Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-21 / 297. szám

Szombat, 2002. december 21. SZIESZTA II. kttnyvftmliáz Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Erdély természeti kincsei Igazi karácsonyi ajándék lehet az erdély természeti kincseit bemutató album azok számá­ra, akik szeretnek gyönyör­ködni a varázslatos szépségű tájakban, a ritka növényekben és állatokban. munkatársunktól Erdély természeti szépségei egyedülállóak, Európában csak az Alpok legszebb részei hasonlíthatók hozzájuk. Ezt Orbán Balázs is megerősíti egyik művében, amelyben ezt írja: „Erdélyt már sokan ha­sonlíták Svájczhoz, s ezen ha­sonlatnak van is némi alapja. Van helyrajzilag, mert e bére­zés kis országrészt, miként Svájczot, nagyszerű havasok keretelik be. Van történelmi­leg, mert Erdély minden idő­ben, miként Svájcz, a szabad­ság hazája volt. De Svájczhoz hasonlít bérezés kis honunk népének sokfélesége miatt is." A 63 éves természetfotós­nak, Mészáros Lászlónak is volt alkalma a két vidéket ösz­szehasonlítani. „Svájc és az Al­pok természeti szépségeiről szebbnél szebb könyvek re­gélnek, de amikor hasonlókat kerestem Erdélyről, bizony nemigen találtam. Ekkor ha­tároztam el, hogy részben já­ratlan ösvényeken elindulva, kétévi töretlen lelkesedéssel felkutatom Erdély természeti szépségeit, és szűkebb hazánk s a nagyvilág számára is be­mutatom" - magyarázza az Erdély természeti kincsei cí­mű könyv bevezetőjében, mi motiválta a lenyűgöző album összeállítására. A természetfotós a varázs­latos tájakat járva örömmel állapította meg, hogy mind­azok a ritka növények és ál­latok, amelyeket neves ma­gyar elődök felfedeztek és le­írtak, ma is eredeti szépsé­gükben mind megvannak. Az Erdély legfontosabb tájegysé­geit, nemzeti parkjait bemu­tató albumban a legritkább és legjellemzőbb növényeknek és állatoknak is jut hely. A művészi ihletésű természetfo­tókat több helyen az erdélyi irodalom jeles képviselőinek versei, gondolatai, valamint Hermán Ottó utolérhetetlen szépségű madárleírásai kísé­rik. (Mészáros László: Erdély ter­mészeti kincsei, Officina '96 Kiadó, Bp. 2002, 160 oldal, 5990 forint.) Jancsó, az örökifjú fenegyerek Nyolcvanegyedik születésnap­jára időzítve, az ősszel jelen­tette meg az Odeon díszdo­bozos videokazettán Jancsó Miklós legutóbbi három film­jét. A magyar filmművészet örökifjú fenegyerekének élet­műve ezzel nem zárult le, hi­szen legújabb munkája a jövő évi filmszemlén lesz látható. A politikai nézeteinek is gyakran hangot adó rendező azt mond­ja, a következő években sem lesz kormánypárti. Az utóbbi időben gyakran megfordult Szegeden Jancsó Miklós. Részt vett a róla port­réfilmet forgató főiskolások estjén, a szupernyolcas filmek fesztiválján, nemrégiben pe­dig az operatőrnek készülő fiatalember, Vízkelety Márton párizsi képeiből készült kiál­lítást nyitotta meg a színház­ban. Közös valamennyi sze­repvállalásában: személyes je­lenlétével, figyelemfelhívó gesztusaival tehetséges fiata­lokat kívánt támogatni. - Ami­kor én fiatal voltam, más világ volt, húszévesen nekem az orosz hadifogság túlélésében kellett reménykednem. Ma megtiszteltetésnek érzem, ha eredeti gondolkodásmódú te­hetségek pályakezdését segít­hetem - szabadkozik Jancsó Miklós, aki örömmel fogadta, hogy filmtrilógiája - Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád! a szúnyogok és Utolsó vacsora az Arabs Szür­kénél - immár videokazettán is eljuthat a közönséghez. ­Sajnos kevés magyar filmet le­het megtalálni a videotékák­ban, de tudomásul kell ven­nünk, hogy a film nem egy­szerűen művészet, hanem üz­let is. Ha valamiben nem lát­nak hasznot, azzal nem fog­lalkoznak. Az Odeon kiadó ve­zetőitől megkérdeztem, bizto­sak-e abban, hogy megtérül a befektetésük. Az volt a válasz: sok magyar filmet keres a kö­zönség, csak épp nem talál a boltokban, ezért teljesen biz­tosak az üzleti sikerben. ,Nem azért bíráltam Orbánékat, hogy most kormánypárti legyek." Fotó: Miskolczi Róbert Amikor az