Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-11 / 9. szám

Szombat, 2003. január 11. SZIESZTA II. Ismeretlen Tolkien-kézirat mti panoráma Oxford egyik könyvtárában egy amerikai kutató John Ró­náid Reuel Tolkientől (1892-1973), a Gyűrűk Ura szerzőjétől származó, eddig ismeretlen kéziratra bukkant. Nem az író űjabb regényéről van azonban szó, hanem a több mint ezeréves Beowulf hősi eposz fordításáról és tu­dományos értékeléséről. Tol­kien, aki professzorként Ox­fordban német filológiát ta­nított, elismert szakértője volt ennek a hős Beowulfról és a szörnyeteg Grendelről szóló óangol mondának. A 34 éves Michael Drout nyelvtudós a 2000 oldalas kéz­írásos anyagot egy dobozban találta meg, amelyet már hosszú ideje senki nem nyitott fel. A fordítás és egyben tu­dományos értékelés idén nyá­ron jelenik meg nyomtatás­ban. Drout szerint a Beowulf hősi eposz jelentősen befolyásolta Tolkien munkásságát. így pél­dául a Gyűrűk Ura néhány alakja - Elbenről és Orks, a két szörny, valamint Ents, a be­szélő fa alkalmasint a Beo­wulf-eposzból ered - írja a dpa. Életre való bolygók? munkatársunktól A tudósok eddig száz olyan bolygót tudtak azonosítani, amelyek a mi Napunkhoz ha­sonló csillag körül keringenek. Ezek a bolygók nem hason­lítanak a Földre, inkább olya­nok, mint a Jupiter és eléggé közel keringenek a csillagjuk­hoz. Az esetlegesen életet magu­kon hordozó bolygóknak ki­sebbnek kell lenniük és tá­volabb kell keringeniük ah­hoz, hogy az élet számára megfelelő feltételek kialakul­hassanak rajtuk. Amerikai ku­tatók most számítógéppel modelleztek 85 ismert boly­górendszert és arra jutottak, hogy ezek egy negyedében le­het úgynevezett lakható zó­nával, életre való bolygókkal számolni. Ez az eddigi becs­léseknél sokkal nagyobb szám. EGY JÓ KASZKADŐR OLYAN, MINT EGY MÁRKÁS SVÁJCI ÓRA: TŰZ-, ÜTÉS- ÉS VÍZÁLLÓ Életveszélyben a Terminátorral Andrew Vajna filmproducer az Arnold Schwarzenegger főszereplésével forgatott Terminátor 3. kapcsán is bi­zonyította, szíve magyar ritmusra ver, hiszen ha lehe­tősége van rá, helyzetbe hozza honfitársait. Nem két­séges, a nagy titokban forgatott produkció - az elő­zőekhez hasonlóan - bővelkedik majd látványos akci­ókban, így nem meglepő, ha a kaszkadőrcsapatot a sorsot csaknem 30 éve kísértő Piroch Gábor is erősíti. Évtizedekig a szakma úgy tar­totta a kaszkadőrökről: akkor igazán jók, ha senki nem veszi észre létezésüket, hiszen nem saját magukat alakítják a fil­mekben. Mások bőrébe bújva helyettesítik a gyakran ké­nyeskedő sztárokat a nyaktörő mutatványok során, sőt, „a halál bajszát is gyakran hú­zogatják". Igaz, a fejlett digi­tális technikával már számos jelenet megoldható a szerep­lők veszélyeztetése nélkül, de azért így is gyakran előfordul, hogy égő ruhában a tizedik emeletről a mélyben lévő me­dencébe ugranak az önkéntes veszélykeresők. Mondhatni, egy jó kaszkadőr olyan, mint egy márkás svájci óra: tűz-, ütés- és vízálló. kiszámíthatatlan üvegszilánkok így - kis túlzással élve - el­mondhatjuk, hogy Piroch Gá­bort nem lehet elégetni, agyoncsapni, vízbe fojtani. Hazánkban a legjobbnak szá­mít, neve a nemzetközi film­életben is ki­tűnően cseng. A ma­gyar filmtör­ténet szuper­produkciójá­ba, az Égri csillagokba toborzott sportolókat ­Várkonyi Zol­tán kérésére ­Pap Bertalan olimpiai és vi­lágbajnok ví­vó. Az akkor testnevelő tanárnak készülő fiatalember a Honvédban cselgáncsozott versenyszerű­en, az edzés során győzték meg, álljon a kamerák elé. Hatvankilencben gyalogos kaszkadőrként debütált. Hat éven át sportolóként járt a for­gatásokra, közben megtanult lovagolni. A katonaság után, hetvenhétben döntötte el, hogy főfoglalkozású kaszka­dőr lesz. A sikert ezen a te­rületen sem adták könnyen: kevés hazai munka volt ak­koriban, albérletben lakott, a Bosnyák térre járt éjjel és haj­nalban dolgozni, hogy ne üt­közzön semmilyen akadályba, ha hívták a hazai „álomgyár­ból". A nyolcvanas évek elején kollégáival westernműsorral rukkolt elő a nyári hónapok­ban, naponta kétszer-három­szor verekedtek, ugrottak, lö­völdöztek, így hatalmas rutin­ra tettek szert. A munka során a kaszkadő­rök adrenalinszintje magasra szökik, ez a fajta izgalom kell Piroch Gábornak is. Agyán még a különösen életveszélyes kategóriába tartozó felvételek során sem futott át a gondolat, hogy egy parányi baki az életé­be kerülhet. Elmondása szerint csak arra figyel, hogy sikerül­jön a feladat, és maximális biztonság mellett foly­janak a felvé­telek. Persze azért azt nem lehet ki­számítani, hogy például egy üveglap miként törik el, merre repül­nek a szilánkjai. A Linda-film forgatása során csak ő mert át-­ugrani két üveglapon keresz­tül. Persze a technika fejlődött, „Andrew Vajna nemcsak magyar, hanem vérbeli profi is: tudása s nem nemzetiségi hovatartozása alapján írta fel Piroch Gábort a stáblistára." s idővel a valódi üveget levál­totta a „kamu" üveg, vagyis a műgyanta. gábor szeret ugrani Műlángokat nehezebb pro­dukálni, ezért a tüzes jelene­teknél általában egy speciális ruhát használtak a kaszkadő­rök, az arcuk védelmére pedig speciális krémet. Előfordult, hogy 40 másodpercig égett Gábor teste, csak utána vet­hette magát a Gellért fürdő medencéjébe. Tíz évvel ezelőtt 56 méte­res toronyház tetejéről vetet­te magát a mélybe, s csupán dobozokon landolt, amelye­ket 4 méteres magasságig ál­lítottak fel. Szakmai fogás, hogy a kaszkadőr ne törjön ripityára: fejjel lefelé kell zu­hanni, majd háttal, minél nagyobb felülettel kell be­csapódni a dobozokba, mi­közben megfeszíti magát az ember. Minden mozdulat­nak a helyes pillanatban kell történnie, hiszen nincs idő gondolkodni. Ez a fajta „do­bozolás" valóban felért egy világszámmal, a külföldi szakma is elégedetten cset­tintett: ez igen! Gábor kifeje­zetten szeret ugrani, hiszen a biatorbágyi viaduktról is alávetette magát egy papír­dobozokkal megrakott moz­gó kamionra. Ebben az eset­ben az igazi veszélyt az hor­dozta magában, hogy az el­rugaszkodás pillanatában semmit nem látott a jármű­ből, hiszen akkor még a ka­mion a híd alatt, takarásban volt. végigment a „kaszkadőrskálán" Anno a média is sokat fog­lalkozott az egyik legőrültebb akciójával, amikor felrobban­tottak egy lestrapált Ikarust, s az égő járművel - amelyet Gá­bor vezetett - a víz szintjétől 20 méter magasan átívelő Margit hídról ugrattak el. A híd elhagyása után a kaszkadőrök azonnal kiugrottak a jármű­ből, azonban a centrifugális erő úgy megforgatta Gábort a levegőben, hogy nem talppal, az eltervezett módon „fogott" vizéé. Eltört az egyik bordája és három csigolyanyúlványa. Ke­vesen mondhatják el maguk­ról, hogy a „kaszkadőrskálán" végigmentek, vagyis minden­fajta veszélyforrást kipróbál­tak, de Gábor ezt megteheti. A feljebb említett dolgokon kí­vül lovasbuktatással, autós és motoros borulással, gázolás­A sorsot csaknem 30 éve kísértő Piroch Gábor kaszkadőr ezekben a hetekben a Terminátor harmadik részének forgatásánál dolgozik. sal is borzolta már sokak ideg­rendszerét. A fiatal Indiana Jones forga­tása előtt az angol filmesek összeállítottak egy 120 főből álló nemzetközi regiszter­könyvet a legjobbnak tartott kaszkadőrökből, s a kaland­sorozatba behívott hat sze­mély közül ő volt az egyik. Hollywoodban forgatni a pá­lya csúcsa, ennél többet elér­ni nem igazán lehet. így hát joggal állíthatjuk, Andrew Vajna nemcsak magyar, ha­nem vérbeli profi is: tudása s nem nemzetiségi hovatarto­zása alapján írta fel Piroch Gábort a stáblistára. A ma­gyar kaszkadőr jelenléte is garancia arra, hogy a Termi­nátor a lélegzetelállító jelene­tek közepette menti meg az emberiséget a gonosszal szemben. 0. jakócs péter P0DMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 37. RÉSZ Ork és Orkla egész nap a kis folyó partján ül, szaladgál, a nap közben előbújik a felhők mögül, minden lélegzetnél érezni a patakból fölszálló meleg párában a termál kigőzölgését. Lehet, hogy fürödni is lehet benne, mondja Ork. Most kétlem, mondja Orkla. Ork mindenféle szerelékkel próbálkozik, görget a víz alatt, vil­lantózik, de semmi nem mozdul. A szakik sunyi szemmel nézik a túloldalról, bele van írva a szemükbe, úgyse fogsz semmit, pajtikám, ne tornázzál annyit, hiába minden. Ilyenkor Ork többnyire begőzöl, minden tudományát latba veti, hogy megmutassa ezeknek a derék, tapasztalt embereknek, hogy csak a szájuk járt Orkla türelmesen gubbaszt a botja mögött, a szalvétából kiálló szendvicset nyomja befelé, a damilját mind kijjebb hozza a sodrás, már csak Ork kedvéért ül itt. Rágja a falatot és hosszan elnézi, hogy játszik ez a nagy gyerek, most aztán egy szó el nem hagyja a száját, ebbe végre bele tud feledkezni, legalább ebbe, vagyis sajnos csak ebbe, semmi másba. Hopp, röppenti egyszer csak Ork, és már csapkod is előtte a víz, apró hal, de megvan. Nincs több tíz centinél, Ork vissza is dobja, és félhangosan, hogy azért a túlparton is halják a vén tapasztalt horgászmedvék: az első. Erre az egyik csomagolni kezd, mint aki biztosan tudja, hogy egy hal után még annyi esély sincs itt horgászni. Mindig így csinálnak, mondja Ork, mindig azt éreztetik az emberrel, hogy hülye, nem tudom, hogy hogy választódnak ki a horgászok, de ennyi hülyét én még egy rakáson nem láttam, ennyi önző és visszataszító figurát. Vannak azért kivételek, nem, kérdezi Orkla, mert látja, hogy a másik két horgász feje izzik a túlparton, és nem szeretné ha verekedés lenne. Ork leteszi a botját, Orklának hátat fordítva ül a verőfényben, a hó olvad a bakancsa körül, fényes pára hagyja el a száját; Orkla látja, hogy Orkot megint szomorúság fogja el, hogy elege van ezekből az emberekből, pontosabban az összes emberből elege van, miközben ő maga a legideálisabbnak mondható humánus ábrándokat kergeti az emberiségről, egyáltalán mindent romantikus mázzal önt le, és nagyon is komolyan és szigorúan veszi az elvárásait, amiket igazából senki nem tud teljesíteni, de ha látná magát kívülről, tudná, még ő sem. Ha látná, akkor talán másként nézne ezekre a szeren­csétlenekre, és megpróbálná súlyos drámaként fölfogni őket, szá­nalommal, vagy hogy, de erre egyelőre nem képes, csak a dühre, amiért szerencsétlenségükkel izolálják őt a világból. Orkla Ork háta mögé lopózik, megmarkolja a vállát, végigsimítja az izzadt tarkóját; Gyere, menjünk föl, mondja. Igazad van, fordul oldalra Ork, arcához simítja Orkla kezét, aki tudja, milyen jó engedékenynek lenni. Összepakolnak, Ork átköszön a túlpartra, mintha mindenért bocsánatot kéme, de odaát nem fogadják, le vagytok szarva, gondolja magában, s már örül, hogy elhúzhat innen. Hát ez nem volt olyan jó, mondja Ork, mint ahogy elképzeltem. Én jól éreztem magam, mondja Orkla, nagyon tiszta Itt a levegő. Hazamegyünk, kérdezi Ork, és elpakolja a horgászbotokat. Még maradhatunk egy estét, ha van kedved. Igyunk valami jő bort, mondja Ork, ettől Orkla kissé megtántorodik, miért pont az alkohol marasztalja. Ork megérzi a bizonytalanságot, és azonnal folytatja: mámor nélkül mit ér az élet, nem igaz!? De, mondja Orkla, mit ér? Nincs valóság, csak művészet van, mondja Ork. Mi van, te berúgtál, kérdezi Orkla. Ne csacsiskodj, csak élezem a kardom. Fontos állandóan háborúban állnod? Nem fontos, mondja Ork, de állandóan támadnak. Csak azt hiszed. Én védekező játékos vagyok, mindenben csak védekeztem, és most is csak védekezek, mindig türelmesen kivártam, amíg az ellenfelem magát buktatja el. Miféle ellenfélről beszélsz, kérdezi Orkla. Igazából nem tudom, mondja Ork, de sok minden ellenemre van, és hiába szűkítem a kört, hiába élünk minimált, mindig bekerül a körbe valami eltenem. Neked elment az eszed, kedvesem, egy kissé, nem gondolod? A rabja vagy annak, hogy nem hagynak élni, közben meg egyes dolgokat simán el tudsz viselni, mondja Orkla, már fönt újra a szobában, odakint lassan alkonyodik. Mire gondolsz, édesem; Ork elveti magát az ágyon. Például arra, ha kedved tartja, végtelenül elnéző tudsz lenni. Szerintem ha a pék egy másik ember lenne, te már rég agyonütöd, nemhogy puszikat dobálsz helyette. Na, jó, hagyjuk ezt, azért nem akarok itt még egy éjszakát fizetni, hogy erről nyekeregjünk, mondja Ork, inkább, inkább verekedjünk, és azzal lerántja Orklát az ágyra. Ork feje koppan a fejtámlán, kissé megszédül tőle, így mégszédültebben nyalogatja Orkla arcát, aki tépi magáréi is a ruhát. De váratlanul kopogtatnak. (folyt. köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents