatszél fú, fú tovább. Valami új kezdődik, de cipeljük tovább a régi tartalmakat is. Ha történelmi példát keresnénk, azt mondhatnánk, a pontosvessző olyan, mint a szépséges magyar rendszerváltás. Van egy másik, egy szabad, nagyra törő mondatunk is, de abban benne van még minden régi, odvas, dohos. Nagyon kreatív írásjel a gondolatjel. Kijelentsz, és a kijelentést mint házat megtámasztod. Vagy továbblendíted. A gondolatjelek közé illesztett tagmondatnak voltaképpen szárnyai vannak. Jó, mondjuk, repülni nem Igen tud velük, az Ilyen tagmondat olyan, mint a tyúk nevű állat, domesztikált. Az idézőjel azért fontos írásjel, mert általa a szöveg térbeli és időbeli kiterjedéseket Is kap, egyszerre van jelen a szöveg sivataga, illetve a megidézett ember személye. Nem utolsó sorban pedig említtessék meg a zárójel. Ravasz, nagyon ravasz grammatikai alkalmazás. Zárójelbe teszed a félmondatot, vagyis azt sugallód, hogy nem is olyan fontos. Holott ezzel lesz jelentőségteljes mégis, jobban figyelsz rá, mint a többi, nem zárójeles mondatra. A zárójel ugyanakkor védettség is, kerítés, fal, eszünkbe juthat Babits Mihály vagy a berlini fal. A zárójel a kettétört, tökéletes formát, a kört idézi. Misztikusok, platonisták és léleklmádók szerint az élet nem más, mint egy zárójelben eltöltött szépséges, borzalmas, fájó és megszokhatatlan pillanat. SZÍV ERNŐ Az 1904-ben gyártott francia Corre, amelyből jelenleg ez az egyetlen példány található az egész világon. Fotók: Schmidt Andrea Szemet kápráztató autógyűjtemény gazdája a bordányi Kisapáti István, a Veterán Autó Club Magyarország elnöke. A hírneves autószerelő-mester tulajdonában található olyan gépjármű is, amelyből a világon csak egyetlen darab van. Az első autókat inár a XIX. század végén megépítették. Benz és Daimler urak 1895-ben és 1896-ban jegyeztették be találmányukat, és Magyarországon is hamarosan megjelent ilyen jármű. Szegeden viszont csak 1903-ban ámuldozhattak először a város polgárai az autó láttán.. De csak rövid ideig bámulhatták, ugyanis nem Szegeden élő vásárolta meg, csupán átutazóban haladt át a városon a Torontál megyébe igyekvő járgány. E sok, s helyi érdekességet sem nélkülöző információval Bordány falujában látott el engem a község híres polgára, Kisapáti István. Ám a jeles autószerelő mester, akinek veteránautó-gyűjtemény az évek során az ország határain túl is híressé vált, ennyivel nem fejezte be tanításomat. Beszélt ő még bizonyos Bugatti úrról is, aki a XX. század első felében olyan remek járműveket gyártott, hogy ezek a masinák a versenypályákon nem is találtak legyőzőre. - Mindössze 7500 darab készült Bugatti életében ezekből a kocsikból, ám nem csak ebben rejlik értékük. Koruk csodájának számítottak, hiszen minden alkatrészük a legkiválóbb volt, s a Bugattikban próbálták ki az autótechnika legújabb vívmányait - magyarázta bordányi látogatásunkkor Kisapáti István. KINCSEK A GARÁZSBAN Majd egyszer csak egyik garázsába invitált, ahol szemem is, szám is tátva maradt, merthogy mi más is állhatott ott, mint egy Bugatti. Nem kellett aztán tíz percnél sem többet sétálgatnom ahhoz Kisapátiék portáján, hogy felfedezzem: valóban igazak a hírek: Kisapáti István kincset érő autógyűjteménnyel rendelkezik. - Az lehet hogy kincset ér, de jómagam én ebből nem sokat profitáltam - jegyezte meg mosolyogva házigazdám. Elmondta, a sok pletykából, miszerint egy-egy kocsijáért sok-sok milliót ígértek kedvtelésüknek élő nyugat-európai, meg amerikai milliárdosok, semmi nem igaz. Az tény, hogy autóit bérbe