Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-18 / 15. szám

Szombat, 2003. január 18 SZIESZTA IV. természete Létezik magyar karakter? Beszélhetünk tipikusan magyar humorról? Bereményi Gézával, legújabb rendezése, az Indul a bakterház kapcsán beszélgettünk. - Szereti a magyar ember, ha viccelnek vele? Mert ö másokkal szeret, büszke is humorérzékére, de vajon a görbe tükörbe mennyire szeret beletekinteni, ha nem olyan délceg lovagtiak mutatja, mint amilyet látni vágyik? - Nem különbözünk ebben a világ bármely népétől. Ha felismerjük benne magunkat, hozzánk szól a piszkálódás, minket mutat a görbe tükör, akkor magunkénak fogadjuk el. Csak legyen ismerős, ne kívülről, részvétlenül gúnyoljon minket. - Jól vizsgázunk öniróniából? - Olyankor nevetünk, amikor a külföldi fanyalogna, vagy nem is értené. Ismerős a helyzet valamennyiünknek, mikor egy társaság utazik a vonaton és vicceket mesél, harsányan nevetve a történeteken. Odébb ül egy úr, nem nevet a poénokon, holott érthetné, csak nem tartozik közéjük. Ilyen a görbe tükör természete. Ha a miénk, nagyon élvezzük. Állítom, ha a Bakterházat megnézné egy japán, megismerné a magyarokat. - A címszerepre Eperjes Károlyt a filmes közös munkák nyomán vagy a karakter szempontjából választotta? - Valóban sokat dolgoztunk együtt, s az, hogy ő eljött Egerszegre, előlegezett bizalmának jele. Azért hívtam, mert a bakter karakterét nagyon érti és tudja. - Meghatározhatók a magyar karakternek a tipikus vonásai, melynek része a humor is? - Létezik sajátos magyar humor, ami népi gyökerű, ahogy azt Rideg Sándor regényében is olvashatjuk. A hősök hasonlítanak a népmesei hősökre, ahogy a Svejkben is. A magyar hősök jellemzője, hogy mindent túlélnek, szenvedélyesek és vadak, de elpusztíthatatlanok. Esznek, isznak, a kézzelfogható élvezetekben keresik a boldogságot. Más népeknél is zabálnak a mesehősök, elég Gargantuára és Pantagruelre gondolni, de másként. A mienk szeret kiszúrni a másikkal, elvégre legszebb öröm a káröröm. Hogy egyik ember segítsen a másikon, arról szó sem lehet. Mikor pedig valakivei kiszúrnak, azt a többi is élvezi. Csak az áldozat nem, de túléli, mert nem is számított másra. Tipikus magyar karakterjegy. Kemény önmagával és a másikkal. De szemtől szembe beszél bővérűen. Nem hajlik, de törik. - Arany Toldi estéjében a főhős nagyon hasonlít ehhez. - Persze. Nekik a belátás nehezen megy. - Mire jut majd ez a karakter az unióban? - Csak saját úton érdemes mennie. Nem kell kibújni a bőrünkből! Nem is lehet, nem is szabad. Nem lehetünk mások. Magunkban kell megkeresni és megőrizni az értékeket. Aki bőréből kibújva akar változni, az vagy legyen gül, vagy megbetegszik. Erényt kell kovácsolni karakterjegyeinkből. IVÁN CSABA „Olyankor nevetünk mi, magyarok, amikor a külföldi fanyalogna, vagy nem is értené." Bereményi Géza szerint nem kell kibújni a bőrünkből, a humorunk sem lehet más, mint ami. SÓS TIBOR TIZENKÉT ÉVE GYŰJTI A BIZONYÍTÉKOKAT AZ IDEGENEK JELENLÉTÉRE Az ufók nyomában Több száz órányi filmfelvétel és ezernél is több szemtanú köztük vadászpilóták és rendőrök - elbeszélése nyomán Sós Tibornak az a meggyőződése, hogy földönkívüli lények valóban érkeznek bolygónkra, és azon belül hazánkban is felbukkannak időnként. A szegedi ufókutató tizenkét éve rögzíti filmszalagra az idegenekkel való találkozásokról szóló történeteket, az általa