országgyűlési vá­lasztások után Szegeden járt, Jancsó Miklós azt mondta: filmet készül forgatni Orbán Viktorról. - Ezt inkább csak viccnek szántam. Az aktuális filmek nem úsznak az örök­kévalóság vizein. Persze Or­bán Viktor lehet, hogy a vá­szonra kívánkoznék. Nem tartottam titokban, hogy rosszul éltem meg miniszter­elnöksége négy évét. Amikor ragyogó csillagként feltűnt a magyar politika egén, min­denki bízott benne, a beszé­dei fantasztikus hatásúak voltak. Ha 1989-ben beadok egy olyan forgatókönyvet, amelyik arról szól, hogyan kezdi és hová jut, akkor biz­tosan azt mondják: Menj a francba a hülyeségeiddel! Or­bán Viktoré egy olyan törté­net, ami csak a mesében van. Meg a valóságban. Tavasszal többeknek ajánlottam egy jó módszert: nézzék hang nél­kül Orbánt a televízióban. Gyorsan rá lehetett jönni, hogy már egyetlen mozdula­ta sem volt igaz. Olyannyira nem, hogy komoly gondot je­lentett volna találni egy szí­nészt, aki el tudja őt játszani. Azzal is viccelődtem: az egy­kori amerikai nemzetbizton­sági főtanácsadó, Zbigniew Brzezinsky pilotálta őket az ország élére. Amerikában ezt a generációt hívják yup­pie-nemzedéknek. Belőlük lettek a brókerek, akik fiata­lok, dinamikusak, azonnal kapcsolnak, kockázatot vál­lalnak. De Amerikában a po­litikában még sohasem en­gedték őket döntéshozó hely­zetbe. Magyarország kis or­szág, kevesebb lakosa van, mint New Yorknak, ezért al­kalmas volt terepasztalnak. Megnézhették, mit csinálnak a yuppie-k, ha politikai hatal­mat kapnak a kezükbe. A vég­eredmény nem volt túl bizta­tó. Bár Jancsó sokszor szerepelt az SZDSZ és a szocialisták kü­lönböző választási gyűlésein, nem várja, hogy az új kor­mányzat támogassa. - Nem azért tettem, hogy most kor­mánypárti legyek, hanem azért, mert úgy láttam, nem jó irányba halad az ország. Az új garnitúrának ugyanúgy meg­mondom a véleményem, ha rosszul csinálnak valamit. A magyarok elsősorban békét és gazdagodást szeretnének. Nem szabad elfelejteni, hogy az ország kétharmada a lét­minimum környékén él és kö­zülük is egymillió ember ki­fejezetten szegény. Hernádi Gyulával és Grun­walsky Ferenccel közösen írt forgatókönyv alapján nemré­giben fejezte be legújabb filmjének felvételét, amely önéletrajzi elemeket is tartal­maz az orosz hadifogságról. A munkacíme Kelj fel, komám, ne aludjál!, és a jövő évi film­szemlére készülnek el vele. Jancsó Miklós régi barátja­ként lelkesen ünnepelte Ker­tész Imrét, mikor októberben kiderült, hogy neki ítélték a Nobel-díjat. - Hernádi Gyula hívott fel a nagy hírrel, ami­nek elmondhatatlanul örül­tem. Fantasztikus remekmű­nek tartom a Sorstalanságot. Az a magyar nyelv és az a fur­csa, egyedi stílus, amit erre a regényre Imre kitalált, na­gyon izgalmas és szép. Cso­dálkozva hallottam, hogy Koltai Lajos filmet forgat be­lőle. Én nem mernék rá vál­lalkozni, mert a Sorstalanság a maga műfajában remekmű, amit nagyon nehezen lehet egy másik műfajba áttenni. Imre gyermeki nézőpontból, ugyanakkor iróniával és többszörös áttétellel mesélte el a saját életéről szóló bor­zalmas történetet. Nem irigy­lem Koltaitól a filmet, nem lesz könnyű dolga. hollósi zsolt ERDELY természeti kincsei PODMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 34. RESZ Az étteremben nem ül senki, egyetlen pincér támasztja a falat, kissé hideg a helyiség, de érthető, a vékony üvegtáblákon átsüt az idő. Vacsora- és ebédidő között lehet. Úgy egy hete vettem észre, mondja Ork a széket maga alá húzva, hogy lehet bármilyen finom az étel, ha hidegben kell megennem, nem ízlik. Amikor a hideg arcomba gőzölög a leves, azt nem szeretem. Mintha célját tévesztené az egész, nem melegedni akarok a levessel, viszont amivel melegedni akarok, azt nem eszem meg. Jó, édes, drága! Ne vegyél te már mindent észre, mintha mindenütt hagynál a világban egy receptort, ezt nem lehet elviselni, mondja Orkla. Nekem mondod? Azt képzeld el, hogy én egy pillanatra se tudok szabadulni magamtól. Ha akarsz, te elhagyhatsz, de én