Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-11 / 9. szám
Szombat, 2003. január 11. SZIESZTA II. Ismeretlen Tolkien-kézirat mti panoráma Oxford egyik könyvtárában egy amerikai kutató John Rónáid Reuel Tolkientől (1892-1973), a Gyűrűk Ura szerzőjétől származó, eddig ismeretlen kéziratra bukkant. Nem az író űjabb regényéről van azonban szó, hanem a több mint ezeréves Beowulf hősi eposz fordításáról és tudományos értékeléséről. Tolkien, aki professzorként Oxfordban német filológiát tanított, elismert szakértője volt ennek a hős Beowulfról és a szörnyeteg Grendelről szóló óangol mondának. A 34 éves Michael Drout nyelvtudós a 2000 oldalas kézírásos anyagot egy dobozban találta meg, amelyet már hosszú ideje senki nem nyitott fel. A fordítás és egyben tudományos értékelés idén nyáron jelenik meg nyomtatásban. Drout szerint a Beowulf hősi eposz jelentősen befolyásolta Tolkien munkásságát. így például a Gyűrűk Ura néhány alakja - Elbenről és Orks, a két szörny, valamint Ents, a beszélő fa alkalmasint a Beowulf-eposzból ered - írja a dpa. Életre való bolygók? munkatársunktól A tudósok eddig száz olyan bolygót tudtak azonosítani, amelyek a mi Napunkhoz hasonló csillag körül keringenek. Ezek a bolygók nem hasonlítanak a Földre, inkább olyanok, mint a Jupiter és eléggé közel keringenek a csillagjukhoz. Az esetlegesen életet magukon hordozó bolygóknak kisebbnek kell lenniük és távolabb kell keringeniük ahhoz, hogy az élet számára megfelelő feltételek kialakulhassanak rajtuk. Amerikai kutatók most számítógéppel modelleztek 85 ismert bolygórendszert és arra jutottak, hogy ezek egy negyedében lehet úgynevezett lakható zónával, életre való bolygókkal számolni. Ez az eddigi becsléseknél sokkal nagyobb szám. EGY JÓ KASZKADŐR OLYAN, MINT EGY MÁRKÁS SVÁJCI ÓRA: TŰZ-, ÜTÉS- ÉS VÍZÁLLÓ Életveszélyben a Terminátorral Andrew Vajna filmproducer az Arnold Schwarzenegger főszereplésével forgatott Terminátor 3. kapcsán is bizonyította, szíve magyar ritmusra ver, hiszen ha lehetősége van rá, helyzetbe hozza honfitársait. Nem kétséges, a nagy titokban forgatott produkció - az előzőekhez hasonlóan - bővelkedik majd látványos akciókban, így nem meglepő, ha a kaszkadőrcsapatot a sorsot csaknem 30 éve kísértő Piroch Gábor is erősíti. Évtizedekig a szakma úgy tartotta a kaszkadőrökről: akkor igazán jók, ha senki nem veszi észre létezésüket, hiszen nem saját magukat alakítják a filmekben. Mások bőrébe bújva helyettesítik a gyakran kényeskedő sztárokat a nyaktörő mutatványok során, sőt, „a halál bajszát is gyakran húzogatják". Igaz, a fejlett digitális technikával már számos jelenet megoldható a szereplők veszélyeztetése nélkül, de azért így is gyakran előfordul, hogy égő ruhában a tizedik emeletről a mélyben lévő medencébe ugranak az önkéntes veszélykeresők. Mondhatni, egy jó kaszkadőr olyan, mint egy márkás svájci óra: tűz-, ütés- és vízálló. kiszámíthatatlan üvegszilánkok így - kis túlzással élve - elmondhatjuk, hogy Piroch Gábort nem lehet elégetni, agyoncsapni, vízbe fojtani. Hazánkban a legjobbnak számít, neve a nemzetközi filméletben is kitűnően cseng. A magyar filmtörténet szuperprodukciójába, az Égri csillagokba toborzott sportolókat Várkonyi Zoltán kérésére Pap Bertalan olimpiai és világbajnok vívó. Az akkor testnevelő tanárnak készülő fiatalember a Honvédban cselgáncsozott versenyszerűen, az edzés során győzték meg, álljon a kamerák elé. Hatvankilencben gyalogos kaszkadőrként debütált. Hat éven át sportolóként járt a forgatásokra, közben megtanult lovagolni. A katonaság után, hetvenhétben döntötte el, hogy főfoglalkozású kaszkadőr lesz. A sikert ezen a területen sem adták könnyen: kevés hazai munka volt akkoriban, albérletben lakott, a Bosnyák térre járt éjjel és hajnalban dolgozni, hogy ne ütközzön semmilyen akadályba, ha hívták a hazai „álomgyárból". A nyolcvanas évek elején kollégáival westernműsorral rukkolt elő a nyári hónapokban, naponta kétszer-háromszor verekedtek, ugrottak, lövöldöztek, így hatalmas rutinra tettek szert. A munka során a kaszkadőrök adrenalinszintje magasra szökik, ez a fajta izgalom kell Piroch Gábornak is. Agyán még a különösen életveszélyes kategóriába tartozó felvételek során sem futott át a gondolat, hogy egy parányi baki az életébe kerülhet. Elmondása szerint csak arra figyel, hogy sikerüljön a feladat, és maximális biztonság mellett folyjanak a felvételek. Persze azért azt nem lehet kiszámítani, hogy például egy üveglap miként törik el, merre repülnek a szilánkjai. A Linda-film forgatása során csak ő mert át-ugrani két üveglapon keresztül. Persze a technika fejlődött, „Andrew Vajna nemcsak magyar, hanem vérbeli profi is: tudása s nem nemzetiségi hovatartozása alapján írta fel Piroch Gábort a stáblistára." s idővel a valódi üveget leváltotta a „kamu" üveg, vagyis a műgyanta. gábor szeret ugrani Műlángokat nehezebb produkálni, ezért a tüzes jeleneteknél általában egy speciális ruhát használtak a kaszkadőrök, az arcuk védelmére pedig speciális krémet. Előfordult, hogy 40 másodpercig égett Gábor teste, csak utána vethette magát a Gellért fürdő medencéjébe. Tíz évvel ezelőtt 56 méteres toronyház tetejéről vetette magát a mélybe, s csupán dobozokon landolt, amelyeket 4 méteres magasságig állítottak fel. Szakmai fogás, hogy a kaszkadőr ne törjön ripityára: fejjel lefelé kell zuhanni, majd háttal, minél nagyobb felülettel kell becsapódni a dobozokba, miközben megfeszíti magát az ember. Minden mozdulatnak a helyes pillanatban kell történnie, hiszen nincs idő gondolkodni. Ez a fajta „dobozolás" valóban felért egy világszámmal, a külföldi szakma is elégedetten csettintett: ez igen! Gábor kifejezetten szeret ugrani, hiszen a biatorbágyi viaduktról is alávetette magát egy papírdobozokkal megrakott mozgó kamionra. Ebben az esetben az igazi veszélyt az hordozta magában, hogy az elrugaszkodás pillanatában semmit nem látott a járműből, hiszen akkor még a kamion a híd alatt, takarásban volt. végigment a „kaszkadőrskálán" Anno a média is sokat foglalkozott az egyik legőrültebb akciójával, amikor felrobbantottak egy lestrapált Ikarust, s az égő járművel - amelyet Gábor vezetett - a víz szintjétől 20 méter magasan átívelő Margit hídról ugrattak el. A híd elhagyása után a kaszkadőrök azonnal kiugrottak a járműből, azonban a centrifugális erő úgy megforgatta Gábort a levegőben, hogy nem talppal, az eltervezett módon „fogott" vizéé. Eltört az egyik bordája és három csigolyanyúlványa. Kevesen mondhatják el magukról, hogy a „kaszkadőrskálán" végigmentek, vagyis mindenfajta veszélyforrást kipróbáltak, de Gábor ezt megteheti. A feljebb említett dolgokon kívül lovasbuktatással, autós és motoros borulással, gázolásA sorsot csaknem 30 éve kísértő Piroch Gábor kaszkadőr ezekben a hetekben a Terminátor harmadik részének forgatásánál dolgozik. sal is borzolta már sokak idegrendszerét. A fiatal Indiana Jones forgatása előtt az angol filmesek összeállítottak egy 120 főből álló nemzetközi regiszterkönyvet a legjobbnak tartott kaszkadőrökből, s a kalandsorozatba behívott hat személy közül ő volt az egyik. Hollywoodban forgatni a pálya csúcsa, ennél többet elérni nem igazán lehet. így hát joggal állíthatjuk, Andrew Vajna nemcsak magyar, hanem vérbeli profi is: tudása s nem nemzetiségi hovatartozása alapján írta fel Piroch Gábort a stáblistára. A magyar kaszkadőr jelenléte is garancia arra, hogy a Terminátor a lélegzetelállító jelenetek közepette menti meg az emberiséget a gonosszal szemben. 0. jakócs péter P0DMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 37. RÉSZ Ork és Orkla egész nap a kis folyó partján ül, szaladgál, a nap közben előbújik a felhők mögül, minden lélegzetnél érezni a patakból fölszálló meleg párában a termál kigőzölgését. Lehet, hogy fürödni is lehet benne, mondja Ork. Most kétlem, mondja Orkla. Ork mindenféle szerelékkel próbálkozik, görget a víz alatt, villantózik, de semmi nem mozdul. A szakik sunyi szemmel nézik a túloldalról, bele van írva a szemükbe, úgyse fogsz semmit, pajtikám, ne tornázzál annyit, hiába minden. Ilyenkor Ork többnyire begőzöl, minden tudományát latba veti, hogy megmutassa ezeknek a derék, tapasztalt embereknek, hogy csak a szájuk járt Orkla türelmesen gubbaszt a botja mögött, a szalvétából kiálló szendvicset nyomja befelé, a damilját mind kijjebb hozza a sodrás, már csak Ork kedvéért ül itt. Rágja a falatot és hosszan elnézi, hogy játszik ez a nagy gyerek, most aztán egy szó el nem hagyja a száját, ebbe végre bele tud feledkezni, legalább ebbe, vagyis sajnos csak ebbe, semmi másba. Hopp, röppenti egyszer csak Ork, és már csapkod is előtte a víz, apró hal, de megvan. Nincs több tíz centinél, Ork vissza is dobja, és félhangosan, hogy azért a túlparton is halják a vén tapasztalt horgászmedvék: az első. Erre az egyik csomagolni kezd, mint aki biztosan tudja, hogy egy hal után még annyi esély sincs itt horgászni. Mindig így csinálnak, mondja Ork, mindig azt éreztetik az emberrel, hogy hülye, nem tudom, hogy hogy választódnak ki a horgászok, de ennyi hülyét én még egy rakáson nem láttam, ennyi önző és visszataszító figurát. Vannak azért kivételek, nem, kérdezi Orkla, mert látja, hogy a másik két horgász feje izzik a túlparton, és nem szeretné ha verekedés lenne. Ork leteszi a botját, Orklának hátat fordítva ül a verőfényben, a hó olvad a bakancsa körül, fényes pára hagyja el a száját; Orkla látja, hogy Orkot megint szomorúság fogja el, hogy elege van ezekből az emberekből, pontosabban az összes emberből elege van, miközben ő maga a legideálisabbnak mondható humánus ábrándokat kergeti az emberiségről, egyáltalán mindent romantikus mázzal önt le, és nagyon is komolyan és szigorúan veszi az elvárásait, amiket igazából senki nem tud teljesíteni, de ha látná magát kívülről, tudná, még ő sem. Ha látná, akkor talán másként nézne ezekre a szerencsétlenekre, és megpróbálná súlyos drámaként fölfogni őket, szánalommal, vagy hogy, de erre egyelőre nem képes, csak a dühre, amiért szerencsétlenségükkel izolálják őt a világból. Orkla Ork háta mögé lopózik, megmarkolja a vállát, végigsimítja az izzadt tarkóját; Gyere, menjünk föl, mondja. Igazad van, fordul oldalra Ork, arcához simítja Orkla kezét, aki tudja, milyen jó engedékenynek lenni. Összepakolnak, Ork átköszön a túlpartra, mintha mindenért bocsánatot kéme, de odaát nem fogadják, le vagytok szarva, gondolja magában, s már örül, hogy elhúzhat innen. Hát ez nem volt olyan jó, mondja Ork, mint ahogy elképzeltem. Én jól éreztem magam, mondja Orkla, nagyon tiszta Itt a levegő. Hazamegyünk, kérdezi Ork, és elpakolja a horgászbotokat. Még maradhatunk egy estét, ha van kedved. Igyunk valami jő bort, mondja Ork, ettől Orkla kissé megtántorodik, miért pont az alkohol marasztalja. Ork megérzi a bizonytalanságot, és azonnal folytatja: mámor nélkül mit ér az élet, nem igaz!? De, mondja Orkla, mit ér? Nincs valóság, csak művészet van, mondja Ork. Mi van, te berúgtál, kérdezi Orkla. Ne csacsiskodj, csak élezem a kardom. Fontos állandóan háborúban állnod? Nem fontos, mondja Ork, de állandóan támadnak. Csak azt hiszed. Én védekező játékos vagyok, mindenben csak védekeztem, és most is csak védekezek, mindig türelmesen kivártam, amíg az ellenfelem magát buktatja el. Miféle ellenfélről beszélsz, kérdezi Orkla. Igazából nem tudom, mondja Ork, de sok minden ellenemre van, és hiába szűkítem a kört, hiába élünk minimált, mindig bekerül a körbe valami eltenem. Neked elment az eszed, kedvesem, egy kissé, nem gondolod? A rabja vagy annak, hogy nem hagynak élni, közben meg egyes dolgokat simán el tudsz viselni, mondja Orkla, már fönt újra a szobában, odakint lassan alkonyodik. Mire gondolsz, édesem; Ork elveti magát az ágyon. Például arra, ha kedved tartja, végtelenül elnéző tudsz lenni. Szerintem ha a pék egy másik ember lenne, te már rég agyonütöd, nemhogy puszikat dobálsz helyette. Na, jó, hagyjuk ezt, azért nem akarok itt még egy éjszakát fizetni, hogy erről nyekeregjünk, mondja Ork, inkább, inkább verekedjünk, és azzal lerántja Orklát az ágyra. Ork feje koppan a fejtámlán, kissé megszédül tőle, így mégszédültebben nyalogatja Orkla arcát, aki tépi magáréi is a ruhát. De váratlanul kopogtatnak. (folyt. köv.)