Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-27 / 22. szám

4 •AKTUÁLIS« SZOMBAT, 2003. JANUÁR 25. Sándor fános 1883-tól 1944-ig dolgozza fel a szegedi teátrum történetét A színház regénye Hótól, fagytól sem félnek a Sárga lakói Vidáman telelnek a part menti nyaralókban A magyar kultúra napjára idő­zítve jelent meg Sándor János tollából A szegedi színjátszás krónikája (A kőszínház és tár­sulatainak története 1883­1944) című kötet. A rengeteg fotót és korabeli dokumentu­mot is tartalmazó hatszáz ol­dalas kézikönyv évtizedes ku­tat ó m u n ka eredményeképpen született meg. Sándor fános érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház egykori főrendezője azután sem lett hűt­len teátrumához, hogy épp ab­ban az életszakaszban nem ka­pott bizalmat, amikor mások is­kolateremtő mesterré válnak. De minden rosszban van valami jó, ő nem fordított hátat Szegednek, inkább körülnézett, hogyan te­hetné hasznossá magát. Időn­ként egy-egy rendezést is vállalt, ám ideje nagy részét kutatással és írással töltötte. Természetesen örök szerelme, a színház izgatta, több mint háromszáz szakcikket és három kötetet publikált. Évti­zedes kutatásai eredményeként az elmúlt héten, a magyar kultú­ra napjára időzítve jelent meg legújabb munkája, A szegedi színjátszás krónikája (A kőszín­ház és társulatainak története 1883-1944| című egyedülálló kötet. - Amikor Makó Lajosról, az el­feledett színigazgatóról szóló el­ső könyvemet írtam, akkor kez­dett izgatni a szegedi színház tör­ténete. Szmollény Nándor és Re­izner János nyomdokain haladva beültem a levéltárba és a könyv­tárba, és kilenc és fél éven ke­resztül megpróbáltam utánajár­ni. Roppant érdekes volt a kuta­tómunka, ezért nem éreztem megerőltetőnek - mondja Sán­dor fános, aki abban is hisz, hogy a fiatalság megőrzésének egyik módja, ha örökké kíváncsi ma­rad az ember. - A szegedi színház krónikáját igazából nem is én ír­tam, hanem azok a színészek, akik itt éltek és játszottak. Ne­kem csak az ő történeteiket kel­lett lejegyeznem. A kötet izgalmas dokumentu­mai a levéltárból származnak, a korabeli újságok a Somo­gyi-könyvtárból. A képek zömét Sándor János saját gyűjteményé­ből szedte össze. - Régóta érdekelnek a színházi tárgyú képes levelezőlapok, évti­zedek alatt szép kollekciót sike­Sándor (ános új kömve premierjén a Szegedi Nemzeti Színház­ba n. Fotó: Gyenes Kálmán rtilt belőlük összegyűjtenem. A színház egykori varrodavezetőjé­nek, Bene néninek sok színésznő hálája jeléül dedikált fotót aján­dékozott, amelyeket az örökösök rendelkezésemre bocsátottak. Ezeket is felhasználtuk, vala­mint a múzeum fényképtárában és régi újságokban is több kurió­zumnak számító fényképet talál­tunk. Szerkesztőm, Tandi Lajos sokat segített, hogy minél prakti­kusabb és esztétikusabb legyen a kötet, Majzik Andrea pedig kü­lönlegesen szép borítót tervezett. Köszönettel tartozom kiadóm­nak, Majzik Istvánnak is - na­gyon örültem, hogy a múlt hé­ten, a magyar kultúra napján át­vehette Budapesten a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet. Megérdemelte, hiszen az elmúlt években számos értékes kiad­vány megszületésénél bábásko­dott - teszi hozzá Sándor János, aki főiskolai mestere, Nádasdy Kálmán emlékének ajánlotta kö­tetét, amit a nemcsak a színházi szakmának, hanem a szélesebb közönségnek is szánt. A szegedi színjátszás regénye - ahogy Tan­di Lajos jellemezte a premieren a rendhagyó monográfiát - izgal­mas olvasmány lehet a színház és a város történelme iránt ér­deklődőknek. A kettő ugyanis oly szorosan összefonódik ben­ne, hogy Sándor Jánost nemcsak színház-, hanem helytörténész­nek is nevezhetjük. - Van egy térképem a történel­mi Magyarországról, amelyen jól látható a vasúti hálózat. Annak idején, ha valaki el akart jutni Pozsonyból Kolozsvárra, Fiúmé­ból Nagyváradra, Győrből Te­mesvárra, akkor mindenképp át kellett utaznia Szegeden. Ez a vá­ros mindig a művészet metszés­pontjában volt, ezért a legna­gyobb színészek is megálltak itt vendégszerepelni. Az 1945 utáni nagy színészgárda szinte minden tagja, Jávor Páltól és Páger Antal­tól Kiss Manyin és Mészáros Ágin keresztül Neményi Liliig és Komlós Juciig fellépett korábban Szegeden. Talán kevesen tudják, hogy Kertész Mihály - akit azu­tán Michael Curtiz néven rende­zőként ismert meg a világ - az 1908-1909-es évadban Rostand Sasfiókjának címszerepét ját­szotta a szegedi színházban. A később ugyancsak Amerikába tá­vozott, és Drakula-filmjeivel vi­lághírűvé vált Lugosi Béla is Sze­geden volt bonviván. A klasszi­kus színháztörténészek talán megbotránkoznak majd, mert rengeteg pletykát, anekdotát is belesűrítettem a kötetbe, de úgy éreztem, ezek is szervesen hoz­zátartoznak a szegedi színház történetéhez. HOLLÓSI ZSOLT Folytatás az 1. oldalról - Egymás sarkát tapossák errefe­lé januárban az emberek, de azért sok olyan Sárga-lakó is akad, aki nyaralókban vészeli át a telet - mondta el Oláh Dezső csárdagazda. - De nincs is ebben semmi különös - tette hozzá hiszen a Sárgán nem egy olyan épület áll már, amelyik sokkal inkább magánházhoz, mintsem hétvégi bungalóhoz hasonlatos, meg aztán nem mindenkinek te­lik ebben a városban még panel­lakásra sem. Elvált férfiak, kinek osztozko­dáskor csak a nyaraló jutott, kis­pénzű magányosok, vagy éppen­séggel olyan emberek, akik ügye­sen kiszámolták - errefelé sokkal kevesebb a rezsi, mint a város­ban, különösebb gond nélkül át­vészelték még a január eleji ha­talmas hózáport, s a bőrt karisto­ló hideget is - derül ki a beszélge­tés során. A Sárga útjait járva aztán Végh Zsolttól, ki immár harmadik éve nonstop Sárgalakó, azt is meg­tudtuk: az üdülőtelep varázsla­tos hangulata is rabul ejthet va­lakit annyira, hogy kiköltözzön a Tisza partjára. - Kilépek kis házamból, előt­tem a Tisza, ha kedvem tartja, saját kis stégemre ballaghatok pecázni, és sehol Szegeden nincs ilyen jó levegő, mint ezen a vidé­ken - dicsérte az üdülőkörzetet Végh Zsolt, majd a város felé mutatva megjegyezte: Szeged központját negyedórás sétával el­érheti, vagyis a Sárga még vélet­lenül sincs a világvégén. Hornyák János tanár űr is a Sárga semmihez nem hasonlít­ható hangulatáról beszélt, ami­kor arról faggattuk, ugyan mégis miért éppen nyaralóban lakik télidőben is? - Válásom után, mint annyi más férfinak, nekem is költöz­nöm kellett, s tanári fizetésből nemigen tellett új városi ott­honra. Aztán egyszer lesodort ide a sors, beleszippantottam a levegőbe, s azt mondtam ma­gamnak - ugyan miért laknék én panelos albérletben, amikor itt is találok kiadó házat. Nem nagy az egész, még negyven négyzetméter sincs, de komfor­tos, hangulatos, és a költségeket sem túl nehéz kigazdálkodni. A nagy hóesés meg igazából csak egyetlen napig okozott gondot, a főbb utakat gyorsan járhatóvá tették a vendéglősök - mondta el a tanár úr. Balázs Tibor és Takács István viszont csak látogatóba érkezett szombaton a Sárgára. - lómagam csak tavasztól használom majd a nyaralómat, de nem árt hetente legalább két­szer kinézni, van-e valami újság. Azt nem mondhatnám, hogy ve­szélyes környék lenne a Sárga, de azért enyves kezű látogatók már megfordultak errefelé néhány­szor. Úgyhogy jobb az elővigyáza­tosság - magyarázta Balázs Ti­bor, aki szombaton mindent rendben talált, nyugodtan ballag­hatott vissza a városba barátjá­val. Egy kerítés tövében ácsorgó férfiak pedig már a tavaszról be­szélgettek. A Tiszát bámulták, s nem titkolták reményüket - es­hetett bármennyi hó is a Kár­pát-medencében, szeretett folyó­juk az idén csak nem fog akkorá­ra hízni, hogy megostromolja nyaralóikat. BÁTYI ZOLTÁN Az üdülőtelep varázslatos hangulata mindenkit rabul ejt. Fotó: Miskolczi Róbert Ünnepség és különszám a születésnap tiszteletére Polner hetvenéves Január 24-én töltötte be het­venedik életévét Polner Zoltán költő, néprajztudós és újságíró. Újszegeden, a Bálint Sándor Mű­velődési Házban Polner Zoltánt, az élő legendát ünnepelték a na­pokban kortársak, művész bará­tai, újságírók, volt kollégák, poli­tikusok és olvasók, tisztelői. Egy­szóval: a szegediek. Azok, akik nemcsak a műveket, hanem az embert, feleségét, Katona Judit költőt, családját, felmenőit, a vá­ros múlt századát meghatározó polgárait is ismerik, ismerték. Polner Zoltánt, a fáradhatatlan alkotót - aki húsz esztendőt bát­ran letagadhatna korából - Tandi Lajos művészeti író köszöntötte. - Nem tudom, ki volt a kereszt­apa, de biztosan a Sajtóház klub­jában született az elnevezés, De­büszke. Találó, kedvesen évődő, vagányul szeretetteljes. Azt fejezi ki, aki maga Polner Zoltán. Aki­ben ma is annyi a vitalitás, mint tíz újdondászban és tucatnyi köl­tőpalántában - mondta Tandi. Kozma József várospolitikai al­polgármester felidézte a színes életpályát, hogyan lett Polnerből tanító Csanádpalotán, milyen törést okozott életében 1956-os szereplése, miként lett rövid ide­ig Budapesten segédmunkás, majd újra tanító és végül 1965-ben a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa, nyugdíjazá­sáig rovatvezetője, főmunkatár­sa. A Hírlapnál kezdődött nép­rajzi tevékenysége, itt fogott hoz­zá azoknak a népi imádságoknak a gyűjtéséhez, amelyeket nélküle sírba vittek volna az öregek. Pol­ner Zoltán életműve versesköte­tek, népköltészeti gyűjtések, néprajzi filmek, rádiójátékok, forgatókönyvek, oratóriumok és interjúk tucatjaiból áll össze. Polnert az esten Molnár János, a Szegedi írók Társaságának elnö­ke, Takács Tibor író, költő, Sándor fános rendező, Sz. Simon István, a Dclmagyarország volt főszer­kesztője, Varga Zoltán, a Magyar Rádió szegedi körzeti stúdiójának vezetője és Tóth Ilona levéltáros is méltatta. Verseiből Dálnoky Zsóka és Kiss Ernő olvasott fel. A pályatársak nevében Majzik Ist­ván, a Bába és Társai Kft. igazga­tója adta át a kiadásukban megje­lent, Polner Zoltánról készült „születésnapi lapot". F.K. Megújul a Megvásárolta a szegedi önkormányzattól a hattyastclepi Váltó utcában levő rende­lőt a körzet háziorvosa, Szabó Ida. A rossz állapotban levő épület felújítását a napokban kezdték meg. MUNKATÁRSUNKTÓL A doktornő kérdésünkre elmondta: úgy építteti át a rendelőt, hogy az megfeleljen az uniós elvárásoknak. A többi között rok­kantkocsi-feljárót, a mozgáskorlátozottak­nak külön mellékhelyiséget alakítanak ki. A gázfűtés helyett központit vezetnek be, felújítják az elektromos rendszert, s kicse­rélik a burkolatot. A doktornő az építkezés és az új berendezések költségét úgynevezett kamattámogatott kölcsönből fedezi. A 2-3 hónapos rekonstrukció ideje alatt a hattyas­telepi betegeket Szabó Ida másik, körzeté­ben, a gyálaréti orvosi rendelőben fogadja a szokásos rendelési időben. A szegedi önkormányzati tulajdonú or­vosi rendelőket még az előző ciklus város­vezetése kínálta fel megvételre a vállalkozó háziorvosoknak. A polgármesteri hivatal egészségügyi, családvédelmi és szociális irodájának vezetője, Majláthné Lippai Éva tájékoztatása szerint a városban összesen 34 orvosi rendelőt vettek meg az ezekben dolgozó háziorvosok: 21 felnőtt, 11 gyer­mek és 2 fogorvosi rendelő került ilyen módon magántulajdonba. rendelő Hattyason A hattyasi rendelő felújítása várhatóan két-három hónapig tart. Fotó: Gyenes Kálmán /'"-^K&F^SSSS*3 KEDVEZMÉNYES ELŐFOGLALÁSI AKCIÓKKAL! FFF EUROTOUBS-partner

Next

/
Thumbnails
Contents