reggel, ha felébredek, erre ébredek; reggel, délben, este, minden egyes pillanatban ott vagyok magammal, és ezzel a magammal, akinek szét vannak szórva a világban a receptorai, és állandóan érez, fo­lyamatosan, hogy nincs egy kis idő se, hogy ne érezne valamit, hát ettől meg lehet őrülni. Nem mondom, hogy igyál, de mindig is megértettem, miért ütöd ki magad. Na, végre, mondja Ork. A pincér félúton megáll a szőnyegen, kezében az étlap félig nyitva, se előre, se hátra lépni nem mer. Jöjjön nyugodtan, mondja Ork. Mit parancsolnak, kérdezi a pincér, leteszi az étlapokat, Ork ránéz, hogyhogy mit parancsolunk, gondolja, majd választunk az étlapról, fiatalember. Egy kis meleget, mondja Orkla. A pincér elgondolkodik, mintha tudná, hová tette a meleget, de nem erről van szó. Van egy különtermünk, be van fűtve, azonnal megkérdezem, hogy szabad-e ma délután, mondja a pincér. Nagyon helyes, mondja Ork A terem szabad, bevonulnak, az ajtónyílást vastag függöny fedi, a világítás inkább kuplerájra emlékeztet, de hát nyilván célját tekintve nem áll messze tőle. Mit hozhatok inni, kérdezi a pincér. Milyen pálinkájuk van, kérdezi Ork. Hogyhogy miiyen, kérdezi a pincér, barack, szilva, törköly, alma, vegyes, körte. Jegyezze meg, fiam, az már nagyon jó eset, mondja Ork, ha a pálinkát aszerint különböztethetjük meg, hogy milyen gyümölcsből készült, de egyelőre még csak ott tartunk, hogy a gyártók alapján teszünk különbséget. A pincér a plafont nézi, Ork arra gondol, hogy fölkapja a villát és hasba szúrja, mit nyegléskedik ez itt, ahelyett, hogy tanulna, vagy megtanulna tisztességgel kiszolgálni. Barátocskám, mondja váratlanul Orkla, amíg nem maga fizeti a vacsoránkat, addig ne vágón hozzá pofákat, próbáljon meg legalább annyira barátságos lenni, mint a vendégei. Figyelj, édesem, hagyjuk a picsába ezt az egészet, nekem ele­gem van ebből az országból, ebből az egész világból, az ilyen em­berekből, mondja Ork, a pincér tűri, de nagyokat nyel, menjünk föl a szobába, és vacsora helyett lőjük magunkat főbe, ha kérhe­tem. Nincs pisztolyunk, mondja Orkla. Ha megkérjük ezt a kedves fiatalembert, biztosan szerez nekünk, mondja Ork. Fegyverrel nem szolgálhatok, mondja türelmesen a pincér, de ha gondolják, megkérdezem a főnököt. Na-na-na, ne szaladjon el, mondja Ork, úgy döntöttem, inkább vacsorázunk. Hozzon előtte két pálinkát. A szíve szerint. Igen, uram, mondja a pincér és eltűnik a függöny mögött. Ork nagyokat nevet, Orkla sem bírja tovább, a pincér olyan szolgálatkész lett, mint egy kezes bárány, sőt, a főnök beüzen, hogy az étlapon nem szereplő ételeket is elkészítik, Ork viszont visszaüzen, hogy ők pontosan azt akarják enni, amit ők itt a legjobban tudnak, hiába kérne kagylót, ha messze a tenger. Jaj, de nagy bolond vagy, mondja Orkla kezében a pálinkával, de hát nem rakhatsz helyre mindenkit egyenként. Úgy nem, az biztos, mondja Ork és meghúzzák a poharat. Ork zsebében megszólal a telefon, a pék van a vonalban. Köszönöm, hogy hívtál, mondja a pék, nem hittem volna, hogy tetszeni fog, tényleg nem. Ne szabadkozz, nem érdemes, mondja Ork és miközben beszél, lassan átjárja a pálinka minden porcikáját. Puszilom, mondja suttogva Orkla a telefon felé. Orkla puszil, mondja Ork felhúzott szemöldökkel, a vonal másik vé­gén hallgatás, de Ork nem vár sokat le kell gépelni a kéziratot és ha visszamegyünk a horgászatból, beviszem a kiadómnak, el lehet adni. De nincsen gépem, nem tudok gépelni, mondja a pék. Akkor gépeltesd le valakivel. Az összeset? Az tényleg elég drága, mondja Ork, átfut a fején, hogy majd ő begépeli, de azonnal el is veti. Figyelj, van egy jobb ötletem. Mi lenne, ha fölvennéd magnóra? A kiadónak is egyszerűbb meghallgatni, mint száz oldalakat olvasni. Olvass föl kilencven percet! Jó, majd meglátom, mindenesetre kösz. És. Orkiát puszilom. Puszii, leheli Ork Orkla felé, zsebébe tolja a telefont de hirtelen beleszúr valami a mellbimbójába. (FOLYT. KÖV.)

Next

/
Thumbnails
Contents