Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-11 / 9. szám

SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. JANUÁR 11. NAPI MELLEKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU FARKASHÁZY TIVADAR SAJNÁLJA, HOGY A SZOCIALISTA POLITIKUSOK JÓVAL SZÜRKÉBBEK, MINT ELŐDEIK A humorista Verebest már leköröztem - mondta huncut mosollyal az arcán Farkasházy Tivadar, amikor egy alkalommal leg­újabb könyvét, A Kék Mauritiust dedikálta. Az ismert humorista ebben ötven külföldi útjának élményeit foglalja össze. Az utazáson kívül a Heti hetes állandó szerep­lőjének másik közismert szenvedélye a lóverseny, amely­nek újbóli magyarországi feltámasztását szorgalmazza. - Az utóbbi hetekben több televíziós személyiség jelente­tett meg könyvet, például Szilágyi János, Havas Henrik, Vujity Tvrtko, Kern András. Mintha mostanában divat lenne a könyvírás a mé­diában szereplök körében. Ön is így látja? - Szeretnék tőlük elzárkózni, nincs semmi bajom velük, de én régebben is írtam köny­veket. Számomra csak kirán­dulás a televízió, valójában író embernek érzem magam. Legutóbbi könyveim kifeje­zetten kulturális jellegűek, te­hát nincs okom szégyenkezni. Én nem a szeretőkről vagy a kurvákról írok, mint például Havas - egyébként semmi ba­jom a könyveivel hanem például olyan utazásokról, amelyeken érdekes, színes emberekkel lehettem együtt. Egyik régebbi könyvem egy családtörténet. Azt hiszem, bárkinek a családtörténete Közép-Kelet-Európában kész krimi. Azoktól, akik az enyé­met olvasták, annyi doku­mentumot kaptam a csalá­domról, hogy egy ugyanolyan vastag könyvet tudtam róla ír­ni: így született meg a Hét és fél. A nekem küldött papírok­ból kiderült például, hogy egy Nobel-díjas fizikus is volt a családban. Az őseim egyéb­ként porcelánosok voltak, az ükapám, Farkasházy Fischer Mór alapította a herendi por­celángyárat. - A múltidézés után térjünk vissza a jelenbe. Azt olvas­hattuk nemrég, hogy keresik Medgyessy Péter hangját. Megtalálták? - Nacsa Olivér egy kicsit tud­ja utánozni, de még ez sem az igazi. Legalábbis nem olyan jó, mint például a Torgyán Jó­zsef vagy Orbán Viktor hang­ján megszólaló Éles István. Sajnos a szocialista politiku­sok jóval szürkébbek, mint elődeik. Alig várom, hogy fel­tűnjön köztük egy olyan egyé­niség, akit jól lehet parodi­zálni. halkan lehet zsidozni? - Azt szokták mondani, a humor mindig ellenzéki. Ön is így gondolja? „Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy a maradék energiámat csak arra fordítsam, aminek van némi értelme." Fotók: Karnok Csaba - Bizonyos fokig igen. Egy humoristának lehet világné­zete, véleménye az egyes pár­tokról, de ő is a piacról él. Ha lenne egy olyan humorista, aki baloldali elkötelezettségű, de istenien utánozná Med­gyessyt vagy Kovács Lászlót, meggazdagodna. De ha ehe­lyett azt hangoztatja, annyira szereti őket, hogy csak jót fog mondani róluk a színpadon, nagyot téved. Nem mi döntjük el, mit mondunk a színpadon, hanem a közönség igénye. - Egy interjúban azt mond­ta, a jobboldalon sokkal ne­hezebb a humorista helyzete. Miért gondolja ezt? - A mostani jobboldalon ki­alakult egy olyan felfogás, hogy semmiben nem kötnek kompromisszumot, nem tár­gyalnak és ahogyan Kerényi Imre is hirdeti: két Magyar­ország van. Ebben a helyzet­ben egy humorista nem dol­gozhat, mert a humor bizo­nyos értelemben old, körül­járja a dolgokat, megnézi azok ellenkezőjét, föltesz néha kel­lemetlen kérdéseket, tehát eh­hez a fennkölt hanghoz ne­hezen társul a humor. De le­het, hogy nincs igazam, akkor viszont hol van az a mélyen elkötelezett, jobboldali humo­rista, akit szerte az országban ünnepelnek. A humorista sze­rintem mindig liberális, ugyanúgy, ahogy az újságírók többsége is mindenhol a vi­lágon. - A Heti hetesbeli politizá­lásáért érik kellemetlensé­gek? - Azon már nem izgatom fel magam, hogy a jobboldali la­pokban mit írnak rólam. Ak­kor leszek majd ideges, ha megdicsérnek. Fradi-meccsen viszont néha nem érzem jól magam. Még szeretném megérni, hogy nyugodtan ki­vihessem a családomat egy futball­mérkőzésre, ahol most egy szűk kisebb­ség terrori­zálja a több­séget, amihez a rendőrség asszisztál. Ezt elmondtam a belügyminisz­ternek is, de ő nem ért egyet azzal, hogy ez egyszerűen rendőrségi kérdés. Én azonban úgy vélem, ha felállók egy színházban a har­madik sorban és hangosan zsidózom a főszereplőt, azon­nal kivezetnek. Miért lehet ak­kor tönkretenni mások szó­rakozását egy stadionban? És miért mondja egy rendőr, amikor hangosan zsidóznak, hogy uraim, csendesebben. Miért, halkan lehet zsidózni? a lóverseny elveszett rangja - Azt is sokan tudják önről, hogy lóversenyekre is jár, nemrég pedig azt lehetett ol­vasni a lapokban, hogy egy lovat is kapott, amely a Heti hetes névre hallgat. - A lovat közösen kaptuk, még csikó, májusban fog elő­ször futni az ügetőn. De van a „Még szeretném meg­érni, hogy nyugodtan kivihessem a csalá­domat egy futball­mérkőzésre, ahol most egy szük ki­sebbség terrorizálja a többséget, amihez a galoppon is egy fél lovam. Bródy Sándor unokájától, Alexander Bródytól kaptam, aki szegről ­végről roko­nom. Ne­kem nem volt rá pén­zem,- úgy­hogy a ló hátulja az enyém, az eleje az övé, tehát ő fize­ti a zabját. Nagyon sze­retném, ha a lóverseny végre visz­szakapná rendőrség asszisztál." régi rangját, hiszen ez egy ősi ma­gyar hagyomány, nemrég ün­nepeltük a 175. évfordulóját. Sajnos Magyarországon még mindig azt hiszik, hogy a ló­versenyen az emberek elvesz­tik a vagyonukat, holott ez egy szép sport. - Ön szokott fogadni? - Kis játékos vagyok, nem teszek fel sok pénzt. Koltai Robival történt meg, hogy egyszer szomorúan ült mel­lettem, s kérdezem: mi a baj, hiszen mind a két befutód be­jött. Erre mondja: igen, de az összes variációt megjátszotta. - Mi hiányzik ahhoz, hogy legyen nálunk egy jó lóver­senypálya, ahová sokan ki­mennek? - Egyebek mellett az, hogy ha valami nincs, akkor arra ne legyenek büszkék, hanem szé­gyelljék magukat. A lóversenyt egyébként bármelyik város határában meg lehet csinálni. Kifeszítek négy spárgát és ki­nevezem a közte lévő területet versenypályának. Kell hozzá néhány ló, egy ideiglenes tri­bün és meg lehet tartani a versenyt. hiányoznak a neves rádiósok -A Rádiókabaré élén Sinkó Péter váltotta önt év elején. Milyen ott most a hangulat? - Az egész rádióban szörnyű. Az elnök asszony főleg azzal foglalkozik, hogy különböző újságokat beperel, nem törő­dik azzal, hogy neves, nagy­szerű rádiósok otthagyták az intézményt. Tragikus, hogy a Magyar Rádiót egyre keveseb­ben hallgatják. Miért nem ál­lítja vissza a mindenkori ve­zető az intézmény rangját? Nagy igény lenne egy, a ke­reskedelmi rádióktól elütő adóra. Amíg ez nem történik meg, már nem töröm magam a Rádiókabaréért. Huszon­nyolc éve vagyok abban az intézményben, és szégyelljék magukat a rádió jelenlegi ve­zetői, én évek óta nem is állok velük szóba emiatt. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy a ma­radék energiámat csak arra fordítsam, aminek van némi értelme. Ha egy tévéműsor­ban - amit kétmillióan néznek - megszólalhatok és van egy lapom, ahol szabadon meg­írhatom a véleményem, akkor miért vesződjek olyan műsor előállításával, amit nem is rek­lámoznak. Persze csináljuk, mert szeretjük. hegedűs szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents