Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-11 / 9. szám

V. SZIESZTA 2003. január 11., szombat BARANGOLÁSOK REBÁK SÁNDORRAL Az Európai Unió szíve: Brüsszel 2003-ban sorozatot indítunk, amelyben az Európai Unió tag- és tagjelölt országai fővárosait mutatjuk be. Mi mással kezdhetnénk, mint az unió szívével, Brüsszellel. A régebben leginkább csip­kéjéről híres várost ma az Eu­rópai Unióval összefüggésben emlegetjük a legtöbbet. Az, hogy a kiváló forgalmi hely­zetű Belgium fővárosába ke­rült az EU központja, ma már tény. Talán az is indokolta ezt, hogy a környező fontos vá­rosokból, Amszterdamból, Londonból, Párizsból autóval könnyen és hamar elérhető. Sokszínűségét a rengeteg dip­lomata, hivatalnok és üzlet­ember állandó jelenléte csak fokozta. Napjainkra hatalmas, csupa üveg- és nemes bur­kolatú beton épületcsodákból álló európai igazgatási negye­de alakult ki. A város bár két nyelvű, a legjobban mégis franciául boldogulhatunk. Elegáns, biztonságos, a turis­táknak bőven ad élményeket. A leghíresebb brüsszeli „pol­gár" egy szobor, a Manneken Pis, a Pisilő kisfiú alakja. A közel négyszáz éve készült fi­gurát minden turista felkeresi. Talán a belgák szabadságsze­retetét fejezi ki e meghökken­tő ábrázolás. (Kevesen tudják, hogy a közelben van hasonló kislányszobor is, de ő nem tett szert hírnévre.) Sok-sok tör­ténet fűződik hozzá. Többször ellopták, egyszer össze is tör­ték. XV. Lajos francia király Szent Lajos rendjének lovag­jává ütötte. A meztelenként ismert fiúcska ruháinak se szeri se száma. Időnként fel is öltöztetik, ruhatárának darab­jait - az ügyvédi tógától a ma­tyó népviseletig - egy múze­umban mutatják be. az atomium Brüsszel legnagyszerűbb lát­nivalója azonban mégis csak a Grand' Place, a Fő tér. A vi­lágörökség része, a világ egyik legszebb tere. Négy oldalán az egykori céhházakon az épít­tetők gazdagságát bizonyítja a sok tornyocska, kőfaragás, aranyozás és girland. Elneve­zésük a régi céhjelvények vagy díszítésük alapján történt, úgymint Pékek háza, Ró­ka-ház, Kürt-ház. A hatalmas városháza tornyán a lentről aprónak tűnő Szent Mihály arkangyal-szobor valójában ötméteres. Az idegenforgalmi szezonban esténként fény- és hangjáték keretében tárulkoz­nak fel a tér rejtett szépségei. Tavasszal csodás virágszőnye­get varázsolnak a kövezetre, míg télen itt alakítják ki a kon­tinens legszebb korcsolyapá­lyáját. A város katedrálisát Szent Mihály arkangyal és Szent Gudule (akinek egyéb­ként földi maradványai itt nyugszanak) tiszteletére szen­telték. A templom nyugati tor­nyai csonkák, gyönyörű gó­tikus ívek, mérműves ablakok, támpillérek, jól áttekinthető világos belső jellemzik. A fő­hajó pilléreit a tizenkét apos­tol óriási méretű szobrai dí­szítik. A város kulturális in­tézményei közül említést ér­demel az I. Albert Királyi Könyvtár, a Régi Művészet Múzeuma, a Modern Művé­szet Múzeuma, a Szépművé­szetek Palotája. Az 1958-as világkiállítás hí­res építménye az Atomium. Olyan sikeres volt, hogy az esemény után sem bontották le. Tulajdonképpen a vas száz­ötvenmilliárdszorosan felna­gyított, térközepes elemi kris­tálya. Egy sarkára állított koc­ka, amelynek csúcsain és kö­zéppontjában egy-egy, össze­sen kilenc gömb foglal helyet. Ezeket csövek kötik össze. Százkét méter magas, két­ezer-négyszáz tonna tömegű. Az egész alumíniumborításű. A legfelső gömb kilátó, továb­bi háromban pedig kiállítás van. a belga sör Brüsszelben, a lüktető nagy­városban kellemes sétákat te­hetünk. A legjobb megpihenni egy söröző teraszán és inni valamelyik helyi sörkülönle­gességből. Az ajándékvásár­lással