szerkesztett tévéműsor pedig ebben a hónapban érkezik el századik adásához. Háromszor két méter - körülbelül ekkora Sós Tibor szegedi ufókutató „birodalma". A társasházi lakás egyik szobájában két nagy fekete szempár mered a belépőre egy fura formájú, kicsi, zöld fejről, amely az egyik szemben lévő polcot díszíti. A házilag eszkábált, széles asztalon számítógép, mellette különböző kazetták lejátszására alkalmas berendezések. Balra, az ajtó mögött is polcok nyúlnak végig a fal mentén, rajtuk szorosan egymás mellé állított kazetták: több száz órányi filmfelvétel, amelyeken ezernél is több szemtanú mesél a földönkívüli lényekkel való találkozás alkalmával átélt „élményeiről". A történetek tizenkét év alatt gyűltek össze, ennyi idő telt el azóta, hogy Sós Tibor megvásárolta első videokameráját és elindult az ufók nyomában. A KOSÁRFONÓ ÉS A ZÖLD FÉNYALAK Az idegen lények iránti érdeklődés - vagy ahogyan az amatőr ufókutató fogalmaz: bolondéria - már gyermekkorában kialakult, ám harminc évig mégis a kézilabda volt számára az igazi szerelem. Szegedre is a sport miatt került. Bár túl nagy reményeket nem táplálhattam magamban, hiszen gyermekkorom óta cukorbeteg vagyok, ennek ellenére a megyebajnokságtól kezdve az NB l-ig végigmeneteltem a szamárlétrán, miközben sikerült begyűjteni három országos bajnoki címet is - idézi fel azokat az éveket, amikor még a sport töltötte ki élete nagy részét. Közben persze maradt ideje olvasásra is. Még ma is emlékszik az első ufós könyvre - Nemere István Titkok könyve című, évekig megjelenési engedélyre váró művére amely a kezébe került. Ez a „bolondéria" akkor vált meghatározóvá az életében, amikor abbahagyta a sportolást és belépett a Szegeden frissen megalakult ufóklubba. Egy hét múlva már Békés megyébe indult, hogy személyesen találkozzon egy idős kosárfonó bácsival, aki megdöbbentő történetet mesélt el egy újságcikkben. - A bácsi napközben a piacról ment haza, mert elfogyott a kosara. Azt vette észre, hogy a disznók nagyon idegesek, ki akarnak törni az ólból, odament hozzájuk és kukoricát adott nekik. Ahogy jött vissza, egy szeméttároló mellett úgy érezte, mintha valami taszítaná. Elment mellette, majd visszafordult, és akkor megjelent előtte a zöld fényalak. Még ma is libabőrös le„Ha nem kezdek hozzá a kutatáshoz, lehet, hogy most én is kétkedve hallgatnám az ufós sztorikat." szek, ha erről beszélek. Amikor ezt sírva, remegő kézzel elmondta nekem, rádöbbentem, lehet, hogy mégis igaz, amit korábban a könyvekben olvastam, és egyszerű, hús-vér emberekkel is megtörténhet, olyanokkal, akik itt élnek körülöttünk. így kezdődött és azóta nincs megállás - emlékszik vissza Sós Tibor, aki a kosárfonó bácsival való beszélgetés után vett egy egyszerű kézikamerát. S valóban nem volt megállás. A riportkészítés fortélyait önállóan elsajátító ufókutató egymás után bukkant rá az izgalmas és megdöbbentő esetekre az ország különböző pontjain. A négy-öt évig gyűjtött történetekből aztán az 1990-es évek elején megszületett az első film, az Ufók nyomában. Azóta még három kazettája jelent meg: az Ufókrónika, az SOS Universum és a Szemtanúk egyenruhában, amellyel - Magyarországon elsőként - kiérdemelte a Pax Galactikana elnevezésű nemzetközi díjat. A filmek mellett egy könyv is született Vigyázat, ufók! címmel. A LETILTOTT TÉVÉMŰSOR Az első film egyúttal újabb kibontakozási lehetőséget teremtett Sós Tibor számára. 1994-ben két tévécsatornán is elindíthatott egy-egy műsort az ufókról. A Magyar Televízióban jelentkező produkció azonban csak hat adást ért meg. - Éppen két vadászpilótával beszélgettem a szegedi körzeti stúdióban, amikor leszóltak Budapestről, hogy többé ilyen műsort nem akarnak látni. A pilóták ugyanis túl hitelesen mesélték el az idegenekkel kapcsolatos élményüket - avat be az adás letiltásának valódi okaiba. A városi televízióban elindult, majd a Telin Televízió csatornáján folytatódó és mai napig látható Negyedik Dimenzió viszont e hónap utolsó vasárnapján érkezik el a századik adásához. A produkció napjainkban is egyedülálló, hiszen egyetlen országos csatornán sem készítenek ufókkal és parajelenségekkel rendszeresen foglalkozó magazinműsort. Az élőben sugárzott adás népszerűségét jelzi az alkalmanként befutó 150-160 telefonhívás. A Negyedik Dimenzió az elmúlt években kibővítette kínálatát, s az ufóesetek mellett a különböző tudományok legújabb érdekességeivel is foglalkozik. AZ ELTŰNT IKERTESTVÉR A műsorban látható ufós riportokat Sós Tibor maga szerkeszti és vágja meg a már említett háromszor két méteres dolgozószobájában. Itt készül a legújabb esetről forgatott film is. Az ufókutató nemrég az északkeleti határhoz közeli Nagyecseden járt, ahol egy harminc év körüli nőnek gyermeke született, az orvosok azonban megállapították, hogy egy másik magzatot is hordozott a hasában, ez azonban kilenchetes korában rejtélyes körülmények között eltűnt, és csupán a méhlepény maradt utána. A nő egy évvel ezelőtt már elmesélte, hogy egyik éjszaka arra kérte édesanyját, menjen át hozzá aludni, mert nagyon fél. A két nő együtt volt, amikor az ablakon keresztül kék fény árasztotta el a szobát. A fényjelenséget az egyik szomszédasszony is látta, aki reggel meg is kérdezte az anyától, amikor az tejért ment át hozzá: „mi volt nálatok az éjszaka, mert az egész lakást kék fény borította". Sós Tibor már több olyan beszámolót végighallgatott, amely néhány hetes magzat eltűnéséről szólt. Ez azonban sokszor ki sem derül, hiszen ebben a korban még nem végeznek ultrahangos vizsgálatot, s ha valaki ikreket hordoz magában, lehet, hogy fel sem tűnik, ha az egyiket elviszik az idegenek. Azt azonban csak találgatni lehet, milyen céllal keresnek meg valakit. Az ufókutató szerint annyi biztos, hogy a kiválasztottak egy részéhez visszajárnak és élő anyagot, sejteket, sejtnedvet visznek magukkal. A KÉTKEDŐ KÖZVÉLEMÉNY A földönkívüliek nyomát kutató, négy évvel ezelőtt a Magyar Ufószövetség elnökévé választott Sós Tibor úgy érzi, nem volt hiábavaló a munkája. Mára elértem, hogy a médiában nemcsak ironikus hangvételű produkciókat lehet látni erről a témáról. A sorozatos bizonyítékaim hatására a korábban megkövesedett véleményt hangoztató tudósok közül sokan ma már árnyaltabban és egyáltalán nem elutasítóan nyilatkoznak a témáról. Ezenkívül az is hajtott előre, hogy kiálljak azokért a szemtanúkért, akiknek nem hisz senki, akiket bolondnak néznek. Mert közülük sokan sajnos nem képesek feldolgozni a velük történteket, és idegileg vagy egészségileg teljesen kikészülnek. Ugyanakkor nem tudok haragudni azokra az emberekre, akik továbbra is szkeptikusak és talán elítélnek engem, hiszen ha nem kezdek hozzá a kutatáshoz, lehet, hogy most én is másképp vélekednék - magyarázza Sós Tibor. HEGEDŰS SZABOLCS