Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-11 / 9. szám

Szombat, 2003. január 11. SZIESZTA II. Még egyszer Kertész A levél voltaképpen barátsággal íródott, ezért is válaszolok rá. Éppen egy héttel ezelőtt azt játszottam el a lap tárcarovatában, hogy egy baráti szavazás eredményeképpen kiket választottak az elmúlt század, de már nem élő legjobb íróinak. Most mindegy is ez. Krúdy neve pl. vitathatatlan volt, s amikor lejegyeztem őt, mellesleg megemlítettem, hogy Kertész Imrének is ő a kedvenc magyar kollégája. A levél szerint ez csibészség volt, hogy jön Krúdy mellé egy Kertész. Csak azt akartam volt érzékeltetni, milyen érdekes, hogy stílusban, a megformálás módozataiban, világképben, élményanyagban ennyire más vidékről jött író is Krúdyt, mondjuk így, kultiválja. A levél így folytatódik: De Kertész Imre neve bezsaluzta a képzeletemet, mert éppen ő maga a zsalu, amellyel rosszkedvű személye, darabos stílusa fá­tumszerűen eltakarja hosszú évekre irodalmunkat a világból. A műhelyek majd az ő fordítását, értelmezését támogatják. De az olvasók ezekből a történetekből, a magyar irodalomból, sa­játságokból, színekből keveset kaphatnak viszont...stb." Ezek bizony komoly ostobaságok. S vélhetően népszerű ostobaságok. Ezért némileg tanáros leszek. A Nobel-dijat a legnagyobb élő magyar író kapta? Nem. Egyfelől nincs is legjobb magyar író, Ilyeténképpen Kertész is a sok kiváló, nagyformátumú magyar írók egyike. Több magyar élő kaphatott volna teljes joggal Nobel-díjat? Igen, több magyar író kaphatott volna Nobel-díjat. De ha pl. az „áruló" Esterházy kapta volna, a nemes jobboldal akkor is hörögne és a fogát csikorgatná, mint ahogy a Magyar Nemzet heteken azt föcsörészte a Nobel-hír után, hogy a becstelen Kertész negyven éve plagizált egy kollégájától. Igen, megírta helyette a második és a harmadik fölvonást, mert a színház Ilyen, több kéz mozog egymás mellett, ráadásul még az Izgága dramaturgok Is. Ezt tudták elővakarni, márhogy Kertész lop, lopja a témát. A Magyar írószövetség volt elnöknője vad könnyezésbe fogott a díj hallatán. Ó, nem, nem örömében tette. Na és ha Nádas kapja a dijat, aki szintén nagyon, nagyon megérdemelné, nyomban előkerülne a szexuális másság ir­tóztató, hátborzongató témája. Kertész hirtelen föltámadó nép­szerűsége, világhíre, hatalmasra puffasztott holokausztárnya mármost sötétségbe takarja a magyar irodalom pompázó, ezer színű virágoskertjét? Nem, nem takarja sötétségbe. Ha akarná se tudná. Személyesen tudom, hogy Kertész nem csak a maga menedzselésével foglalkozik, hanem előszeretettel ajánl külföldi kiadók figyelmébe Ismeretlen, fiatal írókat is. Komoly súllyal, olykor az itthoninál Is erőteljesebb elismeréstől övezve van jelen külföldön és nem csak német, hanem egyéb nyelvterületen is Nádas Péter, Esterházy Péter, Krasznahorkal László, Főidényi László, Szljj Ferenc, Eörsi István, Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Balla Zsófia, Bodor Ádám, Békés Pál, Márton László, Tandori Dezső, Szabó Magda, Kányádl Sándor, a szegény Tar Sándor és a sor nem teljes. Szerintem ez elég színes tabló. Vagy nem az, kedves barátom? No és hányan tudják pl. most, jelen pillanatban ebben az országban, hogy Krasznahorkai vagy Bodor milyen nagy író, hm? A szakma fele tudja. Vagy néhány egyetemista, kicsi bölcsész. Hogy Kertész stílusa darabos lenne?! Ó, nem, dehogyis. Kertész stílusa szigorúan megformált, már-már zenei módon megkomponált, a fekete iróniával áthatott stílus. Kertész prózája egyszerre mélyen bölcseleti és zsigerileg tapasztalati. Nem kétséges, szokatlan stílus. Nem nagyon írtak így minálunk eddig. Kertész nagy író, nagy, nemes vad, s olyasmit tudott megcsinálni, amelyet a világon, bizony, bizony, senki más. Nem fog Kertész mindenkinek tetszeni. Helyes. Nem fogja Kertészt mindenki érteni. Ez se olyan nagy baj. Aki pedig azt hiszi, hogy a Sorstalanság népszerűsége árthat a magyar irodalomnak, az komolyan téved. A magyar irodalomnak jobban árt, ha a gazdag, vállalkozó fiú Kossuth-díjat vásárol az édesapjának, egy szorgos, ugyanakkor enyhén szólva is középszerű, ámbár bizonyára nagyon kedves embernek. SZÍV ERNŐ szobor Befagyott a párizsi panteon előtt álló szökőkút a mínusz 6 Celcius-fokos hidegben. Fotó: MTI/AP/Laurent Rebours A FÖLDRAJZI PEREMVIDÉK IS LEHET VERSENYKÉPES AZ EURÓPAI UNIÓBAN Szeged, i Dudits Dénes szerint a magyar városok és régiók közül azok tudnak fejlődni, vagyis részt venni a nemzetközi versenyben, ahol csúcstechnológiára épülő ipar lesz. Fotó: Karnok Csaba A készülő Nemzeti fejlesztési tervben határozottan körülraj­zolt régiós fejlesztési irányok­nak kellene szerepelni. Sze­ged és a régió talált már ma­gának egyedi fejlődési irányt, kitörési pontot. A régi-új jel­szó: Szeged, a régió biopolisza. Eleget sajnálkoztunk! Nem ért ide az út, a külföldi tőke, vi­szont volt a közelünkben há­ború. A dél-alföldi régió le­szakadt. Őszintén szólva ma­gunk unjuk már legjobban, hogy örökké a szegénységünk­ről folyik a szó. Ideje lenne kitalálni valamit, ami elmoz­dítja a holtpontról a várost, Szegedet, s vele a környezetét, a régiót. A hosszas helyben topogás után jó lenne már látni legalább a lehetőségét a haladásnak. a régió valósága Nyakunkon az uniós csatla­kozás. így fogalmaznak sokan, akik régóta tudják, hogy a fel­készülés egyebek mellett any­nyit tesz: az EU-tagság pillana­tában a régióknak készen kel­lene állni a nagyobb pénztá­mogatások befogadására. Ezt a készenléti állapotot egyáltalán nem könnyű előállítani. Jöjjön az a pénz, majd elköltjük ­mondanánk; csakhogy ez a „módszer" nem működik az unióban. Nagyon megnézik: mire, miért, mennyit, milyen eredménnyel költenek. - Egészen világos, hogy az uniós csatlakozásban mi a ki­hívás számunkra - magyaráz­za dr. Dudits Dénes akadé­mikus, a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) főigazgatója. - A magyar városok és régiók közül azok tudnak fejlődni, vagyis részt venni a nemzet­közi versenyben, ahol csúcs­technológiára épülő ipar lesz. Csúcstechnológia? Ipar? Itt? Aki ma körülnéz Szegeden, ál­mok álmodójának gondolja a professzort. Csakhogy ő be­bizonyítja: igenis megalapo­zott, a valóság tényeire épít az az elképzelés, amelynek meg­valósulásáért személy szerint már évek óta lobbizik. a szegedi specialitás A gondolkodás logikája a kö­vetkező: van Szegeden olyan egyedi, másutt ilyen mennyi­ségben és minőségben nem koncentrálódott szellemi tel­jesítőképesség, amelyre csúcstechnológiai ipart lehet építeni. Ez az élettudományi kutatási kapacitás, amelyre a világ egyik leggyorsabban föl­futó iparága települhet. Ez a bioipar. Szeged és a régió va­lóságos kitörési esélye az, ha a város - biopolisszá válik. De az egész országnak is akkor van esélye bekapcsolódni a nem­zetközi fejlődés áramába, ha kapcsolódni tud a modern bi­ológiai kutatásokon alapuló, az emberek életminőségén ja­vító fejlesztésekhez. Az ország sok vezető kutatója egyetért ebben Dudits professzorral, akinek kikristályosodott el­képzelése van arról is, hogy a szerteágazó élettudományi kutatások mely területén le­hetne koncentrálni a legin­kább hatásosan a hazai erő­ket. Ez a genomika. Az informatikai robbanás­hoz lehet csak hasonlítani azt az elképesztően gyors, egé­szen űj gondolkodási rend­szert kialakító fejlődést, amit a modern biológia produkált a genetikai kód ismertté válá­sával. A gének funkciójának rohamos ütemű megismerése az élet számos fontos terü­letére van hatással. Kitünte­tetten az orvoslásra, ezen be­lül a diagnosztikára, a terá­piára, a megelőzésre; az egész­séges élelmiszerek előállításá­ra; a környezetvédelemre. Funkcionális genomika - így nevezik összefoglalóan az élet minőségén javító, a génfunk­ciók megismerésén alapuló kutatásokat, amelyekre szerte a világon űj, biotechnológiai iparágak épülnek. igényelnek és konkrét társadal­mi igényt - például gyógyítást, állatorvosi diagnosztikát, nö­vénynemesítést stb. - szolgál­nak. Az MGK egyetemi, akadé­miai, minisztériumi, alapítvá­nyi kutatási egységek össze­hangolt együttműködését biz­tosítaná, laboratóriumokat működtetne, elősegítené a ku­tatási eredmények felhasználá­sát a kutatók kisvállalkozásai­nak támogatásával. A falak nél­küli intézmény, amellyel a világ genomikai kutatásaihoz is kap­csolódni tudnánk, a Magyar Tudományos Akadémia fenn­hatósága alatt dolgozna. Mind­össze évi 700 millió forintból „kijönne", az alapfunkciókat ennyiből ellátná, s ezen túl: pá­lyázna és pályázna és pályázna - európai forrásokra is. Az SZBK, a klinikák, a nö­vénynemesítéssel foglalkozó Gabonatermesztési Kutató Kht. eddigi közös programjai ­jó minták. A Dudits Dénes által összeál­lított, számos hazai kutatóhely által támogatott javaslat a ge­nomikai központ létrehozásá­ra - az Akadémia elnökének támogató nyilatkozatával - a kormány előtt van. a kitörési pont A legközvetlenebb feladat, hogy a Nemzeti fejlesztési tervben szerepeljen a koncep­ció, amely a modern bioipart jelöli meg Szeged és a régió fejlődési irányaként. A régió parlamenti képviselőinek nem kell tovább törni a fe­jüket, milyen témában lobbiz­zanak. A városvezetőknek sem. Hiszen ígéretes város­fejlesztési stratégiai célt is je­lent ez az elképzelés. Csak arra kellene vigyázni, hogy a képzelet szárnyalását - mely szerint Szeged az élettudományi kutatásokra épülő bioipar fellegvára, a régió biopolisza lehet - kéz­zelfogható, valóságos tettek kövessék. Miután a politiku­sok elérik, hogy a város szá­mára előnyös kormánydön­tés szülessen, s a Nemzeti fejlesztési tervben szerepel­jen a régió ambíciója, a vá­rosnak anyagilag is segíteni kell a bioipar megtelepedé­sét. Például infrastrukturális háttérrel. Ennek is van már neve: Szegedi Biotechnoló­giai Innovációs Központ. Olyasmi lehetne az űj intéz­mény az élettudományok te­rén, mint a Szegedi Tudo­mányegyetem és gazdálkodó cégek összefogásával dolgo­zó Kooperációs Kutatási Központ, amely műszaki té­mákban segíti a kutatások hasznosítását. A nagyszabá­sú és igen konkrét tervet kezdeményező tudósok már tárgyaltak Szeged vezetőivel, s a tárgyaló felek közötti tel­jes egyetértés reménykedni jogosít a gyors tettekben. sulyok erzsébet a virtuális központ Dudits professzor kidolgo­zott egy részletes elképzelést a Magyar Genomikai Központ (MGK) kiala­kításáról, s megnyert az ügynek majd­nem húsz ha­zai egyetemi és akadémiai kutatóhelyet. Ezek vezető tudósai együttmű­ködnének a falak nélküli, ügynevezett virtuális genomikai központ megszervezésében és működ­tetésében. Mit jelent ez? Egy szakmai központ országos szinten összehangolná a geno­mikai kutatásokat és fejleszté­seket, komplex, beruházásokat igénylő projektek gazdája len­ne, hátteret adna nemzetközi pályázatokhoz és bázisát jelen­tené a még hiányzó, de óhatat­lanul szükséges kutatói kisvál­lalkozásoknak. Az MGK az or­szág bármely kutatóhelye, minden tudós számára nyitott lenne, aki hatékonyan hozzá tud járulni a kiválasztott geno­mikai program megvalósításá­hoz. Ezek a projektek nagy ka­pacitást, összehangolt kutatást a bioipari modell Mi köze az MGK-nak Sze­gedhez? Sok. Az ötlet és a kez­szegedi. Nem véletlenül. A biológiai ok­tatás és kuta­tás intézmé­nyei párat­Akadémia elnökének támogató nyilatkozatával ­a kormány előtt van. deményezés A számos hazai kutatóhely által támogatott javaslat a genomikai központ lan koncent­létrehozására-az a Tisza bal partján, Új­szegeden, s az élettudo­mányi kuta­tások bázisát a másik part intézményei, a klinikák, a főiskolai karok bő­vítik. Az alapkutatással fog­lalkozó egyetemi részlegek és az SZBK mellett két alkalma­zott biológiai kutatóhely, a Bay intézet és a gabonatermesz­tési kutató is itt működik. Mármost a tervbe vett virtu­ális intézmény csakis egy meghatározott szakmai köz­pontból működtethető. Miért ne lehetne ez Szeged? A ge­nomikai infrastruktúra kiala­kításában országosan is élen jár a SZBK, és van már több szegedi példa arra is, hogyan lehet több intézmény össze­fogásával a kutatási eredmé­nyek fölhasználását segíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents