Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-06 / 31. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA ÉS LÉVA Y GIZELLA 2003. FEBRUÁR 6. NAPI MELLEKLETEK Péntek Szombat Hétfő A -31, SPO*rm Kedd A PÉNZ BESZÉL ÉP TESTBEN Szerda WWW.DELMAGYAR.HU AZ EZREDFORDULÓ EMELTE UJABB RANGRA A BALOZAST Elegancia és mértéktartás Mindig drága mulatság Bálozni nem pusztán azt jelenti, hogy elmegyünk szórakozni. Bálozni annyi mint testben-lélekben ünneplőbe öltözni: társasági életet élni, gyakorolni egy kis illemet, csillogtatni a kellemet, s átérezni valamit a hagyományok erejéből. Száz éve illemkódexek és finom nevelőnők adtak iránytűt ahhoz, hogyan kell viselni magunkat a protokoll útvesztőiben. A század rombolt, s a hetvenes évekre egy színházlátogatáshoz elég volt a farmernadrág is. Nos, mára ismét fordult a kocka, s dédmamáink intelme ismét kincset ér: az alkalom annyira becses, mint ahogyan öltözöl hozzá. Persze akkoriban könnyű volt kecsesnek lenni, a táncmulatságokon résztvevő hölgyek még a századelőn is gyakorta fűzővel ügyeltek alakjukra. A testet roncsoló míder szerencsére kiment a divatból, ám e ruhadarabot mégis megőrizték a hölgyek, a fűző reneszánszát éli. A decens különlegesség minél nosztalgikusabb stílusú, annál drágább: a hazai nagy tervezőstűdiókban, Zoób Kati, S. Hegyi Lucia vagy Ndray Tamás szalonjaiban egy-egy ilyen szatén, csipke, bársony, vagy tüll-remekmű inkább a szemnek marad szép. A századforduló anyagai és nőies fazonjai az ezredfordulón tértek vissza - mondja Gujdán Judith, a szegedi Darling Szalon tulajdonosa, aki őszintén örül annak, hogy a bálok, s velük együtt az alkalmi öltözködés visszanyerte rangját. Az iskolai diákbálok átvették az első bál szerepét, ami fontos. Egy kis hölgy ugyanis akkor válik igazán nővé, mikor az első nagy ruháját felveszi, majd mindig vágyni fog rá. Ilyenek vagyunk - véli Gujdán Judit - aki figyelmeztet arra is: amikor sóhajtozunk, hová is lettek az igazi férfiak, akkor előbb otthon kellene körülnéznünk: hová lettek az igazi nők? Az alkalmi és báli öltözékek mindenesetre jótékonyan segítenek „viselkedni": a ruhákba ismét belekerült jó néhány merevítő, amely a szabásvonallal karöltve újra a nőies sziluettet emeli ki. Nagy divat a top, amely amellett, hogy sokoldalú és praktikus, igen hatásos: szabadon hagyja a vállakat, kiemeli a dekoltázst és igen szép tartást biztosít viselőjének. Anyagok tekintetében szerencsére véget ért a műszálőrület, a jó minőségű gyapjú, tisztaselyem, organza mellett a klasszikus zsorzsett éppúgy verhetetlen, mint száz esztendeje volt: súlyos, nehéz esésű, tökéletesen idomuló anyag, amelynek varrása, és viselése egyaránt komoly tudást igényel. A színekben az elegáns fekete a kedvenc, nemcsak azért, mert jótékonyan slankít, hanem mert ezerféleképpen lehet variálni. A trend előnyben részesíti még a törtfehéret, az elefántcsontszínűt, a patinás óarany és öreg-ezüst nemességét, a pezsgőszínt és a púderrózsaszínt. Kiegészítők terén is lassan visszatérünk a régi stílushoz: stólák, keppek, tollboák, és pelerinek melegítenek, vagy díszítenek, ékszerből nemes és finom dukál, cipőből zárt selyem, vagy düsessz a módi. A kesztyű előírásosan kötelező a nagyestélyihez, - ilyenkor az úrnak is illik white tie-ben, azaz frakkban, fehér speciális mellényben és fehér csokornyakkendőben megjelenni. A nagyestélyi lehet levágott, ám mindig illik olyasmit választani a ruha mellé, ami elfedi a vállakat. A kisestélyi szabadabb, a kesztyű választható, csakúgy, mint annak mértéke, menynyit láttatunk a karból a gömbölyű vállból, a dekoltázsból vagy az alabástrom-finomságü hátból. A kisestélyi méltó párja az urak által viselt „black tie", azaz szmoking, fehér ing, fekete csokornyakkendő. Egy báli ruhának valóban bálinak kell lennie, azaz nem elég, ha csinos, a stílus, a jelleg is fontos szempont. A keleties divattrendek hódítanak, bár fontos megjegyezni, hogy ez igen keveseknek áll jól, csakúgy, mint az egyébként bájos virágminták. Szakértőnk azt tanár csolja, aki egyszerre akar finomnak látszani és tündökölni, sajátítsa el a mértéktartás művészetét: legyen könnyed és elegáns. 0. K.K. Az életöröm művészete i i o m • a. t'M TFJL ML I ^ Mi (if . i » i •w> * 7 M A farsang január 6-tól (vízkereszt napja) a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig, azaz „húshagyókeddig" tart. Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német „faseln" - fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni - szóból ered. Első írásos jelentkezését 1283-ból, bajor-osztrák adatokból ismerjük. Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a farsang kialakulása. A farsang zajos mulatságait a következő hiedelem hívta életre: a középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hoszszüak az éjszakák - a nap elgyengül és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták ezeket elűzni. A szokások és hiedelmek többsége, így a maskarás alakoskodások is a vigasság utolsó napjaira, „farsangvasárnapra", „farsanghétfőre", „hűshagyókeddre", az űn. „farsangfarkára" összpontosultak. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. ÉDER EDIT A bálozás persze nem az anyagiakról szól, az alkalomhoz sem a kínos spórolás, sem a túlzott pénzszórás nem illik. Az arany középút megtalálása azonban némi fejfájást okozhat. Hogy kinek mitől fáj a feje, az nézőpont kérdése. Míg ugyanis a kiválasztott ruha, a hozzá illő cipő és egyéb „apróságok" a hölgyek szerint az év „legalkalmibb" vételének számítanak, így elszalaszthatatlanok, addig a férfiak legtöbbje nem érti, miért kell két méternyi leheletvékony anyagért és fél marék gyöngyért tízezreket fizetni, s ha már egyszer kifizették, miért csak egyszer vagyunk hajlandóak felvenni. A diákbálok nagy eseménynek számítanak az ifjú urak és hölgyek életében: a fiatalember ekkor kapja meg élete első komoly öltönyét (ami nem azonos az érettségi öltönnyel!) vagy szmokingját, míg a lányok fehér, nagy ruhában táncolják a keringőt. Ez utóbbi öltözéket gyakran az esküvői ruhaszalonokból kölcsönzik, s ez nemcsak azért célszerű, mert szakértők öltöztetik a lányt, hanem mert így olcsóbb is. A kölcsönzési díjak változóak, jellemzően 8 és 80 ezer forint közötti összegért vihető a ruhácska. Ha ugyanezt megvennénk, a szolidabb fazonokért 40 és 150 ezer forint közötti árat kellene kifizetnünk. Az urak sem ússzák meg olcsóbban, sőt! Egy alkalmi öltöny ára már csak nagy szerencsével kezdődik 30 ezer forintnál, s a reális árnál maradva úgy 80-100 ezer forintnál végződik, míg a szmoking és az annál magasabb fokű eleganciát képviselő frakk ennek többszörösébe kerül. Egy öltönyhöz átlagosan három méternyi anyag szükséges, s ha jó minőségben gondolkodunk, érdemes kifizetni a szövet méterenként 8-10 ezer forintnál kezdődő árát. A varratás ára 20 és 50 ezer forint között változhat, ezen az öszszegen már nem lehetséges és nem is érdemes spórolni. Báli szezonban a szmoking viselése íratlan szabály, így egyre több férfigardróbban szerepel ez az igazából alapdarabnak számító öltözék. A szmoking készítése speciális anyagot és nagy szakértelmet igényel, így a csináltatott ára nagyjából egyenlő a készen vásárokéval. Tükör előtt állva, a végeredmény önmagáért beszél, ami a szerencsére azért kellőképen hiú uraknál enyhíti a 80-150 ezer forintos számla „ütőerejét". A diákbálok szezonjában, a vásárhelyi középiskolák nyitótáncosai az ünnepségre készülvén, ugyancsak leapaszthatják a családi kasszát. A lányok kiadása akár a 100 ezer forintot is meghaladhatja, de a fiúk költségei sem sokkal kevesebbek. A lányok már 15 ezer forintért is kölcsönözhetnek igazi esküvői ruhát, ám egyes üzletekben a 60 ezer forintot is elérheti az ára. A hozzá illő fehér cipő költsége ugyancsak széles skálán mozog, 3000 forintnál kezdődik, de a 20 ezer forintot is elérheti. A harisnya és a -tartó mindezekhez képest elenyésző kiadásnak számíthat, ugyanis minőségtől és márkától függően 3000 forintért már kapni lehet. A szolárium, a kozmetika és a fodrász szolgáltatásáért ismételten a pénztárca mélyére kell nyúlni, a számla összege meghaladja a tízezer forintot. A nyitótáncos urak szülei talán valamivel könnyebb helyzetben vannak. Bár az öltönyvásárlásnál ők is találkozhatnak meglepő árakkal. Hiszen a 20 ezer forintos zakó és nadrág-kombináción túl az 50-60 ezer forintot is elérheti az ár. Az ingért és nyakkendőért szintén 10 ezer forintnál többet is ki lehet adni. Bár cipőt 3000 forintért is lehet vásárolni, ám minőségi darab esetén bizony 25 ezer forinttal is könnyebb lehet a pénztárca. A középiskolák szintén változó árakért kínálják a báli jegyeket. A Bethlen Gábor Református Gimnáziumban az idén a főpróba megtekintése 500 forintba került, míg a báli vacsorajegyekért 2200 forintot kellett fizetni. Ezekhez azonban hozzá jön még a bálon elfogyasztott italok ára, mely a meghívott vendégek számát tekintve 15 ezer forintba is belekerülhet. Igaz, a kiadások csökkentése érdekében a leleményesebbek egy kis hazaival, az táskák mélyéről előkerülő italok fogyasztásával igyekeznek eufórikus hangulatba kerülni. 0. K. K.-T. A. A vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium diákjai a báli forgatagban. Fotó: Tésik Attila