vették már több film forgatásakor is, de a korhűen felújított, működőképes járművekből még egyet sem adott el. - De nem is piacra készülnek ezek, saját szenvedélyemet élem ki, amikor egy-egy autóhoz néha éveken át gyűjtöm az alkatrészeket - jegyezte meg Kisapáti István, s már sorolta is, milyen ritkaságokkal is szembesülhet az, aki gyűjteményével ismerkedik. FÖLDBE ÁSOTT KOCSIK - Jómagam csak ősjárművekkel foglalkozom, vagyis olyan szerkezetekkel, amelyeket még az autógyártás hőskorában készítettek. így aztán felújítottam egy 1904-ben gyártott francia Corre-t, amelyből jelenleg ez az egyetlen példány található az egész világon. Hozzáteszem: ez Magyarország legidősebb, ma is érvényes forgalmi engedéllyel és rendszámmal rendelkező autója. De van a tulajdonomban egy szintén 1904-es évjáratú Maurer Union is, mint ahogy újítottam már föl Mercedest, Laurent Clementet, s mint láthatta, Bugattit is. Kisapáti Istvántól megtudtam: a gépek iránti rajongás családi örökség. Nagyapja vásárolta Bordány falujában az első cséplőgépet, s a nagypapa korai halála után édesapja is mezőgazdasági gépek üzemeltetéséből élt mindaddig, amíg az államosításkor földönfutóvá nem tették. - Már kisgyerek koromban megkedveltem a gépeket, autószerelőnek is tanultam, majd 1969-ben restauráltam az első saját kocsimat, egy öreg Opelt. Idővel aztán kialakult gyűjtőszenvedélyem, s jártam az országot, ugyan hol is találhatnák régi autókat. Hát mit mondjak, nem volt könnyű dolgom - emlékezett a gyűjtemény megalapításának időszakára Kisapáti István ugyanis Magyarországon az 1940-es évek végén minden személykocsit be kellett szolgáltatni az államnak. Ám akadt néhány kocsigazda, aki nem akart megválni értékétől, ezért inkább elrejtette. Nem egy kocsit szétszerelt állapotban, elásva őrizgetett a tulajdonosa. A Corre-t például Jászfényszarun leltem fel, míg a Maurer Uniont Vásárhelyen találtam meg. Gondolhatja, milyen állapotban voltak ezek az autók, de hát sok türelemmel, rengeteg munkával sikerült a felújításuk. VETERÁN AUTÓS TÚRÁK Kisapáti Istvántól megtudtam: a szerelés már csak az utolsó fázis a restaurálás során, ugyanis először alaposan ki kell okosodni minden járműből. Külföldi szakirodalmat, műszaki leírásokat böngészve készül fel az éppen aktuális feladatra, s ha gondja akad, számíthat a világ legkülönbözőbb pontjain élő veterán autósokra is. Az egyikhez nem is kell messzire mennie, merthogy az öreg autók felújításának szenvedélye él testvérében, Józsefben is, aki szintén Bordányban gondozza saját gyűjteményét. S hogy mivel tölti idejét Kisapáti István, amikor éppen nem szerel? Nos, készül a veterán autós túrákra, szervez, intézkedik és egyeztet, ugyanis nem más, mint ő vezeti elnökként a Veterán Autó Club Magyarországot. - Részt vettem én már 1100 kilométeres túrán, tavaly a Duna-Tisza-Körös-Maros régióban, Romániát és Jugoszláviát is érintve szerveztünk 500 kilométeres veterán autós menetet, s háromszor jártam a londoni veterán autós találkozón. Elmondhatom: bármerre gurulnak kocsijaink, a közönség hangos ovációval, vastapssal köszöni meg, hogy ennyi időt, energiát fordítunk a hagyományok ápolására. Éppen ezért nagy várakozással készítjük elő az idei fesztiválunkat is - Csonka János születésének 150. évfordulója alkalmából szervezünk túrát, s reményeim szerint augusztus 20-án fogunk begördülni Szeged főterére - beszélt a közeli jövőről a régmúlttal oly szoros barátságot kötött Kisapáti István. BÁTYI ZOLTÁN A BORDANYI KISAPATI ISTVÁNT LONDONBAN IS VASTAPSSAL KÖSZÖNTÖTTEK