Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-21 / 297. szám

Szombat, 2002. december 21. SZIESZTA II. kttnyvftmliáz Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Erdély természeti kincsei Igazi karácsonyi ajándék lehet az erdély természeti kincseit bemutató album azok számára, akik szeretnek gyönyörködni a varázslatos szépségű tájakban, a ritka növényekben és állatokban. munkatársunktól Erdély természeti szépségei egyedülállóak, Európában csak az Alpok legszebb részei hasonlíthatók hozzájuk. Ezt Orbán Balázs is megerősíti egyik művében, amelyben ezt írja: „Erdélyt már sokan hasonlíták Svájczhoz, s ezen hasonlatnak van is némi alapja. Van helyrajzilag, mert e bérezés kis országrészt, miként Svájczot, nagyszerű havasok keretelik be. Van történelmileg, mert Erdély minden időben, miként Svájcz, a szabadság hazája volt. De Svájczhoz hasonlít bérezés kis honunk népének sokfélesége miatt is." A 63 éves természetfotósnak, Mészáros Lászlónak is volt alkalma a két vidéket öszszehasonlítani. „Svájc és az Alpok természeti szépségeiről szebbnél szebb könyvek regélnek, de amikor hasonlókat kerestem Erdélyről, bizony nemigen találtam. Ekkor határoztam el, hogy részben járatlan ösvényeken elindulva, kétévi töretlen lelkesedéssel felkutatom Erdély természeti szépségeit, és szűkebb hazánk s a nagyvilág számára is bemutatom" - magyarázza az Erdély természeti kincsei című könyv bevezetőjében, mi motiválta a lenyűgöző album összeállítására. A természetfotós a varázslatos tájakat járva örömmel állapította meg, hogy mindazok a ritka növények és állatok, amelyeket neves magyar elődök felfedeztek és leírtak, ma is eredeti szépségükben mind megvannak. Az Erdély legfontosabb tájegységeit, nemzeti parkjait bemutató albumban a legritkább és legjellemzőbb növényeknek és állatoknak is jut hely. A művészi ihletésű természetfotókat több helyen az erdélyi irodalom jeles képviselőinek versei, gondolatai, valamint Hermán Ottó utolérhetetlen szépségű madárleírásai kísérik. (Mészáros László: Erdély természeti kincsei, Officina '96 Kiadó, Bp. 2002, 160 oldal, 5990 forint.) Jancsó, az örökifjú fenegyerek Nyolcvanegyedik születésnapjára időzítve, az ősszel jelentette meg az Odeon díszdobozos videokazettán Jancsó Miklós legutóbbi három filmjét. A magyar filmművészet örökifjú fenegyerekének életműve ezzel nem zárult le, hiszen legújabb munkája a jövő évi filmszemlén lesz látható. A politikai nézeteinek is gyakran hangot adó rendező azt mondja, a következő években sem lesz kormánypárti. Az utóbbi időben gyakran megfordult Szegeden Jancsó Miklós. Részt vett a róla portréfilmet forgató főiskolások estjén, a szupernyolcas filmek fesztiválján, nemrégiben pedig az operatőrnek készülő fiatalember, Vízkelety Márton párizsi képeiből készült kiállítást nyitotta meg a színházban. Közös valamennyi szerepvállalásában: személyes jelenlétével, figyelemfelhívó gesztusaival tehetséges fiatalokat kívánt támogatni. - Amikor én fiatal voltam, más világ volt, húszévesen nekem az orosz hadifogság túlélésében kellett reménykednem. Ma megtiszteltetésnek érzem, ha eredeti gondolkodásmódú tehetségek pályakezdését segíthetem - szabadkozik Jancsó Miklós, aki örömmel fogadta, hogy filmtrilógiája - Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád! a szúnyogok és Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél - immár videokazettán is eljuthat a közönséghez. Sajnos kevés magyar filmet lehet megtalálni a videotékákban, de tudomásul kell vennünk, hogy a film nem egyszerűen művészet, hanem üzlet is. Ha valamiben nem látnak hasznot, azzal nem foglalkoznak. Az Odeon kiadó vezetőitől megkérdeztem, biztosak-e abban, hogy megtérül a befektetésük. Az volt a válasz: sok magyar filmet keres a közönség, csak épp nem talál a boltokban, ezért teljesen biztosak az üzleti sikerben. ,Nem azért bíráltam Orbánékat, hogy most kormánypárti legyek." Fotó: Miskolczi Róbert Amikor az országgyűlési választások után Szegeden járt, Jancsó Miklós azt mondta: filmet készül forgatni Orbán Viktorról. - Ezt inkább csak viccnek szántam. Az aktuális filmek nem úsznak az örökkévalóság vizein. Persze Orbán Viktor lehet, hogy a vászonra kívánkoznék. Nem tartottam titokban, hogy rosszul éltem meg miniszterelnöksége négy évét. Amikor ragyogó csillagként feltűnt a magyar politika egén, mindenki bízott benne, a beszédei fantasztikus hatásúak voltak. Ha 1989-ben beadok egy olyan forgatókönyvet, amelyik arról szól, hogyan kezdi és hová jut, akkor biztosan azt mondják: Menj a francba a hülyeségeiddel! Orbán Viktoré egy olyan történet, ami csak a mesében van. Meg a valóságban. Tavasszal többeknek ajánlottam egy jó módszert: nézzék hang nélkül Orbánt a televízióban. Gyorsan rá lehetett jönni, hogy már egyetlen mozdulata sem volt igaz. Olyannyira nem, hogy komoly gondot jelentett volna találni egy színészt, aki el tudja őt játszani. Azzal is viccelődtem: az egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, Zbigniew Brzezinsky pilotálta őket az ország élére. Amerikában ezt a generációt hívják yuppie-nemzedéknek. Belőlük lettek a brókerek, akik fiatalok, dinamikusak, azonnal kapcsolnak, kockázatot vállalnak. De Amerikában a politikában még sohasem engedték őket döntéshozó helyzetbe. Magyarország kis ország, kevesebb lakosa van, mint New Yorknak, ezért alkalmas volt terepasztalnak. Megnézhették, mit csinálnak a yuppie-k, ha politikai hatalmat kapnak a kezükbe. A végeredmény nem volt túl biztató. Bár Jancsó sokszor szerepelt az SZDSZ és a szocialisták különböző választási gyűlésein, nem várja, hogy az új kormányzat támogassa. - Nem azért tettem, hogy most kormánypárti legyek, hanem azért, mert úgy láttam, nem jó irányba halad az ország. Az új garnitúrának ugyanúgy megmondom a véleményem, ha rosszul csinálnak valamit. A magyarok elsősorban békét és gazdagodást szeretnének. Nem szabad elfelejteni, hogy az ország kétharmada a létminimum környékén él és közülük is egymillió ember kifejezetten szegény. Hernádi Gyulával és Grunwalsky Ferenccel közösen írt forgatókönyv alapján nemrégiben fejezte be legújabb filmjének felvételét, amely önéletrajzi elemeket is tartalmaz az orosz hadifogságról. A munkacíme Kelj fel, komám, ne aludjál!, és a jövő évi filmszemlére készülnek el vele. Jancsó Miklós régi barátjaként lelkesen ünnepelte Kertész Imrét, mikor októberben kiderült, hogy neki ítélték a Nobel-díjat. - Hernádi Gyula hívott fel a nagy hírrel, aminek elmondhatatlanul örültem. Fantasztikus remekműnek tartom a Sorstalanságot. Az a magyar nyelv és az a furcsa, egyedi stílus, amit erre a regényre Imre kitalált, nagyon izgalmas és szép. Csodálkozva hallottam, hogy Koltai Lajos filmet forgat belőle. Én nem mernék rá vállalkozni, mert a Sorstalanság a maga műfajában remekmű, amit nagyon nehezen lehet egy másik műfajba áttenni. Imre gyermeki nézőpontból, ugyanakkor iróniával és többszörös áttétellel mesélte el a saját életéről szóló borzalmas történetet. Nem irigylem Koltaitól a filmet, nem lesz könnyű dolga. hollósi zsolt ERDELY természeti kincsei PODMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 34. RESZ Az étteremben nem ül senki, egyetlen pincér támasztja a falat, kissé hideg a helyiség, de érthető, a vékony üvegtáblákon átsüt az idő. Vacsora- és ebédidő között lehet. Úgy egy hete vettem észre, mondja Ork a széket maga alá húzva, hogy lehet bármilyen finom az étel, ha hidegben kell megennem, nem ízlik. Amikor a hideg arcomba gőzölög a leves, azt nem szeretem. Mintha célját tévesztené az egész, nem melegedni akarok a levessel, viszont amivel melegedni akarok, azt nem eszem meg. Jó, édes, drága! Ne vegyél te már mindent észre, mintha mindenütt hagynál a világban egy receptort, ezt nem lehet elviselni, mondja Orkla. Nekem mondod? Azt képzeld el, hogy én egy pillanatra se tudok szabadulni magamtól. Ha akarsz, te elhagyhatsz, de én