Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

VI. •KARÁCSONY» KEDD, 2002. DECEMBER 24. ,Ők is emberek ezen a világon Hatvanszemélyes romakarácsony Karácsony a legnagyobb ünnepünk - ha olykor szilveszter fénye-sziporkázása el is homályosítja -, ám a romáknak főképpen legnagyobb ünnepe. Náluk visszazsugonxlik a szilveszter eredeti, szinte , csupán évfordulós mivoltára - a karácsony, a Megváltó születésének örök érvényű ünnepe mellett. A vásárhelyi Kovács István és élettársa, Héjjá Gdborné Bánfi Júlia mondták el nekünk, hogyan zajlik náluk a szeretet ünnepe. Hallgassuk; közben lobog a gyertyaláng. MARATONI SÜTÉS-FŐZÉS Mindenekelőtt leszögezendő: a karácsony nem karácsonnyal kezdődik, hanem az azt napokkal megelőző, egyszersmind napokig tartó, maratoni sütéssel-főzéssel. Szentestére halászlé és rántott hal készül, nem különben töltött húsok tömege. A karácsonyi ebéd pedig pláne annyi fogást tartalmaz, hogy még fölsorolni is nehéz. Tyúkhúsleves csigatésztával, töltött káposzta, azaz szárma, marhapörkölt, sült pulyka, többféle sütemény - sorolja Héjjá Gáborné Bánfi Júlia, aki menye, Fehér Brigitta segítségével készíti el mindezeket. „De én vagyok a főszakács!" - figyelmeztet, miközben ölében ott ül csöppnyi unokája, Vanessza, és - némi húzódozás után - maga a meny, Brigitta is előkerül. Hány ember fogyasztja el a sokféle finomságot? - Legalább hatvanan vagyunk olyankor, persze, nem egyszerre, hanem ki ekkor jön, ki akkor, az ünnep napjaira szétosztva - halljuk. Azért nagyon szétosztani nem kell a vendégül látandókat, mert akkora asztalnál terítenek a hazuk, hogy harminc ember elfér mellette. Számunkra még kiemelkedőbb ünnep a karácsony, mint a magyarok számára - mondja Héjjá Gáborné Bánfi Júlia, unokáját ölében tartva. Fotó: Tésik Attila - A vendégeskedés nálunk kezdődik, mert a testvéreim közül én vagyok a legkisebb - mondja (úlia asszony. Nyolcan voltak eredetileg, egyikük meghalt, maradtak heten és mindenki vendégül lát mindenkit a szeretet ünnepén. S nemcsak a testvérek járnak egymáshoz, hanem jön Brigitta rokonsága, jönnek a szomszédok, szomszédok szomszédai, az ismerősök, az ismerősök ismerősei, s így tovább. - A romák jobban összejárnak karácsonykor, mint a magyarok, akiknél, tudomásom szerint, csak a legszűkebb családi kör jön együvé ilyenkor - folytatja a ház asszonya. Azt is megtudjuk: az említett ételek mindenütt ugyanazok és ugyanolyanok, akár otthon kóstolja az ember, akár rokonnál, akár a tizedik szomszédnál. Miközben ezt halljuk, lobog a gyertyaláng. AZ ÉGIG ÉRŐ FA No, de még messze nincs szenteste, csak arról szóltunk, miért kell megkezdődnie már napokkal karácsony előtt a szakácskodásnak. Mint mindenhol, a karácsonyfadíszítéssel veszi kezdetét maga az ünnep. - Nagy fenyőfát veszünk mindig, a plafonig ér - hallom. A család - Kovács István, Bánfi fúha, a fiatalok, Héjjá Gábor és Fehér Brigitta - együtt díszítik a fenyőt; s a négyesztendős Vanessza is ott sürgölődik a nagyok körül. Gyertyagyújtás, bensőséges-ünnepélyes pillanatok, könnyek a szemek sarkában, fenyőillat a szobában és ki-ki megleli a neki szánt ajándékokat. „Vanesszának Barbie-házat hoz majd Jézuska" suttogja felénk fordulva - hogy a kicsi lehetőség szerint ne hallja - a nagymama. Hogy a többieknek mit hoz, elmondja azt is, de ez még embargós hír, a fa alatt úgyis ki-ki megtalálja nemsokára, amit kapott. - Csak olyan ajándékot veszünk, ami a mindennapi életben hasznosítható - hívja föl a figyelmet komolyan Kovács István. Az éjféli misét nem hagyja ki a család sosem, de az előfordul: Júlia asszony úgy elfárad a napokig tartó sütés-főzésben, hogy egyszerűen nincs ereje templomba menni. A következő napokban pedig kezdődik a karácsonyi, kölcsönös vendégjárás. Egyik legfőbb jellemzője: ha valakik összevesztek az év során karácsonykor kibékülnek. - Ha hozzánk egy haragos karácsonykor átjön, sok jó kívánsággal, nincs kizavarva, szívesen van fogadva, ez a kölcsönös megbocsátás napja - halljuk. S miből telik hatvanfős vendéglátásra Kovácséknak? A családfő megbecsült autóbuszvezető - több szakmája van: hivatásos gépkocsivezető, kőműves, mezőgazdaságigép-szerelő, személy- és vagyonőr élettársa egy nagy makói hagymaföldolgozó cégnél dolgozik, mely a napokban, igaz, leállt, de január első napjaiban újraindítja tevékenységét. - Szinte kiváltságos helyzetben érezzük magunkat, hogy van munkahelyünk. De ezzel aligha vagyunk egyedül - mondja féltréfásan-félkomolyan Kovács IstA HELYZET FOKOZODIK Lobog a fény... Vagy tán mégsem? Az ember olykor - ha csak egy picit is jobb helyzetbe kerül, mint a többiek - rögvest elkezd igyekezni: e helyzete fokozódjék, amennyiben másképp nem megy, úgy, hogy a többieknek rosszabb legyen. A Kovács család, úgy tűnik, kivétel. Héjjá Gáborné Bánfi Júba 1994-től 1998-ig a települési önkormányzat (amiképp mondja: „a nagy önkormányzat") tagja volt és gondoskodott róla, legalább karácsonykor kerüljön étel a legszegényebbek asztalára. - Kalácsot süttettem, kopasztott csirkét vittünk, tűzifát intéztünk, pénzadományt is, azoknak, akik leginkább rá voltak szorulva,, hogy érezzék, ők is emberek ezen a világon; mindebben Irhás József ék is segítettek, a kisebbségi önkormányzat. Négy évig élt ez a szokás - így Júlia asszony. Kikerülve az önkormányzatból, nem folytathatta e tevékenységét tovább. Nem képviselő most sem, de élettársával együtt sikerült kétszáz Mikulás-csomagot szétosztani a roma gyerekeknek, a minap pedig, még karácsony előtt, felnőttek kapnak csomagokat. Ebből is látszik: a város önkormányzata és a volt képviselő között továbbra is jó a kapcsolat. Sokan különféle ügyes-bajos problémájukkal keresik föl Héjjá Gábornét, aki tudja: mely ügyintéző foglalkozik az adott üggyel, kihez mivel érdemes fordulni és így tovább. Lobog a lélekben i gyertyaláng, hirtelen füstölni-csapó ngani kezd. El-elalszik, kétségbeesetten küzd. - Szinte nyolcvan százaléka munka nélkül tengődik a cigányságnak, különösen az Észak utcai telepen, s a Dobó Katalin utcában - mondja végül Júlia asszony. Nem tudom, most vajon kerül-e karácsonykor valami az asztalukra? Lesz-e karácsonyfájuk? farkas csaba „Pediglen a rend, a tisztaság és a bőség csakis keményen szervezett munka eredményeként látszódik a háztartáson" Mennyei menüsorok a békebeli háziasszonyoktól Ünnep előtti rohanás, bevásárlás, munkahelyi teendők, majd üzletből ki, üzletbe be, azután otthon nagytakarítás. Hopp, a dédi megbecsült kalapdobozáról is le kellene törölni a port, s ha már itt egyensúlyozunk a szekrény tetején, nézzük csak, mit rejt? A régi holmival szépen bánik az ember, valahogy úgy nyílik ez a doboz is, mintha elhagyatott padlás ajtaja előtt állnánk. Pedig jól tudjuk, mi van a dobozkában, hiszen mi rendeztük be a hagyatékból: egy pár vajszín csipkckesztyű, halványkék szalaggal átkötött szerelmeslevelek, egy zöldköves aranylánc - hozzá illó - fél pár fülönfüggővel, fényképek, néhány hivatalos irat, receptek, napló és három csodás szakácskönyv. A HÁZTARTÁSVEZETÉS TUDOMÁNYA A szakácskönyvekből nem pusztán étclleírásokat vehetünk kölcsön, hanem sokkal többet: háziasszonyi fegyelmezettséget, a jó kedvű jól szervezettség titkát, receptjét a családi békének és ezerféle módját a szeretetnek. Kedves háziasszonytársaim, ne higgyék, hogy az elmúlt ötven vagy akár száz esztendő javította, csiszolta tudományunkat. Levesporhoz és száraztésztához szokott konyhaművészetünkkel nemigen tudnánk mit kezdeni egy régi háztartásban. Mosószappant sem tudunk főzni, nem vezetünk naplót a bevételekről és házi kiadásokról, nincsen számlánk a fűszeresnél, s nemigen ismerjük a személyzet határozott, de semmiképpen sem megalázó regulázásának módját. „Pediglen a rend, a tisztaság és a bőség csakis keményen szervezett munka eredményeként látszódik a háztartáson" - áll a Jó Házikonyha című könyvben. AZ ÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉSRŐLFogadjuk meg tehát dédanyáink intelmeit, melyek szerint október második hetében már illő túlesni a téli fűtőanyag-beszerzésen, ideje elővenni a prémfélét, s a téli sportholmi is elő legyen készítve, a ródlik zsírozva, a korcsolyák élezve várják a telet. November harmadik hete a karácsonyi holmi „kitervezésének", készítésének kezdete, egybekötve téli ruhák szekrénybe rendezésével. „A nagy ünnep előtti takarítás december második hetéig úgy fejeződjék be, hogy az senki családtagot ne zavaijék. Siralmas látványt nyújt és férjétől sem várhat megbecsülést a felelőtlenül kapkodó, cselédséget irányitani nem képes háziaszony, aki miatt félő, hogy elkésik valaki a hivatalból vagy az iskolából. Anntül nagyobb szégyen nincs is, mint családunk útjait eképp keresztezni és az otthon nyugalmát ily ostobán felborítani." Minden bizonnyal hasznát vehetjük annak a jó tanácsnak is, mely szerint, a padlómosást ne túlozzuk, szódával ne súroljunk, mert az csúnyán feketít, s tegyünk a vízbe inkább szalmiákszeszt és szappanpelyhet, az jobb. A parkett beeresztéséhez legjobb a méhviasz, bőrbútorhoz Schmoll paszta dukál, míg fémrúdhoz, kilincshez és rézgombokhoz legjobb a Sidol. TAKARÍTÁS UTÁN, ÜNNEP ELŐTT December elején el kell kezdeni a terítékek előkészítését: „A csontfehér porczellánokat eltesszük, s elkészítjük a szép díszes terítékeket, az abroszok, a névre szóló asztalkendők tisztítását-keményítését, s az ezüstnemű kipucolását is. Az ezüstből mennél többet hasznaA TYUKLEVESROL - MAGYAR ELEK IZLESE SZERINT A tökéletes húsleves már akkor is előrevetíti fényét, mikor a konyhába tekintvén megpillantjuk a megtisztított, szép, sárga bőrű, duzzadt mellű és combú, érett szárnyast, amely készen áll arra, hogy a fazékba helyezvén lassú, halk bugyborékolással puhára főzessék. Kell még biztató külsejű marhafartődarab is a hozzá tartozó ritka csontokkal, mely erős szövetségese lesz a tyúkhúsnak. Mindég többféle húsból főjön leves, az az igazi! Helyeselhető, ha egy idősebb korosztályba tartozó galamb is kiséri a fazékba szánt dolgokat: a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, fél marék zsenge zöldborsót, néhány szál hosszú zöldbabot, egy kis fej zamatos zellert, negyed fej kelkáposztát és karalábét, egy feldarabolt, húsos zöldpaprikát, nem kevés karfiolrózsát, szekfű- vagy kucsmagombát, kiskanál paradicsompürét, némi sáfrányt. Ha mindezek együtt találkoznak és sóval, borssal, ízesülnek, akkor konyhai szemlélődésünket befejezhetjük. Az asztalra felszolgálta tyúkhúsleves, midőn belemerítjük csillogó kanalunkat, hogy vágyódó szánkhoz emeljük, illatos pára száll felénk, s jelzi, mily magas rendű élvezet jut osztályrészül a következő pillanatokban ízlelőérzékünknek. lünk, annál szebb lesz tőle a teríték, különösen az esti gyertyavilágításnál pazar fényben teszik tündöklővé az ünnepi asztalt." A karácsonyfa beszerzését mindenképp magunk irányítsuk, ez fontos kellék, hibája elronthatja az ünnepet. A fenyőágakból készülő asztali füzérhez való gallyakat tartsuk nedves, hűvös helyen, hogy ne hulljék, mire az asztalra kerül. A könyv bájos, patinás biztatása így 2002-ben is aktuális: „Készüljünk az együttlétre, s önbecsülésünket, alkotó kedvünket javítsa azon tudat: a magunk lakásának a családi otthonnak levegőjét, finom úri miliőjét sem vendéglő sem pediglen kávéház nem pótolhatja, még oly gazdag büfével s mégoly előkelő angol lordhoz hasonló pincérsereggel sem." A KONYHA-SZENTÉLY Az ünnepi készülődés fontos helyisége, mondhatni lelke a konyha, amely december második hetére tiszta, mint a hó, az alapanyagok szortírozva állnak, a borok és más italok, a pezsgő a borkönyvbe bevezetve, a hűtéshez kellő jégtömbök a pincében tárolva várnak. A szárnyasok vágása, a magvak törése, a zöldség tisztítása a legszemetesebb munka, ezeket végezzük elsőként - tanácsolja a korabeli szakirodalom, s jó, ha a sütemények, a szalonczukkedli készítéséhez külön időt teremtünk. „A legkitűnőbb háziasszonynak sincsen igaza, amikor nem használ szakácskönyvet és mindég csak a maga kitalálásával vagy régi ételeivel untatja családját" - áll a megsárgult lapokon, így nézzük csak, mit ír Magyar Elek 1931-ben kiadott irodalmi szakácskönyve. Az ínyesmester szerint az ünnep kiváló alkalom arra, hogy bebizonyítsuk: az ízlésben kulturált ember sohasem a mennyiségre, hanem a minőségre, az anyagban és az elkészítésben való változatosságra fekteti a hanpfölyt. Hát legyen: karácsony estéjére mennyei menüsort kínál a szerző: borlevest, pirított zsemlyekockákkal, vagy halászlevet, utána rántott halat és roston sült harcsaszeleteket majonézes zeller- és buigonyasalátával. Mákos metélt és a bobajka, valamint a narancs- és ananászbólé zárhatja Szentestét. Nem kevésbé ínycsiklandó a nagykarácsonyi ebéd menüje sem: fácánerőleves illata lengi be az ebédlöt, majd ezüsttálcán kínálják a hideg aszpikos a vaddisznófejet, az asztalra kerül a töltött káposzta és a gesztenyével töltött, dión hízott pulyka is. A vörösbotban eltett mandulás szilva és a pörknltmandula-tnrta (grillage) édes keretbe foglalja az ünnepi menüt. Megkapó az a gondosság, amivel ezek a régi receptek készülnek: végy elő és alaposan válogass, keverd, szeresd, vigyázz rá és légy elég türelemmel, s mennyei lesz az eredmény. Mert a családi otthon meghittsége, az együttlét és a jó étek varászalatos örömforrás. Az öregek még ismerik a receptet. o.k.k.