sincs gondunk, hiszen bőven van belga jellegzetes­ség. A híres csokoládéból szaküzletekben válogatha­tunk. Feltétlenül kóstoljuk meg az egyedi receptek alap­ján készült pralinékat. Az év­százados hagyományokra visszatekintő brüsszeli csipke is kiváló ajándék. Pénztár­cánkhoz mérten válogatha­tunk a finom brabanti len­fonálból készült könnyű te­rítők vagy ruhadíszítések kö­zött. Ami a franciáknak a bor, a skótoknak a whisky, az a bel­gáknak a sör. Belgiumban a sörfőzésről szóló feljegyzések közül 1068-ban keltezték a legrégebbit. Ekkor leginkább kolostorokban főzték e nedűt. A XX. század elején három­ezernél is több kis sörfőzdéjük volt. Ma nincs még egy olyan ország, mely annyi sörfajtát állítana elő, mint Belgium. A legkényesebb igényeket is ké­pesek kielégíteni a több mint 800 sörmárkából. Az egy főre jutó sörfogyasztásuk megha­ladja az évi száz litert. Az sem utolsó, hogy becslések szerint harmincezer sörözőt tartanak nyilván. kirándulás waterlooba A Brüsszeltől mindössze 15 kilométerre fekvő Waterloo neve mindenki számára az 1815-ben itt lezajlott csatát jelenti. Ezzel zárult le Fran­ciaország és a többi európai hatalom két évtizedes hábo­rúskodása. Az addig győztes Napóleon Waterloonál vesz­tett. A központi emlékhely, az Oroszlán-domb tetejéről be­látni az egész csatateret. Na­póleon hetvenkétezer kato­nája nézett itt szembe Wel­A leghíresebb brüsszeli „polgár" egy szobor, a Manneken Pis, a Pisilő kisfiú alakja. lington hatvannyolcezer fős szövetséges és Blücher negy­venötezres porosz seregével. A végeredmény Napóleon bukásán kívül csaknem öt­venezer sebesült és halott. Mindezt szemléletesen mu­tatja be a domb tövében a hí­res Waterlooi panorámakép, ahol szinte az ütközet köze­pén érezhetjük magunkat. Tervek a Nemzetiben budapest (mti) A Nemzeti Színháznak belátható időn belül olyan találko­zóhellyé kell válnia, ahol sokféle szellemi irányzat van jelen, s amely központi helyet foglal el a magyar kulturális életben ­egyebek között erről beszélt Jordán Tamás direktor első hi­vatalos sajtótájékoztatóján. A január l-jével kinevezett főigazgató szólt arról, hogy a Nemzeti Színház a következő évadban kizárólag magyar szerzők műveit mutatja be. A tervek szerint három darabot a nagy­színpadon, hármat pedig a stúdióban tűznek műsorra. Az újdonságok sorát gyermekdarab vezeti be, azzal a nem titkolt céllal, hogy újabb közönséget nyerjenek meg Thalia szen­télyének - fűzte hozzá a főigazgató. Közölte: azokra a nézőtéri ülőhelyekre, ahonnan rossz a rálátás a színpadra, nem adnak el jegyeket, illetve az előadások jobb hallhatósága érdekében akusztikai módosítások lesznek. Közeleg a filmszemle A 34. Magyar Filmszemle végleges versenyprogramjá­ról csütörtökön döntött a szemletanács, amely az ülé­sen áttekintette a január 28-án kezdődő esemény ed­dig rendelkezésre álló költ­ségvetését is. budapest (mti) Hermann Krisztina, a Magyar Filmművészek Szövetségének (MFSZ) főtitkára elmondta: a filmszemlét Budapesten, a II. kerületi Millenáris Park teát­rumában és a Mammut be­vásárlóközpont mozitermei­ben rendezik meg. Tájékoztatása szerint a Film­szemle Tanács elnöke az idén Koltai Lajos operatőr, a tes­tület tagja Hartai László, Bol­lók Csaba, Molnár György és Sípos András rendező, vala­mint Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) főtitkára. Mint Hermann Krisztina je­lezte, az idei filmes mustra költségvetése még nem állt össze teljesen. Utalt arra: az eseményt az idén is támogatja az MMK és a Nemzeti Kul­turális Alapprogram, nem ér­kezett azonban egyelőre aján­lat az Országos Rádió és Te­levízió Testülettől, míg a Nem­zeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumával még folynak az egyeztetések. Új támogató­ként lépett a körbe a Szeren­csejáték Rt. Lapinformációk szerint a szemlén harminc nagyjáték­film versenyez, nyolcat pedig információs vetítésen mutat­nak be. A kisjátékfilmek ka­tegóriájában tizenhat alkotás, míg a dokumentum- és is­meretterjesztő filmek szek­ciójában huszonegy munka mérkőzik meg. FARKAS CSABA HORGÁSZROVATA Lékekből lélegzik a tó A jég alatti halpusztulás ellenszere a lék. Minél nagyobbat, s minél többet nyitunk, annál hatékonyabb. Fotó: Tésik Attila Télen csak a halak pihennek - közülük sem mindegyik -, a horgászok, különösképpen a vízkezelők korántsem. A leghidegebb idősza­kokban ugyanis, amikor jégpáncél borítja a tavat, ugyanolyan könnyen bekövetkezhet hal­pusztulás, mint a nyári kánikulában. Ellene azonban van orvosság: a lékvágás. Miért fontos léket nyitni - minél többet, s minél nagyobb felületűt - a tavon? Mert a jég alá nehe­zen szűrődik be a napfény, főleg mikor hó fedi, így a növények - a lebegő algáktól az áttelelő hí­nársarjakig - fény hiányában nem tudnak oxi­gént termelni. Ellenkezőleg: ők maguk is egyre csak fogyasztják a vízben oldott oxigénmennyi­séget. Mely ráadásul a légkörből sem pótlódhat, hisz hermetikusan elzárja a vizet a levegőtől a jég. Kétségtelen: amikor a víz hideg, az élőlények életműködése jócskán lecsökken, így kevesebb oxigént igényelnek, mint nyáridőn, ám a jég, fő­leg a vastag hótakaróval borított jég alatti sötét­ségben ez a kevés oxigén sem áll rendelkezésre, s a következmény könnyen lehet halpusztulás. Ezt többnyire csak hetek-hónapok múlva, jég­veszte után észlelik a horgászok - föltéve, ha egyáltalán észlelik. Mi a teendő ennek elkerülésére? A lékvágás. Minél több, és minél nagyobb felületű léket nyi­tunk a tavon, annál jobb. A léket persze nem elég egyszer kivágni, nyitva is kell tartani, az újrafa­gyó jégréteget naponta eltávolítani. így részint fény is jut be a tóba, újraindulhat a növények oxigéntermelése, részint közvetlenül a levegővel érintkezve légköri oxigént is oldhat a víz. Ha na­gyon súlyos a helyzet, maguk a halak is megje­lennek a lékben, s „pipálva" igyekeznek oxigén­hez jutni. Amennyiben hóréteg fedi a tavat, na­gyon hasznos lehet, ha hosszú sávokban „letol­juk" a jégről a havat, ha mással nem, hólapáttal ­ezáltal is több fény jut a vízbe, mintha teljes egé­szében hó takarná a jégfelületet. Ám vigyázat! A jéggel borított tó „veszélyes üzem", csakis akkor menjünk jégre, ha meggyőződtünk arról, hogy elérte már a jó néhány centi vastagságot. Min­denképp vigyünk magunkkal botot, életmentő lehet, amennyiben véletlenül beszakadnánk. Ja, és a baltát (fejszét, jégcsákányt) ne felejtsük ott­hon! KÖNYVAJÁNLÓ Hazudni nem szabad Deák Ferencről, a „haza bölcséről" szóló anekdotá­kat gyűjtött csokorba Deák Ferencz az anekdoták tük­rében című új könyvében Liska Dénes író. A Panoráma Kiadó által gondozott kötet címe kap­csán Liska Dénes az elő­szóban megjegyzi, hogy De­ák Ferenc (1803-1876) még másképp írta kereszt­nevét, mint manapság szo­kás: Ferencz áll születési anyakönyvi kivonatában, a régi okiratokban és az em­lékezések hosszú sorában. A könyv alcíme, „Hazudni nem szabad" pedig egy De­ák-anekdotához kapcsoló­dik, miszerint a modern Ma­gyarország megalkotója, aki páratlan tekintélyt szerzett magának, de soha semmi­lyen kitüntetést nem foga­dott el, állítólag bizalmas körben gyakran mondogat­ta: „Ha tőlem függne, a saj­tótörvénynek csak egy pa­ragrafusa volna: hazudni nem szabad!"

Next

/
Thumbnails
Contents