reggel, ha felébredek, erre ébredek; reggel, délben, este, minden egyes pillanatban ott vagyok magammal, és ezzel a magammal, akinek szét vannak szórva a világban a receptorai, és állandóan érez, folyamatosan, hogy nincs egy kis idő se, hogy ne érezne valamit, hát ettől meg lehet őrülni. Nem mondom, hogy igyál, de mindig is megértettem, miért ütöd ki magad. Na, végre, mondja Ork. A pincér félúton megáll a szőnyegen, kezében az étlap félig nyitva, se előre, se hátra lépni nem mer. Jöjjön nyugodtan, mondja Ork. Mit parancsolnak, kérdezi a pincér, leteszi az étlapokat, Ork ránéz, hogyhogy mit parancsolunk, gondolja, majd választunk az étlapról, fiatalember. Egy kis meleget, mondja Orkla. A pincér elgondolkodik, mintha tudná, hová tette a meleget, de nem erről van szó. Van egy különtermünk, be van fűtve, azonnal megkérdezem, hogy szabad-e ma délután, mondja a pincér. Nagyon helyes, mondja Ork A terem szabad, bevonulnak, az ajtónyílást vastag függöny fedi, a világítás inkább kuplerájra emlékeztet, de hát nyilván célját tekintve nem áll messze tőle. Mit hozhatok inni, kérdezi a pincér. Milyen pálinkájuk van, kérdezi Ork. Hogyhogy miiyen, kérdezi a pincér, barack, szilva, törköly, alma, vegyes, körte. Jegyezze meg, fiam, az már nagyon jó eset, mondja Ork, ha a pálinkát aszerint különböztethetjük meg, hogy milyen gyümölcsből készült, de egyelőre még csak ott tartunk, hogy a gyártók alapján teszünk különbséget. A pincér a plafont nézi, Ork arra gondol, hogy fölkapja a villát és hasba szúrja, mit nyegléskedik ez itt, ahelyett, hogy tanulna, vagy megtanulna tisztességgel kiszolgálni. Barátocskám, mondja váratlanul Orkla, amíg nem maga fizeti a vacsoránkat, addig ne vágón hozzá pofákat, próbáljon meg legalább annyira barátságos lenni, mint a vendégei. Figyelj, édesem, hagyjuk a picsába ezt az egészet, nekem elegem van ebből az országból, ebből az egész világból, az ilyen emberekből, mondja Ork, a pincér tűri, de nagyokat nyel, menjünk föl a szobába, és vacsora helyett lőjük magunkat főbe, ha kérhetem. Nincs pisztolyunk, mondja Orkla. Ha megkérjük ezt a kedves fiatalembert, biztosan szerez nekünk, mondja Ork. Fegyverrel nem szolgálhatok, mondja türelmesen a pincér, de ha gondolják, megkérdezem a főnököt. Na-na-na, ne szaladjon el, mondja Ork, úgy döntöttem, inkább vacsorázunk. Hozzon előtte két pálinkát. A szíve szerint. Igen, uram, mondja a pincér és eltűnik a függöny mögött. Ork nagyokat nevet, Orkla sem bírja tovább, a pincér olyan szolgálatkész lett, mint egy kezes bárány, sőt, a főnök beüzen, hogy az étlapon nem szereplő ételeket is elkészítik, Ork viszont visszaüzen, hogy ők pontosan azt akarják enni, amit ők itt a legjobban tudnak, hiába kérne kagylót, ha messze a tenger. Jaj, de nagy bolond vagy, mondja Orkla kezében a pálinkával, de hát nem rakhatsz helyre mindenkit egyenként. Úgy nem, az biztos, mondja Ork és meghúzzák a poharat. Ork zsebében megszólal a telefon, a pék van a vonalban. Köszönöm, hogy hívtál, mondja a pék, nem hittem volna, hogy tetszeni fog, tényleg nem. Ne szabadkozz, nem érdemes, mondja Ork és miközben beszél, lassan átjárja a pálinka minden porcikáját. Puszilom, mondja suttogva Orkla a telefon felé. Orkla puszil, mondja Ork felhúzott szemöldökkel, a vonal másik végén hallgatás, de Ork nem vár sokat le kell gépelni a kéziratot és ha visszamegyünk a horgászatból, beviszem a kiadómnak, el lehet adni. De nincsen gépem, nem tudok gépelni, mondja a pék. Akkor gépeltesd le valakivel. Az összeset? Az tényleg elég drága, mondja Ork, átfut a fején, hogy majd ő begépeli, de azonnal el is veti. Figyelj, van egy jobb ötletem. Mi lenne, ha fölvennéd magnóra? A kiadónak is egyszerűbb meghallgatni, mint száz oldalakat olvasni. Olvass föl kilencven percet! Jó, majd meglátom, mindenesetre kösz. És. Orkiát puszilom. Puszii, leheli Ork Orkla felé, zsebébe tolja a telefont de hirtelen beleszúr valami a mellbimbójába. (FOLYT. KÖV.)