Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

KEDD, 2002. DECEMBER 24. • KARÁCSONY" III. Ki mivel dolgozik, azzal kenődik . Sztáros karácsonyok A szenteste az öröm, a megbékélés, a szeretet ünnepe. Vagy mégsem? Van, aki ilyenkor bosszankodik? Netán előfordul, hogy valamiből kettőt kap? Minden családban vannak történetek karácsonyokról, amelyek nagybetűsek, különlegesek, emlékezetesek. Ilyenekről faggattunk néhány humoristát, remélve, hogy „ki mivel dolgozik, azzal kenődik" alapon a karácsonyuk is olyan, mint ők maguk. HAVASJEGES Havas Henrik például már kisgyerekként is szeretett volna mindent magának megkaparintani. De amióta felnőtt, se érhetik meglepetések: „A húgommal gyerekkoromban mindig bezártak minket a kamrába karácsonykor, hogy ne lássunk semmit a készülődésből. Viszont közös kályha fűtötte a két szobát - a nappalit és a kamrát -, így a kályha és a fal közötti résen mindig tudtunk leskelődni. Egyszer egyébként azt a cserépkályhát fel is robbantottam. Nagyon utáltam, mert télen mindig nekem kellett fát felvinnem bele, és egyszer sikerült szénporral megtöltenem. Arra emlékszem még, hogy egyszer apám elvert a karácsonyfa alatt. Vasutat kaptam, és ahogy megláttam, rávetettem magam és ordítottam, hogy nem adom. A húgom meg visított, hogy ő is akar vele játszani. Nagy balhé lett belőle. Mostanában Kisorosziban ünnepelünk. Szenteste a lányom és a fiam is átjönnek az unokákkal. Nagy meglepetések már nincsenek, mert karácsony előtt mindenki elpötyögeti, mit akar. Tavaly egy nagy akváriumot kaptam, amiért már két éve hisztiztem. Ott állt a kandalló mellett becsomagolva egy henger alakú valami és én BANDÓ NATIJA elképzelni sem tudtam, mi lehet az. Idén egyébként szivarfelszerelést kapok, mert így hajlandó vagyok lemondani a cigarettázásról." BAJOR NYÁR Bajor Imre már attól morcos lett, hogy a szentestéről faggattuk: „Nem szeretem az ünnepeket. Szilveszterre se szoktam tervezni semmit. Sőt, azt a december végi két hetet mindig üresen hagyom, hogy úgy alakulhasson az ünneplés, ahogy a véletlen hozza. Talán ezért is az egyik legjobb karácsonyunk az volt, amit Miamiban töltöttünk. Feküdtünk a harmincöt fokban a napon a tengerparton rövidnadrágban, az emberek meg karácsonyfával aihónuk alatt futkostak. Egyébként meg nekem akkor van ünnep, amikor akarom." LAÁR-KELTE Laár András szilveszterkor javas barátaival hegyet mászik, hogy tűzgyújtással várja a napfelkeltét, illetve az „évfelkeltét". Karácsonykor sem hazudtolja meg életmódját: „Nálunk ilyenkor együtt a nagy család. Különösebb történetem nincs karácsonnyal kapcsolatban, de talán az is különleges vagy szokatlan, ahogy mi összejövünk. A nagy család ugyanis azt jelenti, hogy a volt feleségemtől, Györgyitől, a jelenlegi feleségemtől és a tőlük származó gyermekeimig, a 25 éves nagyfiamig, Dávidig, a 15 éves Bencéig, a hároméves Ambruskáig mindenki együtt van szenteste. Ráadásul egyszer nálunk ünnepelünk, máskor az Annácskánál, a volt nejemnél. Ez már jó ideje így van, hiszen szerencsére jó a kapcsolat a volt és a jelenlegi feleségem között. Nagy Nati azt mondja, ő az is, akinek mások gondolják. Mi úgy gondoltuk, egy ilyen vicces lánynál - no meg vicces papájánál, Nagy Bandó Andrásnál - minden karácsony mókásan telik. Ráadásul a Natália név azt jelenti: karácsonykor született lánygyermek. Ki mást is faggathattunk volna jobbat, mint Nagy Natáliát az ünnepekről. - Szegedi születésű, azután Pestre költöztek szüleivel. Ón maradt, a szülei viszont elmentek Orfűre. Ebből azt gondolnám, hogy bejárják az egész országot három nap alatt. Hogy telnek az ünnepek1 - Karácsony előtt pár nappal már leutazunk Orfűre a szüleimhez a barátommal. Tizenegy éve ott töltjük az ünnepeket, tágabb családi körben: a nagyszüleimmel, az unokatestvérekkel és a keresztfiammal. Az ünnep előtti néhány napban anyukámnak igyekszem segíteni konyhában, de ennek ürügyén inkább csak nagyokat beszélgetünk, meg Batyu kutyánkkal sétálunk a közeli réten, merthogy anyu, mire mi leutazunk, jóformán minden ételt előkészít. Nekem már csak a saláták és a jól bevált gyümölcsös piskóta felvonultatása marad. Imádjuk anyu főztjét, úgyhogy inkább csak kuktáskodni szeretek mellette. A fenyőfát közösen díszítjük. Ha nagy hó esik és elég hideg van, apu mindig csinál valamilyen hószobrot a kertben a keresztfiam legnagyobb örömére. Volt már kis templomféle építmény, tavaly egy óriási jegesmedvét gyúrt a hóból, bár a feje inkább egy malacéra emlékeztetett. Mindenesetre nagyon vicces volt, ahogy a böszme állat napokon át kint feküdt a hóban. - Édesapád kedvencei közé a marhahúsos ételek tartoznak, de gondolom, karácsonykor azért nem ezt részesítitek előnyben. Mi az ünnepi menü? - A halat és a szárnyasokat nagyon szeretjük, úgyhogy ezek különböző variációi kerülnek az asztalra. Halászlé vagy tárkonyos pulykaraguleves mindannyiunk kedvence. De anyukám néha megörvendeztet különlegességekkel is minket, ilyen volt a lencseleves és az erdélyi juhtúrógombóc-leves is. Szóval nem is tudom, honnan szerzi a recepteket. A főétel az idén sült kacsa lesz, savanyú káposztával, árpa gyöngyével és rizzsel megsütve. Már néhányszor elkészítettem a barátomnak és nem kis sikert arattam vele. És persze a hókifli és a bejgli sem marad el. - Az erdélyi juhtúrógombóc-leves sejteti, hogy bár Nagy Bandó Andrásnak és önnek is a székely viccek a kedvencei, azért a székely ételeket sem vetik meg. A humoristáknak amúgy általában országjárással telik a hónap vége. Ön is bejárja az országot l - A december elég strapás hónap, egymást érik a fellépések, de karácsonykor eddig még mindig otthon voltunk. Az idén, a két ünnep között Koszovóba megyünk, a kint állomásozó magyar katonáknak adunk műsort közösen apuval. Szilveszterkor sem pihenünk. Majd januárban. - Natália, önnek most jelenik meg új lemeze. Van olyan CD, ami minden karácsonykor bekerül a lejátszóba 1 - Mozartot, Bachot szívesen hallgatunk, vagy Nat King Cole-t, Ella Fitgeraldot is szeretem téli estéken föltenni. Gyerekkoromban A kék madár című mesefilm, meg az Óz, a csodák csodája bűvölt el így karácsony táján a filmek közül. Úgy tíz éve vetítettek a mozik egy dán filmet, Babette lakomája címmel. Számomra ez hordoz valami végtelen békességet, nyugalmat és derűt. De számtalan ilyen film van, amiből árad a szeretet és a melegség. A könyvek közül Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, ami elsőként beugrik. Bennem mindenképp a havas téü napokhoz kötődik és akár a „szeretet ünnepének" eredeti, igazi hangulatát is felidézi. DÉNES VANDA Fenyőállítás, halfőzés, gyertyagyújtás a lakótelepen Ünnepi hangosítás a panelben Jézuska7 Befana, Boxing Day A panelben lakók szinte közösen készülnek a karácsonyra. Hisz minden jól hallható. Az, ahogy a harmadikon a fenyőt a folyosón próbálják a talpba erőltetni, vagy a fölső szomszédasszony küzd a sütőnél jóval nagyobb pulykával. A családi ünnepet pedig meghittebbé teszi szenteste a szomszédból átszűrődő Mennyből az angyal technós átdolgozása. A hatvanas-hetvenes évek vívmányaiban, vagyis a panelekben lakók szinte egy nagy családban élnek, háztömbönként. Szomszédaikat lehet, hogy arcról nem ismerik meg, de hangról biztosan. Hiszen a papírvékony falaknak köszönhetően csak a fülekbe suttogott szavak maradnak titokban. A többit pedig mintha a kisbíró dobolta volna ki. Egy-egy örömteli eseményről vagy bánatról így első kézből értesülhet az egész lépcsőház. Ez a közösség természetesen a karácsonyra is együtt készül, illetve közösen töltik a szentestét. Legalábbis hangban mindenképp. A közelgő ünnepek első biztos jele, hogy az erkélyeken megjelennek a sarokba állított fenyők. Eleinte csak itt-ott figyelhető meg egyegy örökzöld, ám december 23-ára már kész faiskola a paneltömb. Már a fenyők feljuttatása sem egyszerű feladat. A kisebbeket lifttel vagy vállon viszik fel. A termetesebb karácsonyfák viszont kötélen végzik. A leleményesebbje egyszerűen felhúzza a fát az emeletre. Ennek az alatta lakók örülnek a legjobban, hisz gyönyörű tűlevélszőnyeg borítja az erkélyeket. Szenteste napján többnyire arra ébred a ház, hogy kalapálnak, fúrnak, faragnak valahol. Ez most nem a karbantartás ideje, hanem a szomszéd megpróbálja beerőszakolni a szekrény aljából előkeresett talpba A kereskedelem már feltalálta a „problémamentes" karácsonyfát... MTI Telefotó a fát Ami persze nem mehet faragás nélkül. Ugyanis a törzs lent biztosan jóval vastagabb, mint a talp nyílása. Előkerül a nagykés, a kisbalta vagy a húsvágó bárd. Az utóbbira a konyhába is szükség lenne, ezért a háziasszony sokáig kiabál érte. A karácsonyi készülődéshez kisebb-nagyobb veszekedések, esetleg káromkodások is hozzátartoznak. Az utóbbit többnyire az váltja ki, ha a fa helyett az ujjára vág a családfő vagy a kádból kihorgászott ponty már harmadszorra csúszik vissza a mosogatóba. A veszekedésnek is számos oka lehet: a gyerek megint összekuszálta az égősor vezetékét, elfelejtettek a mamának üdvözlőkártyát küldeni, a megbeszélés ellenére élő halat hoztak, a megölését, pucolását viszont senki sem vállalja. Délutánra egy kicsit elcsöndesedik az egész ház. A karácsonyfák már feldíszítve várják a csengpszót, nagy nehezen elkészült már a sült pulyka és a halászlé. Csak az ünnepi asztal terítésével van egy kis gond, ugyanis a panelkonyhákat nem arra tervezték, hogy egy négyfos család kényelmesen meg tudjon vacsorázni. Az ünneplőbe bújt családfő nagyobbik fiával már ötödszörre rendezi át a nappalit, hogy helyet találjanak a szekrény mögül elhúzott asztalnak. Jobb helyeken, hosszabbítóként, egyszerűen leemelik a kisszoba ajtaját, s azon költik el az ünnepi lakomát. Anyu már ideges, mert a terítéssel még sehol sem tart, aztán fél óra múlva beállít a mama. Aki tudvalevőleg nagyon pedáns asszony és biztosan megjegyezné, hogy szívesen jött volna később, mert most még nem állnak sehogy sem. Gyertyagyújtás és ajándékosztás után a gyerekek maradnak a fa körül, a felnőttek pedig elvonulnak a konyhába beszélgetni. Ilyenkor sok minden szóba kerül: azok a családtagok, akik már nem lehetnek köztük, a munkahelyi gondok és a pénzhiány. A magukra maradt apróságok előbbutóbb összevesznek a játékokon és a szülőknek kell rendet teremteni köztük. Este tizenegy felé többen készülődni kezdenek, hogy elinduljanak az éjféli misére. Ajtócsapkodás, trappolás a lépcsőházban vagy várni a liftet. A ház rövid időre elcsendesül, majd a szentmise után folytatódik minden ott, ahol abbamaradt: trappolás lépcsőházban, ajtócsapkodás. Karácsony első napjára „eltette magát" a panel. KORMOS TAMÁS Titokzatos ajándékozás veskedtek meglepetéssel, jutalommal a szolgálóiknak, a hűbéreseknek. Az egész évben szolgálók jutalmazása később átterjedt a közalkalmazotti tevékenységet végzőkre, számos országban karácsonyra, újévre a postásokat, baktereket, szemeteseket, rendőröket volt szokás megajándékozni. Angliában például december 26-án történt ez, s a nap (a kis csomagokról elnevezett Boxing Day) különös jelentőségű volt. Manapság ez már az akciós vásárok sokak által várt napja... A pogány és a keresztény hagyományok ötvöződése következtében a karácsony az újabb korokban egyre inkább a családok ünnepévé vált. Különleges elemeként az ajándékozást a kisgyermekek számára valamiféle titokzatosság vette körül - az aprónéppel azt igyekeztek elhitetni,- hogy a karácsonyfát és az ajándékokat földöntúli lények hozzák. A legendáriumban szereplő titokzatosok ahány nép, annyiféle módon jöttek, s nem is azonos időkben. A közös talán csak annyi bennük, hogy az esztendők fordulónapjai közelében bukkannak fel, s jellegzetesen téli ünnepköri alakok. A jóknak általában ajándékot hoznak, de nem mind kedves és jóindulatú figurák. A szenteste (december 24.) meglepetést hozó Jézuskát megelőzik, illetve követik más rejtélyes lények is. A december 5én jövő Mikulás többféle néven és más-más módon jár ajándékokkal az európai gyerekekhez. Az olaszokhoz azonban régen nem jutott el, oda vízkeresztkor (január 6án) érkezett egy meglepetéshozó, különös női szellem, egy jó boszorka Befana (Buffana), aki a rosszaknak mostanában karácsony másnapján visz szenet, a jóknak ajándékot. Spanyolországban ugyancsak vízkereszt volt az ajándékozás napja, és a gyerekcipőkbe a háromkirályok tették a meglepetést. Az észak-európai országokban Ruprecht szolga száguldozott kissé ijesztően a karácsonyi ajándékokkal. Vesztfábában a Christkind, a gyermek Krisztus jött és jön,levelet lehet neki ími az óhajokkal. Akárcsak a magyar Jézuskának, aki angyalkák kíséretében évszázadok óta hozza az ajándékokat és a karácsonyfát szenteste. A régi hagyományok szerint nagy titokzatossággal. A fadíszítést a kicsik nem is láthatták régebben. A személyes jellegű meglepetések, a saját készítésű ajándékok voltak divatban. Az ajándék ma is a szeretetteljes kapcsolatok bizonyítéka, ám sokat változott a szokás. Ritkábbak a bizalmas összetartozást kifejező „tőlem - csak neked" jellegű meglepik, s mintha nem adnánk már annyira az ajándékozás lélek- és illemtanára sem. Nemrégiben ezt bizonyították például német kutatók felmérései. A leggyakoribb ajándékok között az élmezőnyben találták a konyhai eszközöket; pedig a nők 41 százaléka ellenérzéssel fogadja az ilyen „kedveskedést", akárcsak a szappanokat és a parfümöket. A férfiak 31 százaléka utál zoknit kapni, és 29 százalékuk nem örül, ha nyakkendőt tesznek neki a fa alá, azt mondják, akkor már inkább feledkezzenek meg róluk. A felmérés szerint minden ötödik megkérdezett feledékeny is, előfordult már vele, hogy egyszerűen kiment a fejéből az ajándékvásárlás. (A kérdés már csak az, vajon mit szól ehhez a Jézuska?) SZABÓ MAGDOLNA Az örömszerzés szándéka bizonnyal egy idős az emberiséggel. Az ajándékozást koronként másmás jellemezte. Lélek- és illemtanára (sajnos) már nem igaz az a békebeli mondás, miszerint az ajándékozás művészet. Az ajándékozás eredete, oka az ősi év végi és évkezdő szokásokhoz és a karácsonyi ünnep örömteli jellegéhez kötődik. Azt, hogy az évfordításhoz már a réges-régmúltban is hozzátartozott az ajándékozás, római kori régészeti leletek bizonyítják. A valahai rómaiak újévkor adtak egymásnak ajándékot. A középkori szokásokról azt jegyezték fel a krónikások, hogy akkortájt az ünnep tiszteletére a földesurak kedKicsi a lány, de erős - ha ajándékcipelésről van szó. Fotó: Schmidt Andrea