Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-21 / 297. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm^ wmmmmmm SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2002. DECEMBER 21. WWW.DELMAGYAR.HU CSONGRÁD MEGYEIEK „A 100 LEGGAZDAGABB MAGYAR" ARANYKÖNYVÉBEN (4.) - VARGA MIHÁLY Kis géemkából Nemrégiben jelent meg „A 100 leggazdagabb magyar" címmel a Magyar Hírlap aranykönyve. Ebben a kiad­ványban öt Csongrád megyei üzletember - Bába István, Bihari Vilmos, Csonka Gábor, Magyar József és Varga Mihály is helyet kapott. Szándékaink szerint valameny­nyiüket megszólaltatjuk lapunkban. Csonka Gábor, Bába István és Magyar József már beszélt életéről soroza­tunkban, most pedig Varga Mihály, a KÉSZ Kft. többségi tulajdonosa mondja el, hogyan építette ki húsz év alatt cégbirodalmát. Szingapúrban kapta az SMS-t, amelyben ahhoz gratuláltak, hogy bekerült a százas top­listába. Akkor még azt hitte, cége, a KÉSZ Kft. lépett elő­rébb a magyar nagyvállalko­zások rangsorában, s ez nagy örömmel töltötte el. Pár nap­pal később, amikor már Mauritiuson járt, a telefonok­ból egyértelművé vált, szemé­lyesen neki, Varga Mihálynak szól az elismerés. Ugyanis a Magyar Hírlap aranykönyvé­ben kapott helyet, a száz leg­gazdagabb magyar között a 98. helyre rangsorolva, a öl.-kel azonos méretűre, va­gyis 2,5 milliárd forintra be­csült vagyonnal. Minderről szerda este beszélgettünk a neves üzletemberrel szegedi lakásán, felsége, Lili társasá­gában. S mi más is kerülhetett szóba legelőször, mint az a kérdés, vajon helyesen becsül­ték-e föl azt a vagyont, amivel Varga Mihály rendelkezik. nem számolgatja a pénzét - Erre én bizony nem tudok egyértelmű választ adni. ló­magamnak nincs arra időm, hogy a pénzemet számolgas­sam, nagyon örülök, hogy megteszik ezt mások helyet­tem - nevette el magát Varga Mihály -, de az én pénzem kockázati tőkében van. Vagyis egy adott pillanatban előfor­dulhat, hogy eléri a 2,5 mil­liárdot, máskor, ha az üzlet­menet úgy kívánja, ennél jóval kevesebb, de természetesen lehet akár több is. Talán majd nyugdíjaskoromban megpró­bálok pontos leltárt készíteni, s nagyon bízom abban, hogy lesz mit számolgatnom. Nincs is tehát semmi gondom azzal, hogy az aranykönyvben ösz­szegszerűen beszéltek a va­gyonomról, az viszont már sértő, hogy engem meg sem kérdeztek a kötet szerkesztése előtt. Ám meg sem fordult fe­jemben, hogy emiatt perbe szálljak a kiadóval, én inkább a munkámra koncentrálok. Ahogy hallgattam Varga Mi­hály szavait építkezésekről, beruházásokról, nem volt ne­héz belátnom: eme bizonyos munka valóban rengeteg időt emészt fel. De fogalmazhatok ügy is: a munka, a mindent megelőző alkgtási vágy immár több mint húsz esztendeje meghatározza Varga Mihály hétköznapjait, s ünnepeit is. - Kiskunhalason születtem 1959-ben, s tizenéves korom­ban költöztem először Sze­gedre, amikor a Vedres István Építőipari Szakközépiskola di­ákjaként sajátíthattam el az építészet alapismereteit. Első munkahelyemre - az építész­mérnöki diploma átvétele után -, Bács-Kiskun megyébe, Kecskemétre tértem vissza, ahol a Bácsépszernél foglal­koztattak, s elég szépen ha­ladtam előre a ranglétrán. Ám már akkor is nagyon érdekelt a magánvállalkozás gondolata, s 1981-ben édesapámmal megalakítottuk a géemkát. S attól a naptól kezdve már nem volt megállás - idézte fel egy cégbirodalom létrehozásának első lépéseit Varga Mihály. ­Egyrészt munkahelyemen kel­lett helyt állnom, éjszakán­ként terveztem, majd jött a hétvége, mikor kétkezi munka várt rám. Acélszerkezetű épü­leteket húztunk fel, csináltunk mi a gépműhelytől a gabo­natárolóig mindent. - Mondjuk úgy: ez volt az őskor vállalkozói életemben. A „középkori időszámítás" ná­lam 1987-ben kezdődött, ami­kor a géemkát kisszövetkezet­té alakítottam át, s eldöntöt­tem, a jövőben ez lesz a fő Varga Mihály feleségével, Lilivel és legkisebb fiával, Vincente-tel. Fotó: Schmidt Andrea munkahelyem. Míg a géemká alapításakor 5 ezer forintos tő­kével rendelkeztünk, a kisszö­vetkezet már 675 ezer forinttal alakult meg Szegeden. Egy 25 négyzetméteres iroda volt a központunk a Lengyel utcá­ban, s 15 embernek adtunk munkát. A cég újkora pedig 1991-ben köszöntött be: 33 millió forintos alaptőkével jött létre a KÉSZ Kft., s azóta is ebben a szervezeti formában működünk. A különbség csak az, hogy napjainkban a tár­saság saját tőkéje 6 milliárd forint, míg a jegyzett tőkénk 1 milliárd 510 millió. A KÉSZ Kft. alkalmazotti létszáma mint­egy 1300 fő, de van olyan idő­szak, amikor a cégcsoport fel­A felújított újszegedi sportcsarnok átadásakor a kivitelező társaság vezetője is pályára lépett. Fotó: Karnok Csaba adatai megkövetelik, hogy 3 ezer embert foglalkoztassunk - hallgathattam Varga Mihály cégtörténetét. Majd pedig már egy sikerlista következett. naponta 16-18 óra munka - Nagyon büszke vagyok ar­ra, hogy a mi cégünk vará­zsolhatta újjá Budapesten a Madách Színházat, az Operett Színházat, mi építettük meg a Népstadion, ma már Puskás Ferenc stadion korszerű köz­ponti épületét, s részt vettünk a Ferihegyi repülőtér új épü­lettömbjének megalkotásá­ban. De mi építettük a csepeli erőművet, saját beruházá­sunkban valósult meg a „KÉSZ mesterudvarház" épület­komplexum, ami ingatlanfej­lesztés volt, míg most a Bu­dapest Aréna építésén és a Természettudományi Múze­um rekonstrukcióján dolgo­zunk. Szegeden a Plaza, a Tes­co, a Metró Áruház, a Me­diaMarkt építése fűződik a mi társaságunkhoz, a Kárász utca díszburkolatának kiépítését is mi végeztük el, néhány bel­városi palota megújításán is KÉSZ-es szakemberek dolgoz­tak, s az újszegedi sportcsar­nok átépítésekor is KÉSZ-zászló hirdette, kik is végzik a munkálatokat. Ma már vállalunk munkát az or­szág minden pontján, regio­nális igazgatóságunk működik Szeged mellett Pécsen, Mis­kolcon, Győr-Moson-Sopron megyében Csornán és a Ti­szántúlon Debrecenben. Kecskeméten hoztuk létre épí­téstechnikai logisztikai köz­pontunkat, s így a tervezéstől a gyártáson át a kivitelezésig mindent meg tud oldani a KÉSZ Kft. Ilyen háttérrel már vállalhattuk, hogy átlépjünk a határokon-Ausztriában, Ang­liában éppen úgy vállaltunk már munkát, mint Romá­niában, Horvátországban, Ju­goszláviában, Szlovákiában, míg Ukrajnában mi vagyunk az első magyar vállalkozás, amely saját tulajdonú földte­rülettel rendelkezik. Mi kap­tunk megbízást az új horgosi határállomás felépítésére is. - Hogy ez mennyi munkát követel tőlem? - gondolkodott el egy pillanatig Varga Mihály. - Ha beleszámítom az utazá­sokat is, hiszen az egész orszá­got bejárom, napi 16-18 órát mindenképpen a KÉSZ Kft. és a hozzá tartozó cégcsoport ügyeivel foglalkozom, amely­ben egyébként többségi tulaj­donos vagyok. De ügy érzem, ilyen sikereket nem is lehet el­érni kisebb áldozattal. Kezdet­ben a bizonyítási vágy hajtott, a legjobbak között is a legjobb szerettem volna lenni. Ma már azonban a nagy felelősség mi­att sem hagyhatom magára a céget, hiszen több ezer ember biztos megélhetéséről kell gondoskodnom. Persze nem csupán a rengeteg munka a si­ker záloga. Tapasztalataim sze­rint az juthat el a csúcsra, aki­nél a képzettség és a képesség összhangban áll, sikerül olyan pályát választania, ahol na­gyon jól érzi magát, s optimis­tán tudja feldolgozni az esetle­ges kudarcokat is. És a nagy igazság - miszerint kell egy jó csapat - a gazdasági életben is alapvető törvényszerűség. El­mondhatom, sikerült az évek során egy olyan, szakmailag felkészült gárdát összeková­csolni a KÉSZ-nél, amelyik minden nagy feladat megoldá­sára képes. És hát ne feledkez­zünk meg a szerencséről sem, mert a sikerhez bizony erre is nagy szükség van. De én azt szoktam mondani, a szerencse mindig a jók mellé pártol. Varga Mihály beszélgeté­sünkkor nem titkolta terveit sem. Eljött az idő - mondta mikor a KÉSZ-nek az európai uniós csatlakozásra kell fel­készülnie. a dinasztiaalapító - Magyarország uniós be­lépésével nagy sikerek eléré­sére nyílik lehetőség, mivel mi is egyenlő feltételekkel jelen­hetünk meg a nyugati pia­cokon. Ugyanakkor e csatla­kozásban benne rejtőzik a ku­darc lehetősége is, maguk alá gyűrhetnek nagy nyugati cé­gek. Ez utóbbit azzal szeret­nénk kivédeni, hogy már most megkezdtük szakembereink képzését, ismerkedünk az uni­ós joggal. S hozzáteszem, nem gyakorlat nélkül lépünk kül­földi terepre, hiszen mint em­lítettem, máris több ország­ban állnak az általunk épített létesítmények. Egyébként az unióra készülve változik cé­günk neve is - jövőre már „KÉSZ" - Közép-európai Épí­tő- és Szerelő Kft.-ként do­gozunk. Mindent összevetve, hatalmas munka vár még rám, de ezt már úgy szeretném el­végezni, hogy több időm jus­son a családomra, feleségem­re Lilire, legkisebb fiamra, Vincente-re, valamint az első házasságomból származó Bencére és Misire. S nagyon remélem, hogy még egy kis­lányunk is fog születni. Értük dolgozom, mivel én elsősor­ban a gyerekeimért vagyok fe­lelős, ők pedig unokáimért. Olyan dinasztiát szeretnék alapítani, amelyben még az ükunokáim is szeretettel, eredményeit elismerve emlé­keznek majd ükapjukra. bátyi zoltán A cégtulajdonos. Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents